I.
I.
Johannes de Hwnyad regni Hungarie gubernator tibi circumspecto Nicolao Pogan civi civitatis Thordensis salutem et omnis boni continuum incrementum. A claro lumine troni principis velud a sole radii nobilitates ligitimo iure procedunt, et omnium nobilitatuminsignia a principe sic dependeret liberalitate, út non sit dare alicuius generositatis insignie, quod a gremio non proveniat principis claritatis. Sane attentis et consideratis tuis fidelitatibus, quibus tu sub locorum et temporum varietate iuxta tue possibilitatis exigentiam cum sumpme fidelitatis constantia et sollicitudine indefessa sacra regni Hungarie corone et expost nobis studuisti, eoque ferventius et diligentius in antea studebis complacere, quo te et tuos singularibus honoribus et gratiis a nobis conspexeris fore insignitos, tibi tuisque heredibus et posteritatibus universis hec arma et nobilitatis insignia, que in principio seu capite presentium literarum nostrarum suis appropriatis coloribus arte pictoria figurata sunt et depicta ac distinctius expressata, animo deliberato, et ex certa nostra scientia auctoritate nostre gubernationis dedimus, donavimus et contulimus, imo damus, donamus et conferimus de plenitudine specialis gratie, condecimus et presentibus elargimur, ut tu tuique heredes et posteritates universe predicta arma seu nobilitatis insignia more aliorum nobilium armis similiter utentium a modo in antea et in posterum ubique locis, in preliis videlicet et hastiludiis, duellis, torneamentis et aliis omnibus atque singulis exercitiis nobilibus scilicet et militaribus, nec non sigillis, anulis, torquis, velis, papilionibus sive tentoriis et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et nobilitatis sincere titulo, quali vos a quibuslibet conditionis, dignitatis et preeminentie atque status hominibus dici, nominari ac reputari, gerere, gestare ac omnibus et singulis generis (így) honorum et libertatibus, quibus ceteri proceres, nobiles et clientes regni Hungarie similiter armis utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, uti, frui et gaudere atque potiri valeatis, gaudeatis itaque de tali singulari et specialis gratie antidoto et merito exultetis, ac ampliori studio ad honorem nostrum vestra deinceps et in antea solidetur intentio, quanto vos largiori favore nostro preventos conspicitis et omne (így) gratiarum. In cuius rei 79memoriam firmitatemque perpetuam presents literas nostras pendentis sigilli nostri quo uti gubernator regni Hungarie utimur, munimine roboratas duximus concedendas. Datum in Themeswar, feria sexta proxima ante festum beati Galli confessoris, anno domini millesimo quadringentesimo quadragesimo septimo.
Így szól az oklevél, melynek hártyára irott eredetijét a gr. Bethlen család letéte gyanánt a M. Nemzeti Múzeum levéltára őrzi. Függő pecsétje, mely a Hunyadi János köriratos czímerét veres viaszba nyomva ábrázolá, már nincs meg.*
1 Ez az a pecsét, mely a «pendens sigillum nostrum, quo uti gubernator regni Hungarić utimur» stb. alatt értendő. Pajzsát, melyben ágon álló holló, gyűrű nélkül, feje mögött félhold látható, – angyal tartja. Körirata: S. Johannis D. Huniad regni Hu(n)garie gubernator(is) etc. (V. ö. 1446-ból: Orsz. Levéltár. D1. 13936; 1447-ből: D1. 33127.)
A czímer magyar szokás szerint az oklevélnek felső jobb sarkán, diplomatikus kifejezés szerint: az oklevél kezdeténél vagy fejénél* foglal helyet. Külön leirását azonban nem tartották szükségesnek az oklevél szövegében is közölni.
2 In principio seu capite literarum…
A vörös mezejű tárcsa-pajzsban 3 hármas boglárú koronából* előtűnő, balra néző természetes színű pelikán mutatkozik, a pajzs felső jobb sarkára helyezett természetes színű csőr-sisak fölött hasonló oromdísz, a korona aljából leomló, fel s alá lengő, sárgás-fehér* bélésű vörös takarófoszlányokkal.
3 Ennek a koronának – itt mellesleg megvallom – nem tudok ezuttal különös fontosságot tulajdonítani. Mert mint a czímerkép szerves része és nem mint csupán a sisak különös dísze jelenik meg. S másfelől úgy tűnik föl előttem, hogy ennek a koronának a ragyogását kevésbé emelte az a körülmény, hogy a kitől eredt, a kormányzó szintén csak czímerében s ott is csak később viselte a koronát és nem a fején. (Ámbár még ott sem viselte, mert Hunyadi V. Lászlótól nyert megbővített czímerét sohasem használta.)
4 Lehet mondani, hogy a pelikán színének felel meg.
A pajzs azonban, melynek jobb és felső oldala (árnyékolással) vastagabbnak van rajzolva s alúl a tárcsa-pajzsoktól eltérőleg kicsucsosodik, – kissé balra dől, s felső baloldalán a szokottnál merészebben előrenyúló csúcsban végződik. Ebbe tartja előre nyakát a pelikán, kissé jobbra térve el a pajzs tengelyétől, mi heraldikai szempontból kétségtelen hibája a különben jól tervezett czímerképnek. Helyesebb a testtartás az oromdísz pelikánjánál, mely hátraszegezvén fejét, csőrét merészebben fölemeli, mi által azonban előtűnő teste valamivel megkisebbedik. Különben e helyen már a keret közelsége is kényszeríté a festőt, hogy a sisak fölé alacsonyabb maradat rajzoljon.
POGÁNY MIKLÓSNAK HUNYADI JÁNOS KORMÁNYZÓTÓL 1447. ÉVBEN NYERT CZÍMERE.
Az egész czímerkép arany táblán nyugszik, melynek a korona színét viselő világos-sárga arabeszkjei előkelő ízlésre és a diszítő rajzban is jártas czímerfestőre vallanak. Keret gyanánt egyszerű széles zöld csík veszi körűl, melyben egymástól csekély távolságra a jobb és alsó oldalon sárga-zöld, a bal és felső oldalon zöld-sárga vonalok futnak végig.*
1 Az eredeti szerint. Másolatunkon e vonalak barnás ezüst színe eltér az eredetinek sötét-zöld színétől.
A színek elhelyezése ha nem is mintaszerű, de ízléses és a heraldika főszabályait föltűnőbben nem sérti. A színre fém elve ugyan nincs szigorúan megtartva, de a koronának sárgára festésével a középkori heraldika általában meg szokott elégedni, a fémnek az oromdísz (arany alapon nyugvó) koronájánál pedig egyáltalában nem lehetett volna már helye. S bizonyára, hogy e fenyegető hibát elkerűlje, választotta a festő a sárga színt a koronához. A készen levő arany alapra arany-koronát már nem festhetett.* A pelikán színe pedig mint természetes szín, bármely alapszínen jogosúlt.
2 Az eredetin megállapítható, hogy – a képet megrajzolván – előbb az arany-alapot készítette el a czímerfestő s csak aztán fogott a színek felrakásához.
Növeli az egész kép heraldikai és festői harmoniáját a takaró és bélése színeinek a pajzs és a pelikán színeivel való megegyezése, az arabeszkek játékának a foszlányok lengéséhez alkalmazkodása s még tökéletesebbé teszi az összes élénk színeknek a ragyogó fém-alapra való helyezése.
E benyomást azonban az eredeti czímerlevél némileg mérsékli. A minek első sorban természetesen ez oklevélnek tisztes korával járó törődöttsége és kopott volta az oka. Ezenkívül a színek sem teljesen azonosak a mellékelt másolatéval. A korona színe az eredetin valamivel sárgább, bár még mindig elég világos; a vörös pedig halaványabb, hogy úgy mondjam: fakóbb.
Végűl a pelikán a takaró-béléssel együtt azt a különös tüneményt mutatják, hogy először a pelikán természetes színét viselték s csak később – 80talán heraldikus kifogásra – lettek tiszta fehér színnel bevonva, mely azonban ma már félig-meddig lekopván, az avúlt meszelés kétes benyomását kelti. Színes másolatunk ezt a körűlményt nem is sejti, de úgy vélem híven reprodukálni egyátalában lehetetlen is.
Lényeges a különbség az arany-alapnál is. Másolatunk sima fehér papirra nyomott festéke, habár csak bronz, mégis tetszetősebb az eredetinek kissé durva hártyára (tojásfehérjével) ragasztott arany-lemezénél, mely azonkívűl idő folytán kissé össze is töredezett. Azonban mivel tiszta, lemez-arany, ha nem is egyöntetű, de ragyogóbb s mélyebb ügyes utánzatunknál.
Nagyságra nézve a Berényi családnak a Turulban is közzétett* czímerével egyezik meg legjobban.
1 1889. I. füzet. Különben a két czímer közt más rokon vonást (a korona, a szőnyeg-diszítés) is találhatunk.
