Két czímer a XVII. századból.
Két czímer a XVII. századból.
(Két czímerrajzzal.)
A f. év január havában egy ezüst pohár s egy nagyobb ezüst serleg jutott a M. N. Múzeum érem- és régiségtárának tulajdonába, melyeknek művészeti becse ugyan nem emelkedik fölűl a közönségesen, de a reájok vésett czímerek szempontjából mégis megérdemlik a figyelmet. A heraldika különösen ama korból, melyből e tárgyak származnak, oly soknemű és bőséges forrásokkal rendelkezik még hazánkban is, hogy az e nemű czímerábrázolásokat, mint rendesen igenhiányosokat és megbízhatatlanokat tán a legutólsó helyre helyezi; mégis tagadhatlan jogosultsággal bírnak akkor midőn eddig még ismeretlen vagy határozatlan czímerekről adnak hírt s ha hiányos és tökéletlen módon is, felhívják a figyelmet vagy kiinduló pontot nyújtanak a további kutatásra.
Tudomásom szerint ily szolgálatot tesz az említett két czímeres edény is, melyeknek czímerábrázolatait bemutatni tehát nem fölösleges.
A XVII. század második feléből származó, czápás díszítésű, részben aranyozott, ezüst pohár előlapján az itt mellékelt czímert találjuk bevésve. A sokszögű kikanyarított és hornyolt vért mezejében stilizált levélkoronán könyöklő, jobbra fordult, vértezett, kardot tartó kar látható. A vértet öt pántú, szemközt álló sisak fedi, melynek oromdíszeűl a vértbeli teljes czímeralak szolgál. Jobbról-balról foszladék, melynek háttéri közét vízszintes vonalú árnyalás tölti ki. Az egész czímer ovál alakú szalagkeretbe van foglalva, melyből kívül-belűl stilizált levelek hajtanak ki. A keret szalagján pedig e tulajdonost jelző felirat:
G.(enerosus) D.(ominus) Joh.(annes) SZENT-
PETERI. Inc. (liti) Cotts (Comitatus) de Sar
Subst.(itutus) Jur.(atus) Notar.(ius) Ao (Anno)
d.(omini) 1681.
PETERI. Inc. (liti) Cotts (Comitatus) de Sar
Subst.(itutus) Jur.(atus) Notar.(ius) Ao (Anno)
d.(omini) 1681.
E felirat minden kétséget eloszlat az iránt, hogy a czímer Szentpéteri Jánosnak, Sárosmegye hites aljegyzőjének a czímere; egészen másként állunk azonban azzal a kérdéssel, hogy miféle Szentpéteri család sarja e János. Nagy Iván* a románfalvi, sajó-szentpéteri és zalathnai Szentpéteryeket és egy Szentpéteri családot ismer, melyet 1760-ban Mária Terézia nemesített meg. Mindezek közűl ő csak a Mária Terézia által adományozott czímert ismeri,* ez azonban a most közlöttel semmi nemű rokonságot sem mutat.
1 Magyarország családai 10. kötet, 663. 664. 1.
2 U. o. 664. 1.
Genealogiai úton poharunk tulajdonosát csak a kihalt románfalviak nemzedékrendjébe iktathatnók be, bár ide is csak valószínűséggel; a mennyiben a XVII. század második felében egyetlen ismeretes Szentpéteri családfán sem találunk Jánost, csak az említett románfalvi családban, melynek utolsó sarja János (III-ik) 1656-ban gyermek s ha korát ekkor 5 évesnek veszszük, úgy 1681-ben 30 éves korában lehetett Sárosmegye hites aljegyzője. Ennek azonban ellent mond egy Bethlen Gábor által 1621-ben Szentpéteri György és Lukács részére adományozott armalis,* melyben a nevezetteknek, kiknek illetősége nincs az armalisban kitéve, czímerűl: kékmezőben pánczélos könyöklő kar, kezében kardot tartva, adatik. Ezen armalis, mely a czímeralak lényegére nézve megegyez poharunk czímerével, mindenesetre inkább arra 100látszik mutatni, hogy Jánosunk is e család sarja, mely erdélyi nemes, és vagy Györgynek, vagy Lukácsnak fia volt. Erdélyi nemes Szentpéteri családul pedig a már említettek közűl csak a zalathnait tekintjük, melynek czímerét sem Nagy Iván nem ismeri, sem eddig sehol közölve nem lett, s így a valószinűség a mellett szól, hogy poharunk a zalathnai Szentpéteriek czímerét viseli.
3 Orsz. ltár.
A mi a czímer előállítási módját illeti, első sorban mint ékítmény van az felfogva és kezelve s így a szorosan heraldikai momentumokra alig fordíttatott figyelem, mégis oly annyira magán viseli korának általános bélyegét és különös heraldikai ízlését, hogy alig érezzük szükségét a számokkal való kormeghatározásnak. Compositiójának összbenyomása a renaissance hatását teszi, mely hazánkban jóval tovább tart, mint nyugaton s valószinűleg szász ötvös mintakönyve után készült, mert a német renaissance heraldikáját jellemző minden ismérv markans vonásokban nyilvánúl rajra. Az ovális keret, a czímeralak és foszladék szorított előállítása, a nyomott fejű, hosszú és vékony nyakú sisak, mely egyáltalán nem felel meg a fej és nyak közti természetes arányoknak, mind a sajátos német renaissance-heraldika jellemzői. Hiányzik azonban belőle azon heraldikai pedanteria, melytől a külföldi heraldika még a renaissanceban sem igen tér el, mely azonban hazánkban éppen nincs meg. Erre vall a pántos sisak elhelyezése, mely öt pántjával szembe és nem arczélra fordulva áll. A pedanteria eme hiánya adja meg neki a hazai jelleget, melyre a készítő ötvös valószínűleg nálunk tett szert, ha ugyan fel nem teszszük, a mi szintén valószinűnek látszik, hogy magát a czímert egy neki adott minta után véste. Színjelzésről természetesen szó sincs s így nem igen ellenőrizhetjük az ugyanazonosságot a Bethlen Gábor által adományozott czímerrel, azt hiszszük azonban, hogy nem mentünk a merész következtetések terére, mikor ennek hiányában is ugyanazonosnak fogadtuk el, a minek valószinűségét még azon körülmény sem dönti meg, hogy czímerünk egész jellege szerint az ú. n. katonai chablon-czímerek osztályába sorozandó.
A másik czímerábrázolás, melyet itt bebemutatunk, a Harinnai Farkas család czímere, mely egy nagyobb, preme körűl aranyozott és vésett stilizált levél-guirlanddal díszített s a XVII. század első feléből származó ezüst serlegről van véve, s mely a perem guirlandjának záró tagját képezi. Mint felirata mondja, 1634-ben Harinnai Christina tulajdonát képezte. – Harinnai Farkas Christina negyedik gyermeke volt (I.) Jánosnak és Perusich Annának* s előbb Balásy Ferencznek, majd Huszár Mátyásnak volt neje. Családja egyike a legrégibb és legelőkelőbb erdélyi nemesi családoknak, a miről azon körülmény is tanúskodik, hogy vannak genealogusok, kik a család őseül, bár tévesen, Farkas Tamás (1320 t.) erdélyi vajdát állítják föl.* Ennek daczára czímere mindeddig tudtommal sehol közöltetett.
1 Nagy Iván: Magyarország családai 5. k. 54. 55. 1. Ki kell itt igazítanom azon valószinűleg sajtóhiba folytán előállott ellentmondást, mely Nagy Iván idézett helyén a családfa (54. lap) adata és az 54. lapon adott részletes leírás közt van. A családfa u. i. H. Christina első férjeül Balásy Demetert, míg a részletes leírás szent-demeteri Balásy Ferenczet említi, s azt hiszem, ez utóbbi a helyes, minthogy az említett Balásy családnak egyetlen Demeter nevű tagja sem ismeretes, míg maga N. I. említett munkája I. k. 113. és 114. lapján két Ferenczet ismer. A hiba bizonynyal a családi előnév és a keresztnév felcserélése folytán állott elő. – Hogy a két Ferencz közűl melyik volt Christina férje, bajos eldönteni. Az öregebb u. i. 1605-ben már nagyon aggnak mondatik s tán éppen agg volta okozza Christina kora özvegységét; az ifjabb még 1635-ben is udvarhelyi főkapitány és főlovászmester, s ha ez volt Christina férje, úgy még akkor, mikor e serleg készült, nem jutott özvegységre. (L. u. o.)
1 U. o. 53. 1.
A most bemutatott czímerkép hullámos pólyából kiemelkedő, jobbra fordult, koronás, hármas farkú oroszlánt mutat. Színjelzés híjában lehetetlen csak hozzávetőleg is reconstruálni színeit s azért ezúttal a további kutatás számára kell azt fenntartanunk, stiljéről azonban sokkal határozottabban szólhatunk. A czímertani szempontok ez ábrázolásnál még sokkal inkább áldozatúl estek a díszítményeiknek, mint az előbb ismertetett Szentpéteri-czímernél; úgy annyira, hogy ha a szoros heraldikai mértéket alkalmazzuk, ábrázolásunk czímernek el sem fogatható. A czímer egyik lényeges alkatelemét t. i. a vértet u. i. teljesen nélkülözi, mert a levélkoszorú, melybe keretelve van az alak, ilyenűl el nem fogadható; azonban e mulasztás oly annyira meg van fejtve nemcsak a díszítményűl való felfogás, hanem a művészi stil iránya által is, hogy azon egyáltalán nem csodálkozhatunk.
Czímerábrázolásunk u. i. épp úgy mint az előbb ismertetett a renaissance egyik valóban 101jellegzetes szüleménye, csakhogy amaz a német, ez az olasz iskola befolyását mutatja. – Az olasz renaissance a czímerek hadi jellegét legjobban megtagadja s legteljesebben emeli érvényre a díszítményi alkatelemet. Festonokkal keretelt, vagy át-meg átfont, vagy pedig allegorikus alakok által hordott vagy körülvett czímerelőállításainál a czímerek úgy szólván csak azon szempontnak szolgálnak, hogy valamely díszítménycsoportnak központot adjanak, melyhez alkalmazkodjék annak egész tagolása, sőt arra sem hiányoznak példák, hogy maga a czímer egészen másodrangú tagoló szerepet játszik. Ily általános irány mellett valóban nem csodálkozhatunk hogy e téren a XVII. század első felében nálunk már oly szabadság uralkodik, hogy egy compositiónál maga a vért is áldozatúl eshetik a beosztásnak, mert valóban csak ennek esett áldozataúl czímerünkön, hol az ötvösművész a kerek koszorún belűl akarta elhelyezni még a tulajdonos nevét és az évszámot is.
A czímeralak felfogása, daczára annak, hogy a szőrzet és körmök minden kinálkozó részlete ki vannak használva a diszítménynek kedvező stilizálása érdekében, beállítása és tagjainak valóságra törekvő előadása tekintetében mégis határozottan naturalisztikus. – A keretet képező koszorú különösen érdekes azon tagosítási mód által, mely a legjobb minták ismeretére vall. E levélkoszorúkat, vagy guirlandokat a legjobb renaissance az által tagolja, hogy a füzéreket egymással szemközt menő levelekkel állítja egymás mellé. Szép példáját mutatja ennek a páviai karthausi kolostor terracotta friese.* Naturalisztikusabb azon tagolási mód, mely az egyes füzéreket háttal fordítva füzi össze s a tagolás helyét még szalaggal is megjelöli. Koszorúnk tervezője mind a két tagolási módot igen öntudatosan használja, a mennyiben két-két füzérből kötött két félkoszorút helyez szemközt egymásnak s ez által nyeri az ízléssel tagolt, négy részre osztott koszorú-keretet, melyben arányosan helyezi el a félkörű feliratot, az évszámot és czímeralakot.
1 Müntz, Histoire de l’art p. la renaissance.
A bemutatott két czímerábrázolás tehát, mint látjuk s mint természetes is, nem nyújt ugyan teljesen és minden részletében biztos értesítést ama két nemes család czímeréről, melyekre felirataikkal utalnak, de tán még sem egészen értéktelenek hazánk nemes családainak czímerstatisztikája tekintetében s úgy hiszszük, elég érdekes képviselői en miniature két különböző és mégis egy forrásból fakadó művészeti iránynak.
DR. POSTA BÉLA.
