Három czímeres nemeslevél.
Három czímeres nemeslevél.
(Három czímerrajzzal.)
Történeti és régészeti kutatásaim közben rendszerint kiterjesztem figyelmemet a czímeres nemeslevelekre is. Ily alkalommal különböző helyeken kerűlt kezembe az alább bemutatandó három nemeslevél, melyeket azonnal siettem bemutatni a heraldikai társulatban is.
Ismertetésüket, keltjük sorrendjében a következőkben adom:
1. Balás, máskép Székely Mihálynak czímeres nemeslevele Rudolf királytól (kelt Prágában 1587 július 30-án), melylyel őt, «ki különben is nemes szülőktől származott s nemességnek örvendett,» a korona s a kereszténység érdekei iránt tanúsított odaadó buzgalmáért, János, Márton és Bertalan nevű testvéreivel, valamint Czikó Borbála nevű édesanyjával egyetemben Magyarország nemeseinek sorába emeli, illetőleg régi nemességét megerősíti.
A czímer az armálisban üresen volt hagyva s később, úgy látszik a múlt század elején, ügyetlen rajzoló által, durván festetett le a leirás után. Maga a czímer következő: A pajzs vörös mezejében hármas zöld halmon egész pánczélos lovag áll, jobbjában kivont kardot villogtatva, a sisakdísz jobbra ágaskodó, növekvő fehér ló; a takaró vörös-ezüst, vörös-arany.
A nemeslevél aláirásai: Rudolphus, Petrus episcopus Zagrabiensis és Tiburtius Himelreich.
Eredetije Szentgyörgyi Lajos m. kir. honvédelmi miniszteri osztálytanácsos családi levelei között van.
A nemesi levélre vezetett záradék magyarázza meg, hogy miként kerűlt az a Szentgyörgyi család birtokába. Kihirdettetett ugyan is Szatmár vármegyének Zsarolyánban 1711 nov. 2-án tartott 49közgyűlésén Szentgyörgyi Józsefnek, mint a bentírtak törvényes és kétségtelen örökösének és utódjának kérésére. Hogy mi módon lőn a Balás, vagy másként Székely családnak örökösévé a Szentgyörgyi család, ismét ezen utóbbi család iratainak áttekintéséből tudjuk meg. Szentgyörgyi Józsefnek ugyanis neje Csögi vagy Csighy Borbála volt, a ki több szatmármegyei községben bírt ősi nemes birtokokat s így a többek között Berében is egy nemesi curiát. E birtokoknak Csögi Borbálára, a Balás, máskép Székely család útján kellett szállaniok, mert midőn férje Szentgyörgyi József ezen curiát adómentessé akarja tenni, a Balás, vagy Székely család itt bemutatott armálisát hirdette ki annak bizonyítására, hogy az a curia régi időktől fogva családi nemes birtok. Mindenesetre érdekes volna, ha több adat lehetségessé tenné e három család viszonyának megállapítását.
Maga Szentgyörgyi József kiterjedt családjának tekintélyes tagja volt s neje után is vagyonos ember. 1697-ben, illetőleg ez év márcz. 1-étől 1698 június 1-ig az ecsedi uradalom gondnoka volt. Aspermont gróf ugyanazon év szept. 22-én írja neki: jó püspöki újbort mentül többet és küldje sürgősen Zboróra. Rákóczy Julia és férje Ferdinánd Gobert aspermonti gróf 1700-ban adják ki részére a felmentéséről szóló bizonyítványt.
A család birtokában levő iratokból a következő leszármazás állapítható meg:
Csöghi Gergely.; István.; II. István.; Boldizsár (neje Katona Sára).; Pál † 1694. (Szatmáry Kata).; II. Pál † 1723. (Székely Mária).; Magdolna.; Szentgyörgyi József György neje Borbála. (†1712–1725 közt).; III. Pál.; Ferencz. (Katona Sára).; Sára.; Paula; József (1742-ben már nem élt).; Sándor (Török Klára).; Gergely.; IV. Pál.; Krisztina (1791. már nem élt).; József (Baróti Krisztina).; II. Sándor.; László.; Sámuel.; Zsuzsánna.; Lajos.; Miklós.; II. László.; Zsigmond.; Antal.; II. Miklós.; Imre.; Pál.; Sámuel.; Sándor.; József.; Lajos.; Zsigmond.
2. Miskolczi Her György nemeslevele, Bocskay István erdélyi fejedelemtől (kelt Kassán 1606 április 17-én), melylyel őt Magyarországban, különböző helyeken és időben szerzett érdemeiért Magyarország és Erdély nemesei sorába emeli.
Az érdekes nemeslevél szövege a következő:
Nos Stephanus, dei gratia Hungarić Transylvanićque princeps et Siculorum comes et cetera. Memorić commendamus tenore prćsentium significantes quibus expedit universis, quod nos, cum ad nonnullorum fidelium dominorum consiliariorum nostrorum singularem intercessionem, nobis propterea factam, tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelis nostri nobilis Georgii Her de Miskolcz, quć ipse nobis et regno nostro Hungarić pro locorum et temporum diversitate fideliter et summa cum animi sui promtitudine exhibuit et impendit, ac infuturum quoque exhibiturus et impensurus est. Ob id ergo tum vero ex liberalitate et munificentia nostra, qua omnes de nobis, et regnis nostris bene meritos ac virtutis studiosos antecessorum nostrorum exemplo prosequi, eisque certa virtutum monumenta, quć ad maiora eos incitare possint decernere consuevimus: eundem igitur Georgium Her, de speciali gratia nostra, et potestatis nostrć plenitudine ex statu et conditione plebea et ignobili, in qua natus est, et hactenus extitit, eximendum, ac, in cśtum et numerum verorum regni nostri Ungarić et Transilvanić nobilium annumerandum, aggregandum, cooptandum, et ascribendum duximus, prout annumeramus, aggregamus, cooptamus et ascribimus per prćsentes, decernentes expresse, út a modo deinceps idem Georgius Her ipsiusque hćredes et posteritates utriusque sexus universć pro veris et indubitatis nobilibus habeantur, et reputentur. In signum autem huiusmodi verć et perfectć nobilitatis eorum hćc arma, seu nobilitatis insignia: scutum videlicet militare erectum cślestini coloris, cuius fundum cespes viridis occupat, super quo ciconia naturalibus pennis depicta, sinistro pede innixa, dextro autem serpentem, quasi vivum recenter arreptum, sursum porrigere cernitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium, gemmis atque unionibus varigatum, ex quo manus qućdam eminere et pugionem nudum, spicamque frumenti grano refertam, ac racemum botri comprimere visitur. Ex cono autem galeć lacinić, sive lemnisci, a dextra flavi et cśrulei, a sinistra vero partibus albi et rubri colorum, utrinque defluentes, oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant, prout hćc omnia in capite sive principio prćsentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur, animo deliberato, et ex certa scientia liberalitateque nostra prćfato Georgio Her, ipsiusque hćredibus, et posteritatibus utriusque sexus universis, clementer dedimus, donavimus, et contulimus. Annuentes et concedentes, ut ipsi prćscripta arma, seu nobilitatis insignia, more aliorum verorum, et insignitorum nobilium, armis utentium, ubique in prćliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis, ac aliis quibusvis exercitiis, nobilitaribus et militaribus, nec non sigillis, vexillis, cortinis, velis, annulis, auleis, domibus, clypeis, tentoriis, sepulchrisque, generaliter vero quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merć et sincerć nobilitatis titulo, quo eos ab universis et singulis, cuiuscunque status, conditionis, dignitatis et prćeminentić homines existant, dici, teneri, nominari et reputari volumus, 50ferre et gestare, omnibusque et singulis iis honoribus, gratiis, privilegiis, libertatibus, immunitatibus, et prćrogativis, quibus cśteri veri et nati, ac indubitati nobiles et militares homines prćdicti regni nostri Ungarić et Transylvanić quomodocunque de iure vel vel consuetudine utuntur, fruuntur et gaudent, perpetuo uti, frui et gaudere valeant atque possint. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam prćsentes literas, pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas, memorato Georgio Her, ipsiusque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis clementer dandas duximus et concoedendas. Datum in libera civitate nostra Cassoviensi, decima septima die mensis Aprilis, anno Domini millesimo sexcentesimo sexto. Stephanus m. p. Kathay m. p. cancellarius. Georgius Kereszturi secretarius.
Senyei Péter alispán által kihirdettetett Borsod vármegye közgyűlésén Miskolczon 1606 deczember 10-én. Érdekes, hogy a nemeslevél kihirdetésekor már sem a fejedelem, sem cancellárja nem voltak életben. Bocskay 1606 november 29-én közhiedelem szerint a Kátay Mihály által kevert méreg-italtól halt meg, Kátayt pedig e gyanú miatt a hajdúk konczolták fel.
A czímer maga a következő: a pajzsban kék mezőben, zöld réten gólya áll, mely fölemelt jobb lábában tekergődző kigyót szorít; a sisakdísz: kardot, szőllőfürtöt és búzakalászt tartó kéz; a sisaktakaró jobbra kék-arany, balra ezüst-vörös. Az egész czímer arany virágokkal ékített zöld keretbe van foglalva, melynek háttere lilaszín alapon aranynyal damaszkolt. Általában az egész czímerlevél igen díszesen van kiállítva, a kezdőbetűk renaissance modorban gazdagon kifestvék magyar motivumú virágokkal.
Eredetije czikkíró gyűjteményében. Rendkívül érdekes, hogy nyolcz nappal később, vagyis 1606 április hó 25-én Bocskay ugyancsak miskolczi előnévvel egy Miskolczon lakozó másik Herr nevű embert, nevezetesen Jánost, szintén, mint fentebb Györgyöt, a nem nemesi rendből emelvén fel, nemesíti meg s neki egészen más czímert adományoz, melyben hármas sziklán dámvad ugrik.* Ezen armális* ide vonatkozó szövegéből és czímerleírásából idézzük a következőket:
1 Siebmacher-Csergheő II. füzet, 182. tábla 234. lap.
2 Csoma József gyűjteményében.
«Tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelis nostri nobilis Joannis Herr de Miskolcz, sub capitaneatu egregii Joannis Nagy militans, quć ipse nobis et afflictissimć patrić nostrć in asservanda et vindicanda antiqua libertate eius, non minus utiliter, quam laudabiliter exhibuit et impendit, ac in futurum quoque exhibiturus et impensurus est».
«Scutum videlicet militare cślestini coloris, cuius fundum tres prćcipites rupes occupant, quarum super unam a parte sinistra dama quadam naturali suo colore depicta, posterioribus pedibus stare, anterioribus autem elevatis, fugam eripienti similis collo sagitta traiecta esse cerniitur, supra scutum, galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium, gemmis atque unionibus exornatum. Ex cono autem galeć tenić sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant, prout hćc omnia in capite sive principio prćsentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur.»
Ez a nemeslevél is Miskolczon, Borsodmegye közgyűlésén hirdettetett ki Senyey Péter alispán által 1606 július 9-én.
A két család közös armálisában csak az a különbség mutatkozik, hogy az első egy, a második pedig két r-rel írja nevét. Miskolczon azonban csak egy Her volt s az a XVI. század második felétől kezdve, a múlt évtizedig, a midőn e család kihalt, felváltva egy, majd két r-rel írja nevét, – e különbségnek tehát jelentőséget nem tulajdoníthatunk.
Maga a Her család pedig mindvégig kiváló helyet foglalt el, s szerepet játszott Miskolcz város polgárai között. Így 1585-ben Her György és Balás mészárosok nagyobb birtokosok. Ugyan ez a Her György 1595-ben Miskolcz város főbirája, 1598-ban pedig ugyancsak ő a daróczi Tiboldok egy jobbágyát és Lőrincz deákot becsülteti ki a maga javára, a Pecze mellett, a Fábián bérczen fekvő irtványokból. Ugyan ez évben említtetik Her Jósa is mint birtokos polgár.* A György név, úgy látszik, traditionalis név volt e családban, mert 1705-ben ismét találkozunk Her György-gyel, a ki ez év október 20-án 51a városi csapattal egyetemben Rákóczy táborába Ónodra megy mustrára, onnan pedig a rakamazi táborba küldetik, hol sebet kap.* A család legutolsó tagja volt, a kiben ki is halt, Vadnai Lajos legfőbb itélőszéki biró neje, Vadnai Károly ösmert írónk édesanyja.
3 Annales Miskolcz város levéltárában. I. k.
1 Miskolcz város levéltárában. Rákócziánumok.
3. Hoffmann György czímeres nemeslevele II. Leopoldtól (kelt Pozsonyban 1791 június hó 3-án), melyben a nevezett Antal György, Ferencz Kelemen és Nep. János, továbbá Terézia, Johanna, Katalin és Karolina nevű gyermekei, valamint felesége Luthspech Helenával egyetemben magyar nemességre emeltetnek.
Hoffmann György a bányaművelés a kincstári bányák kezelése és a geologia tudományos fejlesztése körűl szerzett érdemeket, melyeket az armális következőkben emel ki:
«– Georgius Hoffmann fodinarum Saskensium, principalis urbarii, quć idem vestigia maiorum suorum rem montanam excolentium imitando, ac inde a principio iuventutis suć animum ad scientias metallurgicas adiiciendo, utilemque per id publico operam navando prćstitit, fidem porro ac fidelitatem suam ea prćprimis occasione probavit, cum videlicet anno millesimo septingentesimo octuagesimo octavo hoste in ditiones caesareo regias excursiones iteratis vicibus faciente, ipse posthabitis bonis propriis ćrariala metalla, opporam, locum quippe securum occasione propria transposuit, sed et alias etiam pro quarumvis circumstantiarum ratione» etc.
A czímerlevél díszes könyvalakban van kiállítva s vörös bársonyba kötve. Egész első lapját elfoglalja a szépes festett czímerkép, mely díszes márványcsarnokot ábrázol, vörös bársony függönyökkel s szép tájékra nyíló kilátással. Fent Magyarország, az oldalokon pedig Dalmátia, Horvátország, Szlavonia és Bosznia czímerei vannak alkalmazva. Elől a czímer előtt babérkoszorút tartó nemtő ül. Maga a középen álló czímer a következő: A vízszintesen egyenetlenűl osztott pajzs alsó nagyobbik mezejében domb emelkedik, tetején bánya üreggel, mely felett két bányász felhuzó-gépet hajt. A felső keskenyebb kék mezőben nap és hold ragyog. A siakdísz három arany, kék és ezüst strucz toll, a sisaktakaró arany-kék és vörös-ezüst.
Az armális kihirdettetett 1792 ápril 18-án Temes vármegyében s ugyanazon szept. 20-án Krassómegyében.
Eredetije a család birtokában Budapesten. Van ezenkívül még több más Hoffmann család, a melyek azonban más ágakhoz tartoznak s más czímerekkel is bírnak.
Nagy Iván leír egyet,* mely szintén Györgynek adatott, s úgy látszik, hogy ugyanazonos a miénkkel. Siebmacher szintén kiad egyet,* a melyet azonban már Ferencz király adományoz 1797-ben Hoffmann Györgynek. Ez ugyanazonos a mi czímerünkkel s úgy látszik csak megújítása volt a most tárgyalt armálisnak, a mi Györgyünk fia II. György részére.
1 Nagy Iván 5. k. 128. lap.
2 Siebmacher-Csergheő. II. f. 185. t. 240. lap.
Mindezekkel, a midőn családunk czímereinek és leszármazásának történetéhez adalékokkal kivántunk járulni, egyszersmind reméljük, hogy ösztönzésül is szolgálunk arra, miszerint a casládaink birtokában levő eredeti czímeres nemeslevelek minél számosabban küldessenek be társulatunkhoz, hol azok mindenkor azon méltánylással fogadtatnak, a melylyel a történettudomány a nemzeti múlt emlékeit becsülni szokta.
DR. SZENDREI JÁNOS
