Bokonoki másként Pathi Török és Enyingi Török családok.
Bokonoki másként Pathi Török és Enyingi Török családok.
A bakonoki másként pathi Török család Nagy Iván (M. cs. XI. 295) szerint Somogy megye kihalt családa. Első ösmert őse (ugyanazon forrás után) bakonoki Horváth Pál, kinek fia I. László (1430–51) már bakonoki és pathi Töröknek íratik, 1432-ben nőűl veszi Chapy Lucziát, 1437-ben a király alajtónálló mestee, 1451-ben kanizsai várnagy volt.
Szükségesnek tartom, hogy a bakonoki Török család férfi tagjait magában foglaló családfát s kapcsolatosan az enyingi Török család leszármazását, úgy a mint azok Nagy Iván művében találhatók, itt előzetesen közöljem.
A) Családfa.
Bakonaki Horváth Pál.; Bakonoki és Pathi Török I. László. 1430–1451.; Pathi Török II. László. 1487–1506.; Ferencz 1521. 49.; Pathi Török Mihály.; János 1434.; Bálint 1553–60.; Kristóf 1568. 79.; Gábor 1553.; II. Ferencz † 1602 előtt.; III. Ferencz 1559.; István utolsó.; Kristóf †
B) Családfa.*
E családfánál a chronologia két eredeti czímerlevél után részben kiegészíttetett.
Török.; Enyingi Török Ambrus. 1464, 1479, 1481.; István?; András.; István.; Margit.; Imre belgrádi bán. 1481, 1507, 1508, † 1521.; Bálint belgrádi bán. 1507, 1541.; Miklós 1507, 1511.
Nagy Iván* a bakonoki és pathi Török családot, nemcsak mint önálló családot tárgyalja, de sőt Lehoczkyval szemben is kiemeli (XI. 290. 5. jegyz.), hogy ez az enyingi Török családdal soha semmi összeköttetésben nem állot.
Idézett munkájában a bakonoki és pathi Török I. László utódai már csak mint pathi Törökök, a bakonoki előnév nélkül említtetnek.
Először is nézzük, mit mond Lehoczky? (II. 398). Lehoczky állítása szerint Ambrus György fia volt, ki előnevűl Pata és Hodos veszprémmegyei községek nevét használta, míg Györgynek 30atyja Péter Enying és Kelmenfalváról írta magát.
Kammerer Ernő képviselő úr szíves volt velem közölni két eredeti czímerlevél másolatát a mágocsi (Baranya m.) gr. Festetics Alfonz-féle levéltárból.
Ezen czímerlevelek közől a régibbet befestett czímerrel I. Mátyás állíttatta ki 1481. évben sz. Katalin után hétfőn (nov. 26.) enyingi Therek Ambrus, fiai: Imre és Benedek, bakonoki Török Péter fia András és László: Török László fia részére.
Minthogy a bakonoki és enyingi Törökök együttesen tárgyalhatók legvilágosabban, szólok itt mindjárt a másik czímerlevélről is. Ezt – szintén festett czímerrel – II. Ulászló állíttatta ki 1507 Bertalan napja után szerdán (aug. 25.) Therek Imre belgrádi bán (al-bán korában szerzett érdemeiért) s két fia Miklós és Bálint részére. Hasonlítsuk már most össze az ide vonatkozó két családfatöredéket Nagy Iván művéből, Lehoczky állítását s az e két czímerlevélbe foglalt családtani adatokat, s következő eredményre jutunk:
1. Török Ambrus, ki már 1481-ben (s valószínűleg már elébb is) «Enyingről» írta magát* a mondott időben Imre és Benedek fiaival élt. Nagy Iván a két fiú közűl csak Imrét ösmerte, a belgrádi bánt, ki 1521-ben halt el. Benedek helyett idősebb testvérnek Andrást helyezi a családfára, ki pedig valószinűleg azon András, ki az 1481-iki czímerlevélben mint bakonoki Török Péter fia említtetik.
Nagy I. Magy. O. Cs. XI. 291. l. szerint Török Imre, Ambrus fia, kezdte magát Enyingről írni: «Ambrusnak második fia volt Imre, ki már birta Enying helységet és előnevét arról írta». Megjegyezhetjük itt, hogy Enying Veszprémmegyének Fehérmegye felé eső részében fekszik, s nem magában Fehérmegyében, mint azt Wagner tévesen írja.
2. Csaknem teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a bakonoki és pathi Török s az enyingi Török egy és ugyanazon család.
Hogy a fent ösmertetett czímerlevélben említett Péter és András miként volna biztos összeköttetésbe hozható az enyingi és bakonoki Török családok családfájával, az az eddigi okleveles adatok alapján el nem dönthető. Ha Lehoczky állítása alapos, úgy az alábbi összeköttetés nem valószinűtlen.
Török Péter (enyingi?) bakonoki.; György pathi és hodosi.; Andárs bakonoki 1481.; Ambrus enyingi 1464. 79. 81.; Imre enyingi 1481. † 1521.; Benedek enyingi 1481.
Másrészt az 1481-iki czímerlevélben említett László, László fia, nem lehet más mint pathi Török II. László, kit Nagy Iván mint pathi a bakonoki Török I. László fiát még 1487 és 1506-ban is szerepeltet, miként azt az A) tábla mutatja. A chronologia is egyezik.
Ezzel természetesen kérdésessé lesz Nagy Iván azon állítása, mely szerint ő bakonoki Horváth Pált az I. László atyjának tartja.
Térjünk át már most az 1481-iki s az 1507-iki czímerek leírására.
Az első: fehér s kékben osztott pajzsban az osztási vonalból növekvő kék koronával koronázott, balra fordult veres medve. Sisakdísz: a medve (kék!) koronából nőve.
Ez volt a bakonoki és pathi Török család czímere és 1507-ig az enyingi Törököké is.
A második: kékben arany leveles koronából növekvő, a pajzs jobb felső sarkában balra fordult ezüst holdsarlótól kisért, balra fordult veres medve, fogai és előre nyujtott lábai közt markolatos görbe kardot tart. Sisakdísz: a medve. Sárkány-rend.
Ezen czímer 1507-től kizárólagosan az enyingi Törököké volt, kik azt – némi lényegtelen eltéréseket leszámítva – kihalásukig ily alakban használták. Így p. o. István az utolsó enyingi Török 1607., 11., 14-ben s még röviddel 1618-ban bekövetkezett halála előtt, egy koronából növekvő jobbra fordult koronás medvével pecsétel, mely a kardot – mint feljebb – szájában tartja, s a holdsarlóhoz hatágú csillag is társul kiséretnek.
Az enyingi Török család czímerét eddig még mindenütt hibásan közölték. Nagy Iván (XI. 295. l.) Wagner után írja le (Coll. gen. dec. III. tab. III. fig. 10) következőleg: Sas, jobbjában görbe kardot tart, sisakdísz növekvő koronás oroszlán, jobbjában görbe kard. Hasonlóan írja 31azt le Fejérváry Károly (kézirat a Nemzeti Múzeumban), míg Rajcsányi czímer-kéziratában az országos levéltárban e czímer rajza egy képtelen alakot tüntet fel, mely félig ló, félig teve.
Alább a telekesi Török családnál bővebben kiterjeszkedem a sasos czímerre is, itt csak azt jegyzem meg, hogy az enyingi Török család (miként azt az 1481-iki czímerlevél szövege világosan feltünteti) már Zsigmond király korában a medvés czímer használta. E régi család is csak a XV. század folytán vette fel a Török nevet, erre utal Istvánffy megjegyzése (Hist. 1686. kiadás 85. l.): «…Valentinus Eningius, qui et Turcus vocabatur stb…»
