KŐSZEGI LÁSZLÓ CZÍMERLEVELE. (Színes czímerképpel.)
KŐSZEGI LÁSZLÓ CZÍMERLEVELE.
(Színes czímerképpel.)
(Színes czímerképpel.)
Zsigmond király Constanzban 1415 márczius 27-ikén, Kőszegi Lászlónak – Jakab fiának – s általa János és Bereczk testvéreinek, Adalbert és Bedő unokatestvéreinek, továbbá Komjáthy Istvánnak és Jánosnak, Nenkei Mátyásnak, Miklósnak, Lőrincznek, másik Miklósnak és Györgynek, végül Thokai Jánosnak, Bereczknek és Jakabnak, Kőszegi László rokonainak, czímert adományozott.
Az eredeti – festett czímerrel ellátott – oklevél, Komjáthy Béla országgyűlési képviselő, az adományottak egyik egyenes utódjának tulajdonát kpezi.
Szövege következő:
Stephanus de Rosgon aule regie miles.
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris, presentium notitiam habituris salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine troni regii velut e sole radii nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie dignitatis. Sane ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster Ladislaus filius Jacobi de Kewzeg aulicus nostre maiestatis coram nostra celsitudine personaliter constitutus, propositis et recensitis suis fidelibus servitiis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis utique acceptis et laudandis, quibus ipse sacro dyademati ac celsitudini nostre maiestatis in Lombardie et Almanie partibus in prosperis nostris agendis et adversis, persone et rebus suis non parcendo indefesse studuit complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in presentium litterarum nostrarum capite depicta maiestati nostre exhibendo, ab eadem maiestate nostra eadem arma seu nobilitatis insignia sibi et per eum Johanni et Briccio carnalibus, necnon Adalberto filio Bedew patrueli de eadem, item Stephano filio Andree, Johanni filio Luce de Komiath ac Mathie filio Ladislai, Nicolao filio Thome, Laurentio filio Johannis, Nicolao filio Nicolai et Georgio filio Nicolai de Nenke, necnon Johanni et Briccio filiis Clementis et Jacobo de Thoka consanguineis fratribus suis, eiusdem (igy) ac heredibus et posteritatibus ipsorum universis ex liberalitate nostra dari et conferri humiliter et devote supplicavit; unde nos prefati Ladislai gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus studiis diligentibus ac indefessis actibus erga nostram claruit maiestatem, cottidieque claret et in antea eo quidem studiosius clarere poterit, quo se et suos singularioribus honorum gratiis sentiet decoratos, animo deliberato ac ex certa nostra scientia eidem Ladislao et per eum predictis Johanni, Briccio, Adalberto, Stephano, Johanni, Mathie, Nicolao, Laurentio, Nicolao, Georgio, Johanni, Briccio et Jacobo, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ad prefati Ladislai supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presentium conferimus, ymmo de habundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem eiusdem Ladislai et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus et presentibus elargimur, ut idem Ladislaus et alii supradicti eorumque heredes et posteritas universa nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus litteris circa principium appropriatis et coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, amodo in antea in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant et deferre, gaudeat igitur favore regio ac de tanto munere singularis gratie antefatus Ladislaus necnon alii supradicti [et ipsorum heredes] merito exultent, tantoque fideliori 73studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore se preventos conspiciunt munere gratiarum. Presentes etiam ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo, quo ut rex Hungarie utimur, prelibatis Ladislao et aliis supradictis duximus concedendas. Datum Constantie, feria quarta proxima ante festum Pasce domini, anno eiusdem millesimo quadringentesimo quinto decimo, regnorum nostrorum anno Hungarie [vigesimo octavo], Romanorum vero quarto.
Hártyán ép függő pecséttel. Eredetije Komjáthy Béla orsz. képv. tulajdonában Budapesten.
KŐSZEGI LÁSZLÓ CZIMERE 1415. ÉVBŐL.
A czímer háttere: sárga négyszögű keret, melynek magassága 18˙6 cm., szélessége 13˙3 cm., ebben egy másik négyes kört (Vierpass, quatre feuille rond) képező sárga keret veres alapján van elhelyezve a czímer. A kettős keret között képződött sarkak fekete alapszinét kék levélornamentika tölti be. A czímer balra dől, leírása: fekete pajzsláb felett, melyre alól, középen, mankós nyujtványnyal ellátott veres pólya van illesztve, kékben, lebegő arany (sárga) leveles koronából, két czölöpösen egymás mellé állított könyökükkel balfelé irányult, veres mezű kar emelkedik ki, egyike, markában balharánt helyezett egyenes pallost tart, másika haránt helyzetben buzakalász köteget. Sisakdísz: a pajzsalak, takarók: kék-arany (sárga).
Ezen czímerfestményen bővebb vizsgálat után, több kisebb-nagyobb hibákat fedezhetünk fel. Ilyen elsőben a belső keret alapszinének nem szerencsés megválasztása. Ez alapszín ugyanis veres, a sisakdísz főszíne is veres, minek következtében ez, a helyett hogy kidomborodnék az alapból, mintegy elvész benne. Egy másik s főhibája az, hogy a színek szabálytalan megválasztása következtében a hibás, gáncsos czímerek (armoires enquerantes) közé tartozik, hol a heraldika gyökeres szabályaitól eltérőleg, nagyrészben színre szín van alkalmazva, mely ezen korai időszakban a ritkább esetek közé tartozik. Hiba továbbá, a pajzsalak és sisakkoronáinak idomtalan nagysága, melynek nyilását, a két kinyuló kar, csak részben képes kitölteni, holott ez helyzeténél fogva is, elég nagy helyet kénytelen elfoglalni. Legnagyobb hiba azonban az, hogy a teljesen elrajzolt rút csőrsisak aránytalanúl kicsiny az alól kerek pajzshoz. Ez okozza azon másik aránytalanságot is, mely a pajzs s a sisak és sisakdísz méreteiben nyilatkozik. A pajzs ugyanis 8 cm. magas, a sisak pedig a sisakdíszszel együtt 7˙7 cm.
Ez aránytalanságot főképen a négyes kör idomú keretnek tulajdoníthatjuk, melybe a festő a czímert beerőltette s melyet véle mind a négy oldalán kitöltött, minek következtében a különben kecses takarók is, kissé messze terjednek a pajzstól.
Ezen négyes körnek háttérűl választása egyátalán nem volt szerencsés gondolat a czímerfestőknél, mert ha a mérmű – mint czímerlevelünknél is – szabályos, benne a czímer elterepélyesedik, miként azt a Recsky (1415), lászló-karcsai Török (1418), Nagymihályi (1418) és Chapy (1418) czímereknél láthatjuk. Ez leginkább akkor válik szembetűnővé, ha e czímereket kereteikből kivesszük s önálló – háttér nélküli – hasonmását vesszük. Hol a mérmű alsó s felső köre fejlettebb, az oldalt esőek nyomottabbak, ott könnyebb volt megtartani a belefestett czímer helyes arányait. (Hotvafői 1415, Tamásfalvy 1415).
A korona a sisakon, azon korban, melyből czímerünk származik, még különös fejedelmi kegynek volt tekinthető, midőn azt egyesek mint kitüntetést kérték s nyerték az uralkodótól. Czímerünknél a sisakon szintén van korona, de ez nem lehet más, mint a pajzsalak ismétlése, melyhez a korona is tartozik s mely e nélkül a sisakon alig lett volna alkalmasan elhelyezhető.
A czímert az oklevél szavai szerint Kőszegi László – Jakab fia – Zsigmond király udvari embere nyeri, különösen Lombardiában s Németországban szerzett érdemeiért. A czímeradományozás jótéteményében rajta kívül még több Kőszegi, Komjáthy, Nenkey és Thokay is részesült. A három elébb említett család egy törzsből ered, s külön neveiket a közös birtok elosztása után vették fel, az egyes ágak birtokait képező Kőszeg, Komját, Nenke tornamegyei falvaktól. A Thokayak, a legutóbb említett czímerszerzők, az előbbiekhez hihetőleg sógorsági összeköttetésben állottak.
A Komjáthy család birtokában levő – nem teljes hitelű, de sok jó igyekezettel összeállított – családfa szerint, az első ismert ős neve Vid volt s a legrégibb oklevél, melyre ott hivatkozás történik, IV. Lászlónak egy 1283-ban 74kelt adománylevele Vid fia: Senge részére, azonban a feljegyzés az adomány tárgyáról nem emlékszik meg. A szathmári Király család boldvai levéltárának átkutatása alkalmával, ezen három család multjára vonatkozó, nehány oklevelet is találtam, de azokból valamely összefüggő egészet összeállítani nem lehetett. – Tartalmuk a XV. század végeig terjedőknek, rövid kivonatban következő:
1333. Az egri káptalan előtt kötött egyezség, egyrészről Halyagosi Domokos comes (Jakab fia) Péter és Benedek fiaival, más részről: János, Péter és Lukács, Komjáthi Fertes fiai között, bizonyos tornamegyei Rakottyás földet illetőleg, Halyagos, Nenkefalva és Sz. András határai között, mely eddig közöttük perlekedés tárgyát képezte. (L. Z. No 70.)
1415. Komjáthi János, Benedek fia – literatus Monyorósi János által – ellentmond, Nenkei Miklós, Miklós fiának, Komját, Halyagos, Mile és Sertés-Kupa birtokokba történt iktatásának. – Perényi Péter országbiró, Komjáti Jánost összes bizonyító irataival (a következő sz. Mihály napja octavájára) magához czitálja. (V. k. A, 237.)
1415. Zsigmond király Constanzban (in festo Georgii martyris) Kőszegi László aulicusának, testvéreinek Jánosnak és Adalbertnek Kőszegi Bede fiának, Komjáti Istvánnak és Jánosnak, Nenkei Miklósnak és Mátyásnak, osztályos atyafiainak, új adomány czímén adományozza, Kőszeg, Nenke, Komjáth, Halyagos, Milyes falvakat Tornában és Sertés-Kupát Abaujban. (L. C. No 3.) Megjegyzendő, hogy ezen Sertés-Kupa község még 1298-ban Tornamegyéhez tartozott s tornai várföld volt.
1425. Komjáthy János – Benedek fia – Halyagos, Milye és Sertés-Kupa falvak birtokába iktattatik, de Nenkey Miklós ellentmond, ellenmondását azonban okiratokkal igazolni nem tudván, az iktatás megtörténik. (L. B. No 15.)
1427. Kőszegi László és János, János fiai, a hamis pénzverés és egyéb tilos cselekményekért nótázott nenkei Mocholla György nenkei birtokát adományba nyerik. (B. 2.)
1499. Torna vármegye inquirál Kőszeghi Domokos kérelmére, kinek kőszegi kuriáját Nagyságos Szapolyai István Sz. Andráson időző jobbágyai, fegyveres kézzel, megtámadták. (L. R. 18.)
A törzsnek külön ágakra való osztása, úgy látszik, mindjárt az adományos Senge fiainál megtörtént s ezek közől Bene a Kőszegiek, Mochala a Nenkeiek, Fertes a Komjáthyak törzsatyja lett, hogy a negyedik fiú: Jakab utódai, kinek fia Domokos comes volt (1333), melyik nevet vettek fel? vagy kihaltak-e? nem tudjuk, de a «Halyagos» név a XIV. századon túl nem fordul elő.
A Kőszegi család a XVI. század hatodik tizedében kihal, 1568-ban Lenkei Antal azon igyekszik, hogy Kőszeg, a Kőszegiek kihaltával a Lenkeiekre, mint vérszerinti atyafiakra szálljon, azonan 1569-ben Nádasdi Tamás, nádori adományával, Kőszeget az ősi házzal s a felsőkálosai birtokot Gömörben, melyek az elhalt Kőszegi Miklós tulajdonát képezték, Horváthy Ferencz, András és György, Horváthy Albert fiai nyerik új adományba. (L. B. No 8.)
A Nenkei család neve a XVI. század folytán lassanként Lenkeyre változott át s mivel a szathmári Király család, a Lenkeyeknek leányági örököse let, a XVI. századtól kezdve bővebben találunk levéltárukban e családra vonatkozó adatokat, s az oklevelekből, a XVI. század közepétől, kihalásukig, teljes nemzedékrendjüket összeállíthatjuk.
Antal. 1560. 1569-ben alispán Tornában.; András (Barakonyi Zsófia).; Lőrincz. †; Orsolya (Lóczy Albert).; Márton † (Ludnay Anna) 1617.; Miklós 1617. (Mondolay Klára).; Anna. (gagyi Báthory Miklós).; György 1628. 1640 † 1646. (1. Becz Anna) (2. Szegedy Anna 2-or Várady Pálné.); Mária 1674. (Soory Tamás).; György (Monaky Zsófia).; Kata (szatmári Király János).; Erzse †; Zsófia. (váradi Fekete István).
Lenkey Antal 1569-ben alispán volt Torna vármegyében, gyermekei voltak: András, Lőrincz, Orsolya. Lőrincz magtalanúl elhal, Orsolyát Lóczy Albert veszi feleségűl. 1569-ben András, a lenkei határban, bizonyos föld felszántásánál, összecsapott két sógorával: Lóczy Alberttel és Benedekkel, melynek vége az lett, hogy a két Lóczy testvér a helyszinén halva maradt s a férje segítségére siető Orsolya testvérjét is megsebezte, minek következtében András notáztatott s 1570-ben Bornemisza Abstemius Pál, erdélyi püspök és helytartó, összes birtokait, Lenkén, Barakonyban, Kőszegen (Tornában), Tőkeházán, Petheőházán (Borsodban) a 75nótázott sógorának, Barakonyi Dénesnek adományozta. (Fasc. IX. No 607 és 609.)
Lenkey Andrásnak fia Miklós, unokája György volt, ki 1646-ban csatában elesett, ennek fia György, szintén katona s 1569-ben Szendrőben, lovas főhadnagy volt. Felesége: Monaky Zsófiától származott három leánya közől, Kata, szathmári Király Jánosné, Erzsébet, hajadon, Zsófia váradi Fekete Istvánné lett. Vélök a Lenkey család ez ága kihalt. Hogy egyszersmind az egész család is kihalt-e? ezt ismét a hiányos adatok alapján el nem dönthetjük. Nagy Iván szerint (Magyarország családai VII. 93) egy Lenkey nevű család ma is él Gömör, Borsod és Bars vármegyékben; de ez valószinűleg más család, mint azt, amazokétól teljesen elütő, czímere is bizonyítja, mely hasított pajzsban, elől két pólya, hátúl oroszlán, jobb karmában görbe kardot tart; sisakdísz: az oroszlán növekvőn. (Siebmacher 276 stb.)
A Komjáthy család, idővel elhagyta ősi otthonát Tornát s Kassa felé költözött, hol egyik ágát otthagyva, délnek huzódott Abaúj-Szántóra. Az Abaúj-Szántóra leköltözött ivadékok egy része innen ismét tovább vonult Szabolcs vármegyébe, hol magának új hazát talált. A szántói ág ma csupán nőtagjaiban él s közeleg kihalása felé, de a másik kettőnek ivadékai biztosítják e régi család fennállását a jövendő időkre.
CSOMA JÓZSEF.
