I. Sepere törzs. (A Rásztokay és Szalay családok.)
I. Sepere törzs.
(A Rásztokay és Szalay családok.)
(A Rásztokay és Szalay családok.)
Liptómegyét illető történeti tanúlmányaim egy része vonatkozik részben a már kiadott oklevelek búvárlatára, nagyobbrészt pedig eredeti forráskutatásokra, a megyebeli családok, községek levéltáraiba és a leveles ládáiban. S bár ha a megye területén 45 kisebb-nagyobb levéltárnak és leveles ládának közel 1300 oklevelét lemásoltam évtizedek során, mégis számos olyan család van, melyeknek archivumaiba bepillantást nem nyerhettem. Természetes tehát, hogy e birtokadományozások évsorát csak ott lehet megkezdenem, a hol arról biztos okleveles adattal bírok, a mi egyáltalában nem zárja ki létezhetését régibb keletű adományleveleknek is, melyeket nem láttam, mint azok, a melyek az illetők szívessége által kezemben voltak, s általam lemásoltattak.
A megye helyrajza, területénél fogva is oda utal, hogy a várispánságnak mint királyi praediumnak kisebb birtokrészekre való szétosztását, illetőleg adományokat a megye középső részén keressük, hol a Vág völgye Rózsahegytől Liptó-Újvárig legszélesebb s úgy a településre, mint a mezőgazdaságra nézve sokkal alkalmasabb valamint ennek akár nyugoti, délnyugoti, vagy épen keleti része.
Az első, előttem ismeretes adománylevél még az 1731. évi nemesi összeíráskor* a felső és alsó rásztokai Rásztokay és Szalay a de genere Sepere törzsből származó család birtokában volt.
Liptómegye levéltárában: Acta Deputationis pro revisione gremalis nobilitatis ordinatae. Anno 1731. Fasc. III. No. 19.
Ezen oklevél 1229. évben kelt, s azt a Rásztokay család a nemesi vizsgálat alkalmával 1731-ben bemutatta a jegyzőkönyv szavai szerint: … super possessione Rásztoka adhuc anno 1229. emanatam, occasione prioris quoque investigationis exhibitam donationem …* Ma azonban ezen oklevél már nem létezik, s kérésemre a Rásztokay családnak egyik tagja sem tudja bemutatni, valamint nem a Szalay család sem. Volt ezenfelűl a Sepere törzsnek adományos birtoka még Lipche földén is, a mely birtokrészt még mielőtt a német-lipcsei szász telepítvényesek megszállották, IV. Béla királytól adományul kapták, s a később 1260. évben szabadalmat kapott kis mezőváros területének első birtokosa a Szalay és Rásztokay család törzsatyja Seper volt. Ugyanis a túróczi convent 1290. évben, Bezerken fia Szaniszló kértére, átírja Myke comes és liptói várnagynak év nélkül kelt patenslevelét,* a melyben Bezerken Aladár fia, Sepere fia, Theodor és Zetkou pörbe fogván Pál fiait Bodont és Demetert, állítván, hogy a Béla király által nekik adott csereoklevelet, mely szerint Lipche földeért cserébe kapták Bobrouch földét, maguknak visszatartották.* Bodon és Demeter beismerik, hogy az említett csere-oklevél náluk volt ugyan, de midőn őket a kúnok foglyúl ejtették, azt tőlük elvették.* Eziránt a két vádlott esküt ajánlván fel, azt e szent-máriai templomban magukhoz hasonló 12 nemessel együtt letenni ígérkeztek. Midőn a határidő megérkezett, az ott levő bírák u. m. Miklós fia Péter comes, Beke fia Pál, Seraphin fia András comes, Mikus comes, Bertalan comes, Mikus a szentmáriai pap jelenlétében, a letett eskü által magukat a vád alól tisztázván felmentettek, s a jelenlevő bírák tanácsára 3egyességre léptek, s mindazon okleveleket, melyek Bodon és Demeternél voltak s Bobrouch földére vonatkoztak, érvényteleneknek nyilatkoztatták, s kötelezték egymást, hogy ha a Demeter által eltulajdonított Bobrouch földét tőle visszaszerezhetik, azt egymás között öt részre felosztandják.
U. o.
Rásztokay László leveles ládájában őrzött eredeti.
Super concambio descensuali terre eorum Lipche vocate, pro terra Bobrouch. U. o.
Per Cumanos captivando ablatum fuisse dictum privilegium. U. o.
Ezen egyesség talán a kérdéses Bobrouch nevű birtokrésznek hiányos elhatárolása következtében újabb viszályra szolgáltatott alkalmat az elszaporodott utódoknak; mert a Bobrouch nevű birtokrész, habár a Sepere törzs Rosztoka nevű eredeti megszálló helyének határában volt,* azt később Béla királytól kapták, mintegy ötödrészét tevén az ősi megszálló helynek, a birtokosztály alkalmával ezen ötödrész a törzs öt nemzetségi ága Aladár, Theodor, Zetkou, Bodon és Demeter között volt megosztandó. Hogy ez megtörténhessék, a fentebb említett 1290. évi oklevélnek alaphatározata, t. i. a Bobrouch földének megszerzése Bodon és Demetertől meg kellett történnie, a mi okvetlenűl maga után vonta az elhatárolást. Ez 1336.* évben meg is történt, a mely tény iránt a túróczi convent ugyanazon év deczember 31-én (feria tertia proxima post fstum nativitatis domini) kelt függő pecsétes bizonyságlevelét ki is adta.
Manapság is a Felső-Rásztoka határában levő Bobrouch földrész »Bobrovcsek«-nek hivatik.
Az eredeti oklevelet Szalay Gáspár Felső-Rásztokon őrzi leveles ládájában.
Ugyanis, a túróczi convent prépostja Pál előtt a most érintett oklevél szövege szerint, a Sepere generatio tagjai részint a saját maguk, részint a meg nem jelenhetett tagok képviseletében, kiket az oklevél egyenként felsorol, megjelentek Domitka vagy Demeter fiai: Fábián, Hypolit, Miklós; Márk fia: Dénes; Bodon fiai: Pál és Beke; Tamás fiai: Balázs és Lőrincz; saját és még két testvérük nevében; továbbá Teodor fiai: Márton és Laczk; István fiai: János, Miklós, Pál; Teodor fia Péter fiai: Mihály és János; és Zechk vagy Zetkou fia: Gergely egy részről; más részről pedig Aladár fiai: Pál és Mikó; Sepere fia: Márton; Selen fiai: Szaniszló és Pál; Serefel fiai: Surch, Bethlen és Máthé; Bend fiai: Tamás, István, Máthé, Márk és János. Kijelentették Badon és Demeter fiai a convent előtt, hogy Liptómegyében levő birtokaiknak azon ötöd része, melyet Béla királytól adományúl kaptak, jogosan és öröklés útján megilleti a Sepere nemzetségből származó többi ágazatokat is, Aladár, Sepere, Selen, Bethlen, Serephel és Bend fiait, unokáit és azok leszármazóit; azt tehát átadják és a határjárását eszközöltetni óhajtják. Ez megtörténvén, kötelezik magokat a felek 10 márka kifizetésére, ha bármelyikök is az osztályt megváltoztatni vagy visszavonni akarná.
Négy évvel később Aladár fia Pál és Selen vagy Szalai fia Szaniszló kérelmére a szepesi káptalan az 1336. évi osztálylevelet 1340. évi augusztus 25-én (in craestino festi sancti Bartholomei apostoli) hitelesen átírja.* Az 1336. évi osztálylevelet ugyancsak kértére a szepesi káptalan 1360. évben még egyszer átírja.*
Rásztokay Lászlónál Rásztokon őrzött eredeti oklevél.
Szalay Gáspárnál Felső-Rásztokon az eredeti oklevelet.
A Szepere nemzetségnek Bend ágán leszármazott Szaniszló gyermekei, anyjuk halála után az ingóságok osztozása alkalmával viszályba elegyedtek és Mihály Szaniszló fia, tstvérét Krisztiánt, ki először neveztetik Rásztokainak, Sándor liptói alispán előtt bepanaszlá, hogy az anyjok után fenmaradt és a Mihályt illető ingatlanok részét eltulajdonítva magánál tartotta. Ezen pörös ügyben Krisztián megidéztetvén, eskütételre fogatott, s 1368. évi április 19-ére (feria quarta proxima post octavas festi pasce) határoztatott az eskütétel napja a boldogasszonyfalvi* templomban. A bepanaszolt Krisztián a kitűzött határidőben megjelenvén, az alispán embere előtt és három nemes társával az esküt letette arra, hogy azon tárgyakat, melyek anyja után maradtak, ő vissza nem tartotta, és hogy Mihály testvérének tárgyai ő nála nem maradtak, de azokat Mihály testvére mind magával elvitte; s ezen eskü alapján Krisztiánt az alispán, Sándor fia János, úgy Mihály mint Miklós testvére ellenében a vád alól fölmentette. Ezen tényről Sándor fia János alispán és a négy szolgabíró 1368. évben kiadták a bíráskodás helyén – in sede nostra iudiciaria – Boldogasszonyfán ugyanazon napon kelt bizonyságlevelüket.*
Szent-Mária mostani neve.
Szalay Gáspár felsőpásztoki leveles ládájában az eredeti oklevél.
A Rásztoki családnak két tagja ez időtájban, 4a mint azt a túróczi conventnek egy, 1372. szept. 6-án (feria secunda proxima ante festum nativitatis beate Marie virginis) kelt határújítási jelentésére vonatkozó oklevelében följegyezve találjuk,* Máthé és Brictius, Beke fiai, Lajos király udvarában mint nemes apródok – aule nostre juvenes – tartózkodtak, s velük együtt Tamás dictus Thóth Márkus fia rásztokai birtokukon Lajos királytól határújítást kérnek. Lajos király a határújítást Rásztoka és Eleu-Rásztoka két birtok iránt, Bubek György liptói comesnek elrendeli olyformán: hogy a László király által – tehát 1272–1290. évek között – kiadott patenslevélben felsorolt határjeleket fölkeresve, azokat megújítsák a túróczi convent hites személyének jelenlétében; s így azt Márkus fia Tamásnak, s Beke fiai Máthé és Brictiusnak átadják. Lajos királynak eme rendelete kelt augusztus 14-én (in vigilia festi assumptionis beate virginis) s a határújítás 24 napra rá szept. 7-ig már megtörtént, s e napon a túróczi convent jelentését a királyhoz ki is adta.
Eredetije saját gyűjt.
A keresztülvitt határújítás rövid idő alatt villongásra nyújtott okot, melyből pör keletkezvén, az ügyet Jakab szepesi comes és országbíró 1374. évi október 21-én (16. die octavarum festi beati Michaelis archangeli)* bírói ítélettel döntötte el. Ugyanis Miklós és Tamás, Szaniszló fiai, Szelen fiai, Rásztokay Márton és Péter 1374. évi szept. 9-én (sabbato proximo post festum nativitatis b. virginis) Jakab országbíró előtt panaszképen előadták, hogy Beke fia Márk, és Márk fia Tamás de Rásztoka, őket a rásztokai határban lévő s őket jogosan illető birtokrészből kizárni akarják, megkárosították és nagyszámú jogtalanságot követtek el rajtuk. A panaszosok kinyilatkoztatván, hogy jogaikat az említett birtokrészekre azonnal adománylevelek által bebizonyítják; a vádlottak a bizonyítékok kimutatására más határidőt kértek, minthogy okleveleiket magukkal nem hozták: a kitűzött határidőre, Szent Mihály napjára megjelent Tamás Szaniszló fia, bemutatta a túróczi conventnek fentebb említett 1290. és az 1336. évi oklevelét, továbbá László királynak egy, Mikó zólyomi comesnek 1283. és Lajos királynak két oklevelét 1371. évből. S mert Péter és Miklós sem meg nem jelentek, sem magokat nem képviseltették, Márkus fia Tamás pedig, a törzs-okleveleket eltulajdonítani akarta, az 1374. évi okt. 21-én (16. die octavarum festi beati Michaelis archangeli) kelt bírói ítélet* a pört Szaniszló fia Tamás részére döntötte el.
Rásztokay Lászlónál Rásztokon az eredetije, másolatban kiadta Liptó vármegye 1375 március 2-án tartott közgyűléséből.
Rásztokay Lászlónál Felső-Rásztokon az eredeti oklevél.
A következő 1375. évben Bereczk Rásztokay Beke fia egyrészt, másrészt Péter Márton fia a túróczi convent előtt megjelenve, kinyilatkoztatta Bereczk, hogy az említett Péter és Mártonnak valamint Jánosnak, az eddig kezénél volt ötödrész résztoki birtoknak egész negyedrészét átadja; s ugyancsak az akkor ott megjelent Márkus és György, Hypolit fiai és Dienes Márton fia, Márton fiainak Péternek és Jánosnak összes birtokrészeiket átengedik. Az erre vonatkozó birtokátadási oklevelet, a túróczi convent 1375. évi julius 6-án (octavo die festi beatorum Petri et Pauli apostolorum) kiadta.*
Rásztokay Sándornál az eredeti oklevél Alsó-Rásztokon.
Liptómegyén kívül a Rásztokay népes család egyik ága Hontmegyében Lissón is birtokszerző volt. Vajjon mikor és mi módon szerezték azt, arról tudomásunk nincsen, csak annyi bizonyos előttünk, hogy 1377-ben ott Rásztokay Pál fia Mihály, Mikó fiai Márton és János részbirtokosok voltak, minthogy az említett évben a most nevezettek, a túróczi convent előtt megjelenvén kinyilatkoztatták, hogy mivel Egyed fiát Balázst és Iván fiát Lőrinczet a leánynegyed a közeli vérrokonság jogán megilleti, ők úgy Liptómegyében levő rásztokai, mint a Hontmegyében kebelezett Lisso nevű birtokukból a törvényes szokás szerint a negyedrészt adni kívánják és át is adják. A conventnek erről kelt oklevele kiadatott 1377. évi január 17-én (in festo beati Anthonii confessoris).
Egy sajátságos ténykedését találjuk Rásztokay Szaniszló fiának Tamásnak az 1379. évben, melynek indító oka előttünk ismeretlen. Az említett Tamás ugyanis, László a túróczi convent prépostja előtt megjelenvén, a convent által ugyanazon év oiktóber 28-án (feria sexta videolicet in festo beatorum Simonis et Jude apostolorum) 5kiadott oklevél szerint, de genere videlicet Sepere, kijelenté, az okirat szavai szerint ép észszel és saját akaratából, hogy habár a Jakab országbíró által 1374-ben hozott ítéletben Pálnak fia Mihály, Mikó fiai Márton és János, név szerint megemlítve nincsenek is a rásztokai birtok visszaszerzése ügyében, de minthogy ezeket mint a Seperebeliek vérrokonait illető birtok – que videlicet cognationis Sepere fore dignoscitur – azokat is jogosan illeti, Tamás azon rásztokai birtoknak negyed részét átengedi Mihály, Márton és Jánosnak.
Birtokosok voltak még a Rásztokayak a liptómegyei Dubraván is. Erre vonatkozólag az 1391. évi birtokjogi vizsgálat alkalmával, Bubek Imre országbíró előtt, Tamás Márkus fia bemutatta Béla királynak 1264. évben kelt oklevelét, mely által a Seremne patakok között levő Dubravát, Pál fiának Demeternek adományozza. Ezen birtokrész, egy század lefolyása alatt jogtalan elfoglalás útján idegen kézre kerűlvén, annak visszaszerzése iránt Márkus fia Tamás pört indított a jogtalan elfoglalók ellen; s fáradalmas munkálkodása eredményeképen Lajos király 1372-ben ugyanazon dubravai birtokot, Márkus fia Tamásnak és Beke fia Brictiusnak visszaadatni rendelte.*
Liptói Regestrum közli Erdy János: Magy. tört. tár IV. köt. 14. lap.
Hogy ezen birtokvisszaszerzés nem csekély munkájába és fáradságába kerűlt Tamásnak, s annak kellő elismerését adni kívánták az érdekelt közbirtokos felek, az világosan kiderűl a hálálkodás ama tényéből, a melylyel Tamás fáradozásait megjutalmazták.
Ez azon ajándékozási oklevél, a mely 1381. évi szept. 4-én (feria quarta proxima ante festum nativitatis beate Marie virginis) kelt és Egyed fia János liptói alispán által kiadatott.* Megjelentek ugyanis az alispán előtt Fábián fiai Laczk és Detrik; Márkus fia Lőrincz; János fia András; Beke fiai Brictius, Lőrincz és Pál; Hipolit fiai György és Márk; másik Márkus fia Dénes egyrészről, más részről pedig Márkus fia Tamás. Ez alkalommal kijelentették Laczk, Demeter és Hipolit a magok és társaik nevében, hogy Márkus fia Tamásnak, az ő érdekükben és pöreikben tanusított munkálkodásáért, az Alsó-Dubraván levő közös malmukat neki ajándékozni szándékoznak, s ezennel oda is ajándékozzák; oly megjegyzéssel azonban, hogy ha bárki is közülök e tényt visszavonni akarná, párbaj vívásában elmarasztaltassék.
Bobrovnyiczky László rózsahegyi levéltárában őrzi az eredeti oklevelet.
A most említett Tamás birtokában volt még bizonyos Bensefya-Andrásfelde, másképen Bethlenfelde nevű részbirtoknak, a mely iránt Lajos királynak 1360. évben kiadott oklevelét Bubek országbíró előtt 1391. évben előmutatta. Az oklevelek alapján összeállított leszármazási tábla érdekes adalékot nyújt ezen birtokrész keletkezésének és hollétének meghatározására, s teljesen megvilágítja a liptói regestrumnak* erre vonatkozó tételét.
Magy. tört. tár IV. köt. 13. lap.
Ez ugyanis nem egyéb mint a rásztoki törzsbirtoknak osztálya alkalmával Bense fiának Andrásnak, a ki egyszersmind Bethlennek is neveztetett, osztályúl jutott része, a mely az ő neve után Andrásfeldének vagy Bethlenfeldének hivatott. Az osztály után – mint az osztályosok közötti perpatvar követett – következett be a statutio és a határjárás, a mint azt maga az okirat mondja »super legitima statutione ac metarum erectione possessionis seu terre Bensefyandreasfelde alio nomine Bethlenfelde«.* Ez a Bethlen az alább következő leszármazási táblázaton csakugyan előfordúl 1336. évben, kinek nagyatyja Bend volt. Valószínűleg a regestrumban említett Bensével azonos, s valószínű, hogy neve a regestrumban hibásan íratott le; de az sem lehetetlen hogy Bensének, Bendnek is nevezték, a mint ez gyakran előfordúlt az akkori időben, így tapasztalható ez a Sepere törzs neveinél is, például: Selen dictus Szalai, Tamás dictus Tóth, Demeter seu Domitka, Andreas seu Bethlen.
U. o.
Ez időtől kezdve, egy századon keresztűl 1492. évig a Sepere nemzetség családtörténeti és birtokjogi viszonyaira vonatkozólag, a Rásztokay és Szalay család levéltára adatokat nem nyújt, s csak a most említett évből, midőn is Gálováni Benedek Almanfalvi Bóz liptómegyei alispán előtt nyilatkozik, hogy nővérének Rásztokay András nejének Katharinának, az anyja révén neki jotott Rásztokon levő negyedét, a Gergely-féle nemesi curiának felével adományozza. 6Az alispán ezen nyilatkozatot 1492. évi május 30-án (feria quarta ante ascensionem domini) kiadta.* Rásztokay Andrásnak, Gálováni Katharinától született fia Márton, ezen adománylevelet 1506. évi okt. 6-án* (feria tertia proxima post festum beati Francisci confessoris) a túróczi convent által hitelesen átiratja.*
Eredetije Rásztokay János leveles ládájában Rásztokon.
U. o.
A közbeeső egy egész számból hiányzó adatok miatt a legutóbb nevezett Rásztokay Andrást és fiát Mártont, kihagynunk kellett a leszármazási tábláról, minthogy a hézag miatt a család többi tagjaival összekötni nem lehetett.
Egy 1523. évben folyt zálogpör alkalmával, midőn is Rásztokay Márton egy birtokrészét kiváltani nem tudván, azt Dedinszky János árvamegyei lakosnak örök áron eladni akarta, e miatt Szalay Gáspár Rásztokay Mártont, mint vérbeli osztályos rokonát ettől eltiltja s az eladás ellen óvást emel. Kimutatta ugyanis, hogy a Szalaynak a közös törzsből eredő Szelen ágán, s annak egyenes leszármazói útján neveztetnek Szalaynak s a pörös birtokrész megvételénél, mint vérrokonok elsőbbséggel bírnak.* Innét s az 1731. évi nemesi összeírásból* látni való, hogy a Rásztokayak és Szalayaknak egy törzsatyjuk volt, s ezek Zettchou fia Bend ágán közös névvel származtak le Szelenig; a Pál, Aladár és Theodor ágbeliek pedig a birtokuk utáni Rásztokay nevet viselték s viselik mai napság is.
Szalay Gáspár leveles ládájában Rásztokon van az eredeti pörkivonat.
Habent simultanea documenta cum Rasztokayanis: Acta Deputationis.
A Rásztokay és Szalay családok leszármazása.
1229 Szepere.; 1260 Aladár.; 1264 Pál.; 1290 Theodor.; 1290 Zenthkou.; Demeter (Domitka) 1264. Dubrovát kapja.; Bodon 1290.; Pál 1336.; Beke 1336.; Mikó 1290.; Márton 1336.; János 1336.; Bezerken 1290.; Pál 290.; Szaniszló 1336.; Péter.; Mihály 1336.; János 1336.; Márton; Lack 1336.; Márk 1380.; Bend 1336.; Gergely 1336.; Mihály 1377.; Pál.; Márk 1374.; Lőrincz 1381.; Máthé.; Brictius. de Rásztoka 1372.; László.; Miklós 1374.; Tamás 1374.; András 1381. alsó-rásztokai ág.; Dénes 1381.; Lőrincz 1381. felső-rásztokai ág.; Tamás 1336.; István 1336.; János 1336.; Márkus 1336.; Serefel 1336.; Máthé 1336.; Balázs 1336.; Lőrincz 1336.; János.; Miklós 1336.; Pál.; II. Sepere 1336.; Selen 1340. dictus Szalay.; Tamás 1372. dictus Tóth.; Surch 1336.; Bethlen 1336.; Máthé 1336.; Egyed 1377.; Iván 1377.; Dénes.; Márton 1374.; Péter 1374.; Szaniszló 1340.; Pál 1336.; Balázs 1377.; Lőrincz 1377.; Péter 1375. a Szalayak leszármazási dga.; János 1375.; Mihály 1368.; Krisztian 1368. de Rásztoka.; Miklós 1368.; Tamás 1374.; Miklós 1336.; Fábián 1336.; Hypolit 1336.; Lack 1381.; Detrik 1381.; Márkus 1336.; György 1375.; Dénes 1336.
