I.
I.
A család czímere eredetileg tőr volt, a mult század dereka óta azonban a család tagjai czímerűl már a Nagy Iván által is említett: a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó és első jobb lábával kivont kardot tartó oroszlánt használják.
A család eredetéről a birtokomban lévő okiratok semminemű felvilágosítást nem nyujtanak, amennyiben a csupán mintegy 200 darab okiratból álló családi levéltárban a családra vonatkozó 28legrégibb okmányt Újlaky Ferencz győri püspöknek Pozsonyban 1551 januárius 29-ik napján kelt adomány levele* képezi, melynek értelmében Both István és Ferencznek, Unghmegyében Bothfalván fekvő birtokai, nevezett tulajdonosok elhalálozása után, kiváló érdemeinek elismeréseűl s jutalmúl a szent korona iránt tanusított fontos szolgálatai és a király személye irányában tapasztalt hűségeért, Laurentius Theöres de Oroszlános, mint a már előbb nemességet nyert család egyik ősének adományoztattak, ki ezen birtokba 1552 január 20-án Komjáthy Tamás királyi kiküldött által a törvényes formák megtartása mellett bevezettetett.
A leleszi convent által 1762-ben kiadott hiteles másolat.
A most említett adománylevélen kívül egész 1693-ig egyetlen oly okirat sincsen birtokomban, melyben a Törös családról említés tétetnék, s melynek alapján a család leszármazása legalább a fentebb említett Lőrinczig felvihető volna. Ezt mint sajnos körülményt kell konstatálnom már csak azért is, mert épen ezen időközbe esik a család legkiválóbb alakjának Törös János-nak szereplése, ki mint III. Ferdinand kamarai tanácsosa, a linczi béke megkötése által a magyar történelemben halhatatlanná tette nevét, s érdemei elismeréseűl a király 1625-ben a Turócz megyei Alsó- és Felső-Zaturcsát adományozta néki, később pedig, vagyis 1639-ben Borsodmegyében az alsó-péli és Barsban az armai pusztát kapta.*
Nagy Iván «Magyar Családok».
Törös János korából okiratom nincsen, egy 1701 márczius 21-én kelt eredeti okiratban említettik ugyan Törös János, mint Szikszó mezőváros esküdtje, de ez nem lehetett a linczi béke létrehozója, mert ez már akkor nehezen élt.
Törös János életének történelmi becsű mozzanatait kitünő tudósunk Zsilinszky Mihály írta meg «Törös János szerepe a linczi békekötésben 1645» czímű, s a magyar tudományos akadémia által 1886. évben kiadott nagybecsű művében. Ezen a hazai történelem szempontjából nagy érdekű mű tartalmát egész terjedelmében e helyütt nem ismertethetem, s annak csupán a család-történelem keretébe vonható életrajzi adatait közlöm a következőkben:
«Törös János mint korának hírneves jogtudósa a magyar kamaránál nyert alkalmazást tanácsosi minőségben. Itt alkalma nyilt az államügyek legfontosabb részébe bepillanthatni és meggyőződhetni arról, hogy a magyar királynak és országnak mindenek felett hű és tiszta kezű tisztviselőkre van szüksége, a kik az egymással küzdő pártok érdekei fölé emelkedve, a valódi tényállást terjeszszék elé a királynak.
Törös János birt az erős meggyőződés kimondásának bátorságával. Hivataltársai között ép oly nyugodtan és szerényen viselte magát, mint fellebbvalóival szemben. A legbonyolultabb kérdésekben csakhamar megtalálta a fonalat, mely a megoldáshoz biztosan vezetett. Mikor a napi kérdések felett a legszenvedélyesebb viták voltak, ő higgadt tudott lenni s épen ezért világosabban láthatott, mint az indulat által elvakított társai.
Ferdinand király, ki gyakrabban érintkezett vele, csakhamar felismerte e jó tulajdonait. Bámulta higgadtságát, szerette meleg hazafiságát és becsűlte rendülhetlen hűségét, melyet az uralkodó család iránt nem egyszer tanusított. Innét van, hogy valahányszor az erdélyi fejedelemmel bizalmas közlendői voltak, őt nevezte ki követének, ő általa nyilatkoztatta ki óhajtásait. A királynak ezen kiváló bizalma természet szerint sok irigyet és titkos ellenséget szerzett nékie. Minthogy nem volt magas származású, a főurak, különösen az esztergomi érsek kicsinylőleg nyilatkoztak róla. De ő ezt nem vette rosz néven. Ismerte az embereket, ismerte az egymással harczoló érdekek hatalmát s jóllehet tudta, hogy sokan irigy szemmel kísérik, nem ragadtatta el magát alacsony bosszúállásra, hanem a tiszta lelkiismeret öntudatával végezte a reá bizottakat.
Az erdélyi fejedelemmel senki sem tudott jobban bánni, mint ő, a ki midőn ura iránti hűségét minden tettével bebizonyítá, magyar őszinteséggel fejtegette a fejedelem előtt a magyar viszonyok veszélyes voltát. A mily határozott volt Ferdinand előtt, épp oly habozás nélkül mondta el I. Rákóczy György politikája feletti itéletét. Nem helyeselte a fegyverfogást, de nem volt annyira elfogúlva, hogy be ne lássa, miként a felidézett háború tüzét csak türelemmel és kölcsönös engedékenységgel lehet eloltani. Ezért lett ő nélkülözhetlen tagjává a béke tárgyalásokra kiküldött bizottságnak.
Eleinte csak közvetve folyt be a béke tárgyalásokba. Szerepe inkább tanácsadó, mint irányadó volt. Mihelyt azonban a király azon meggyőződésre jutott, hogy Esterházy Miklós nádor (1582–1645) indulatos természete egyáltalában nem alkalmas ilyen kényes ügyek elintézésére, a további alkudozások útjának egyengetésére nehány oly tanácsosát kívánta a fejedelemhez küldeni, a kikben ennek is bizalma lehetett. Ezen kiküldött tanácsosok egyike volt Törös János, ki a király bizalmas üzenetének tolmácsolásával bizatván meg – 1645 április 17-én útnak indult Pozsonyból és sok viszontagság után junius 19-én délelőtt 10 órakor Rimaszombat városába érkezett, hol a fejedelem által ünnepélyesen fogadtatott és megvendégeltetett. A fejedelem a megérkezés napján mellőzte a hivatalos komoly kérdéseket és leginkább csak a királyi család tagjainak hogylétéről beszélgetett vele, – a hivatalos audiencia, melyen a békeügy elővétetett csak másnap történt, de már nem Rimaszombatban, hanem Losonczon, hová a fejedelemmel együtt átment. Junius 23-án I. Rákóczy György elhagyta Losonczot és Szécsény felé sietett, honnét a béketárgyalások folytatására Kemény Jánost küldötte hozzá, ezek között azonban az egyezség létre nem jöhetvén, a fejedelem átüzent Törös Jánosnak, hogy látogatná őt meg táborában. Ez meg is történt. A fejedelem nagyon barátságosan fogadta és vacsorára is magánál tartotta. A tanácskozmányok eredményét Törös János részletesen közölte Ferdinanddal Szenkviczy Mátyás titkára 29által, mely értesítésre a király helybenhagyólag válaszolt. A válasz julius 7-én érkezett meg a királytól, – Törös János már ekkor Ripnye nevű faluban volt, hová azért ment át, hogy a Krakovánban tartózkodó fejedelemhez közelebb legyen. A fejedelem julius 14-én Krakovánt elhagyván Kosztolánba ment, innét pedig másnap tovább kellett mennie a hadsereggel Szomolány felé, hová őt Törös János is követte, s itt a Pongrácz család kastélyszerű kuriájában szállásoltatott el a fejedelem által. A kuria a község szélén egy szép kert közepén állott s úgy a külső táj szépsége, valamint a lakás berendezése kielégítő sőt úrias és kényelmes volt. Szegény Törös János, mikor itt elhelyezkedett, nem is gondolt azon nagy veszedelemre, mely őt valóban komolyan fenyegeté.
Ugyanis a svédek mindig rossz szemmel nézték azt, hogy a királynak békekövete kíséri a fejedelemet. Törös Jánosban nem láttak egyebet, mint egy veszedelmes embert, a ki az ő szövetséges társukat el akarja csábítani és a kinek működése koczkáztatja az ő csatatéri diadalaikat. Találkoztak köztük túlságosan vérmes férfiak, a kik már-már Bécs falain látták a svéd diadalmas zászlókat lengeni, a kik a magyarok segítségében bíztak, azért rajongtak és halálos gyűlöletet tápláltak a császár iránt. Ezeknek sikerűlt Törös János, mint a császár embere ellen oly izgalmat támasztani a jelenlévő svéd katonák között, melynél fogva ezek elhatározták, hogy őt megölik. Egyszer csak megrohanták a Pongrácz-féle kuriát és iszonyú zaj, káromkodás és fenyegetőzés közben keresték Törös Jánost, hogy megölhessék. A nagy zajra figyelmessé lett magyar és svéd tisztek, köztük Duclos is azonnal a helyszínére siettek és az örjöngő tömeget szétoszlatván, Törös Jánost a veszélyből kiszabadították.
Rákóczy a kellemetlen inczidens felett mélyen megbotránkozván, a lázadókat keményen megbüntette; Törös Jánosnak pedig azonnal más és biztosabb lakást rendelt Szomolyán községében, épen a fejedelem közvetlen szomszédságában.
Julius 22-én már Szeniczen, néhány nappal később pedig Kopcsányban folytatták a tanácskozást s augusztus 3-án létrejövén a megállapodás, Törös János a béke-pontok szerkesztéséhez fogott.»
Törös Lőrincz és János szereplési ideje között (1551–1645) állítólag 1625. év táján élt Törös Péter, kinek neje Kökényesdy Judit; hogy ezen Törös Péter atyja, vagy testvére volt e Jánosnak, ezt ezideig megállapítanom nem sikerült, s így a már említett Törös Lőrinczet, Pétert és Jánost a családi leszármazás keretébe még be nem foglalhattam.
A most megnevezettek után 1676. év körűl élt Törös György, kinek özvegyét Gelley Borbálát (első férje Némethy Ambrus) 1697-ben Tarczalon a németek meglőtték, midőn fia II. György már fogoly volt.* I. György és neje Gelley Borbálától a leszármazás egészen napjainkban szakadatlan lánczolatban le van vezetve. Fiuk
Nagy Iván «Magyar Családok».
II. György (1693) a borsodi és szabolcsi ágazat közös törzsatyja. Kétszer nősült. Első neje, kitől III. György a szabolcsi ág megalapítója származott, Garay Anna volt. Második neje özv. Boldogházi Kiss Ádámné szül. restei Nikházy Judit (harmadik férje Bay Sándor) Nikházy János és Görgey Judit leánya. II. Györgynek ezen második házasságából származott a mai napig is virágzó borsodi ágazat őse I. Zsigmond és Klára, Lenkey Jánosné.
Törös György (1676 körűl) neje Gelley Borbála. II. Törös György (1693 körűl) első neje Garay Anna. második neje Nikházy Judit. III. György a szabolcsi ág őse. I. Zsigmond a borsodi ág megalapítója. Klára Lenkey Jánosné.
