7II. Bogomér nemzetsége. (Szmrecsányi, Szentiványi és Baán családok.)
7II. Bogomér nemzetsége.
(Szmrecsányi, Szentiványi és Baán családok.)
(Szmrecsányi, Szentiványi és Baán családok.)
Liptómegyének keleti részén, a Vágvölgy baloldalán fölfelé Szent-Miklóstól egészen a szepesi határszélig az alacsony Tátra tövében, alig találunk a községi életnek némi mozzanataira azon időben, midőn a Sepere nemzetség 1229-ben már Lipcsét megszállotta, s e helyett csere fejében Rásztokot adományúl kapta.
Kietlen vadonság, őserdők fenyvesei borították a Vág folyamnak, hova feljebb mindinkább szűkülő völgyeit s a hófödte havasok sötétlő erdősége, a culturának vajmi gyér jelenségeit csak sejtetni engedé ama helyeken, hol a királyi vadászok a rengeteg fenyvesek lankáiban tanyát ütöttek.
A liptói várispánság eme részének benépesítése, a községi élet megszilárdítása, úgy látszik nem csekély nehézségekkel járt, s az ismételve is megkíséreltetett; s mielőtt az adomány útján a Bogomér nemzetség föltételes birtokává lett, már nyomát találjuk annak, hogy ott egy község létezett mint telepítvény, s az Mogorfalu, mely minden valószínűség szerint neve után ítélve magyarok által megszállva lőn; de a letelepűltek bármi oknál fogva azt már az 1230. év előtt elhagyták s az ismét puszta lakatlan helylyé vált. Ugyanis 1230. évben* András király Beucha és Hauck Polku szolgálataik jutalmazásául, Liptó területén levő üres földet, mely vlaha Mogiorfalué volt, s melyet a Beuchna és Fejérpatak nevű hegyi folyóvízek választottak el Liptó földjétől, az erdőkkel és rétekkel együtt nekik és ivadékaiknak adományozza, s őket a birtokba, Symk fia Detrik zólyomi comes által bevezetteti, s minden adótól fölmenti birtokukat, oly feltétel alatt azonban, hogy mind az adományosok, mind pedig örököseik tartozzanak a királynak és örököseinek szolgálni.
Szentiványi csal. szentiványi levélt. Lit. A. Fasc. I. No. 3. László királynak 1283. évi átiratában.
Ki volt Beucha és Hauck Polku? azt az általam ismert kiadott és kiadatlan oklevelekből megtudni nem lehet: annyi azonban az előbb említett 1230. évi királyi adománylevélből kiviláglik, hogy a nevezettek külföldi idegenek nem voltak, minthogy a fidelibus suis kifejezéssel csak s a belföldi kötelékben álló szolgáit, jobbágyait, híveit illethették a királynak, mert ellenkező esetben azon kifejezés helyett mindig, de legalább rendesen ott találjuk a hospilibus nostris kitételeit. S még is sajátságos logikai összefűzése a genealogiai deductióknak az, midőn a liptói Bogomér nemzetség leszármazottjainak ismert első törzseűl Hauck polku állíttatik, holott nyilvánvaló s oklevelileg bebizonyított tény Bogomérnak cseh nemesektől eredett származása. Azon körülmény, hogy Bogomér comes részére a Beucha és Hauck Polkunak adott Mogiorfaluról szóló donatio 1283-ban László király által átiratott, s ennek birtokában már előbb is volt, azon következtetésre adott némi jogosúltságot, hogy ezen Hauck Polku talán nagyapja lehetett Bogomér comesnek, minthogy Bogomér apja Lőrincz ismeretes volt. Ámde az 1230. évi oklevél alapján, ép oly jogosúltsággal bír arra Beucha mint Polku; bár ha nézetem szerint az egyikről és másikról is csak állítani, de bizonyítani nem lehet.
András királynak egy későbbi, talán uralkodásának utolsó éveiből kelt adománylevelében, mely azonban az érdeklett közös törzsből eredő családok levéltárának egyikében sincs meg, Kauck Polkunak, Polku de villa Mogorfalu, a Hiba községéhez tartozó földeket adományozza, hogy annak sokféle szolgálatait megjutalmazza. Ezen adományozást Béla király felemlíti egy 1239. évben* kiadott oklevelében, midőn is t. i. Béla király 1236-ban az ország tanácsával egyetemben elrendelé a fölös adományok visszavételét, ezen rendeletének szigorú végrehajtását még 1239-ben is folytatta; s ez indokból adta ki azon oklevelet 1239-ban, melyben felemlíti, hogy mogorfalvi Polkutól, ki András királytól a Mogorfalu és Hiba községhez tartozó földeket aodmányul kapta, a hibai földeket visszaveszi, »ad usum nostrum recepimus«, Magyarfalut pedig Polkunak meghagyja «villam vero Mogorfalu predicto Polku duximus relinquendam», s a Miko comes által ki is assignáltatja.
Detrich Antal benedekfalvi levélt. Robert Károlynak 1340. évi átiratában.
Későbbi oklevél többé sem Beucháról, sem Hauck Polkuról említést nem tesznek, a felhozottakban pedig valaminemű vonatkozás Polku és Lőrincz Bogomer apja között nem található, 8a miből Bogomér és Polku között a vérségi összeköttetés következtethető lenne, s csak annyi bizonyos, hogy a mogorfalvi és hibai birtoknak első adományos tulajdonosa Beucha és Hauck Polku voltak, mely később Lőrincz fiáé Bogoméré lett. Vajjon mikor és minő okoknál fogva szállott Mogorfalu Bogomérra? erre nézve okleveles adatok nincsenek, magszakadás, csere, foglalás vagy eladás, vagy királyi adományozás, öröklés által, ma már tudni nem lehet; de hogy annak tényleges birtokában voltak Lőrincz fiai Bogomér és Seraphin már hosszú évek során, az kiviláglik a László király által 1283. évben kiadott oklevélből, melyben László az említett két testvér kértére a Mogorfaluról szóló s 1230-ban András király által Hauck Polku és Bauecha részére kiadott adományozást szóról szóla átírja s részükre megerősíti. Mindezek fonalán megállapítható: hogy Mogorfalu és Hiba első birtokosai és Bogomér comes között vérségi összeköttetés nem volt, s Bogomér ősei közűl csak ennek atyját Lőrinczet ismerjük, a felemlített oklevelek alapján.
Bogomér comes nevével oklevelekben először 1263-ban találkozunk,* a melyben mint Lőrincz fia említve van, midőn is állandó hűséggel tanusított szolgálatai jutalmazásáúl, az általa kérelmezett Vezveres sík földet, mely körülbelűl egy ekényi terjedelmű volt, Béla király neki adományzza, s abban őt Dobak comes által bevezettetni rendeli. Ezen Vezveres ugyanazon síkföld, a melyen későbben de már a XIV. században Szent-Iván helység keletkezett, s melynek határa a Poloschin – Plostyin – és Schewnichatew – mai Stavnyicza – folyók között terűlt el, s melynek határában sokkal későbben Vág-Poruba község alakúlt.
Szentiványi csal. lev. Lit. A Fasc. I. No. 8. András királynak 1293. évben kelt átiratában.
Ezen Vezvers Liptómegye történetében két nevezetes mozzanattal bír, melyeket habár röviden, de mégis felemlítenem kell. Itt lakott ugyan is az adományozást megelőző időkben egy igricz, énekes vagy hegedűs fia – ubi cuiusdam joculatoris filius dicebatur residere – kinek valószínűleg a nevétől kapta elnevezését ezen hely, a másik érdekes dolog az, hogy a mostani Szentiván községtől délre, a mai napig is Hradek – várocska – nevű dombon volt Bogomér comesnek Vezveres nevű vára, s a mely 1264–87. évek között épülhetett, s a melyben László király, mint azt alább kimutatni fogjuk, gyakrabban megszállott és Bogomér comesnek vendége volt.
A fenmaradt s Bogomér comesről szóló írott emlékek nyomán constatálható, hogy Bogomér a királyi udvarban tartózkodván, ott úgy esze, mint katonai vitézsége által előkelő és kitűnő helyet biztosított magának. Így emlékezik meg róla Béla királynak 1267-ben kelt oklevele,* mely által neki ama rengeteg lakatlan erdőséget adományozza, a mely a Fehér-Vág, a Fekete-Vág, a Bocza folyó, a Vazuch patak területét foglalja magában, a Hernád folyó forrásáig terjed, és Szepesmegyétől a Poprád vizének legfelső folyása határolja el. Felsorolja itt Béla király említett oklevelében, hogy az Ausztria* és Csehország* elleni hadjárataiban minő tisztességgel és hűséggel szolgálta őt – in omni exercitu nostro generali tam in Austria quam in Bochemia nobiscum exercituando – s midőn Lengyelországba és Rutheniába ünnepélyes követséggel küldötte, – in nostris legationibus solempnibus tam in Polonia quam in Ruthenia nobis perfecte fidelitatis debitum exhibuit.*
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. I. no. I. a. szepesi káptalannak 1318. évi átiratában.
Béla király 1249-ben betört Ausztriába és Hermann híveit magyarjaival szétverte, a miért Hermann a magyar végeket pusztítá, de Béla viszonzásul 1250. Ausztriát és Stiriát egész Mária-Czellig földúlta.
1253-ban Venczel cseh király ellen viselt hadat.
Valószínűleg akkor járt Bogomér követségben Lengyelországban, midőn Béla királynak Anna nevű leánya 1244 körül a halicsi Rasztislávval, macsói bánnal és 1247-ben Ilona leánya áhítatos Boleslávval házasságra lépett.
A kietlen rengeteg erdőterület Bogomér birtokában immár benépesítésre várt, s ez talán a gyér lakosság miatt nem oly könnyen volt eszközölhető, de lehet hogy a telepítvények megalkotásával maga Bogomér sem gondolt sokat, mert az még egyideig lakatlan maradt; s csak azon újabb adományozás után vette kezdetét, melylyel Béla Bogomért ismételten királyi kegyében részesíté, de a melyben már határozott rendelete foglaltatik a királynak az iránt, hogy az adományúl kapott lakatlan erdőket kiirtsa, s ott a községek megtelepítéséről gondoskodjék.
9Ezen adománylevél 1269. évben kelt,* s vonatkozik azon birtoktestre, mely a Hiba vize és Szepesmegye határa között terjedt el egészen a szepesi apát birtokának határáig. Itt felsorolja az adománylevél név szerint a birtoktest egyes részeit, mint a melyek között van Turopola, Vichodna rét és a Vasuch folyó. Meghatározza ez oklevél az adományozás czélját, t. i. hogy az erdőség kiirtandó, a terület szántóföldekké átalakítandó lészen, s ugyanott községi telepítvények eszközlendők; – ad exstirpandam enadem, et in terram arabilem redigendam ac etiam pro villa super eadem congreganda. – Legrégibb nyoma ez egyszersmind a liptómegyei scultetialis telepítésnek, a mely szerint minden szabad állású vagy költözködésű emberek, bárhonnan valók legyenek, ha ott letelepedni akarnak, hogy ott megszállhassanak, biztonságban élhessenek, s őket ott senki sem háborgassa, tíz évig minden adótól mentek legyenek, ennek elteltével azonban, az adót és más egyéb járulékot szokás szerint Bogomér comesnek fizetni tartozzanak.
Szentiványi család Szentiványban: Lit. A. Fasc. I. No. 1. eredeti okl.
Béla király halála után Bogomér comes, az 1269. évben, okt. 25-én kelt királyi adományt Turopola, Vichodna rétek és Wasuch folyó iránt, László király által megerősítteti 1273. évi máj. 27.,* mely oklevélben nem íratik át Béla király donatiója, csak hivatkozásképen felemlíttetik; s a szöveg fonalán kiderűl, hogy a benépesítés még akkor sem történt meg, minthogy azon föltevésnek ad helyet: ha netalán ott bárki is lakás végett letelepedni óhajtana, úgy a letelepülők tizedet nem a királynak, de a saját papjoknak tartoznak adni, decimas etiam populorum ipsius Bogomerii si qui super sylva et terra memoratis residere voluerint, sacerdoti ipsorum et non nobis dare, et solvere teneantur.
U. o. Lit. A. Fasc. I. No. 2. Eredeti.
Ezen birtoknak első adományozása óta 1267-től immár hét év telt el, s az még sem elhatárolva nem volt, sem Bogomér comesnek nem statuáltatott. Nagyon is érezte annak szükségét, hogy a birtoktest, kiváltképen a szepesi apát birtokától elhatároltassék, s abba ünnepélyesen bevezetve legyen. Ez iránt végre László király 1274. évi május 12-én* meghagyta a szepesi káptalannak, hogy Lőrincz* fia Bogomér comes birtokán határjárást eszközöljön Zólyomi Miklós fia Lőrincz jelenlétében, s azt neki statuálja. A reambulatio és statuálás megtörténvén, erről a szepesi káptalan László királynak ugyanazon évben a reambulatio és statutio nyolczadik napján jelentést teszen.
Fejér Cod. dipl. tom. V. 2. pag. 179.
A Wagner Jankovich- féle analectákból másolva, s hibásan írva Occaren, mert az »Lauren«-nek olvasandó, a mint ez így gyakrabban előfordúl.
A birtokba igtatás után 1280. évben telepítette meg Bogomér comes a Vazsecz folyó mentén a mai Vazsecz és a szepesi határon Chirbans – mai Csorba – nevű scultetiális helységeket. Hogy ez később nem történhetett, bebizonyúl abból is, mert Bogomér 1286. évben már nem volt az élők sorában, s mert Bogomér comes fiai: Bodó, Miklós, János, Lőrincz mester, Dienes és Bogomér azon igen érdekes oklevélben, melyet 1290. évben a chirbansi csultetusnek Hatthónak kiadtak,* hivatkoznak azon patenslevélre, melyet megboldogúlt atyjuk Bogomér comes Hatthónak a scultetiára vonatkozólag kézbesített s melyet ugyanaz előttük be is mutatott.
Eredetije Szmrecsányi Emil tereskei levéltár. Kiadta Nagy Iván a Hazai Könyvtár 7-ik köt. 214. lap.
Ezen érdekes oklevélben olvassuk, hogy a bemutatáskor 1290. évben a telepítvényesek tíz évi szabadalma lejárván, azt még hat évvel megtoldják, s az eddig minden curia után fizetett két nehezék finom ezüstön kívűl, tekintve az adó csekély voltát, s hogy a már velök határos telepítvényekkel szemben magukat ne szégyeneljék, ezentúl minden laneus* után egy fertót, vagyis egy nehezék finom ezüstnek negyedrészét fizetendik évenként; különben pedig az egyházi tizedtől szabadok lesznek, szabad őrlést és serfőzést élvezhetnek, s az adó minden harmadik denárja a telepítőt – scultatus – és azok örököseit illesse, a pénz feletti bírói ítéleteket pedig a scultetus hozza, s háromszor évenként, karácsonykor, husvétkor és keresztelő sz. 10János napján hozzájuk méltó ajándékkal járúljanak s végre ha a királyi táborba kellene menniök: az esetben minden laneus után segítségül egy nehezék finom ezüstöt kötelesek adni.
A laneus a földterületeknél alkalmazott hosszasági mérték, melyben 12 virgula volt, s minden virgulában 16 rőf és 1 tenyér tehát körülbelűl 300 láb hosszaság. Lásd Czinárnál Index cod. dipl. 258. lap.
Az 1274-ben eszközölt határjárás gyakori viszályt zúdított a szepesi oldalról szomszédos birtokosokra s az ismétlődő birtokháborítást kölcsönösen megsokallották, úgy a Bogomér comes fiai, mint a schawniki cisterciták monostorának apátja jános, mint a kinek Alsó-Sunyaván volt erdőbirtoka, míg Bogomér comes fiai annak tőszomszédságában Felső-Sunyavát bírták. A pörösködés, a bírósági ítéletek nem vezettek célhoz, s királyi parancs következtében – mandato mediante regio – a fenállott pöröket mind a két részről be kellvén szüntetniök, bizalmi férfiak közvetítése mellett, a szepesi káptalan előtt, barátságos kiegyezésre utasíttattak. A megkötött egyességre vonatkozó oklevelet a szepesi káptalan 1298. évi november 11-én kiadta.* Bogomér coems fiai részéről jelen volt Bodo és Miklós többi testvérei nevében is, a schawniki cistercíták nevében János apát és Miklós barát, az egyeztető bírák voltak Mika és Lőrincz comes Liptóból, Henrik és Hekebárd barátok Szepességből, 40 ezüst márkát tartozván fizetni azon fél a másiknak, a melyik az egyességet felbontaná, vagy a közbenjáró bírák által megjelölt határjeleket megmásítaná.
Szentiványi csal. levélt. [olvashatatlan]1406. évi átiratából a szepesi kápt.
Csirbancz község keletkezésével egyidejűleg alapította Bogomér comes Vazsuch scultetiális helységet is, a mi legkésőbb 1281-ben történhetett; a minek teljes bizonyítékát nyújja a Pál szepesi prépost által 1306. évben okt. 1-én Bogomér comes fiai részére kiadott s a vazsuchi szent András apostol nevéről czímzett kápolna ügyében kelt oklevél,* melyben felemlíti, hogy Muthmer szepesi prépost által Vazsuchon építeni engedélyezett kápolna – de licentia Muthmery prepositi bone memorie predecessoris nostri capella in honoram beati apostoli Andree est edificata. Muthmerus még mint prepost 1281-ben előfordúl, de már 1282. évben szepesi prépostúl Lukács említtetik.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. I. No. 13. eredeti.
Vazsuch – most Vazsecz – községet az első scultetus Gerard ugyanolyan föltételek, illetőleg szabadalmak mellett telepítette meg, mint Hattho Csirbonczot.
Míg azonban Csorba scultetiális viszonyainak további fejlődéséről az okleveles adatok hiányozanak, Vazsecz községi életéről egy igen fontos okirattal bírunk, mely bepillantani enged a község municipális életébe, a jogviszonyokba s Bagomér somes három fiának Bodo, Miklós és II. Bogomérnak további leszármazóit velünk megismerteti. Ez egy 1343 évben julius 24-én kelt* oklevél, melyet bogomér comesnek említett három fia a vazseczi scultetusnak a scultetiális község jogainak és terheinek meghatározása iránt kiadott. Ugyanis Bodó comes fiai: István és László fiával; Miklós, Márton, István, Péter és Pál fiaival; és II. Bogomér, Tamás, Péter, Pál és András fiaival kinyilatkoztatják: hogy miután Gerardtól Vazsecz község első telepítőjétől – antiquo scultheto nostro locatore – Valcun fia Leuchmann velicai* polgár a scultetiális jognak két harmadát, s ugyancsak Gerard fiától Innocenttől a harmadik harmadot is megvette, az ő, összes gyermekeik és rokonaik beleegyezésével 18 márkáért és egy fertóért, s ezen vételösszeg fejében Leuchmann a velicai malmot átadta és készpénzben még 11 márkát előttök Gerard Innocencznek fizetett; a Gerard részére kiállított régi scultetiális szerződést, néhány pontuja kivételével megsemmisítik, s mert azon szerződés a scultetusra nézve idők múltával immár terhessé vált, az új scultetusnak Lunchmannak a következő privilegiális levelet állították ki: a földnek minden egyes laneusa után, az azon időszerinti folyó és szepesi értékű fertókban egy-egy nehezék szerint fizetik minden év szent András napján; ezen adónak hatodrésze a scultetus Leuchmannt és annak örökköseit illetendi minden időben; meghagyják továbbá is az évi háromszori ajándékadást, és a segélypénz nyújtását, mint azt a csorbai telepítvényeseknél tapasztaltuk, továbbá adományoznak neki két laneus földet, melyet valamelyik telepítvényestől hat márkáért vásárolt és egy belső curiális telket egy márkáért minden adó 11és taxa nélkül, úgyszintén az őrlési és serfőzési jogot, valamint a nagyobb bűntények, mint emberölés, lopás, gyilkolás, rablás, gyújtogatás, hamis pénzverés után járó bírságpénzek egy harmadát, a mely esetekben velök együtt a scultetus mond ítéletet, a kisebb ügyekben való bírságolást a scultetus maga szabadon ítélvén meg s az abból eredő összes jövedelmet húzza; senki a lakosok közűl a scultetus kárára malmot és serfőző házat nem építhet, a községbeliek mindenikének pedig, kik azon időben adót fizettek, a 18 laneus földön felől, a földek keskeny volta miatt még 12 holdat adományoznak s minden községbeli lakos szabadon űzhette az italmérést és húsvágást, szabadon halászhattak és vadászhattak a király által nem tiltott vadakra; ha az uraságok közül valamelyik harmad magával a községbe jön, egyszer a scultetus vendégeli meg; de ha huzamosabban ott maradna, vagy többed magával jönne, az esetben, a község kötelessége őket megvendégelni; a papi tizedet a községbeli plébános élvezi egészben; továbbá a községben levő épületeket, az uraság és a scultetus engedélye nélkül más községbe senki el nem adhatja; s végre Leuchmann scultétust és ivadékait, minden adó, taxa, és collectáktól felszabadítja s a csultetus elleni minden panaszszal urok elé kell járulniok.
Szemrecsányi Emil tereskei levélt. eredeti.
A mostani Felka.
Tökéletes képét nyújtja ezen oklevél az akkori községek jogviszonyainak s a tovább fejlődés feltételei, ha egyrészt korlátolták is a haladást, másrészt meg volt adva a lehetőség a földbirtokosok jogaival szemben, különböző irányú munkálkodás és szorgalom által a földművelés mellett az ipar egyes ágait is mívelni.
A mi sajátságosnak látszik ezen oklevélben, az: hogy az adóbeli készpénzfizetéseket szepesi értékű pénznemekkel kötelezték fizetni; továbbá az oklevélnek ezen utolsó pontja: «ide igtatjuk végre, hogy kétség ne támadjon, hogy az említett községnek, minden ítéletben és jogban a szepesi föld jogához kell tartoznia». Sajátságosnak mondottuk ezt a jelenséget azon ismert ténynél fogva, hogy Liptómegye a XIII. században sőt még a XIV. század elején is Zólyommegyéhez tartozott, mint várispánság és királyi praedium, 1318. után pedig mint vármegye önállóvá válván, Szepesmegyéhez sem akkor, sem később nem tartozott, s itt egy nagy birtoktestet a szepesi földjog köréhez tartozónak rendeli. Ennek természetes magyarázatát csak a következőkben véljük föltalálni. Azon nagy terület, mely Turopolya és Vichodna rétet, Vazsuch és Chirbanczot magában foglalta, a Vazsecz folyónak a fekete Vággal való összefolyásától kezdve egészen Alsó-Szunyaváig a schavniki cisterciták apátjának birtokáig 1343. évben még Szepesmegyéhez tartozott s nem képezte Liptómegye álladékát. Ezen állításnak bizonyítására szolgál az, hogy Liptómegye területe a legrégibb időktől kezdve egyházi szempontból az esztergomi érseki megyéhez tartozott, egészen a szepesi püspökség legújabb megalapítási idejéig, s így az egyházak építési engedélyét csak a megyei püspök adhatta meg, a mint 1340-ben a liptói kalandosok társaságának az alakulási engedélyt Csanád esztergomi érsek adta meg, ha tehát Vazsecz a megye területéhez tartozott volna, akkor annak egyházi ügyeibe a szepesi prépost nem avatkozhatik vala; de mert Vazsecz és Csorba környékén a templomépítési engedélyt Muthmerus szepesi prépost adta meg, a területnek Szepesmegyéhez kellett tartoznia, annál is inkább, minthogy Pál szepesi prépost a két említe6tt község pélbániájára nézve az 1306. október 1-én kiadott oklevelében határozottan mondja: hogy ha pedig az illető községek szabadalma lejár, az ott levő összes kápolnák papjai, a cathedraticumot* is megadni, a megszállás és minden jogainknak méltányos időben, a Szepesmegyében létező más privilegiált plébánusok szokása szerint nekünk és örököseinknek kellő engedelmességgel megfelelni tartoznak, – post exspirationem autem libertatis populorum dictorum possessionum omnium sacerdotis capellarum in ipsis possessionibus existentium in cathedratico et descensu ac omni iure temporibus opportinus more aliorum plebanorum privilegiatorum in territorio Scípisiensi existentium nobis et nostris succentribus cum debita obedientia respondere teneantur; s végre András királynak Mogiorfalu felől Beucha és Hauck Polku részére* 121230. évben kiadott donátiója világosan mondja, hogy Liptó földjének határa Beuchna és Fejérpatak: «quam dividit a terra Liptou torrens nomine Beuchna et torrens nomine qui vulgo dicitur Feierpatak qui in fluvium Vág cadunt», ez pedig nem egyéb mint a Bocza és a Fejér Vág vize, mint a mely két folyó közti földterület már Liptómegye határán kívül esett s Szepesmegyéhez tartozott.
A cathedratium püspöki adó volt, a tisztelet és hódolat elismeréseül. Konek Sándor: Egyházjogtan 282. lap. A cathedraticum egy arany forint volt. Lásd Kolb Gerard: Examen juris canonici 733. lapon.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. II. No. 3. egy 1792. évi hit. más.
A vazseczi, csorbai és sunyavai nagy birtoktest a scultetialis települések megszilárdítása után változáson ment keresztül, a mennyiben annak complexuma tekintélyesen megcsökkent. Bogomér fiai közűl ugyanis három az egyházi pályát választván, János esztergomi, Lőrincz szepesi olvasó kanonok és Dienes a menedékkövi – lapis refugii – karthausi szerzetesek rendébe lépett 1320. évben. Ekkor azonban már János esztergomi kanonok nem élt, s annak birtokrésze az élő öt testvér között maradt, Dienes alig volt még egy évig a karthausi szerzetes rendnek novitiusa, testvéreivel a vazsecz-csorba-sunyavai birtokra nézve osztozkodni kívánt, s a reá eső részt a menedékkövi karthausiaknak 1321. évi szept. 23-án örök tulajdonként oda ajándékozá. Az erre vonatkozó okiratot a szepesi káptalan adta ki; midőn is a káptalanban megjelenvén egyrészről Bodó, Miklós, Lőrincz mester szepesi olvasó kanonok és Bogomér testvérek, másrészről Márton karthausi prior és János karthausi szerzetes; Dienes testvérüknek az apai örökségből, valamint János végrendelete szerint őt illető részt, Sunyavát mint Dienes osztályrészét a jelenlevő rend tagjainak átadták; s még ugyanazon napról keltezve* a szepesi káptalan által kiadott oklevélben nyugtatványozzák Márton és János karthausi barátok a négy testvért, a most említett Dienes részének átadása illetőleg átvétele iránt. Dienesnek ezen tényével a nagy birtoktest egy ötöd részszel kisebbedett.
Árpádkori új okmánytár IX. köt. 16. lap.
De térjünk most vissza Bogomér comeshez, ki mint a törzsbirtokok kezelője, Liptómegyében még másfelé is tetemes jószágadományozásokat kapott mindazon érdemek elismeréseűl, melyeket IV. Béla és László királyok irányában hűséges szolgálatai által megszerezni tudott. Így kapta a Nagy- és Kis-Palugya határai között, a Lubella folyó mentében délre Albert fia András házának tőszomszédságában, egész a kispalugyai határig, Chaban fiai szomszédságában fekvő akkori üres földrészt 1273. évben, Salamon földét, mely ezelőtt Borz fiáé Salamoné volt. Az adományozási levelet eziránt László király kiadta ugyanazon év május 27-én.*
Sexto kalendas Junii.
Egy fölmerűlt sajátságos körülmény Bogomér comesnek alapúl szolgált arra, hogy máris nagy kiterjedésű* szerzeményeit egygyel ismét szaporíthassa, s a királyi kegynek újabb elismerő nyilatkozatával találkozzék. Bobrouch községe ugyanis a vele szomszédos Bogomér comessel gyakori villongásban volt a nádasdi és bobróczi földek határai miatt. Ehhez járult még az is, hogy László király Bogomér comesnek 12nek 1273-ban Salamonföldét s valószínűleg ugyanakkor Lipcsét és Cheremnét – a mostani Crmno – adományozván, ezen birtokokat 1283-ban* visszaveszi, s ezért cserébe Bogomér comesnek Bobróczot adományozza. Ennek Bobrócz községe elleneszegűlt, bemutatni ajánlkozván Lőrincz liptói várispán előtt a királynő patenslevelét, mely a nekik adományozott Bobrócz földére vonatkozott. Demeter zólyomi comes és a királynő tárnokmestere, kitűzvén a bemutatás határidejét, Bobrócz községe Lőrincz comes s több hites személy előtt megjelenvén, előadták a királyné levelét, melyet hamisítottnak ismertek föl. Erről Demeter comes 1285. évben ki is adta az elmarasztaló oklevelet, Bobrouchot Bogomér comesnek oda ítéli, átadja oly kijelentéssel, hogy azon földet a bobrouchi nép soha többé vissza nem követelheti.
Liptói regestrum, Magy. tört. tár, IV. köt. 25. lap.
Árpádkori új okm. IV. köt. 281. lap.
Az 1267. évet megelőzőleg Bogomér comes birtokolta még Szepesmegyében Polocha és Zisgra földét is; a most említett évben azonban Béla király Polocha és Zsigra földét visszavevén, helyette cserébe adta Nádasdot, s ezen cserét István király 1270-ben,* László király 1285. szept. 8-án megerősíti,* s 1293-ban András király átírja.*
Magy. tört. tár, IV. köt. 24. lap.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. I. No. 5.
Magy. tört. tár. IV. köt. 24. lap.
Az alacsony Tátra hegycsoportja, mely a 13Poludniczától keletnek a Vág folyó balpartján a Királyhegyig húzódik, Bogomér comes nagyterjedelmű birtokát képezvén, a bányamívelés minden feltételével bírván, ezen körülmény nem kerülhette el a tulajdonos figyelmét, s itt Liptómegye felső részén a Bacha – mint Bocza – folyóban az aranymosás nyomaival találkozunk. Az aranymosás rávezetett az arany telepek keresésére. A kutatás illetéktelenűl vonzotta Bogomér comes hegyei közé az idegeneket, s a gyakori birtokháborítás megérlelte a birtokos comesben az elhatározást, jogait megóvni s az aranykeresést és bányászatot kizárólagosan saját maga részére biztosítani. Ezt Bogomér comes el is érte, mert László király egy Jakab apostol ünnepe octávájának 3-ik napján, augusztus 3-án év nélkül kelt oklevelében elrendeli,* hogy Bogomér comes birtokain sehol, de kivált a Bacha folyóban senkinek aranyat mosni vagy keresni nem szabad. Ezen év nélkül kelt szabadalmi levél minden valószínűség szerint az 1286. év előtt adatott ki, minthogy az Bogomér comes személyének szól, ez pedig 1286. évben már nem élt; a boczai bányászoknak, mint szász telepeseknek 1271. évben* szabadalmai bővíttetvén, ezek az aranybányászatot Király-Boczán a Bogomér tőszomszédságában már régen űzték.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. Nr. 7. eredeti Árpádkori új okm. tár. IX. köt. 553. lapon közli hibásan.
Szepesi kápt. az eredeti hiteles másolata Boczabánya levéltárában.
Az árpádházi királyok kegyének bőséges nyilatkozása Bogomér comes érdemeinek jutalmazásában. Kún László királynál még oly speciális jelekben is nyilatkozott, melyek okleveles adataink sorában nem épen gyakoriak. Tudvalevőleg László király uralkodása alatt az országban fel s alá sokat utazgatván, s a magyar felföldön is gyakran megfordúlván, Liptómegyében is több ízben tartózkodott, s ilyenkor mindég Bogomér comes vendége volt ververesi várában.
Alkalmúl szolgált ez mindannyiszor Bogomér comesnek, hogy királyi vendége iránti hűségének jeleit egy királyhoz méltó vendéglátásban manifestálja. László királyi kegyességgel vette azt nem csak, de leereszkedő és hálás megemlékezéssel fogadta azon nagybecsű ajándéktárgyakat is tőle, melyeket Bogomér comes neki, alkalom adták átnyújtott.
Hálás is volt László király hű emberének sokoldalú érdemei iránt, mert egy, évnélkül Szepességben kelt s húsvét 15-ik napján kiadott oklevelében* Bogomér comes iránti elismerését kifejezve, abban királyi kegyének oly speciális tényével találkozunk, mely az akkori időben nagyjelentőségű és kiváló értékű vala. Az eredeti latin oklevél tartalmának magyar fordítása ím a következő:
Szentiványi csal. levélt. A Fasc. I. No. 6. eredeti.
«Mi László isten kegyelméből Magyarország királya jelen levelünk tartalma által tudtára adjuk mindeneknek, a kiket illet, hogy mert a mi hívünk liptai Bogomér comes, a mi különböző és sokféle jövet és menetbeli megszállásunk által terhelve van, és mert a mi királyi felségünkhöz méltó különféle elenodiumokkal megajándékozott, őt azon speciális kegyelmünkben részesítjük: hogy négy atyafia Detrik fiai: Benedek és Tamás; Zolok fiai: Márton és Máthé a tartomány adójától mentek és szabadok legyenek úgy, hogy mindazon adóval, melyet tőlük követelni szoktak, Bogomér comest segítsék. Akarjuk ezenfelűl, hogy Bogomér comesnek ugyanazon négy atyafia vele együtt más nemesek szokásához képest, a mi hadainkba lépjenek, s ha mi közöttük megjelennénk, hogy minket láthassanak, Bogomér comessel együtt előnkbe járúljanak.»
Ezen okiratnak tartalma hozzávetést enged az oklevél évének relativ meghatározására, s azon körülményre, hogy Bogomér comes idegen származása létére még a magyar nemesek sorában helyt nem foglalt, de azoknak már előjogait gyakorolta, négy rokona azonban, kik mint nem nemesek adót fizettek, a király különös kegyéből ez alkalommal részesűltek először azon kitűntetésben, hogy a királyi hadseregben szolgálhattak egyenlően más magyar nemesekhez képest. Azon oknál fogva pedig, hogy itt az élő Bogomér comesról van szó, – ad videndum nos veniant cum, comite Bogomero prenotato – az oklevél legkésőbb 1285-ben keletkezhetett, mert a mint látni fogjuk, már 1286. évben nem volt az élők sorában.
Mindezen jutalmazásoknak és kitűntetéseknek méltó betetőzését képezte László királynak azon 1286. május 8-án* Szepességben kelt oklevele, mely által liptói Bogomér comesnek fiait II. Bogomer Bodót, Miklóst, Jánost, Lőrinczet és Dienest, valamint Serefelnek Bogomér 14comes testvérének fiait Andrást és Miklóst, az idegenek sorából kiemelvén, a valódi magyar nemesek és királyi szolgák közé sorozza, mindazon nemesi előjogok élvezetével, mint a minővel az ország valóságos és a király zászlója alatt katonáskodó nemesek éltek. Az oklevél szövege szerint, az ilyenek közűl való kivételét és a magyar nemesek közé sorozását Bogomér, András és Miklós Serefel fiai kérték; s az oklevél határozottan mondja: «quorum progenitores originem de nobilibus regni Bohemie traxerant.» Hogy ezen Bogomér comes II. e nevű volt, kiviláglik abból, mert az oklevél szövegében a névszerinti felsorolásnál külön első Bogomér elő nem fordúl s csak hivatkozás történik I. Bogomér comesre: «eundem comitem Bogomirujm, Bodon, Nicolaum, Johannem, Laurencium és Dionysium filios eiusdem comitis Bogomerii et predictos Andream et Nicolaum filios Serephel, de numero eorunden hospitum exeminus etc.» Világos ebből, hogy akkor, a midőn ez oklevél kelt, I. Bogomér nem élt, mert ha még életben van, s ha az ő érdemeiért fiait a nemesek sorába László király felveszi; annál inkább felveszi vala atyjokat, a ki az érdemeket szerezte, s akkor az oklevélben őt magát is – comitem Bogomerum – és fiait is –et filios eiusdem comitis Bogomeri – felemlítette volna. Kétségtelennek tartjuk tehát ezek alapján, hogy 1286. évi május 8-án I. Bogomér comes, fiainak a magyar nemesek sorába lett felvétele alkalmával már földi pályáját befejezte.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. I. No. 5. eredeti.
A koronás fő iránti hűség, melylyel I. Bogomér comes, Béla, István és László királyok irányában viseltetett s a katonai vitézség, melylyel az uralkodót jogaiban védelmezni mindenkor kész volt: átszármazott kiváltképen Bodó és Miklós fiaira. Nyomait találjuk ennek azon oklevélben, melyet Endre király 1203. évi márczius 21-én* I. Bogomér fiai kérelmére – átírván abban Béla királynak Vezveres iránti 1263. évi donatióját, – kiadott. Ugyanis III. Endre király, midőn az országos rendeket 1291. évi február havára összehívta, a most említett év febr. 22-én kiadott szabadságlevelében, illetőleg pedig törvénykönyvben, arról is biztosítva a rendeket, hogy a birtokjogi viszonyokat megvizsgáltatja, s László királynak helytelen adományait visszaveszi. Ennek alapján még Báldi kamara- és szepesi grófot megbízta, hogy a birtokiszonyokat az egész Szepességen megvizsgálja, maga pedig személyesen beutazta Zólyom, Liptó és Túrócz vármegyét meggyőződést szerzendő a birtokjogi állapotokról. Ez alkalomból átírja és megerősíti Béla király adománylevelét 1263-ból Vezveres iránt; s ez oklevél szövegéből megtudjuk, hogy midőn Habsburgi Rudolf 1290-ben Magyarországot fia Albert osztrák herczegnek hűbérül adományozta s ez az országot Endrétől elfoglalandó 1291. év nyarán az országba tört, Pozsony s Nagyszombat vidékét elfoglalta, Endre hadseregével egyenesen Ausztriába rontott, s már Bécs ostromlására készült. Bodó és Miklós a király hadseregében Bécs közelében harczoltak Albert vitézei ellen és hűségüket vérző sebeikkel tanusították – cum hominibus ipsius ducis Auistriae prope Viennam dimicarunt, et suas fidelitates propriis cruoribus demonstrarunt, – s midőn László krakói herczeg Endre király rokonának segélyére, néhányat a bárók és ország nemesei közűl küldött, Bodó és Miklós Prodatin várának vitéz katonák bizonyították be hűségüket, mint ezt Endrének – a mint az okirat mondja – maga László herczeg élő szóval is elmondotta: cum nos is subsidium Ladislai ducis Crocovie karissimi cognati nostri quosdam barones et nobiles regni transmissemus in expugnatione castri Prodatin tamquam strenui milites suas ad hus fidelitates lethalia vulnera supportando, pro fidelitate nostre majestati debita, commendabiliter studuerunt declarare.
Szentirányi csal. levélt. Lit. A. Fasc. I. No. 8. eredeti.
A sok helyen volt birtoktest kellemetlen oldala a szomszédok részéről nyilatkozott, s hol itt, hol amott kitört az leginkább a jogtalan foglalásokból eredett határvillongásokban, mi a pöröknek végtelen sorát idézte elő. Igy történt az Bogomér fiainak birtokával is, midőn Botyz testvére Miklós comes elfoglalta tőlük Nádasd, Zemerchen* és Dománylise nevű birtokukat, míg végr ezen foglalás iránti pör 1299. évben a szepesi káptalan előtt egyezkedés útján beszűntetve lőn, s a mely iránt a káptalan ugyanazon évi május 10-én – in dominica proxima post 15festum beati Stanislay martyris – az oklevelet ki is adta.* Tanúlmányunk szempontjából ezen okirat több érdekes mozzanattal bír. Itt találkozunk legelőször a Zemerchen – mai Szmrecsán és Dománylise nevű birtokokkal, bár ha valószínűnek tartjuk, hogy azon időtájban, midőn Béla király Palocsa és Zsigra földeért cserébe adta, már akkor Zemerchen is birtokában lehetett a családnak, ez azonban nem donationális, de szerzett birtok vala; Dománylise pedig, a verbichei határ mellett a szentiváni nagy birtoktesthez tartozó rész volt, a Vág folyó balpartján, mert ez a donationális oklevelekben sehol elő nem fordúl.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. 1. No. 10.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. 1. No. 10.
Az eset következő: Botyz testvére Miklós comes, Demeter zólyomi főispán előtt panaszt indított Rechke fia Pál, Bogomér fiai: Bodó, Miklós és János; Seraphin fiai: András és Miklós ellen Szentmiklós, Nádasd, Zemerchen és Dománylise nevű, Verbiche birtokhoz tartozó birtokok miatt, melyeket Miklós comes, egy László király által kiadott oklevél alapján a magáénak, Pál comes azonban, Bogomér és Seraphin fiai, az említett birtokokat, atyjoktól öröklött jószágoknak állították. Demeter comes ez ügyet András király alé vivén, az erre vonatkozó oklevelet 1299. évi ápril 12-én* kiadta Endre király, mely szerint a pőrös felek a király előtt megjelenvén, Botyz testvére Miklós kijelenté, hogy habár ő László királynak oklevele szerint a kérdéses birtokokat Verbichéhez tartozónak vallja, s ezeknek jogszerű birtokosa; de a közbenjáró bírák tanácsára beleegyezett abba, hogy ha Rechke fia Pál, Bogomér fiai, és Seraphin fiai, magukhoz hasonló 60 nemes, az esztergomi káptalan, a túróczi convent embereinek jelenlétében, a szepesi káptalan előtt leteszik az esküt arra, hogy azon jószágok, az ő öröklött vagyonuk és azok soha Verbichéhez nem tartoztak, akkor igényeiről lemond, azokat mint örökölt vagyonukat bírhatják és László király privilegiumát semmisnek jelenti ki. Időközben azonban Botyz testvére Miklós és az érdekelt felek a szepesi káptalan előtt megjelenvén, kijelentette Miklós comes, hogy igényéről az említett birtokok iránt lemond, okleveleit semmisnek nyilvánítja, az eskű letételét nem kívánja s a jószágokat Pál Rechke fia és Bogomér fiai öröklött birtokainak nyilatkoztatja.
U. o.
1310. évi junius 23-án kelt szabadalmi oklevelében* Károly király Bogomér comes fiainak vásárjogot adományozott Bobroch helységére.
Liptói regest. Tört. Tár. IV. 25. lap.
A birtokháborítás kellemetlenségeit Bogomér comes fiai egy hatalmas ellenfelök részéről ismételve érezték Donch mester személyében, ki a Bobroch községgel határos nádasdi jószáguknak egy nagy részét elfoglalta, új határdombokat állított s az elfoglalt részt a maga birtokába kebelezte. Ez ellen Miklós, és II. Bogomér a szepesi káptalan előtt ünnepélyes óvást emelvén kinyilatkoztatták, hogy habár annak idejében Donch mesternek ellentmondani nem merészeltek, mert féltek az ellenségeskedéseitől – quod inimicitias eiusdem magistri formidantes, illo tempore sibi contradicere nullatenus presumsissent – de hogy azt kellő helyen és időben visszakövetelni szándékoznak. Ezen óvásra vonatkozó oklevelét a szepesi káptalan, Miklós és Bogomérnak 1318. évi augusztus 12-én kiadta.*
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. II. No. 2.
Volt még Bogomér comesnek László királytól egy adománylevele bizonyos Arwazada nevű jószág felől is, de a mely I. Bogomér halála után elveszett, s arra vonatkozó egyéb adatok, a Szentiványi család levéltárában nem találhatók s így azt sem tudjuk constatálni, vajjon ezen jószág Liptómegyében feküdt-e, vagy máshol? Egyetlen adat van csak, a mely ezen donatiónak emlékét fentartotta, s az egy eseményhez fűződik, a mely érdekes culturális mozzanattal bír. Ugyanis 1322-ben a birtokukon – Szent-Ivánban – levő keresztelő szent János tiszteletére épűlt templomukba, az éjjeli sötéltségben latrok és tolvajok betörvén, a templom kincseit megrabolták, elvitték a kelyheket, könyveket, a papi öltözeteket és a László király által Arwazada jószágra vonatkozó okleveleket. Öt évvel későbben 1327-ben ezen ügy iránt Bodó, Milós és Bogomér jelentést tettek Károly király előtt, ki ugyanazon év május 23-án kelt* királyi rendeletével meghagyta a túróczi conventnek, hogy ezen ügyet Theodor fia Balázs, vagy Ontpech 16fia Balázs, mint királyi ember jelenlétében hiteles emberük által megvizsgálja, az igazat megtudja, és az eredményt hűségesen megírja. Vajjon mit eredményezett a túróczi convent vizsgálata? erre nézve az adatok hiányzanak.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. II. No. 6.
Nem ok nélkül jelentették ki 1318. évi augusztus 12-én kelt óvásukban Miklós és II. Bogomér, hogy a Bobrochi jószágukat elfoglaló Donch mester zólyomi comes ellenségeskedésétől félnek, mert a hatalmas úr bobróczi occupált jószágukat még mindig visszatartotta, s ezen erőszakoskodás ellen, István Bodó fia 1331. évben is hiába emelt óvást a szepesi káptalan előtt, a mely az erről szóló bizonyságlevelet ugyanazon év ápril 7-én kiadta,* minthogy az ellen az említett István 1339. évi junius 3-án ismét protestált,* míg végre Pál országbíró az ügy elbírálására, a felek megjelenését 1341. évi január 15-ikére (in quindenuis residentie Karoli regis ad diem Strennarum) határozta meg. Bodó fia István saját, Benedek pedig a győri káptalan által kiállított megbízó levéllel Donch mester helyett megjelenvén, kinyilatkoztatta, hogy Károly király oklevele által őt, Bobroch birtokában mindenki ellenében biztosította s ezen oklevelet kész egy kitűzendő határidőben felmutatni. Ezen nyilatkozat után Pál országbíró új határidőt tűzvén, elrendelte: hogy Donch mester az említett királyi okiratokat a kitűzött határnapon felmutatni köteleztetik, hogy azoknak alapján igazságot tehessen a felek között. A határhalasztási oklevél kelt 1341. évi január 24-én.*
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. II. No. 7.
U. o. Lit. A. Fasc. II. No. 9. Eredeti.
U. o.
E közben Magyarfalvi Benedek fia Mikó, saját és testvérei Pál, Márk, Simon és Péter, valamint Tamás fiai jános, András, Bogomér és Lőrincz fiai Pál és András rokonai nevében, Károly királyhoz azon kérelemmel járúlt, hogy Béla királynak 1239. évben kelt, s Mogorfalu adományozására vonatkozó okiratát részükre megerősítse, helyben hagyja; midőn is a király Mikó kérelmét meghallgatva, és adománylevelet megerősíti és átírja, 1340. december 6-án.*
Dettrich Antal benedekfalvi levélt. Eredeti.
I. Bogomér comes halála után, a nagy terjedelmű birtokokat, annak fiai közösben tartották s osztatlan állapotban administrálták, mint azt azon nevezetes pecsétlenyomat az 1290. évi oklevelen* mutatja, melynek rajza az Archaeologiai Értesítőben* közölve van, s melynek kétségtelenűl eredeti pecsétnyomója ma is megvan* s körirata Bogomér comes hat fiának nevének kezdőbetűjét tűnteti fel; valószínűleg ezen pecsétnyomót használták még az 1343. évi julius 24-én kelt oklevelen* is, melyet Bogomér fiai, mint már fentebb említők, a vazseczi új scultetusnak Leuchmannak scultetiális szerződésére nézve kiadtak. Osztatlan volt a birtok, – természetesen leszámításával Dienes osztályrészének, ki részbirtokát a látókövi karthausiaknak adojmányozá – még 1345-ben is; minthogy Mihály liptói alispán és a négy szolgabíró csak 1346. évben* adták ki azon határidőhalasztási végzést, melyben felemlítik, hogy a január 27-re kitűzött határidőt, a midőn is Bogomér fiai Miklós és István, úgy Bogo fiai Tamás és Pál, Bodó fia István mester ellen, birtokosztási határidőt kérnek kitűzetni, azon határidőt az osztályos felek közös megegyezésével elnapolja és kitűzi ugyanazon év junius 9-ére.
Eredetije Szmrecsányi Emil tereskei levélt. Közölte Nagy Iván: Hazai okm. VII. köt. 173. szám.
Archaeol. Értesítő 1878. évf. 147. lap.
Szentiványi Márton liptómegyei főispán birtokában.
Szmrecsányi Emil levélt.
Saját gyűjteményemben Pelugyay Imre kir. tan. hagyatékából.
Felette sajnálatos dolog, hogy maga az osztálylevél sem eredetiben, sem hiteles másolatban nincs meg, s így nem ismerjük teljesen az osztozkodás tárgyát képezett birtokok névsorát s nem tudjuk positive meghatározni az időpontot, mikor az osztozkodás végbemenet s végre, nem az osztály formáját, vajjon az barátságos egyesség, bírói ítélet, vagy arbitrális egyeztetés által létesült-e? Annyi azonban bizonyos, hogy az osztály 1346–48. évek között megtörtént, minthogy I. Bogomér fiának Jánosnak leányai Klára és Erzsébet, I. Lajos király előtt panaszt emeltek Bodó fiai: István és László, Bogomér fia: Miklós, ezen Miklós fia: István, Péter, Pál és Bogo fiai: Tamás, Péter, Pál és András ellen, hogy liptómegyei birtokaikkal örökös osztályt eszközölvén, most immár régi lakóhelyeiket, az osztozkodás szerint megváltoztatni szándékoznak, s az osztozkodás tárgyát képező 17jószágok után, őket megillető rész jövedelmeket nekik kiadni nem akarják s magoknak visszatartják. I. Lajos király ezen panasz következtében 1348. évi márczius 9-én Budáról kelt okevelében* elrendeli a szepesi káptalannak, hogy András fia Pongrácz, vagy Damián fia Miklós mint homo regius jelenlétében, küldjön ki kebeléből egy hites embert, a ki a bepanaszoltakat, addig míg panaszló Klára és Erzsébetnek az osztály alá került birtokból az őket megillető részt ki nem adják, a végleges osztozkodástól eltiltsa s mindaddig régi szállásaikon maradjanak, onnan el ne költözködjenek, nehogy a megszokott lakásaik az elköltözködés által üresen és elhagyatva maradjanak. Tíz évvel később, 1358-ban jelenti a szepesi káptalan, hogy Klára és Erzsébet teljesen kielégíttettek a birtokokból.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. II. No. 10. Eredeti.
Néhány nap múlva ezen okirat kelte után Bogomér fia Miklós, Bogó fiai Tamás, Péter, Pál és András jelentést tesznek Lajos király előtt arról, hogy úgy egymás között, mint pedig Bodó fiai István és László között, másrészt a liptómegyei alispán és négy szolgabíró által kiadott okirat alapján a Liptómegyében és bárhol más megyében levő összes birtokaikban és részjószágaikban az ország törvényei szerint, hitelesen és örökösen megosztozkodtak, de minthogy az osztozkodás idejében nekik pergamenjük nem volt, ezért és e miatt nem a saját maguk akaratából, de a szükség által kényszerítve ez osztálylevelet papirosra iratták. Lajos király ezen jelentés alkalmából 1348. évi márczius 15-én* az eset felsorolása mellett, elrendeli a túróczi conventnek, hogy az említettek közötti osztályt, – minthogy a papír s nem eléggé biztos anyag arra, hogy az örökös osztozkodás iránt létrejött meghatározásokat fentartsa – egy hites emberükkel s mint homo regius Damianfalvi Damiánnak fia Miklós vagy Miklós fia Pál, vagy Prezeki Péter jelenlétében, a megye alispánjánál és négy szolgabírónál megjelenve, a már papirosra írt osztálylevelet, abból semmit ki nem hagyva, semmit hozzá nem adva, pergamentre átirassa és a convent pecsétjével hitelesítse.
Szmrecsányi Bogomér szmrecsányi levélt. Eredeti.
Bogomér comes nemzetségének közös törzsbeli ivadékai az 1346–48. között végrehajtott vagyonfelosztás után, a közösségből kilépvén, az osztályúl kapott javadalmak főhelyei után külön családokat alapítottak. I. Bogomér comes fiai közűl Bodónak két fia István és László osztályrészűl kapták Szentivánt a hozzátartozó birtokokkal, midőn is ezeknek gyermekei: István ágán Lampert, kinek neje Roskováni Erzsébet volt, és II. Miklós, és László gyermekei: Sebestyén és Pétr már 1380-ban «de Zent Jan» írják magukat. Miklós öt fia: Benedek, Márton, II. István, Péter és Pál közűl, a négy utolsó Zemerchent és Zjárt kapták meg, s ezek közűl II. István fiai: Jakab, György és III. István 1371. körűl «de Zemerchen»-nek hivatnak; II. Bogomér gyermekeinek: István, Tamás, Péter, Pá lés Andrásnak, a nádasdi jószág tartozékaival jutván osztályrészűl, «de Nádasd» neveztettek, a mely család ivadékai még a XV. században is igen soká így s csak későbben hivattak: Baan de Nádasd. A vazseczi és csorbai nagy erdőtest nem képezvén osztály tárgyát, az minden tartozandóságával az osztályos testvérek közös birtoka maradt. Ime a közös leszármazást a következő táblázat mutatja.
Lőrincz 1242. (Közös törzse a Pongrácz, Pottornyai, Szentiványi, Szmrecsányi és Nádasdi Baán családoknak.); Szerefel 1244; I. Bogomér 1244–86.; András (Pongrácz csal. őse.); Miklós (Pottornyai csal. őse.); Bodó 1286–1343. (Szentiványi csal. őse) l. folytatását alább.; Miklós 1286–2348. (Szmrecsányi csal. őse) l. folytatását alább.; II. Bogomér 1286–1343. (Nádasdi Baán csal. őse) l. folytatását alább.; János 1286-1321. (1310. esztergomi kanonok, 1321. már nem élt; Lőrincz 1286–1343 (szepesi kanonok.); Dénes 1286–1321. (karthausi barát.)
18Ezen osztozkodásnak családtörténeti szempontból egyik fontos és nevezetes ténye az, hogy a mint fentebb említém I. Bogomér comes fiának, Miklósnak öt gyermeke közűl csak négy volt osztályos a birtoktestekben, az ötödik pedig Benedek, nagyapja I. Bogomér comes szerzeményeiben nem részesűlt, sem pedig későbben mint érdekelt fél, a három családra szétágazott vérbeli rokonainak, illetve testvéreinek ügyében okiratilag nem említtetik. Az osztályt megelőzőleg azonban két adat áll rendelkezésünkre, a melyek egyikéből megtudjuk azt, hogy Miklósnak volt Benedek fia is, s hogy ezen Benedek a fejérmegyei Szentiványiak első őse volt; a másikból bebizonyúl az, hogy Benedek I. Bogomér comes fiának Miklósnak volt fia, ugyanaz, a ki a fejérmegyei birtokokat szerezte, s ott családot alapított.
Már ezelőtt 10 évvel egyik dolgozatomban* nyilvánítottam az iránt való nézetemet, hogy a Fejérmegyében elterjedt Szentiványi család közös törzsből ered a liptómegyei Szentiványiakkal, de még akkor azt csak valószínűnek tartottam azon indok alapján, hogy a fejérmegyei családnak törzsoklevelei a liptói család levéltárában őriztetnek 1325–1585-ig, most ezen okiratok áttanúlmányozása után határozottan állíthatom, és okiratilag bebizonyíthatom teljes hitelű és kétségbevonhatlan adatokkal, a két családnak egy közös törzsből való származását. Ugyanis Benedek fia György, Fülöp nádor, szepesi és újvári comes azon ténye ellen, hogy egy bírói ítélet alapján a csorbai határban levő birtokrészt elfoglalván, azt más szepe4si birtokhoz csatolni szándékozott, – legközelebbi rokonai, Bogomér comes és fiainak tanácsára és megegyezéséből «habito consilio et tractatu cum proximis suis filiis Bogomerii antedictis»: a szepesi káptalan előtt 1325-ben* a hozott ítélet és Fülöp nádor szándéka ellen ünnepélyes óvást emelt.
Tört. Tár. 1879. évf. 725. lap: Liptóvármegyei levéltári kutatások eredményei.
Szentiványi csal. levélt. Szentiványban. Lit. a. Fasc. I.
1326. évben ugyanazon György megjelenvén a budai káptalan előtt Fejérmegyéből – Georgius filius Benedicti de Zentyvan de eadem comitatu Albensi – egyrészről másrészről pedig Nemel fia Máthé szintén Vasmegyéből, utóbbi kinyilatkoztatta a megbízott tanúk jelenlétében, hogy három részbirtokát Weth, Katul és Zerk nevű helységek határaiban, Benedek fiának Györgynek s ugancsak akkor Urdus János Zunyogi részbirtokát Miklós fiának Benedeknek 15 ezüst márkáért örök áron eladta; – item Johannes dictus Urdus portionem in possessione Zunyog Benedicti, filii Nicolay … pro quindecim marcis argenti … vendidisset, tradidisset ac contulisset. Kiadta az erre vonatkozó oklevelet a budai káptalan ugyanazon évben.* Mindezen tények határozott álláspontot engednek elfoglalni, azon most már megokolt állítás mellett, hogy a fejérmegyei elterjdet Szentiványi család első őse Benedek, I. Bogomér comes fiának Miklósnak fia volt, ki Liptómegyéből elszakadván s az ottani birtokból testvérei által valószínűleg készpénzzel kifizettetvén, mint birtokszerző és családalapító Fejérmegyében megtelepedett s innen már ennek fia György, mint érdekelt családtag emelhetett csak óvást, a fentebb említett csorbai jószágra vonatkozó ítélet és foglalás miatt Fülöp comes ellen, holott ezt, mint idegen, vérbeliség nélkül s mint nem osztályos, semmi indokból sem tehette volna.
U. o. Lit. A. Fasc. No. 4.
Nem levén kitűzött czélom a Liptómegyén kívül elterjedt család minden ágazatának okiratos leszármazását tárgyalni, itt csak a vérségi és közös törzsbeli eredetet kívántam jelezni a fent előadott okiratok alapján.
Visszatérve I. Bogomér comes fiainak osztozkodására, e Miklós ágán, kivált István a Szmrecsányi család alapítója Zemerchen birtokának főhelyén, a vallás cultusának nagy akadályát látta abban, hogy a községnek kőből épűlt temploma nincsen, s ezen segítendő, Bodó fiát Lászlót és Istvánt, valamint Bogomér fiait Tamást, Pétert és Andrást, megidéztette Miklós mester honti archidiaconus elé; midőn is a nevezettek a kitűzött határnapra, 1349. évi október 6-ára (ad octavas beati Michaelis archangeli) a következő egyességre léptek: minthogy Zemerchen együttes szerzeményük levén s az Miklós fiának Istvánnak jutott osztályrészűl, a hol lakik s ott nincsen kőből épített templom – in quo ipse Stephanus filius Nicolai residet ecclesia careret lepidea – kívánta, hogy megidézett 19unokatestvérei őt a templom építésénél egyenlő részben segítsék; s egyességet kötöttek, hogy a szerint a mint három ágra oszolnak, mindenik ág a kőműveseknek a munka harmadrészét fizesse, akkor midőn István a maga harmadrészét már teljesen kifizette. A mi pedig a faanyagot és az épületkövet illeti, azt, Miklós fia István, zemercheni és saári – mai Zsjár – jobbágyaival tartozik oda fuvaroztatni; a mész elkészítését azonban István maga köteles végeztetni. Ennek következtében végzést hozott a honti főesperes vicáriusa Miklós, hogyha Bodó fiai, a szentiványi keresztelő szent Jánosról czímzett templomukat bővíteni, vagy ha Bogomér fiai a Nádasdon levő Mária Magdolna nevű templom repedéseit javítani akarnák, akkor kölcsönösen tartoznak egymást, szintén egy-egy harmadrészben a kőfaragó munkájának fizetésében segíteni. Ez iránti oklevelét a honti főesperes vicáriusa Miklós, kiadta ugyanazon év október 9-én (septimo idus Octobris).*
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. I. Másolata Baán Bertalan levélt. Nádasdon.
Érdekes családtani és nemzedékrendi kérdést vet föl egy, a szepesi káptalan által 1352. évben november 21-én (feria tertia proxima post octavas festi beati Martini confessoris) kiadott oklevél,* melyben az említett káptalan mondja, hogy megjelentek előtte Benedek fiai: Simon, Márk, Pál és István; Tamás fiai: János és Bogou; Sándor András fia, Tamás fiai; Lőrincz fia András; és másik András Pál fia, Lőrincz fiai, liptómegyei nemesek, kik felmutatván Béla királynak 1239. évben kelt és Hauk Palko részére Mogorfalu felől kiadott, s kettős hiteles pecsétjével ellátott adománylevelét: a káptalantól ezen okirat hiteles pecsét alatti átírását kérelmezték, s azt a káptalan jogaik védelmére, a fent említett napon hiteles alakban ki is adta.
Saját gyűjteményemben: Pottornyay Ede levélt.
Ezen kérdés megoldása: vajjon kik voltak ezen megnevezett liptói nemesek, azért fontos, mert azok határozottan nem I. Bogomér comes ivadékai, sem Bodo, sem Miklós, sem II. Bogomér fiai, sem pedig unokái nem voltak, daczára annak, hogy I. Bogomér comes birtokosa volt Mogorfalunak, daczára annak, hogy a fent emlitett liptómegyei nemesek Béla király 1239 évi eredeti adománylevelének Mogorfalu felől, birtokában voltak. Ezen érdekes kérdésnek megfejtését positiv adatok és hiteles okiratok alapján, minthogy ez alkalommal csak I. Bogomér comes nemzetségével foglalkozunk, legközelebbi részében jelen dolgozatunknak eszközöljük, most azonban visszatérünk a Bogomér nemzetségének további leszármazási történetére.
Széchi Miklós nádornak egy 1357.* évi ítéletében Zemercheni Miklós, Mike fia Jakab fiai nevében, a ki az akalichnai – most Okolicsna – határban egy birtokrészt, mint az anyját illetett negyedet, melyre igényt támasztott, s azon határjárást eszközöltetni s magának törvényszerűleg statuáltatni akart, ettől azonban Akalichnai Péter özvegye eltiltotta – a határjárást eszközölő szepesi káptalan és Magyarfalvi András fia Sándor, mint homo regius előtt óvást emelt.
Vitális Péter szentmiklósi levélt. Eredeti.
Nemzedékrendi szempontból fontos és felette érdekes a szepesi káptalannak 1380. évi deczember 20-án* (in vigilia beati Thome apostoli) szerint Lajos király, Magyarfalvi Mikó fia Egid kérelmére elrendeli, ugyanazon év nov. 9-én (feria quinta proxima post festum beati Emerici ducis et confessoris) Visegrádon kelt parancsa által, a szepesi káptalannak, hogy a kérelmezőt a magyarfalvi birtokba bevezesse. A káptalan kiküldvén a maga hiteles emberét Miklóst, Widefalvi János homo regius s az összes szomszédok jelenlétében, a kitűzött határnapon decz. 14-én (feria quinta proxima preterita videlicet in crastino festi beate Lucie virginis et martyris) a statutiót és határjárást megejtette.
Szentiványi csal. levélt. Lit. A. Fasc. II. No. 13.
Az érdekelt határos szomszédok közűl jelen voltak: Pongrácz fiai: András és Péter; Serefel fia: Jakab; Sándor fia: Miklós; Nádasdy Bogomér fiai: Tamás, András és Péter; Miklós fia: Pál; Zemercheni István fiai: Jakab és György; István fia: Lampert; Zentiványi László fiai: Sebestyén és Péter; s Magyarfalvi Ediget azon egyesség alapján, mely a detrichfalvi osztályosok, és a walasdi, zemercheni és zentiványi nemesek előtt a káptalan előtt köttetett, minden ellentmondás nélkül bevezette, a mely szerint a magyarfalvi határnak déli oldala a Bogomér 20nemzetségének és osztályosainak, északi része pedig Mikou fia Eidnek és osztályos atyafiainak jutott örök birtokúl, lekötelezvén magokat Edig, testvérei és osztályos atyafiai a detrichfalvi és szent-andrási egyrészt, másrészt pedig a nádasdi, zemercheni és zentiváni birtokosok, a magyarfalvi határt meg nem másítani, az iránt pört nem emelni, párviadal terhe s a pör kezdete előtt öt márka ezüst fizetésének büntetése alatt.
A túróczi conventnek egy 1388. évi kiadványából* megtudjuk, hogy Szentiványi Istvánnak Lampert Sebestyén és Miklós fián kívül még egy leánya is volt, a ki Divéki János neje; s ugyancsak Szentiványi István testvére Lászlónak leánya Bossányi András özvegye volt: minthogy az említett convent előtt Lampertet és Sebestyént és László fiát Pétert a tőlük megkapott negyed iránt nyugtatják.
Szentiványi csal. levélt.
1401-ben* a Vág folyónak a magyarfalvi határon való folyását a tornalyai – mai Pottornya – birtokosok más mederbe szorítván, ez határsértési okot szolgáltatott a magyarfalvi birtokosoknak, kik az ellen óvást emeltek és ennek folytán Zsigmond király által a szepesi káptalan megbízatott, hogy Detrichfalvi Egyed fia Imre, András fia: Sándor,, András fiai: Bálint és Gergely, Bogomér fiai: Lampert és János; nemkülönben Szentiványi István fia: Lampert és László fiai: Sebesyén és Pál kérelmére a vizsgálatot megejtse s ez iránti jelentését megírja. Sajnos, hogy a vizsgálat eredményéről tudomásunk nincsen, minthogy a káptalannak erre vonatkozó jelentése a családi levéltárban már fel nem található s csak egy 1665. évben készűlt levéltári regestrumban fordúl elő bejegyezve a káptalani jelentés.
Szentiványi csal. levélt.
Ámde ha a Bogomér nemzetség ivadékai, a szomszédság kellemetlen háborgatásainak ki voltak téve, ők is majd egymás között, majd határos szomszédaik között bőséges viszályokat okoztak hol foglalás, hol foglalás, hol joghatályutalás által. Így történt ez 1411. évben is, midőn a menedékkövi karthausi szerzetesek Zsigmond királyhoz voltak kénytelenek folyamodni, hogy őket a szomszéd birtokosok jogtalanságaitól megmentse. Ugyanis mint részbirtokosok, a csorbai erdőtestben Nádasdi Péter fia Miklós, Nádasdi Tamás fia István, Zemercsényi István fia Lampert és Zemercheni Benedek fia Pál, a birtokukkal határos Sunyavai lakosokat, a karthausi szerzetesek jobbágyait az erdők használatában folytonosan háborgatták, nem engedték nekik a szükséges tüzelő- és épületfa kihordását. Zsigmond király e panasz ügyében Liptó vármegyére parancslevelet írt 1411. évi ápril 1-én (feria quarta proxima post dominicam Judica),* melyben szigorúan meghagyja, hogy a karthausi szerzeteseket és azoknak sunyavai jobbágyait védjék meg a bepanaszlottak jogtalanságaitól, sérelmes eljárásuktól, és igazságot szolgáltassanak nekik az őket elnyomók ellenében.
Szmrecsányi Bogomér szmrecsányi levélt.
1415-ben* Zemerchényi Pál fia Benedek panaszt emel Zemerchényi István fia Lajos ellen, a ki zemerchényi és más egyéb birtokain szántó, földeinek nagy részét elfoglalta. Eziránt királyi parancs következtében, az alispán és négy szolgabíró vizsgálatot rendel s a kihallgatásra kiküldi Rásztokai Jánost Miklós fiát, a ki a megjelenési határidőt julius 15-ére tűzi ki s az eredményről a királynak jelentést tesz.
U. o.
1419. évben Sigrai György leánya Klára, Görgői Péter neje és ennek fia György, a liptómegyei Kis-Gybe vagy Uj-Gybe nevű jószágba magát bevezettetni óhajtván, Zsigmond király az említett év május 24-én elrendeli* a túróczi conventnek, hogy Görgői Péter nejét Klárát és fiát Györgyöt a Kis- vagy Uj-Gybei jószágba bevezesse s azt neki átadja. A julius 2-ára (in festo visitationis beate Mrie virginis) kitűzött határidőben, megjelenvén a helyszínén Bencheházi Lőrincz fia Miklós, a bevezetés és birtokátadás ellen Zemerchényi Pál fia Benedek, Nádasdi Tamás fia István, Szentiványi Lampert, Szentiványi Sebestyén fia Miklós és Szentiványi Péter fia János nevében óvást emelt; midőn is az óvás indokainak előadására, az óvást tevők okt. 6-ára megidéztettek s ez iránt a káptalan oklevelét ugyanazon év okt. 9-ére (octava die diei evocationis) kiadta.
Szentiványi csal. levélt.
Időközben azonban a Bogomér nemzetség 21Szentiványi ágának meggyűlt a baja a szomszédos király-lehotai birtokosokkal, kik közűl Király-Lehotai Egyed még 1410. évben* foglalásokat tett a Szentiványiak erdőbirtokából, a mi ellen Szentiványi Lampert fia Péter, Sebestyén fia Miklós, Péter fia János ünnepélyesen tiltakoztak a szepesi káptalan előtt. Az ellenségeskedés azonban ezzel nem szűnt meg, sőt inkább növekvőben volt, míglen az 1422-ben* tettleges hatalmaskodásban tört ki közöttük; s e miatt Királylehotai Gergely fia Gergely ellen, Szentiványi Lampert fia Benedek és Sebestyén fia Miklós panaszt emelvén, országbírói rendelet adatott ki a túróczi conventnek, hogy a bepanaszlottak hatalmaskodása ügyében szigorú vizsgálatot indítson s a vizsgálat eredményéről annak idejében jelentést tegyen.
Szentiványi csal. levélt.
U. o.
Hosszas viszály és pörlekedés tárgyát képezte a csorbai scultetai ügye a Bogomér comes ivadékai és a scultétusok között, a mely 1422–1436-ig tartott. Scultetiális jogait ugyanis a scultetus egy Péter nevezetűnek eladta; ez iránt a család nehézségeket támasztott; és a szabadalmakat az illetőnek megadni vonakodott; mire a szepesi káptalan 1426. évben megidézte* Zemerchényi Pál fiát Benedeket és Sebestyén fiát Miklóst. Az ügy, úgy látszik, nem vezetett a kívánt sikerhez, mert 1429-ben Zsigmond király parancslevelet írt,* a szepesi káptalanhoz, mire a káptalan Péternek bizonyságlevelet adott ki 1430-ban a csorbai cultetia eladása tárgyában;* s a prépost 1431-ben levelet írt* Szentiványi Tamás fia Istvánhoz, Benedek fia Lőrinczhez és Benedekhez, hogy pétert a csorbai scultetiában megtartsák. Mindezen intézkedések foganat nélkül maradtak, míg végre a csorbai jogos scultetus Péter 1436-ban meghalt* s még ugyanazon évben, a viszályos ügyet új eladásx által, Nádasdi István fia Tamás, Zemercsényi Lőrincz és Benedek, Szentiványi Benedek, Miklós és János elintézték.8.
U. o.
U. o.
U. o.
U. o.
A scultétus végrendelete. U. o.
Szentiványi csal. levélt.
Szentiványi Sebestyén fia Miklós nőül vevén Andrásfalvi (Pongrácz család) Jakabnak leányát; sógora András és női hozomány és jegyajándék ügyét elintézni vonakodott, a miért is 1440-ben a túróczi convent előtt* sógora Andrásfalvi András ellen óvást emelt.
Szentiványi csal. levélt.
Ugyanez évben még Királylehotai Egid, új adomány czímén elfoglalta Király-Lehotát, ez ellen mint közvetlenűl érdekelt szomszédok, Szentiványi péter fiai Lampert és Benedek; Miklós fia Sebestyén és Péter fia János ünnepélyes óvást emeltek.*
U. o.
A Szentiványi család nemzedékrendének egyik legfontosabb és érdekesebb okirata azon bizonyságlevél, melyet a túróczi convent 1443. évi január 19-én (feria sexta proxima ante festum convensionis Sancti Pauli apostoli) kiadott.* Ugyanis Sebestyénnek fiát Miklóst – kinek neje Szentiványi János fiának Jánosnak Katalin nevű leánya volt – a mint azt az említett okirat mondja, Lampertnek fia Benedek véletlenségből megölte – per eundem Benedictum filium Lamperti casualiter interempti – s úgy e miatt mint a női hozomány és jegyajándék miatt, Miklós fiai: János, István, Péter András, Balázs és Lampert fiai Benedek és Péter között folytonos súrolódások, egyenetlenségek és minduntalan pörök támadtak. A viszálykodásoknak valahára véget vetendők; megjelentek a túróczi convent előtt Miklósnak fentebb említett fiai: Péter fia Benedek, s általa anyja Lampert neje Roskoványi Erzsébet, s Miklós fiának Benedeknek neje, Ujfalvy Antal leánya Margit; kijelentvén a convent előtt, hogy minden gyűlölséget és pört, ellenségeskedést megszűntetvén, Miklósnak halála, valamint a jegyajándék és női hozomány tekintetében, hogyha bár Lampert fia Benedek gyermektelen volta miatt Péter fiát Jánost, Miklós fiait: Jánost, Istvánt, Pétert, Dienest és Balázst illetné is meg Benedek és Lampert osztályrésze, de mégis a békesség kedvéért közmegegyezés alapján a nekik fizetett készpénz által, úgy Miklós halála, valamint a jegyajándék és a hozomány tárgyában magukat 22kielégítettnek tekintik, s a felől az illetőket nyugtatják.
U. o. Lit. A Fasc. II. No. 10. Eredeti.
1461. évben* Szentiványi Miklós fiai: István és Balázs, kiknek leánytestvérük Stavnyiczai György neje volt, a női hozományt és jegyajándékot kifizetik Stavnyiczai Györgynek.
Szentiványi csal. levélt. jegyzékében
1464-ben* Szentiványi János fia Gáspár, Miklós fiai a magtalanúl elhalt Szentiványi Lampert fia Benedek után maradt birtokot megosztják.
U. o.
1464-ben Zemerchényi Lőrincz fia László, Komorovszky Péter főispán előtt bepanaszolja Szentiványi Miklós fiát István, hogy Német-Porubán lakó jobbágyait, midőn azok a szentiványi templomba mentek, letartóztatta, s neki húsz arany forintnyi kárt csinált. Ezen ügyben Komorovszky eskűletételre ítélte Szentiványi István, a ki a kitűzött határidőben, magához hasonló három nemes ember jelenlétében letette az esküt az iránt, hogy a vád tárgyában teljesen ártatlan; mire Komorovszky főispán őt a vád alól fölmentette, s erről szóló bizonyságlevelét ki is adta.*
Szentiványi csal. levélt. Lit. B. Fasc. I. No. 1.
A Liptómegyében pusztító husziták féktelenségeit Bogomér nemzetségének ivadékai is megérezték, s valami pastuh István nevű martalócz, zsoldosaival, elpusztította Szentiványi Miklós fiai János, Dénes és Balázsnak; János fiai László és Gáspárnak; Nádasdi Bán Miklós és Lőrincznek; Zemerchényi Lőrincz fiainak Lázsló, János és Mihálynak, Szentivány és Porubán birtokait; a mi végett a károsúltak Mátyás király előtt panaszt emeltek.*
U. o. Levélt. jegyzék.
1477. évi július 26-ik napján Trenchénben kelt oklevelével* Mátyás király Zemerchényi Simon és Péternek, Mihály király Zemerchényi Simon és Péternek, Mihály és Lászlónak, Nádasdi Bán Tamás és Pálnak Zemerchent és Szaart, Nádasdot és Jalóczot, hűséges szolgálataik jutalmáúl, új adományozás czímén oda ajándékozza, s a bevezetést és beigtatást, a szepesi káptalannak elrendeli Benedekfalvi György vagy Salamon homo regius s a meghívott felek és szomszédok jelenlétében. Minden ellentmondás nélkül a kitűzött határnapot augusztus 14-én (dominico die proximo ante festum assumptionis gloriosissime virginis Marie) a káptalan a birtokokban bevezette és átadta. A többiek között jelen voltak Andrásfalvi Jakab, Pongrácz és István; Okolicsnai Ferencz, Bernát és Leonard, Szentiványi Balázs és Dettrichfalvai György. A káptalannak az átadási tényről szóló oklevele kelt aug. 30-án* (sedecimo die diei introductionis et statutionis) 1474-ben.
Szmrecsányi Bogomér levélt. Szmrecsányban.
Szmrecsányi Emil tereskei levélt.
A három család osztályos vérrokonai között folytonos perpatvar, súrlódás, foglalás és birtokháborgatás nyomait találjuk az okiratokban. Így foglalták el 1479. évben* Nádasdi Bán Lőrincz fiai Péter, Tamás és Pál, Szentiványi Sebestyén fia, Miklós fiainak István és Balázsnak velük közösben maradt birtokait, mi iránt panaszt emeltek, s a foglalók ellen nádori rendelettel kieszközölték a vizsgálatot; s még ez évben Szentiványi Simon és Péter óvást emeltek Mátyás király új adományozása ellen,* mit Zemerchényi László és Mihály, Nádasdi Bán Tamás és Pál részére Zemercseny, Szaar, Nádasd és Jalócz felől kiadott.
Szentiványi levélt. Jegyzék.
U. o.
1481. évben* Hliniki György özvegye Szentiványi Péter leánya és testvérei István és Balázs között egyesség köttetik, az anyjuk után reájuk maradt ingók és ingatlanok kiadása tárgyában.
Szentiványi csal. levélt. Jegyzék.
1483-ban* Szentiványi István fiai: Miklós, László, Mihály, András és Zsigmond óvást emelnek Szepesmegyében Olsovicze, Alsó- és Felső-Répáson levő részbirtokainak elfoglalása ellen.
U. o.
Keresztúri Pál fia Imre magtalanúl elhalván, ennek egész birtokát liptómegyei Keresztúron – mai Szentkereszt – 1481. január 3-án* (feria tertia proxima post festum circumcisionis domini) Kis-Palugyai Liptai Bálintnak, és testvére Mártonnak és Szentiványi Balázsnak adományozta.
Loksánszky Béla ügyvéd liptó-szentmiklósi levélt.
I. TÁBLA;
Bodó (Szentiványi család) 1286–1343.; I. István 1343.; I. László 1343.; Névtelen leány Divéki János neje 1388.; I. Lampert, neje Roskoványi Erzsébet 1380.; I. Miklós 1380.; I. Sebestyén 1380.; II. Sebestyén de Szent Iván 1380.; I. Péter 1380.; Tamás 1380.; Névtelen leány Bossányi András özvegye 1388.; I. Benedek 1343.; II. Péter 1410.; II. Benedek, neje Ujfalusi Antal leánya, Margit, 1445.; III. Sebestyén 1380–1445.; II. Miklós, neje Szentiványi Katalin. Megöletett 1419.; I. János neje Szentiványi Katalin 1419–45.; II. István 1431.; Lőrincz 1431.; III. Benedek 1431.; III. István, neje Szentkeresztesi Borbála 1445–86.; I. András 1445.; III. Péter 1445.; Dénes 1445.; Balázs 1445–86.; III. János 1445–86.; I. Gáspár 1487.; II. János 1487.; Pál 1487.; Sándor 1487.; II. Lampert 1475.; IV. Benedek 1475.; IV. János 1475.; Borbála Hliniczky Györgyné 1490.; II. László; II. Gáspár; Katalin 1494.; III. Miklós 1509–26.; III. László 1509–26.; Mihály 1509–26.; II. András 1509–26.; Zsigmond 1509–26.; Viktor 1509–26.; Félix 1509–26.; Bernát 1509–26.; III. Gáspár 1509–26. neje Géczy Ilona.
II. TÁBLA
I. Miklós (Szmrecsányi család) 1286.; Benedek 1325. fejérmegyei Szentiványiak őse.; György 1326.; Márton 1343.; Mike.; II. Miklós; I. István 1343.; Lajos 1415.; Jakab 1380.; György 1380.; II. István 1380.; I. Péter 1343.; I. Pál 1343.; Lőrincz 1401.; Benedek 1411–47. alispán.; Lampert 1411, 1426.; Lőrincz 1426.; Mihály 1474.; László 1464.; János 1464.; Simon 1474.; II. Péter 1474.; Borbála 1508. Ratizborani Berbeta neje.; Kristóf 1508.; II. Pál 1508.
III. TÁBLA
II. Bogomér (Nádasdi Baan család) 1286–1343.; I. István 1358 de Nádasd.; I. Tamás 1343–80 de Nádasd; I. Péter 1343–80 de Nádasd; II. Pál ... 1343 de Nádasd; András 1343–80 de Nádasd.; II. Tamás 1474.; III. Tamás; II. Pál 1474.; Miklós 1411–74.; Mihály 1480.; II. Péter 1474.; Lőrincz 1479.
1484. évi január 26-án* (feria tertia proxima post festum conversionis beati Pauli apostoli) a túróczi convent előtt nyugtatja Szentkereszti István leánya Hlyniki György neje Szentkereszti 24István leánya Zentiványi Péter unokája Zentiványi Istvánt és Balázst, hogy a nagyanyja, Szentiványi Katarina Szentiványi Miklósné után őket illető részt, Zentivány, Magyarfalu, Németfalu, Poruba, Krizsán-Poruba, Vazsecsz és Csorba birtokokból megkapta.
Szmrecsányi Bogomér szmrecsányi levélt.
1485. évi okt. 20-án (feria quinta proxima post festum sancti Luce evangeliste) Kispalugyai Liptai Bálintot, Mártont és Zentiványi Balázst a szepesi káptalan az 1481. évben Mátyás király által adományozott keresztúri birtokba bevezeti s erről szóló bizonyságlevelét 1485. évi nov. 4-én* (sexto decimo die diei introductionis et satutionis) kiadta.
Loksánszky Béla levélt.
A Szentiványiak Boczabánya nevű jószága, határos levén Király-Boczával; a tőszomszédság foglalásokra és határsértésekre igen bő alkalmat szolgálatott; a mi a Szentiványiak részéről gyakran meg is kíséreltetett, míg végre Király-Bocza községe megérezvén a perpatvarkodást, Mátyás királytól új határjárást kért. E kérelemre a parancsot Mátyás király 1487. évi márcz. 26-án (feria secunda proxima post dominicam Letare) kiadta, elrendelvén a szepesi káptalannak, hogy a határjárást eszközöltesse. A határidőt a káptalan ápril 9-ére (feria secunda proxima ante festum b. Tiburtii et Valeriani martyrum) kitűzvén, ott mint közvetlen érdekelt fél és tőszomszéd jelen volt Szentiványi János, Gáspár, Pál és Sándor. Ezen határjárásról szóló bizonyságlevgele a káptalannak kelt ugyanaz évi ápril 24-én.*
Boczabánya levélt. hiteles levélt. másolat 1819. évi máj. 4.
1489. évi augusztus 13-án (idibus Augusti) Mátyás király Zemerchényi Simon és Péter, Zemerchényi Mihály és László, Nádasdi (Baan) Miklós, Tamás és Pál kérelmére a Zemerchen Szaar, Nádasd és Jalóczra vonatkozó új adományát és a káptalan beigtatási levelét átírja.*
Szmrecsányi Emil tereskei levélt.
Ratisborani Berbetha János özvegye Zemerchényi Simon leánya Borbála, 1508. évi január 26-án nyugtatja testvéreit Zemerchényi Kristófot és Pált a felől, hogy a jegyajándékot, a női hozományt és a negyedet atyja birtokai után neki teljesen kifizették.
1509. évi nov. 21-én Nádasdi Baan Tamás megjelenvén Zentiványi György alispán előtt, általa minden osztályos vérbeli rokonát és atyafiát felszólíttatja, ha valaki közűlök vele az ő ősi és öröklött birtokait elcserélni óhajtaná-e? s ha senkisem találkozik, felszólítja összes szomszédait a cserére, miről a fenti kelettel az alispán kiadta bizonyságlevelét.
Bogomér comes ivadékainak leszármazását, három családra szétválva, a maig élő Szentiványi, Szmrecsányi és Baan családban, a felhozott levéltári okiratokkal megvilágítva; ezek nemzedékrendjét 1526-ig oklevelek alapján a következő táblázatok tűntetik fel, midőn a további leszármazásra nézve, jelen dolgozatunk kitűzött czéljával és cziménél fogva, e szakfolyóirat szűk határain belűl tovább terjeszkednünk nem lehetett.
(A családfát lásd a megelőző lapon.)
MAJLÁTH BÉLA.
