Gyulay Balázs czímeres levele. (Egy czímerrajzzal.)
Gyulay Balázs czímeres levele.
(Egy czímerrajzzal.)
(Egy czímerrajzzal.)
Báthory Zsigmond erdélyi vajda 1591 febr. 3-án Gyulay Balázst tanácsosai, de különösen a nagy befolyású Geszthy Ferencz ajánlatára, Magyarország és Erdély nemeseinek sorába emelte.
Bár Geszthyről, ki testestűl lelkestűl katona s az erdélyi török-ellenes párt leghatalmasabb szószólója volt, hajlandó az ember föltenni, hogy ez alkalommal is a hadi vitézség megjutalmaztatásáért vetette közbe magát a fejedelemnél: egy tekintet az armális levélbe meggyőzhet bennünket arról, hogy itt egészen más érdemekről van szó és Gyulay Balázs nem karddal, de sokkal békésebb eszközökkel küzdötte fel magát a nemzet kiváltságosai sorába.
Erre mutat különben maga az adományozott czímer is, mindenekfelett pedig annak leírása, melyet méltónak tartunk a szó szerint való közlésre:
«In signum autem huiusmodi verć et perfectae nobilitatis eorum hćc arma seu nobilitatis insignia; scutum videlicet triangulare rubri coloris, quod spacio quodam ceu fascia cćrulei coloris transversim in duas equales partes dividitur, id vero Chrysii fluvii nota est. In superiori deinde scuti parte flos candidus, et in inferiori illi e regione respondens rosa similiter candida, istius Blasii candoris, probaeque mentis certissima indicia est depicta» etc.*
1 Az armális Gyulafejérváron adatott ki. Aláírták: Sigismundus Báthory m. p., Wollfgangus Kovachóczi m. p. cancellarius. Megvan az országos levéltárban is Kolozsmonostori Conv. L. Reg. 168.
Ez a czímer tehát, melynek az eredeti armálisról vett hű képe rajzunkon szemlélhető, tagadhatlanúl igen érdekes.
Megtudjuk a leírásból először is azt, hogy a fehér liliom és a rózsa Gyulay Balázs becsületességét és jámbor erkölcseit symbolizálja; a pajzs veres mezejét haránt metsző kékes színű pólya pedig a Körös folyót jelképezi, némi vonatkozással, mint alább kitünik, a nemességszerző származása helyére.
De jellemző mindenekfelett az a körülmény, hogy a sisak és annak kiegészitő részei: a sisaktakarók (foszlányok), a korona, melynek elmaradása 98ebben a korban már kivételes s végre az oromdísz teljesen hiányoznak, úgy hogy a czímer rendes alkotó részeiből csak a pajzs van meg, a mi pedig elég szokatlan nálunk s magában is érdekessé teszi a heraldikus előtt Gyulay Balázs armálisát.
A mi a nemességszerző személyét illeti, bár a becsületesség és jámbor erkölcsök amaz idők szelleméhez képest, magukban véve nem igen képezhettek jogczímet ily kitüntetésre, de tagadhatlanúl igen illendők valának Balázs úr fiatalsága és társadalmi állásához, lévén ő Geszthy Ferencznek komornyika, a mi akkor olyan kamarás- és titkár-féle hivatal volt, viselőit nem tekintették ugyan szolgáknak, de a vitézlő rend mégis előbbre valónak tartotta magát náluk.
Legtöbbnyire bizonyos műveltséggel bíró, iskolázott emberek voltak, gyakran szegény jobbágy fiúk, néha azonban jódómú nemes szülők gyermekei, és úgy nevelkedtek fel egy-egy hatalmas főúr udvarában, akár csak az apródok vagy a néha igen előkelő származású «belső inaskák».
Gyulay Balázs is gyermekségétől fogva híven szolgálta Geszthy Ferenczet s minthogy a főúr feleségétől elkülönzött, vagyis inkább az szökött meg tőle, valóságos gyermeki ragaszkodást tanúsított ura iránt, és úgyszólván családjának tagjává vállott. – Ki is jelenti Geszthy végrendeletében, hogy «Baláskót» számadással az ő halála után senki ne fáraszsza, mert az nem számadó szolga.
De a főúr nem elégedett meg azzal, hogy nemességet szerzett hű komornyikájának, bárha ez is roppant előny volt abban a korban és az életben való boldogulhatásnak csaknem legelső feltétele. Más módon is gondoskodott felőle, hogy ha már egyszer kardot kötött Balázs vitéz, ne nézze őt le minden jött-ment drabant és legyen hová lehajtania fejét öreg napjaira.
Megemlékezvén tehát 1593. június 11-én kelt végrendeletében Balázs hűségéről, ki «főképen az én hosszú és nagy betegségömbe oly nagy vigyázattal, szorgalmatossággal fáradott körülem magát nem kimélvén..hogy ha édes fiam lett volna is, többet tülle nem kivánhattam volna»:* 80 gira ezüstöt, négy lovat, kocsit, lóra való ezüstös szerszámokat, ezüst pallóst, öltöző ruhákat sb. hagyományozott neki, nagy tisztességgel felépítvén őt a vitézi életre, mindezekfelett pedig egy nemes udvarházat a Jófőn, meghagyván Bocskay Istvánnak, hogy a hozzátartozó leveleket halála után adja kezébe.
1 Báró Radvánszky. Magyar család élet III. k. 145. 1.
Geszthy Ferencz rövid idő múlva ezután meghalt, végrendeletét kijelentett akaratához képest Bocskay István csak Balázs jelenlétében bonthatta fel, ki őszintén megsirathatta jó urát, de nem volt oka kétségbe esni sorsa felett, mert megélhetett tisztességesen a saját emberségéből is.
Merre vitte jó szerencséje, nem tudjuk, de 1608. május 28-án Báthory Gábor erdélyi fejedelem a Zámbó Balázs kapitánysága alatt vitézkedő váradi Gyulai Balás-nak czímert adományozván, azt kell hinnünk, hogy itt a mi Balázsunk forog szóban.
Igaz ugyan, hogy neki már volt nemes levele, de hát az igen gyakori jelenség abban a korban, hogy két, sőt három ízben is megnemesítenek egy és ugyanazon embert. Sohase tiltakozott ellene, mert így legalább védve volt minden eshetőségre; és ha másnak tetszett, miért ne fogadta volna el éppen Gyulay Balázs!
A «váradi» prćdicatum sem lephet meg bennünket, mert a Báthory Zsigmond-féle czímer Körös folyója a legnagyobb valószínűséggel Gyulay Balázsnak váradi származására vonatkozik, a mit megerősít az is, hogy Balázs utódjai 300 esztendő múlva is a «nagyváradi» nemesi előnevet használják.
Tudnunk kell azt is, hogy Geszthy Ferencz melegen ajánlotta «Baláskót» Bocskay István pártfogásába, s míg «István király» uralkodott Erdélyben, ő nem is igen sokat gondolt armálisával, különben is birtokos nemes ember lévén, talán szükségesnek sem tartotta kihirdettetni azt. Akár volt oka megbánni akár sem ezt a mulasztását, annyi bizonyos, hogy örömmel fogadhatta Báthory Gábor 1608-ik armálisát, mely egyszersmind 99Váradon a Szombathely-utczában álló házát is szabaddá tette.*
1 Orsz. Ltár. Gyulafehérvári kápt. Lib. Reg. 5. 170.
Elfogadván tehát azon, véleményem szerint különben teljesen indokolt föltevés, hogy a két Gyulay Balázs egy és ugyanazon személy, látjuk ebből, hogy a becsületes és jámbor erkölcsű Balázs, hadi dicsőség után is sóvárgott. – Ha Geszthy Ferencz udvarában szinte el is mulasztotta volna, még elég fiatal volt arra, hogy rövid idő alatt megtanulja a kardforgatást, a mint illett az egy hozzá hasonló nemes emberhez, ki ünnepnapokon ezüstös szablyát, ezüstös sarkantyút viselhetett és ha épen kedve tartotta, ezüst lánczos féken tánczoltathatta paripáját.
A hadi lárma csillapodtával azonban megtért tüzelője mellé, s megházasodván, ide s tova 300 esztendő óta virágzó családot alapított, melynek egyik kiváló tagja, nagyváradi Gyulai Pál főrendiházi tag és egyetemi tanár, ma is kegyelettel őrzi armális levelét.
DR. KOMÁROMY ANDRÁS.
