A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
f. évi április hó 25-én Nagy Imre elnöklete alatt igazgató-választmányi ülést tartott, melyen dr. Komáromy András vál. tag felolvasta Forgách Imre naplójáról írt dolgozatát, mely jelen füzetünkben olvasható. Ezután a titkár mutatta be Pór Antal tagtársunknak a Nagymartoniakról szóló értekezését, mely szintén jelen füzetünkben lát napvilágot.
Melczer István tagtársunk ezután Szőllősy Sámuelnek 1697. évi czímeres levelét ismertette az eredetinek bemutatásával; ez eddigelé ismeretlen családról elmondott adatai kivonatosan a következők:
* * *
A bemutatott czímereslevelet Szőllősy Sámuel részére I. Lipót király 1697. június 20-án Bécsben állította ki, s ugyanazon esztendőben julius 20-án Abaujvármegye közgyűlésén kihirdettetett.
Az okirat szövegében előadatik, hogy az adományozott mint erdélyi, előbb saját hazájának, később Magyarországba átköltözvén, ezen országnak és fejedelmének is hasznos szolgálatokat tett, s hogy több erdélyi nemesek hitelt érdemlő bizonysága szerint valódi és kétségtelen nemesi származású levén, csak is az idők viszontagsága miatt nélkülözi a czímerlevelet; minél fogva megerősíttetik eddigi nemessége, valamint meg nem nevezett neje, s mindkét ágú gyermekei s utódjai részére is, kiknek vele együtt következő czímer adományoztatik: katonai fennálló, égszínű pajzs, melynek alját zöld pázsit foglalja el; a pajzs területén pedig vas ketreczbe zárt sárkány viaskodik, az ott szintén elzárt oroszlánnal, ezek mindegyike természetes színekkel van lefestve. A mondott oroszlán jobb oldalt, a balról álló sárkányt már-már legyőzni látszik, alant néhány széttépett kígyó. Az oroszlán egyik lábával a sárkány felső, másikával annak alsó állát szétfeszíti. A ketrecz körűl következő írás olvasható: «Absolute vincendum, aut moriendum est» (feltétlenűl győzni, vagy halni kell). A pajzsra nyilt katonai sisak van helyezve, s ennek tetején gyöngyökkel és kövekkel kirakott ékes királyi korona van; e felett az oroszlán oldaláról író toll, a sárkányéról kivont kard van keresztezve. A sisaktakaró innen fehér-veresen, amonnan sárga-kéken foly le. A leírt czímer a 102hártyára kiállított okiraton elég csinosan ki is van fejtve.
Ezen czímeres oklevél csak azért mutattatik fel, mert Nagy Iván X. kötet 851. s köv. lapjain ezen Szőllősy Sámuelt vagy családját nem említi.
Bővebb adatok nem nyújthatók. Ezen okirat a családi levéltárba sógorság révén került. A bemutató nagyanyja is Szőllősy Terézia volt, de ez más családnak tagja, mert ennek ősei Barsmegyéből származtak.
Ez utóbbinak családját sem említi Nagy Iván, holott bemutatónak szépatyja több ideig Borsodmegye szolgabirája, ennek fia Szőllősy Ferencz pedig a XVIII. század végén hosszú éveken át diósgyőri kamarai praefectus volt, ezekre nézve tehát a borsodmegyei levéltárban kétségen kívül találhatók adatok. – Ezek szintúgy mint leszármazottjaik mindig csak az egyszerű Szőllősy névvel éltek, holott a nemesi levél őseiknek Patro de Zeóleós név alatt adatott.
A most érintett czímeres nemeslevél csak a garamszentbenedeki convent 1767. évi hiteles átiratában van meg a levéltárban. Az eredetit Rudolf király adományozta Patro de Zeóleós Andrásnak, neje Priskának, fiai János és Lászlónak, valamint testvérei Patro Egyed s Istvánnak 1583. szept. 27-én, s ez 1585. virágvasárnap előtti csütörtökön Bars vármegyének Kistapolcsánban tartott közgyűlésén ki lett hirdetve.
Nagy Iván a Patro de Zeóleós családot sem említi.
Ezen csupán csak Szőllősy névvel élt családnak a Patro de Zeoleós adományozottaktól való leszármazását mutatja az, hogy a nemesi levélben leírt czímert folytonosan használta, s az a Szőllősy Ferencz által épített sajó-örösi templomon Borsodmegyében, s annak oltárán mai napig látható.
Ezen czímer leírása következő: Fennálló aranyszínű katonapajzs, melyben egy violaszínbe öltözött magyar katona felegyenesedve áll, bal kezét csipőjére támasztva; jobbjában pedig kivont kardot emel. A pajzson nyugvó katonai zárt sisakon felüli királyi koronából az előbbihez mindenben hasonló, kiemelkedő férfi látszik. A foszlányok arany és violaszinűek.
Mindezek Nagy Iván becses munkájának kiegészítése végett adattak elő, miután 1863 óta sok levéltár nyilt meg; a Szőllősy nevezet pedig oly bortermelő országban mint a miénk, el van terjedve, ennélfogva a nevezett szerzőnek, adatai hiányában, mindenikről tudomása még nem lehetett.
* * *
Végűl dr. Komáromy András vál. tag mutatta be eredetiben Gyulay Balázsnak 1591. évi és a Nagyidai Kulcsár és Fodor családoknak 1627. évi czímeres leveleit, melyek közűl az elsőnek ismertetését jelen füzetünk közli.
A folyó ügyekre kerülvén a sor, a titkár bejelenté a következő tagajánlásokat: Pártoló tagúl id. Lónyay Sándor Vásáros-Náményben (ajánlja Helley János); évdíjas tagokúl: csepei Zoltán Elek honvéd huszárezredes és honvéd lovassági felügyelő Budapesten (aj. Soós Elemér), Lippich Gusztáv ügyvéd Szolnokon, Elek Salamon városi tanácsos Szolnokon és Jamniczky Lajos építész Budapesten (aj. Széll Farkas). Az ajánlottak megválasztattak.
A pénztárnok kimutatása szerint a pénztári állás április hó 25-én a következő:
| Bevétel | 858 frt 50 kr. |
| Kiadás | 550 „ 98 „ |
| Készpénz | 307 frt 52 kr. |
Ezután a titkár jelenti, hogy Pfeifer Ferdinand budapesti könyvárussal a leszámolás a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv árúba bocsátott példányairól megtörtént. Az eredmény az, hogy eladatott 230 példány, melyeknek ára fejében 40% könyvárusi százalék levonása után 690 frt a társaság pénztárába befizettetett. A választmány határozatához képest ez összeg részben a nyomdai számla törlesztésére fordítandó.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Szinnyei József és Komáromy András vál. tagok kéretvén meg, az ülés véget ért.
