3. II. Béla pecsétje.
3. II. Béla pecsétje.
Kálmán király utódjának, II. Istvánnak eredeti oklevele nem jutott korunkra, s így pecsétjét sem mutathatjuk be. II. Bélától azonban már öt eredeti oklevelet birunk; négyet a pannonhalmi és egyet a primási levéltárban. Két oklevelén meglehetős ép pecsétjével találkozunk, melyek egymást kölcsönösen kiegészítik. Az egyikén épebb a pecsét képe, a másikon a körirat.
E két oklevél egyike ítéletlevél, mely a bakonybéli apátságnak Sz. Lászlótól nyert huszonnégy telke ügyében dönt (közli Wenzel I. 38.); a másik 1137. évből való oklevéllel II. Béla a leégett bakonybéli apátságot a Roz és Tarján közti földdel gazdagítja. (Wenzel I. 53.) Közlött rajzunk ez utóbbi oklevél pecsétjéről készült, mert ennek körirata épebb.
Látjuk e rajzból, hogy a királyi pecsét ismét nagyobbá lett. Átmérője most már mintegy 11 cm. Súlya ennek következtében tetemes, mit még növelt az a körülmény is, hogy a viasz fészkének háta többé nem síma, egyenes, hanem gömb-szelet alakú; a pecsét tehát panniformissá, kenyér-alakúvá lesz. Súlya nagyobbá válván, könnyen kiszakítja az oklevél hártyáját és elvész. Így kiszakította példáúl II. Béla azon 1137. évi nevezetes oklevelét (Fejér VII. 5. 108), melylyel a pannonhalmi apátságnak a pozsonyi vám harmadát adományozta.
A pecsétkép a királyt ábrázolja, lábzsámolyos trónon ülve, fején három liliommal diszített nyilt korona, eltartott jobbjában liliomos végű pálcza, baljában magas keresztben végződő ország-alma. E pecsétkép a fönnmaradt másik példányból még azzal egészíthető ki, hogy a trón zsámolya ki van csipkézve és hogy a trón mellől jobbról és balról egy-egy sasláb nyúlik ki, mint III. Béla pecsétjén (l. Pray id. m. VII. tábla). Míg a pecsétkép teljesebb e másik példányon, addig közlött rajzunkon a körirat teljesebb. Az a következő:
azaz: Bela dei gratia Hungarie Dalmatie Chorowatie rex. Ebből látjuk, hogy a király a bővített czímet, mely Kálmán Királynak Dalmatia részére adott oklevelei óta szórványosan oklevelekben előfordul, állandóan felveszi pecsétjébe is. De az új czímerbővülés, melylyel már II. Béla egyes okleveleiben találkozunk, a Rámai királyi czím, pecséteken III. Béla idejéig nem jön elő. II. Béla utódai: II. Gejza, III. István, noha oklevelekben magokat Rámai királynak is nevezik, pecsétjeiken megmaradnak II. Béla pecsétjének czímeinél.
II. Béla királyunk az első, kinek kanczelláriájában némi szervezet nyomaira akadhatunk. A pecsétet rendszerint a kanczellária egyik alkalmazottja, a notarius függeszti az oklevélre, ugyanez később kanczellár czímet nyer; míg az 138oklevél írója rendszerint a capellanus. Csakis egyetlenegy eset van, mikor az oklevélnek írója és a megpecsételő egyugyanazon személy: a capellanus. A pecsét helye, mely eddigelé egyre változott, úgyszintén a pecsét megerősítésének módja állandóvá kezd válni. A pecsétet II. Béla idejében vagy az oklevél hártyájának közepére, vagy ettől valamivel lejjebb jobbra vagy balra függesztették. Megerősítése mindig rövid bőrszalag segítségével történt, melyet az oklevél hártyájának két párhuzamos bevágásán húztak keresztül, és mely a súlyos pecsétet az oklevél hátához szorította.
Ezekben akartuk megismertetni Sz. Istváné után fennmaradt három legrégibb királyi pecsétünket. Valóban ideje volna, hogy előkészítsük az útat egy új, a kor igényeinek megfelelő kiadványra, mely régi királyi pecsétjeink rajzát és leírását teljesen magában foglalná; mert félő, hogy egyik-másik egyetlen példányban reánk jutott emlék elpusztul, mielőtt megörökíthetjük, és mert az egyetlen ilynemű gyűjteményes munk, a Prayé, ma már a legszerényebb igényeket sem elégítheti ki.
FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ.
