A NAGYBESENYŐI BESSENYEY CSALÁD. (Két pecsétrajzzal.) | Turul 1883-1950

1A NAGYBESENYŐI BESSENYEY CSALÁD.
(Két pecsétrajzzal.)

A nagybesenyői Bessenyeyek arról a Besenyőről származnak, mely Heves vármegyében, a Tarna-járásban ma népes község, és a hozzátartozó Tepély pusztával együtt a múlt század közepéig a család tulajdona volt.

Ez a Besenyő, miként ismeretes, úgy beszélő helynév mivolta, valamint az okiratok tanúsága szerint besenyő telep; már a zástyi apátság XI. századi alapító levelében «puteum bissenorum» … «ad sepulturas Bissenorum» kifejezésekkel meghatárolt földterületet eme helyen találta fel az oknyomozó buvárlat.*

1 Századok. 1870. 434. 1.

Ez a körülmény, és az, hogy a tárgyalásunk alá vett család több ősi javai, névszerint Farnos, Domándháza, Vécs és Sév (a mai Szőke puszta) Heves vármegyében, és pedig nagyobb részt Besenyő helység körül feküdtek, valamint továbbá az, hogy az említett Domándháza a XIII. században Buger-Besenyőnek neveztetett,* végre hogy a régi Csanád vármegyében is volt a családnak birtoka: önként előtérbe tolja azt a kérdést, valjon nem hozható-e összefüggésbe a nagybesenyői Bessenyey család a hadviselő besenyőkkel, a kik Heves vármegyének délkeleti részét, úgy Csanád vármegyének egy nagy területét nagyobb telepekben megszállották? Valjon a család neve egyszersmind nem a besenyő népfajt jelzi-e, vagy csak a hasonnevű birtokra vezethető vissza?

2 Kandra. Adatok. II. füzet.

E tekintetben vannak némi jelenségek; ugyanis az okiratok következő nyomokat szolgáltatnak.

1436-ban Bessenyey László birtokpert indított az Izsákai család több tagja ellen; Izsáka, Thanchkereke, Chekehyda, Orod, Aka, Ösvény, Szerep, Bakonyszeg, Martonteleke, Keme és Udvari birtokok iránt, mely perben azt vitatta, hogy ő az Izsákiakkal ugyanegy törzstől ered, kik magokat a Szoárd nemből származó András comestől, a ki Wéch unokájának Bodon-nak volt a fia, eredeztetik.

Bessenyey László vérségi összeköttetésének bizonyítására a választott birák előtt két láda oklevelet mutatott fel, melyeknek csak egy kis töredéke foglaltatott be, a további nyomozás nagy kárára, a reánk maradt itéletlevélbe «pergamen és papiros szűke miatt».*

1 Orsz. ltár. D1. 1148.

Eme bemutatott oklevelek alapján az említett választott bírák itélt dologként kimondották, hogy Bessenyey László ugyancsak Wéch másik unokájától, Miklóstól származott, és így a Szoárd nemzetségből való eredetét, illetőleg követelésének jogos voltát elismerték.

Az említett oklevelekből elhagyva a czélunkra nem tartozókat, a következő leszármazás tűnik ki:

Wech unokái; Bodon (Izsáki ág).; Miklós comes 1283 1285; Zoárd 1283. 1288.; Domokos 1349.; Lőrincz magnus de Besenyő 1351.; László 1394.; Miklós 1394.; László 1432. 1436.;

2Ez okiratok azt is tanusítják, hogy Bessenyey László nagyapja; Laurentius magnus de Besenyő, borsodmegyei vala.

Annálfogva is, hogy úgy az itt említett, mint más számos oklevélben, a Szoárd nemzetség tagjai, atyjok megnevezését elhallgatva, Wéch unokájától származottakúl említtetnek, méltán tarthatjuk Wéchet a Szoárd nemzetség legkiválóbb tagjának, úgyszólván alapítójának, ki, minthogy unokái a XIII. század végéről említtetnek: a tatárjárást jóval előző időben élhetett, fiával Bodon-nal egyetemben.

A mai Heves vármegyében, a régi Pata megye területén, Borsodmegye és a besenyő telepek szomszédságában, ott találjuk Vécs és Bodon helységeket. Úgy látszik, hogy a miként a Szoárd nemzetségbeli Izsáka a mai Zsáka helységre nevét örökűl hagyta,* úgy Vécs és Bodon helységekre is a Szoárd nemzetség első ismert törzse Wech és annak fia: Bodon ütötték nemzetségük bélyegét.

1 Bunyitay: Nagyváradi püsp.

Érdekes további fejtegetésre szolgáltathatna alkalmat, hogy Béla király névtelen jegyzője, ki Heves vármegyét oly jól ismerte, Szoárd és Kadicha által hódoltatja meg e vidéket, valamint az is, hogy a Szoárd nemzetség XIII. századbeli tagjai közt «Kadycha de genere Zoard» oklevelesen mint Mauritius comes fia előfordúl, egy comes Lőrincz pedig «de Kadycha» említtetik.*

2 Orsz. ltár. D1. 1148.

Nem lehet e helyütt a Szoárd nemzetséggel tüzetesebben foglalkoznom; de czélomhoz képest még meg kell említenem, hogy azon kívül, miszerint e nemzetségből egyik ág a borsodmegyei Besenyőről alkot családot, ugyanez az ág a többek közt Dancsházát is birja Biharban, mely hajdan Besenyőnek neveztetett,* a másik ág pedig Fudi-Vásárhelynek, szintén Biharban, kölcsönzött előnevet, hasonlóképen besenyő telep közelében birt, ott levén a biharmegyei egyik Besenyő, a Szoárd nemzetségnek a karvai nemeseket megalkotó ágával Komárommegyében és a Csallóközben ott találkozunk, hol szintén besenyők tartózkodásáról értesülünk.

1 Haan. Békés vármegye hajdana. I. 262. 1.

Sőt Erdélyben is nyoma van a Szoárd nemzetségnek. A kolozsmonostori konvent iratai* tanúsítják, hogy 1438-ban Bessenyey László a Miklós fia, tehát ugyanaz, a ki fent érintett birtokpert indította, Szoárd Miklóssal pert folytatott némely, az erdélyi részekben feküdt ingatlanok iránt.*

2 Bessenyey család levéltárának múlt századi kivonata nálam.

3 U. o.

Erdélyben találjuk ismét a Szoárd nembeli Wechre és Bodonra emlékeztető Vécs várát és ahhoz nem messze Bodon községet körülvéve besenyő telepek által, melyeknek emlékét a Háromszékbeli, a besztercze-naszódmegyei Besenyő, úgy a kis-küküllömegyei Búzás-Besenyő stb. helységek maig fentartották.

A Szoárd nemzetségnek a besenyő telepekkel való ilyetén találkozása aligha puszta véletlen, hanem valószinűleg annak a kifolyása, hogy maga a Szoárd nemzetség is a besenyő fajhoz tartozott.

A kapcsolatot tehát a nagybesenyői Bessenyey család és a Szoárd nemzetség közt az jelelné, hogy a Szoárd genusból, a fentebb előadottak szerint, származottnak elismert Bessenyey László nagyatyja «Laurentius magnus de Besenyő» borsodmegyeinek neveztetik e megyében levő Besenyőről: a XIV. században, és még későbben is a nagybesenyőiek származási helye Besenyő, szintén Borsodmegyében feküdt; továbbá hogy a Szoárd nemzetség által birt egyéb birtokok közül nem egy van olyan, jelesen Maga helység Szabolcsban, a Nagybaj mellett fekvő Gyarak Biharban és főleg a hevesmegyei Vécs, melyet a nagybesenyői Bessenyey család birt, részben – Gyarakon – ma is bir.

De minthogy az a kérdés, hogy bebizonyítható-e a többször említett Szoárd nembeli Bessenyey 3László rokonsága a nagybesenyői Bessenyey család nemzedékrendjén jelentkezőkkel: oklevelek hiányában teljes biztossággal el nem dönthető, valamint a birokszerzés többféle czímen fordúlhat elő, ugyanazért csakis mint valószínűséget lehet állítanom a nagybesenyői Bessenyeieknek a Szoárd nemzetségből való kiválását.

Nem lehet felemlítetlenűl hagynom egyébiránt, hogy az 1455. évi május 19-én kelt abban az oklevélben, mely nagybesenyői Bessenyey Mihály alnádor és Terpesi Miklós között a hevesmegyei Terpesre nézve létrejött kölcsönös öröklést tárgyazza,* a nevezett Bessenyey Mihály magát Terpesi Miklóssal egy ágból eredőnek nyilvánítja.

1 Családi iratok.

Minthogy a Terpesi név nyilvánvalólag birtokból származott vezetéknév: a hevesmegyei Terpest pedig már a XIV. században az Abaffy családbeliek birták,* kik az Aba nemzetségből származtatnak, ebből az látszik folyni, hogy a nagy-besenyőiek szintén Aba nembeliek, és hogy talán a Szoárd nemzetség, mely előadásom szerint Heves vármegyében épen az Aba nemzetség által elfoglalt ős Pata megyei területen nyomoztatott – tulajdonképen nem volna egyéb mint az Aba nemzetségnek egy hatalmas kiágazása.

2 Nagy Iván. Magy. Csal. Pótlékkötet.

Említettem, hogy a nagybesenyői Bessenyey család a régi Csanádban is birtokos volt: Besenyőn.

A további nyom tehát, mely e családot a hadviselő besenyőkhöz vezethetné, az volna: hogy innen, és nem a hevesmegyei Besenyőről vette nagybesenyői előnevét.*

3 A nagybesenyői előnévvel a Pozsonymegyében megtelepült galánthai Bessenyey család tagjai is éltek, sőt még a XVI. században Nagy-Besenyőhöz jogot is formáltak. A XVIII. század végén a két család egymással atyafiságos érintkezésben állott, azonban oklevelesen összetartozásuk ki nem mutatható.

Ismeretes ugyanis, hogy az ős Csanádmegyében feküdt Besenyő hivatott Nagybesenyőnek; az itteni nemesek örökadományba nyertek nagy kiterjedésű földeket és több falukat: jelesűl Besenyő, Sáp, Domevár, Veres, Dob, Kocha, Tompa-Valkány, Hegyes-Valkány és Vég-Valkány nevűeket még Károly királytól, és eme birtokaikon Lajos király által 1369-ben, Zsigmond által 1390-ben, Ulászló által 1495-ben kiadott oltalomlevelek alapján szép szabadsággal éltek.*

1 Jerney. Keleti utazás.

A család iratai között van a váradi káptalannak egy 1617-ki kiadványa, mely a nagybesenyői nemeseknek eddig nem ismert kiváltságát tartalmazza újabb átiratban, a mely kiváltságot nevezett nemeseknek Zsigmond király 1435-ben Pozsonyban (feria sexta proxima ante festum Beatorum Philippi et Jacobi Apost.) adott, és melynek eredetijét a káptalan előtt Bessenyey János mutatta fel.

Ez a kiváltság-levél kiveszi a nagybesenyői nemes besenyőket «conditione Bissenatus eorum requirente» minden más birák hatalma alól; kijelenti abban Zsigmond, hogy különb-különbféle birák eleibe való idézéssel ne terheltessenek, meghagyja tehát a nádornak, országbirájának, Csanád vármegye fő- és alispánjának, úgy az ország összes biróságainak, hogy nevezett besenyők felett ne biráskodjanak, mert az azok elleni panaszokat ő maga fogja elintézni.*

2 Családi iratok közt, nálam.

Ámde ez a nyom is csak feltevési értékkel bírván, valószínűbbnek mutatkozik, hogy a név, mint az előnév, a tárgyalásunk alatti családnál, a hevesmegyei Besenyő birtoktól keletkezett, mely a XVII. századi családi oklevelekben már sűrűn említtetik mint Nagy-Besenyő.

Czímerlevelét a nagybesenyői Bessenyey család 1452. évben, Bécsben, Borbála ünnepén kapta V. Lászlótól. Minthogy a czímer a Siebmacher-féle gyűjteményben némi eltéréssel közöltetett, adom annak részletes leirását: «balra dőlt pajzs, szegletén megkoronázott sisakból egy kar-vassal és keztyűvel felövedzett, egyenesen fennálló emberi egész kar és kéz, mely a könyök és kéz között a kézszáron egy nyíllal keresztűl van úgy szúrva, hogy mind a két felől vér folyni látszik; a beszorított kéz pedig egy egyenes pallost tart, melynek felső éle a közepén alól, a hegye felé értvén, véres. Alól a pajzsban kék mezőben, ugyanolyan jobb kéz pallossal és nyíllal szemléltetik; a pajzst pedig 4mind a két oldalról kék és fehér lemniscusok futják körűl.»*

1 E czímer-levél eredetiben ma nem található; leírását az itt szó szerint adott alakban a családi oklevelek múlt században készült már említett kivonata tartalmazza. E leírás hitelességéhez azért sem férhet szó, mert egyezik a berczeli ref. templomon látható 1634-ki czímerrel, de különben is a család századokon át ezzel a czímerrel élt. Pecsétein ugyan, miként ezt a mellékelt rajzok mutatják, a czímer kétféle változatban fordúl elő, mennyiben az egyiken a kar könyöklő, másikon pedig kinyujtott oszlopszerű helyzetben van.

B. Boldizsár pecsétje 1651. évből.

Pecsét 1838. évből.

Elsők, kik oklevelesen a család fészkéről előfordúlnak: 1291-ben Gergely kácsi apátúr által, egyházának Buger-Besenyő eladását tartalmazó oklevélben neveztetnek meg.*

2 Kandra. Adatok. II. füz. 366–69. ll.

Ezek: Lőrincz, úgynevezett Churka, Péter és Demeter fiaival; továbbá Benedek; végre István, Ivacinus és Miklós fiaival.

Az erre vonatkozó oklevél az egri káptalan 1380-ki átiratában maradt fen, mely transumptum Sághi Mihály és Ferencz, valamint Vratarics János és Polgár Boldizsár kérelmére ugyancsak az egri káptalan által 1714. évben ismét hiteles könyvbe beiratott.*

3 U. o.

Emez adat nem hagy fent kétséget az iránt, hogy a nevezett Lőrincz (dictus Churka) és társai a nagybesenyői család tagjaiul tekintendők.

Ugyanis az oklevél szerint ezek mind «de Besenyő» megjelöléssel említtetnek, kik a Besenyővel szomszédos Buger-Besenyő eladásába beleegyeznek.

Buger-Besenyő a mai Dormándházával ugyanazonos helység, ennek egy harmadrészét pedig a nagybesenyői Bessenyey család adta el, mint ősi jószágát 1696-ban Sághy Pálnak és nejének Horváth Borbálának, úgy ezek gyermekeinek, ezek között az érintett oklevelet felmutató Sághy Mihálynak és társainak. Ezek jogutódjai által átiratott okirat tehát csakis az eladó Bessenyey családtól juthatott a bemutatók kezeihez az ő szerzett joguk oltalmazására, viszont az eladók gyökös jogának bizonyítására szolgálhatott egyéb okiratokkal.

Igaz ugyan, hogy Dormándháza a XIV. és XV. században a Dormándházy család birtokában is találtatik; de ez még nem czáfolja meg, hogy nem volt a Bessenyey család birtoka. Dormándháza megszerzése a Bessenyey család által mikor történt, okiratok hiányában ki nem mutatható; a Dormándházyak itteni birtoklása akként is magyarázható, hogy a Dormándházának nevet adó Dormánd a Bessenyey családból kiválva, új családot alkotott, a mi a XIV. században gyakori eset volt.

A Besenyőn fenmaradt régi oklevelek,* melyek mint alantabb kimutatjuk, ugyancsak a nagybesenyői Bessenyey családtól jutottak a besenyői közbirtokossághoz, az említett Lőrincz és társai birtokviszonyait és összeköttetését még jobban megvilágosítják.

1 Közölte Kandra: Eger czímű lap 1885. évi folyamában.

Ezekből tudjuk, hogy 1322-ben Lőrincz az egri káptalan előtt Besenyő földnek negyed részét és a beltelkek felét, a szent kereszt tiszteletére állított kápolna fele jussával együtt 12 márkáért eladta erdőtelki Márk fia Márk comesnek.

Az erről szóló oklevél, egybevetve az előbb közölt adattal a következő nemzedékrendet szolgáltatja:

Bessenyey István 1291; Lőrincz 1291. 1322.; Miklós 1291.; Ivahun (Ivacinus).; Kozma.; Péter.; Demeter 1291.; István.; János.

A családfán a nemzedékrendet csakis a XIV. század elején élhetett Bessenyey Márkkal kezdhetem meg; mert a Bugár-Besenyő eladásánál fentebb felsorolt családtagok és a most említett Márk között a kapcsolat ez idáig nem volt helyrehozható.

I. Márk; I. Miklós 1373.; I. Imre 1373–1395.; I. János 1395.; II. János 1395.; I. Egyed 1395.; II. Miklós 1395.; I. László 1395. 1403. Chazt nyeri adományul Hevesben.; I. Demjén 1395.; I.István 1395.; I. Balázs 1395.; II. Imre 1395.; II. Márk 1395.; III. Miklós 1464. I. Mihálylyal együtt pallosjogot kap.; Benedek (neje Dorothea, a ki 1489-ben Czeczei Lőrinczné).; I. Mihály alnádor 1459–1478., czímert kap 1452., pallosjogot 1464. (neje Margaretha de Ludas).; Petronella (férje Nenkei lászló 1485-ben özv.); II. István 1485–1527. (bodrogi).; III. János 1455–1479.; IV. István 1527. (neje Rozsályi Kún Ilona).; I. Lampert 1455–1472.; I. Barnabás 1455.; I. György 1455–1505. (neje Berczeli Helena); II. Mihály 1527–1571. (neje 1. Spáczay Dorottya 2. Rédey Ágota).; III. István 1527. (neje Margit); Dorottya 1502–1505 (férje Bod László).; II. Lampert 1546–1561. (neje Wethéssy Erzsébet); Gergely 1546–1559; IV: Miklós 1546–1559; Krisztina 1557. (férje Szaniszlófi Báthory Imre).; Anna 1597. (férje Dengelegi János).; II. György 1572–1600. miles Agriensis (neje 1. Rákóczy Katalin 2. Dengelegi Anna).; I. Mátyás 1597.; Dorottya (férje Ibrányi Pál).; V. István 1583–1600. elesett a miriszlói ütközetben 1600. szept. 18. (neje Possa Erzsébet).; Krisztina (férje ifj. Balassy Ferencz).; III. Mihály 1557–1610. ecsedi porkoláb, majd az ecsedi lovas sereg vezére (neje Wesselényi Katalin).; Borbála (férje 1. Polyák János 2. Toldalagi Balázs.); Juliánna (férje Szücs N.).; Anna (férje Gersey László).; I. Boldizsár 1592. török rab.; I. András 1592–1595. török rab.; IV. Mihály 1592–1628. (neje Eőry Borbála).; Anna 1613. (férje Weér György).; II. Boldizsár 1599–1652. (neje 1. Bay Sára 2. Bárczay Borbála).; IV. János 1613.; Anna 1630–1634. (férje Babay Tamás).;VI. István 1630–1673. felkelő főnök (neje 1. Kovács Borbála 2. Kosuth Anna).; Borbála 1634–1638. (férje Tibay András). Dorottya 1634–1675.; Klára 1652. (férje Szentléleki Giczey Gábor).; V. Mihály 1652–1695. szabolcsi alispán, Wesselényi összeesküvés részese, bujdosó, konstantinápolyi kiküldött (neje Gávay Anna); Sophia 1651.; VII. István 1668. mint kiskoru halt el.; I. Zsigmond 1714. Tököly, majd Rákóczy udvarmestere, közben 1703. szabolcsi alispán, végre kurucz lovas ezredes. Besenyőt, Tepély pusztával együtt eladja. 1698. (neje Lövey Klára).; V. János 1687.; Anna 1687. (férje Weér György, kolozsvári alkapitány); Sára.; II. László elesik a trencséni ütközetben 1708.; Anna 1698. (férje Balogh Miklós).; II. Zsigmond 1698. † 1786. január 31-én szabolcsi szolgabiró, majd táblabiró (neje Ilosvay Mária).; Klára (férje Gyulay János).; III. László 1722–1781. (neje Dombrády Anna).; Juliánna; † 1789. jul. 13. (férje Rakovszky Sámuel).; VI. Mihály testőr (meghalt Fekete-Tóthon mag nélkül).; III. Zsigmond (neje Csoma Klára).; VIII. István (neje Lövey Zsófia).; III. Boldizsár testőr.; Sándor testőr.; Mária (férje Csoma József).; III. György † 1811. testőr, költő.; Pál (neje Lövey Charitás).; I. József (neje Dringó Mária).; Erzsébet 1757. (férje Orosz Sámuel).; VI. János 1761.; Anna 1767 † 1859.; Zsuzsánna 1759.; II. András 1760. (neje Lőrinczy Borbála).; I. Ábrahám 1762.; Borbála 1770–1810.; IX. István 1795–1806.; IV. György 1776. † 1859. szept. 14. (neje Szabó Lidia).; Helena (férje Guti Fülöp Lajos).; Zsófia (férje Lipcsei József).; IV. Boldizsár lakott Fekete-Tóthon (neje 1. Lasztóczi Anna 2. ……).; III. András (neje Vida Krisztina).; I. Farkas 1815. † 1877. márcz. 13. (neje Bessenyey Ottilia).; Anna sz. 1817. (férje Széll Sámuel) él. 1871. óta özvegy.; Klára † 1836.; Teréz 1823. (férje Haranghy Bálint) él Derecskén.; VII. Mihály 1825. (neje Jancsó Julia) él Gyarakon.; II. József él Simontornyán.; IV. László él Gáván. (neje Hegyessy Lujza).; Ottilia † 1857. (férje Bessenyey Farkas).; Emil †.; Elemér 1868. él.; Zoltán 1871. él.; Ákos †.;

6Innen kezdve az oklevelesen összeállított nemzedékrenden megszakítás nélkül soroltatnak elő a család tagjai, nem mindegyik ugyan, mert arra nézve, hogy a család minden tagját ismerhessem, a beszerzett adatok még mindig hézagosak; ennek főként oka az, hogy a családnál kevés számú okirat maradt fenn.*

1 Lásd «Bessenyey György levéltára» czímű czikkemet, Pesti Napló 1871. évi 267. számában, melyben az Akademia figyelmét a költő levéltár-maradványára felhivtam. Ennek folytán Imre Sándor közvetítésével az Akadémia kézirattárába jutott több, a Bessenyey családra vonatkozó oklevél. (Akad. Ért. 1872.) Ezekhez azonban, minthogy a kézirattárban feltalálhatók nem voltak, sajnálatomra eddig nem juthattam. Bessenyey György levéltár maradványából, mely Debreczenben a Rakovszky-ház pallására került, ma már semmi sincs, vandal kezek elégették.

1373-ban Márk fia Miklós, testvére Imre beleegyezésével elzálogosítja egész besenyői részbirtokát 12 frtért az egri káptalannak.

1382-ben Márk fia Imre bizonyos besenyői birtokra vonatkozó okiratról másolatot kér kiadatni az egri káptalantól.*

2 Kandra: Idézett közleménye.

1395-ben találkozunk az említett Imre és annak 10 fiúgyermekével, az egri káptalan egy kiadványában,* a hol is az foglaltatik, hogy István de Besenye dictus Burján feleségének Helenának Besenyő helységben való leányági illetőségének egyharmadát nevezett Burján unokája Ágota asszony, a ki Kis-Demjénben való lakos Mátyás felesége volt, negyven arany forintért eladta Bessenyey Imre fiának Jánosnak és többi testvéreinek két nővére jogai fentartásával.

3 Orsz. ltár. Curiai oszt. Bessenyey Zsigmond-féle periratok.

Imre és gyermekei személyisége – egynek kivételével – homályban marad, mert többi adat róluk nem áll rendelkezésre.

Imre fia László emelkedik ki első a családból. Erről oklevelesen tudjuk, hogy midőn a szicziliai királyt Lászlót, a pártos főpapok és főurak ellenkirálylyá kikiáltván, az bejött 1403. szeptember elején Magyarországba s a papságtól vezetett nép mindenütt lelkesedéssel fogadta, Lászlónk Zsigmond pártjára állott és hathatósan közreműködött a pártosok megfékezésében. Még ugyanazon évben kelt oklevéllel sietett Zsigmond király László hűségét megjutalmazni, a pártütés körűl tanúsított érdemei kiemelése mellett neki adományozván az ugyanezen alkalommal hűtlenségbe esett Cházi Gergely és Andrástól elvett Cház helységet Hevesujvármegyében.*

1 Jászói conv. levéltár.

Valószínűleg ugyanegy személy volt Lászlónk azzal a Bessenyey Lászlóval, ki Zsigmond király uralkodása alatt 1421-ről koronaőrnek említtetik.*

2 Hevenessy. Geneal. Lehoczky. Stemm.

Fiát Mihályt már 1459-ben guthi Ország Mihály nádor mellett mint alnádort találjuk, mely tisztséget 1478-ig, tehát halála napjáig viselte, mert 1478. éven túl már mint «néhai» említtetik. Már előbb, V. László alatt ki kellett tüntetnie magát, mert ez adományozott részére, Bécsben 1452. évben Borbála ünnepén, czímerlevelet.

A törvényben igen jártasnak jellemeztetik, a mi nem is lehetett máskép, nem viselhetvén különben oly hosszú ideig törvényalkalmazói fontos tisztséget az igazságos Mátyás király alatt.*

3 Budai. Polg. Lex. I. k. 392–93. ll.

Hogy Hunyady Mátyásnak kedvelt embere volt, azt több királyi tény tanúsítja.

Már 1464. évben úgy neki, mint unokatestvérének, a János fia Miklósnak minden birtokaiba, akármelyik vármegyében legyenek azok, pallosjogot adományozott Mátyás király.*

4 Említett elenchus.

Ezen kívül több jószág adományozásában is részesítette az érdemet jutalmazni szerető Mátyás. Így nyert adományt alnádorunk 1461-ben november 30-án kelt oklevéllel a Terpesi Miklós Hevesmegyében fekvő terpesi és széki javaira, melyekre a beiktatás ellenmondás nélkül történt. Homo regius volt Szederjesi György, mint szomszédok jelen voltak Thary György, Báthori Miklós és Bessenyey Pál özvegye Heléna.*

5 Egri kápt. és Családi iratok.

1464-ben új adományt kapott Sev nevű helység egy harmad részére Hevesmegyében. (Ez a Sev ugyanazonos a mai Szőke pusztával.) Említésre méltó, hogy e birtokot már Zeuke (Szőke) néven birta a család, egy más okirat szerint szintén a XV. század közepén,* és mégis egy XVIII. században folyamatba tett perben az ugyanazonosság kérdését bizonyító tanúk tudni 7vélték, sőt határozottan állították, hogy a Szőke név egy hasonnevű durva embertől származik, ki előbb Farnoson lakott, de rossz magaviselete miatt a farnosiak közt nem maradhatván, elvonta magát a sevi földre és annak hátas részét megülte.*

6 Orsz. ltár NRA. fasc. 17. Nro. 42.

1 Orsz. ltár.

1467-ben (Bude, feria secunda proxima post dominicam Oculi) adományt nyert Tepély pusztára a maga és Farmosiak részére, kiknek részét, később vagy magához váltotta, vagy megosztozott velök,* mert még ugyanez évben egymaga vezettetett be Tepély birtokába.

2 Kandra: Idézett közleménye.

1472-ben Sánthamérai György magvaszakadtával ennek Méra, Vakméra és Egyházasméra hevesmegyei helységekben levő birtokát kapta adományúl.*

3 Családi iratok.

De nem csak királya, hanem közvetlen felettese Guthi Ország Mihály nádor is kitüntette Mihályunkat, érdemeit nagy dicséretekkel kiemelvén, 1460 április 3-án úgy maga, mint Losonczi Albert és felesége, valamint ezek leánya: Anna részére tett hasznos szolgálataiért megjutalmazza két kerékre épített vizimalommal, mely Gyöngyös városában, a Gyöngyös folyón, Solmos utczában volt építve,* és abban az időben nem csekély értéket képviselt.

4 Kaprinai II. 573–55. ll.

Daczára annak, hogy alnádori tisztet viselt Mihály úr, még sem szabadúlhatott meg ő sem attól, hogy a birákat busítsa.

Már 1467-ben a Heves városa mellett több napokig tartott nádori gyűlésen kénytelen volt Besenyő birtokának háboríthatlanságát biztosítani és vizsgálatot kérni az iránt, hogy Besenyő régtől fogva mindenkor az ő családjáé és elődjeié volt; a mi megtörténvén, a gyűlés előkelői részéről esküvel pecsételt vizsgálat adatai nyomán a nádor, Besenyei Márk déd unokái, élükön alnádorunknak, Besenyőhöz való birtokjogát kimondotta.*

5 Kandra. Idézett közleménye.

Sok baja volt mint bői birtokosnak (Tisza-Beő), a szomszédos Kenderesi nemesekkel, ezek közt különösen Kenderesi Balázszsal, ki földjeit elfoglalta, kaszálóiról a szénát elhordatta.* Ősi fészkét Besenyőt az ahhoz tartozó Szőllőstelke prćdiummal, Rédei János, Bodonházi Bodon László, Fyzes Benedek és Dersi Benedek, a nánai várnagy 1475-ben elfoglalták, és a csak kevéssel előbb adományba nyert Egyházasméra, Zentmártonméra és Vakméra helységekbeli birtokaira pedig Szőllősi László és Fogacsi Bánó György tett erőszakosan kezet.*

6 Károlyi ltár.

1 Családi iratok közt. Eredeti.

Az ekként való erőszakoskodások miatt indított perek végbefejezését Mihály úr nem érte meg, mint mondók, 1478-ban meghalt s adat van arra, hogy eme egyenetlenségeket fiai rendezték.

Alnádorunk neje szintén hevesmegyei volt, a Ludasi Mihály leánya Margit, ki 1505-ben már nem élt.* Házasságából öt fia: János, Lampert, Barnabás, György és István, egy leánya: Dorottya maradt, ki Bod Lászlóhoz ment férjhez.

2 Orsz. ltár. Curiai oszt. említett per.

Benedek, Mihály alnádor testvére 1466-ban jelen volt a leleszi convent előtt, midőn Domahidy János a Károlyiak ellen indított hatalmaskodási perben esküt tett, ő is több nemes társával Domahidy János igaza mellett megesküdött.*

3 Károlyi okl. II. 377–83. 1.

Szabolcsmegyében lakott, de birtokai voltak a csanádmegyei Kovácsházán, Bekénfalván, Arad vármegyében Hodoson, Bodrogon, Köblösön és Szt.-Demeteren is.

1469–70-ben Kállay Jánossal perel csanádi birtokainak elfoglalása miatt, majd 1478-ban Kállay Andrással és Péterrel folytat pert a Napkorhoz tartozó bizonyos rét iránt.*

4 Kállay cs. ltára.

Nejét csak keresztnevén ismerjük, Dorottyának hívták, 1489-ben mint Czeczey Lőrinczné jő elő.*

5 Jászói conv. ltára.

Mihály úrnak egyetlen nővére: Petronella ismeretes, a ki Nenkei László neje volt. Annyit tudunk róla, hogy 1485-ben már mint özvegyet tilalmazza Nenkei Péter a saját, úgy testvérei Sebestyén, György és Károly nevében Zemplén vármegyei Golop helységbeli részbirtokának Pohárnok István részére leendő eladásától.*

6 U. o.

Benedeknek, úgy látszik csak egy fia maradt, István, ki aradmegyei birtokáról Bodrogról bodroginak 8hivatott. Valószinűleg ez az István az, ki Ferdinánd királyt 1527-ben Budán üdvözölte.*

1 Buday. Lex. I. 393.

Visszatérve Mihály alnádor gyermekeire: az okiratok hézagossága miatt nem ismerjük ugyan közelebbi személyes körülményeiket, de abból az adatból, hogy János és György mint kir. emberek jelen voltak 1459-ben szt.-péterszegi olasz Angelónak szatmármegyei Apáti birtokába való beigtatásánál, az látszik ki, hogy tekintélyes állásban lehettek.*

2 Károlyi oklt. II. 323.

A reájok vonatkozólag fenmaradt oklevelek csakis birtokviszonyaikról szólanak, ebből értesülünk, hogy atyjok halála után mindjárt 1478-ban János és György végét szakították – mint említők – annak az egyenetlenségnek, mely Szőllősi László és az ő atyjok Bessenyey Mihály között Szentmártonméra, Vakméra és Felsőméra iránt felmerült; Szőllősi Lászlóval és ennek fiaival Ambrussal és Sándorral kiegyezkedtek.*

3 Orsz. ltár. D1. 18035.

Ugyancsak már 1479-ben rendezték a Sev helységhez való birtokjogukat. Sóvári Soós Pétertől – ki nevezett helység egyharmad részét birta – ezt a részt, valamint Tepélybeli részjószágát 80 arany forinton megvették.*

4 Teleki XII. 91–94.

János a következő 1480. évben Gechei György nejétől Abádi Borbálától 2000 arany frt erejéig zálogba vette Abád, Mező-Szt-György máskép Pály, Zent Imreh más néven Kőláb, Nagyiván, Szt-Jakab, Szt-Kozmadamján, Kis Igar, Szőllős, Gyama, Cserőköz, Szt-Miklós, Petry, Kagymad hevesmegyei helységekben levő javait; de ugyanazokat ugyanabban az évben Szőllősi Györgynek 1000 arany forintért hasonlag zálogba adta.*

5 Orsz. ltár. D1. 18341.

György és Tarczay Nagy Demeterné Ludasi Katalin, a ki úgy látszik György anyjának Ludasi Margitnak nővére volt, 1505-ben bevezettetnek a Békés vármegyében levő ecsegi, úgy a Hevesben fekvő kenderesi, bői, fogacsi részbirtokokba, valamint Ivánka és Csókás prćdiumokba, mely bevezetésnek Ludasi János és András ellentmondott.*

6 Jászói conv. S. B. 17. Ez adatot érthette félre Haán, midőn Ecsegbe a Ludasi családból származott Bessenyey György beigtatásáról emlékezik. (Békésmegye Hajdana I. 164. 1.)

Lampert úgylátszik mag nélkül halt el, valamint Barnabás és István is.

Jánosnak nejét nem ismerjük, azt azonban tudjuk, hogy fia István Rozsályi Kún Ilonát, a Rozsályi Kún Jakab leányát birta nőül s ettől Lampert, Gergely és Miklós fiai származtak, kik ellen 1546-ban Csomaközi Lőrincz és testvérei osztályos pert folytattak.* Lampert neje Wetéssy Erzsébet volt, a Péter leánya.*

1 Orsz. ltár.

2 Károlyi ltár 58. fiók 49.

I. György Berczeli Helenát vette nőűl s ezzel kapta a szabolcsmegyei berczeli javakat.*

3 Családi iratok.

I. György ágából csakis II. Mihályt tüntetik fel okleveleink. A XVI. század legelején születhetett. 1571-ben már nem élt. 1570. évben kelt végrendeletében* írva hagyta ugyan, hogy «Bécsbe hová járt», de élettörténetére vonatkozó egyéb adataink nincsenek. Kétszer nősült. Első felesége Spáczay Dorottya, a Spáczay Boldizsár és Káthay Margit leánya volt. Minthogy Spáczay Boldizsár 1527-ben Eger vár porkolábja volt – valószínű, hogy a mohácsi vész után II. Mihály is Egerbe huzódott s ott ismerkedett meg Dorottyával, kivel Spáczán Alsó-, Felső-Korompán és a Káthay jogon: Nagy-Kágyán (Biharmegyében) szép birtokot kapott. Második neje Rédei Ágota volt, a Rédei László leánya, kit mint már Czompor Gergely özvegyét élemedettebb korában vett nőűl. Rédei Ágota a varaszói birtokból kapott hozományt, míg neki két telket Berczelen, tizet pedig Besenyőn (Hevesben) kötött le férje hitbérül.

4 Rédey cs. ltár.

Három leánya: Krisztina, Anna, Borbála és négy fia: György, Mátyás, István és Mihály maradt, kik közül tudjuk, hogy Krisztina, Anna, György, Mátyás és István Spáczay Dorottyától származott.

II. Mihály berczeli udvarháza messze vidéken ismeretes lehetett, leányai is példás nevelésben részesülhettek, mert háztűznézőbe előkelő családok sarjadékai közül keresték fel s jelentkeztek vőlegényekül. Így Krisztinát Szaniszlófi Báthory Imre vezette oltárhoz, Annával Dengelegi János lakodalmazott, a legkisebbik 9leányt Borbálát elébb Polyák János bucsesdi birtokos, később Toldalagi Balázs nevezte hitvestársának.*

1 Családi iratok.

A fiúk közűl hárommal a hadi pályán találkozunk.

Vegyük őket sorba.

II. György valószinűség szerint Eger várában nőtt fel. Már mint tekintélyes embert látjuk 1578-ban Egerben, midőn Melleg Boldizsár csanádi püspök és Recsky László adóssági ügye elintézésében részt vesz.* 1580. ápril 19-én Ernest főherczeg Bátori Annától dupliczai Horváth Boldizsár nejétől származott árvafiúk részére őt rendelte egyik gondnokúl, megfosztván az elébbi gondnokot, Dóczy Kelement e tisztétől, minthogy az árvák javait vesztegette.* 1583-ban pedig mint fogott biró Bajony Zsófiának Pásztohy Jánostól született gyermekei közt a Pásztohy jószágban osztályt tesz.*

2 Károlyi okltár III. 411. 1.

3 Csal. iratok.

4 Károlyi okltár III. 431. 1.

E tekintélyét nem családi összeköttetéseinek, hanem személyes tulajdonainak köszönheté, melyek az akkori kor fiai szemében őt a végbeli vitézek példánya gyanánt tüntetheték fel.

Nem űzött politikát, hanem ott volt, a hol törökverésre alkalma lehetett. Mint egri vitéz rendszerint Egerben tartózkodott, de nyoma van annak, hogy Csáktornyára is fellátogatott a Tahiakkal, Zrinyihez.* Kereste a hírt, nevet személyes bátorságával, erre az eszközt nem válogatta; nem kimélte saját faját sem, mert adat van reá, hogy Debreczenbe is be-becsapott.*

5 Családi iratok.

6 Taar István debreczeni polgár házának Bessenyey György által való feldúlása miatt panasz az erdélyi és magyarországi biztosok előtt tárgyaltatott 1597. Orsz. ltár.

A fősúlyt arra fektette, mint akkori vitéz társai a legtöbbnyire, hogy mentül több zsákmányt és foglyot nyerjen, kik jó váltságdíjt adjanak.

Egerből folyton nyugtalanította a szolnoki és füleki törököt. A török defterek is megemlékeznek egy ily Szolnok elleni kicsapásáról, emlékezetűl hagyván, hogy az «Egerből Szolnok ellen gonosz szándékkal vonuló Bese György lator cselebasinak Ramazán Ferhád esztergomi volt lovas ellent állott» és ennek alapján vitézsége jutalmáúl Kisujszállást és több helységet 10800 akcse évi jövedelemmel timárba kapta.*

1 Velics-Kammerer. Török defterek. I. 389.

Az egri őrségnek a szolnoki végek elleni eme kicsapásai az 1592. évben mind sűrűbbek lőnek, ezekben György úr nem csak maga vett élénk részt, hanem fiait Boldizsárt és Andrást magával vitte. Ő maga szerencsétlenűl nem járt soha, de 1592-ben, egy ily összetüzés alkalmával, elfogták a törökök fiát, Boldizsárt.

Többen voltak már ekkor a szolnoki vár tömlöczében az egri várbeli őrség tagjai közűl. Boldizsár úrfit a mögötte becsapódott vasajtón belől ismerősök csoportja vette körül. Ott találta Zay Andrást, Bodó Istvánt, Bory Pált, Molnár Boldizsárt, Németh Jánost, Csoknyay Benedeket, Reimundus Reninger vallon vitézt és több másokat.*

2 Ezek levele B. Györgyhöz. Eredeti nálam.

A mennyibe beletalálta nehéz helyzetébe magát Boldizsár úrfi, annyira felháborodott érzékeny veszteségén György úr. Meg kellett torolnia, hogy ennyire sziven találta a kontyos. Szemet szemért gondolta, és a közelebbi egyik kicsapásnál annyira kedvezett neki a szerencse, hogy sikerült elfognia a szolnoki vajdának Ibrahimnak fiát Halult.

Megkezdődtek aztán a kicserélési tárgyalások. György úr attól tartott, noha a vajda fia volt kezeiben, hogy még ráadásúl sarczot kell fizetnie. Úgy látszik, másfelől a török urak akadályt gördítettek a kicserélés elé, legalább ez tűnik ki a vajdának eredetiben fenmaradt 1592. május 6. kelt leveléből, melyben Bessenyey Györgyhöz írja «én az kegyelmed hitlevelére is elbocsátanám egy ideig, de sok felől rágják fülemet, még hogy úgy is kibocsátom, neheztelnek reám az urak.» Bizonyára örültek rajta, hogy az őket szorosan háborgató «cselebasi» fia hatalmukba kerűlt.

A vajda ennek daczára kinyilvánítván, hogy ha két kővára volna is a fiúnak, a maga részéről fel nem üti sarczát, hanem «fő fejet szabadítson», addig is «míg az Isten elhozza az óráját» György úr hitlevelére 12 napi tartamra kibocsátotta Boldizsár úrfit, erősen kikötve, hogy Egernél tovább ne menjen.*

3 Eredeti csal. iratok közt.

10Hazament tehát Boldizsár úrfi szüleihez, de csak azért, hogy azok fájdalmát növelje. A 12 nap elteltével visszatért, a mi bizonyos a szolnoki rabság szintén eredetiben meglevő 1592. évi julius 24-én irott leveléből, mely szerint, minthogy a kicserélési akadályok még mindig fenforogtak, a fentebb említett szolnoki rabok, Zay András és társai értesítik György urat, hogy kezesek lettek Boldizsárért három hónapig, és rabtársuk Pelley János által az egri főkapitány kezébe küldötték, úgy, hogy «ez jövendő vasárnap, azaz julius 26-án kezdetik el Boldizsárnak az napja,» «Az kegyelmed becsületesen irott hitlevelét megtartjuk az napig – írják tovább – úgy hogy az napra vagy ő maga Boldizsár személye szerint, vagy Halul itt bent leszen.»*

1 Eredeti csal. iratok közt.

Kérik egyszersmind György urat viszontszolgáltatásképen, hogy egy szegény megnyomorodott régi rab éjjel-nappal sír és könyörög, hogy egy némü-némü hitetlen rabért, Nagy Gáspárért kibocsátanák, kit Debreczenben hallanak hogy csavarog s ki miatt Kis Lőrincz nagy nyomorúságban vagyon.

Ez alkalmat felhasználva Horvát János Szolnokban fogva tartott vitéz is, hogy a hazatérő Boldizsártól külön levelet intézzen György úrhoz megszabadíthatása iránt «melyben – György úrnak – módja vagyon». Igéri Horvát, hogy miatta egy mákszemnyi kárt sem vall, hivatkozik Tahy István, Tahy Gábor urakra, kik – ha György úr Csáktornyára megy – s azok történet szerint ott lesznek Zrínyi urammal – az ő személye iránt bő felvilágosítást nyújthatnak. A többit elmondja Boldizsár szóval.*

2 Horvát János levele B. Györgyhöz. Eredeti nálam.

Tehát Boldizsár úrfi másod ízben hagyta el a szolnoki tömlöczöt.

Még most sem véglegesen. A török húzta-halasztotta az ügy kiegyenlítését, míg letelt a három hónap, mely ideig a «szolnoki rabság» kezességet vállalt a fiúért.

Már 1592. évi november hó 11-én, tehát a három hónap letelte után kevéssel, a szolnoki vár tömlöczében találjuk ismét Boldizsár úrfit, honnan e napról keltezve atyjához, rabságából keserves levelet küldött.* György úr mint becsületes magyar vitéz, pontosan megtartotta hitlevelét. Pedig atyai szívének, bármennyire elkérgesedett is az a hosszú harczi élet folyása alatt, nagy kínjába kerűlhetett Boldizsárt fogságába visszavitetni, mert ez idő alatt másik fiát: Andrást is elfogta a török és ugyancsak Szolnok várába szállította.*

3 Eredeti nálam.

1 Családi iratok.

Mit tehetett mást keservében a vén sas: kettőztetett erélylyel folytatta a szolnoki végek elleni kiütéseit; mert alig hihette többé, hogy két Bessenyey fiú levén a török kezében, az egy Halulért kiadja mind a kettőt, midőn biztatása daczára egyért sem akarta elfogadni.

A mennyire nehezen szívelte György úr gyermekeinek fogságban létét, annyira türelmetlenkedve várta Ibrahim vajda neje, Halul anyja, rab fiának szabadúlását.

Anyai szívének gyöngéd nyiladozása árad felénk abból a levélből, melyet a fiáért sóvárgó török asszony mondott tollba a magyarúl tudó török iró deáknak, s melyet egész terjedelmében nem tartok érdektelennek ide igtatni.

«Becsületes vitéz apám uram, szolgálatomat irom kegdnek, mint jó akarattal való apám uramnak.

Kivánom, hogy az Úr isten sokáig éltesse kegdet kis fiával Mihókkal, és az több rab fiaidot szabadítsa meg ő szent felsége hamar való napon és tisztességes módon.

Az te kegmed szolgáló leánya ennek előtte is irtam vala kegmednek egy levelet, kire csak választ sem tőn kegd, sem irás, sem penig izenet által, kinek mi legyen az oka, nem tudom. Én mit vétettem kegdnek? Ha az én vitéz urammal háborog, isten látja szívemet, éjjel-nappal bánkódom az ti kegtek háborúságán, sőt kgd rab fiainak rabságukat gyakor való könyhullatásommal keserűlem és táplálásokról még ez ideig gondot viseltem. Boldizsárt immár házunknál tartjuk, jóllehet bégnél még volt, titkon nem hagytam éhezni és az nemes bég, uram akaratja ellen vitette volt tömlöczihez, ez okáért, mert tudta Boldizsárnak urammal való végezését, azért vitette volt tömlöczéhez; de ott is mi rabunk volt, és most immár szemem előtt gondját viselem. Az mi én rajtam áll, kegyd se tartsa jobb állapotban szegény árva rabot, sőt 11te kegd ne hagyja el kegdtől szakadt szerelmes rab fiadat, mert sem az kegd fia, sem az szegény rab Halul meg nem szabadúlhat, ha kegtek meg nem engeszteli magatok között való haragot. Alkudjék meg kegd urammal, hiszen az kegd fia Boldizsár meg tudja szolgálni kegdnek vele való jótéteményit, az istenért és kérem kegdt, birjon kegd az haragval, mert csak kár, kegdnek ennekutána is azt kell cselekedni, az én vitéz urammal velem egyetemben kegdnek szolgálni akarunk, mint apánknak, nem jó embernek haragot űzni, halandó az üdő. Kegd írjon uramnak és előbbeli atyafiságunk* jó kezdetit bizonyítsa meg kegtek, szegény rabok is szabadúlhassanak, semmi haszon az ő nyomorúságokban. Szóval bővebben megérti kegd az én jó akaratomat. Erről kegdtől választ várok.

1 Úgy hiszem, csak keleti képes kifejezés.

Az Isten sok áldott esztendeig áldja és tartsa meg kegdet szerencsés jó egészségben és minden javaiban.

Zolnokban, szent András nap előtt való szerdán, secundum vetus calendarium anno 1592.

Kegd szolgáló leánya: Ibrahim Wajdané.»

Midőn az iródeák e levelet bevégezte, utána iratta meg a szegény anya: «Valami pomagránát és narancsot is küldtem kegdnek és a szegény rabnak, azt sem tudom, megadták-e kegdnek, írja meg azt is.»*

2 Külczím: Böcsöletes vitéz Beseney György uramnak, mint jó akarattal való apámnak adassék. (Török gyűrűpecsét nyoma, szakadozott eredetije nálam.)

Mint említők, Boldizsár úrfi atyjának keserves levelet írt a tömlöczből, melyet Csoknyay Benedek rabtársa vitt el György úrhoz 1592. évi november 11-én.

Úgy látszik, hogy e levél irása a Halul iránt aggodó Ibrahim vajdáné befolyásának eredménye volt s eszközűl akart szolgálni arra, hogy György úrra hatást gyakoroljon, mert abban nemcsak kínos tömlöczben létét festi Boldizsár, hanem azt is megírja, hogy a bég kijelentené, miszerint «ha a bőrét aranynyal megtöltenék is, de soha meg nem szabadúl, ha Halulnak holta történik».

Minthogy mindkét fiát nem tudta kicserélni, kénytelen volt György úr a vajdával utoljára is akként egyezkedni, hogy Halul és Boldizsár kölcsönösen kicseréltessenek. Szegény András még 1595-ben is a szolnoki tömlöczben volt; innen írt könyörgő levelet apjának, és kedveskedett akkori nagy ujsággal «szegény asszony-anyjának, valami kevés riskásával».* Valószínűleg nem is szabadúlt ki András úrfi soha, mert 1595. évi június hó 6-án kelt levelében Lutfi szolnoki vajda harmadfél ezer forintban, tehát oly magas árban szabta meg a váltságot, hogy azt az akkori viszonyok között György úr megfizetni képes nem lehetett.*

1 Eredetije nálam.

2 Eredetije nálam.

Ez időben György úr a történeti nevezetességű Ungnád-féle házban lakott; de e miatt az a kellemetlenség érte, hogy az egri volt főkapitány hátrahagyott özvegye Losonczy Anna most már Forgách Simonné 1591-ben Heves és Külső Szolnok alispánja Széky Pál és birótársai előtt perbe fogta Pasztohy Gergely és Bodi Menyhérttel úgy Ketzer Zsuzsánnával egyetemben a miatt, hogy az ő Eger városában levő kőházát, nemesi curiáját erőszakkal elfoglalták.*

3 Eredetije nálam.

E per nemcsak a felperes kiváló történeti személyiségénél, de annálfogva is érdekes, mert adatokat nyújt Eger helytörténetéhez s az egri végbeli élet eddig nem ismert mozzanatát tárja fel.

Az említett ház a periratok szerint a Szt-Miklós utczájában, a hasonnevű szentről nevezett, lerombolt kolostor helyén építtetett Ungnád Kristóf által Losonczy Anna atyai örökségéből.

A perben felperest Losonczy Annát Bácsmegyei Balázs deák képviselte, míg alperesekért Meleticz György ügyvéd jelent meg, a ki védelműl előterjesztette, hogy erőszakos elfoglalás egyátalán fent nem forog, hanem Ungnád Kristóf mint egri főkapitány eme tisztsége alatt az egri őrség zsoldját nem levén képes fizetni, erre a végre Ketzer Zsuzsánnától özv. Basó Mihálynétól 500 frtot vett fel kölcsön s ennek biztosítására lekötötte a kir. kincstárra néző Sajó-Hidvég helységet, mely annakelőtte Basó Mihálynak és nejének Ketzer Zsuzsánnak ezer frtban inscribálva volt; Pasztohy Gergelytől pedig hasonlag az egri őrség zsoldjának kifizetésére 1300 frtot kölcsönzött, és emez összegre zálogúl adta a kir. kincstárnak Békés vármegyében 12fekvő Szénás nevű birtokát, mindkét birtokot azonban oly feltétellel, hogyha azoknak békés birtoklásában háborgattatnának: jogosítva legyenek Ungnád Kristófnak bárhol fekvő javaiból hasonértéküeket elfoglalni.

A védelem felmutatta az erre vonatkozó okiratokat, valamint azt is bizonyította, hogy békésen nem birhatták a zálogba adott javakat, mert az ellen Báthori István országbiró tiltakozott.

Losonczy Anna részéről ellenvettetett, hogy az ügy ilyen állásában is az ő atyai örökségéből épített házat nem volt jogosítva alperesek egyike sem elfoglalni.

A biróság ez érvelésnek nem adott helyet, és Losonczy Annát keresetével elutasította.

György urat Eger várának 1596-ki ostroma még ott találta. Az ostrom leírásával e helyen nem foglalkozhatván, csak a vár feladására vonatkozó és Bessenyey György személyéval kapcsolatban levő adatokat emeljük ki. A várban – a történetírók egyező értelme szerint – ez ostrom alatt több vallon és német volt, mint magyar. Ezeknek is nagyobb része az alsó vár megvételekor elvesze.* «Az idegen nemzet megrettene az várban – írja Illésházy – és pártot ütének, rátámadván kapitányokra: szót adának az törököknek, kapitányok akaratja nélkül, hogy hitre ők a várat megadják.» A lázongást Nyári és Terskó parancsnokok nem tudták elfojtani, hiába léptek fel erélyesen, majd fogták esdeklésre a dolgot: a lázongás mind nagyobb mérvet öltött; s átragadt a magyarokra is, kik közűl Balog Mihály a vár falába tört résre lépvén, az ellenséggel alkudozni kezdett. A török a fal alá gyűlt és a szultán és pasák nevében igérte a podgyászszal való szabad elvonulást. A lázongó őrség ekkor, parancsnokai mellőzésével, Kerskát a cseh hadnagyot, és Bessenyey György hadnagyot két káptalani pappal, Paczona Márton és Gyöngyösi Mátéval kiküldé a török császárhoz, hogy a feladás iránt szerződjenek. Ezeknek rögtön aranyos, a szultán aláírásával ellátott hitlevél adatott, s a török a várat elfoglalta, s a hitlevél ellenére Nyáry Pált, Bárczay Jánost és egyéb főnépeket fogva vivé el; a vallonokat, németeket inkább levágatá, a magyarokat nem öleté, inkább rabbá tevé.

1 Illésházy feljegyzései 30, 31. 1.

Bessenyey György azonban még a táborból menekült.*

1 Illésházy id. m. Istvánfi XXX. 696. 1.

György urat, Szamosközy akként tünteti föl, mint a ki egyik oka volt az őrség lázadásának.

Ez itéletnek értéke, a többi egykorú irók feljegyzései alapján, csak is arra szállítható le, hogy György úr akkor, midőn az őrség túlnyomórésze az «idegen nemzet» teljességgel megtagadta az engedelmességet, belátva a további védelem lehetetlenségét, kénytelen-kelletlen beleegyezett a vár feladásába, s a törökkel való alkuvásnál a szerepet valószínűleg azért vállalta el, hogy a török előtt jól ismert személye az alku megkötésénél nyomatékúl szolgáljon. Vagy talán szíve legmélyén egy húr rezdűlt meg a szolnoki tömlöczben nyomorgó András fia iránt?

Eger eleste után szabolcsmegyei birtokára, Berczelre vonúlt a vén vitéz, s ott élte le agg napjait.

1597-ben Zokoly Miklós és Herczeg Ferencz előtt megosztozott testvérével Mihálylyal az addig osztatlanúl volt atyai és anyai birtokon. Gazdálkodással és a mi zajhoz szokott lényétől el nem maradhatott: perlekedéssel töltötte idejét. Perelte rokonait.

Nem sokáig élvezhette a visszavonúltság nyugodalmát, 1600-ban már haláláról értesít Paczoth Ferencz szabolcsi alispán.*

2 Eredeti nálam.

Jellemző, hogy halála után hagyatékában egy török rab találtatott, valami szegény szabó.*

3 U. o.

Kétszer nősült, első neje Rákóczy Katalin, második Dengelegi Anna volt. Említett gyermekein kívül ágazatát a nemzedékrend tünteti elő.

István, a György úr testvére, a Báthoryak oldalához állott, kikkel nénje Krisztina, Szaniszlófi Báthory Imréné után, atyafiságban volt. Szolgálatát már Báthory István alatt kezdette, a mit tanúsít az, hogy ez által nagykágyai birtokában* Varsón 1582 okt. 20. kelt adománylevéllel megerősíttetett. Oláh-Csesztvét, és a kutyfalvai részbirtokot hűséges szolgálataiért kapta.

4 Bessenyey Mihály, István atyja már 1552-ben bir 5 telket Nagy-Kágyán, Biharban. Bielek: Majores Hung.

Báthory Endre alatt, midőn Mihály vajda 13Erdélybe lopódzott, szintén a fejedelem oldala mellett találjuk Bessenyey Istvánt, ekkor már mint kipróbált tekintélyes egyénre a nagyszebeni csatánál (1599 okt. 28.) a harmadik hadtest – a tartalék – vezénylete bizatott, Mindszenti Benedekkel és több társaival.*

1 Szamosközy és Szádeczky: Mihály vajda 61. 1.

Mikor pedig Mihály vajda Moldovába ment volt és Szamosközy szerint «az fü-fü nemesek közül harminczat Havasalföldébe küldött az okáért, hogyha Moldvába valami gonosz szerencse találná: ott az nemesség zálog volna neki»,* a harmincz főnemes között Bessenyey István is ott volt.

2 Szamosközy. IV. 117. 1.

Öt hónap múlva megszabadúlván Mihály vajda keze alól, ismét Báthory Endréhez csatlakozva, részt vett az 1600 sept. 18-kán vívott miriszlói döntő ütközetben, valószínűleg ismét mint valamelyik hadtest vezénylője.

Az egykorú irók feljegyezték, mily vitézűl harczoltak az erdélyiek. «A mint Mihály vajda lőtette az magyarokat, úgy állottak, mint az kőszikla, hogy csak nézni is szörnyű dolog volt», írja Szamosközí. «De kevés kárt tett a vajda a lövéssel – veszi át a szót Enyedi Pál krónikás. – Egy főembernek Bessenyey Istvánnak a fejét találák taraczkkal – meghala.»

Sírját nem jelöli emlék, de épen minthogy a miriszlói hős személy-ugyanazonossága kérdésessé tétetett: emlék legyen e nehány sor fölötte. A Bercsényi család történetének kitünő irója ugyanis valószinűnek mondja,* hogy az Enyedi Pál említett adata nem Bessenyey Istvánra, hanem Bercsényi Istvánra vonatkozik, s a két név sajtó- vagy tollhibából felcseréltetett. A felcserélést kizártnak kell tartanunk az által, mert más egykorú történetiró: Szamosközy két ízben is szerepelteti Mihály vajda idejében – mint láttuk – Bessenyey Istvánt mindenütt határozottan Bessenyeynek írva, ellenben Bercsényi István Mihály vajda idejéből Szamosközy által egyszer sem említtetik. Bizonyos tehát, hogy az Enyedi Pál Bessenyey Istvánja, és a Szamosközy által említett Bessenyey István ugyanazon személy s a két kézből jövő feljegyzés egymást egészíti ki. Minthogy Bessenyey Istvánnak mint említém Erdélyben Kutyfalván is volt részbírtoka, minthogy Bercsényi István Kutfalván birt és lakott: a további tévedések elkerülése végett arra is reá kell mutatnom, hogy Kutyfalva nem torzitás Kutfalva névből mint Thaly állítja,* hanem két külön helység, Kutyfalva van Alsó-Fehérmegyében a marosujvári járásban, Kutfalva pedig ugyancsak Alsó-Fehérmegyében, de a kisenyedi járásban.*

3 Thaly: Bercsényi család, I. 36. 1.

1 Thaly: Bercsényi család. I. 36. 1.

2 Lipszky. Repert.

Visszatérve Bessenyey Istvánra, mielőtt a nagy Báthory István megerősítette vala nagykágyai birtokában, e miatt szegénynek sok baja volt. El akarták tőle perelni Horvát Menyhért és Nagyőszi Klára gerlei Ábránfi István özvegye.

Az ezek részére 1580 évi május 1-én kivett tanúvallomásokból nem érdektelen megemlítenem, hogy ekkor a bizonyítandó kérdés a körül forgott, volt-e Verbőczi Istvánnak és Tordai Györgynek Bihar vármegyében Nagykágyán valaha birtokuk csak egy óráig is.*

3 A felperesek és Bessenyey István közti rokonsági fokot mutatja e tábla:

Hodosi Jákó György; Katalin (Kátai Mihályné).; Jakab.; Erzsébet.; Mihály.; Margit (Spáczai Boldizsárné).; Ferencz.;Tordai Zsigmond.; Katalin (Nagyőszi Benedekné).; Dorka (Bessenyey Mihályné).; Erzsébet (Vetési Antalné).; Krisztina (Bátory Imréné).; Anna (Dengelegi Jánosné).; György.; Mátyás.; István.; Mihály.; Borbála.; Anna (Dupliczai Horváth Boldizsárné).; Menyhért.

A kihallgatott 30 tanú átaljában azt vallotta, hogy Verbőczy Istvánt magát és gyermekeit Imrét és Orsolyát, mind Tordai Györgyöt jól ismerték, de ezek Nagykágyán nem birtak soha. Spáczay Menyhért tanú vallomásában közérdekű, hogy emlékezett arról, miszerint Czibak Imre, Péter pappal vette meg Gyulát; egy másik tanú pedig azt érintette meg, hogy Pázmán Péter (a bibornok nagyapja) Nagykágyán halt meg.*

4 Családi iratok.

14Bessenyey István neje Possa Erzsébet* volt; csak egy leány származott e házasságból: Krisztina, ki Balassy Ferencz tanácsúr fiához, ifj. Balassy Ferenczhez, Udvarhelyszék kapitányához ment férjhez. 1619-ben már nem élt. És minthogy fia legifjabb Balassy Ferencz is meghalt: Oláh-Csesztve és Kutyfalva apáról származott birtokai elidegenítése ellen az oldalági rokonok a gyulafehérvári káptalan előtt tiltakoztak.*

1 Torma József geneal. szerint neje volt Sarmasági Mária. Lehetséges, hogy ez másod neje volt.

2 Gyulafehérvári kápt. Prot. Joann. Debreczeni fol. 293, 295. 1.

A harmadik testvér, ki a hadi pályát választá: III. Mihály volt. Ő az ecsedi Báthoryak szárnyai alatt nőtt fel. 1591-ben mint a Báthory István cserepi várának prefectusát találjuk,* de már kevéssel később úgy a következő évben (1592) Egerben van, hol egyik tanú Nyáry Mihály, a Nyáry Pál fia végrendelkezésénél.* 1596-ban újból Cserép vára védelmét bizta reá Báthory, de azt Eger elestével, kénytelen volt Mihály úr odahagyni.*

3 Csal. iratok.

4 Századok. 1870. 486. 1.

5 Istvánfi.

Báthory István különösen kedvelte; tanúsítja nemcsak az a levele, melyet 1591-ben hozzá írt Egerbe, s melyben atyafiságos szeretettel vigasztalja azon, közelebbről meg nem jelölt, bántalomért, mely az egri vár főkapitánya részéről Mihályunkat érte,* hanem azok az adományok is, melyekkel kitüntette.

6 Csal. iratok.

1598-ban inscribálta neki Szabolcsmegyében egész Vencsellőt, majd Timár helyéget 2 ezer frtban.*

7 Ugyanott és orsz. ltár.

Személyes vonzalmát az is tanúsítja, hogy megajándékozta egy szép mivű, tojás alakú, tömör ezüst serleggel, mely még III. Mihály unokái előtt is nagy becsben tartatott és el nem idegeníthetőnek jelentetett ki az osztály alkalmával.*

8 V. Mihály és Giczey Gáborné osztály-levele 1652-ről. Eredeti.

Báthory Gábor szintén elismerte érdemeit, melyeket mint az ecsedi várbeli lovasság vezére szerzett; 1608-ban Rakamaz helységet adta neki; de ennek békés birtokába nem léphetett, mert Thurzó György azon a czímem, hogy az a tokaji vár tartozékát képezi, és mint ilyen onnan el nem szakítható, a beigtatásnál ellenmondott.*

1 Orsz. ltár N. R. A. fasc. 916.

Különben III. Mihály szerző ember volt; Spáczay Ferencztől, ki Olgyay György vérdíja megfizetésében marasztaltatván, szorúlt helyzetben volt, 1589-ben a hevesmegyei Zsadány helység negyed részét megszerezte, s így az egész Zsadánynak birtokosává levén, ősi birtokát szépen kikerekítette, a mi által pótolta azt a nagy veszteséget, hogy a török beütése óta csanádmegyei birtokait épen nem, vagy nagyon jelentéktelen részben hasznosíthatta.*

2 Zsadányt a Bessenyey család a XVII. század végeig birta. 1698-ban adta el Bessenyey Zsigmond, Rákóczy későbbi ezredese, Cselőháza egész pusztával együtt Almási Jánosnak és neje Deák Juditnak, valamint Mihályi Pál deáknak «Császár és koronás királyunk ő Felsége magyar rendén levő vitézek egyik Colonellusának» és neje Almási Ágnesnek «3000 magyar forintokért». Eme vétel folytán képezte aztán a vett birtok az Almási családnak zsadányi előnevét. (Orsz. ltár. 4–348.)

III. Mihály neje Wesselényi Katalin volt, a Wesselényi Farkas és Segnei Dorka leánya, ki a Wesselényi családnak nevetadó nógrádmegyei Veselény pusztát apai ágról, anyairól pedig örökölte a sárosmegyei budaméri curiát és hozzá tartozó telkeket.*

3 Nagy Iván. XII. k. 158. 1. volt még Katalinnak egy húga is: Sára, kivel a Wesselényi családfa bővül, mert Deák Farkas nem ismerte. Lásd W. család őseiről cz. értekezését. (Csal. iratok nálam.)

III. Mihály már 1610-ben nem élt.

Fitestvére volt még Mátyás, kiről csak annyit tudunk, hogy leánya Dorottya Ibrányi Pálnál volt férjnél, és vejével kölcsönös túlélés esetére 1587-ben végrendelkezett.*

4 Csal. iratok és egri kápt. ltár.

Vejét ő élte túl, s az említett végrendelet következtében Ibrányi Ferencz és közötte támadt egyenetlenségeket Szabolcsmegye alispánja Vay Péter és Dengeleghy Miklós 1594-ben akként intézték el, hogy Bessenyey Mátyás a neki hagyottakból átad Ibrányi Ferencznek tiz tehenet, 2 kanczalovat, az eszlári és löki, a jánosi és ibrányi vetést, egy viselet szablyát, egy kocsit, egy pánczélt, a szakállosokat, egy hosszú puskát; ellenben minden ezeken kívül találtató 15marhák, disznók, vetések, asztagok, tehenek, juhok, ökrök, ménes, ezüst, arany, készpénz, fehérruhák, öltözetek, rab, daru, pávák, bor, tál, tányér, vas és rézeszközök, Bessenyey Mátyáséi legyenek.*

4 Nemz. Múz. Ibrányi ltár. Ibrányi Ferencz a János fia volt, Miklós unokája.

Visszatérve III. Mihály ágára, egy leánya: Anna, és két fia: Boldizsár és János maradt.

Az özvegy Wesselényi Katával még kétszer találkozunk, 1610. április 30. a leleszi káptalan előtt, hol magával vivén fiát, Boldizsárt, bizonyíttatni kérte, hogy az 11 éves légyen; és ugyanazon év folyamán, midőn zemplénmegyei zombori szőllőjét eladta. 1614-ben már nem élhetett, mert ekkor fiának, II. Boldizsárnak, gondnoka id. Dengeleghi Miklós volt.*

2 Orsz. ltár. N. R. A. 1706. Nro. 8.

A két fiú Kolozsvárott tanúlt, innen írnak nénjökhöz Annához, Weér Györgynéhez, 1613 sept. 7-én, hogy «a kapitányság jövedelméből 2 övet küldjön nekik, valamint némely keszkenők is igen kivántatnának.»*

3 Eredeti nálam.

Ez adatot azért említem fel, mert ennek az Annának volt a leánya Weér Judit, ki a nagy Teleki Mihály felesége lett.*

4 Vesd össze: Tört. Tár. 1885. 401 s köv. 1.

II. Boldizsárról, habár fiához V. Mihályhoz írt leveleiből értesülünk arról, hogy az «1651. telet Bécsben töltötte sok haszontalan keresésben, mulatásban»,* s emez adatból az látszik is, hogy valószínűleg közügyekben kellett ez alkalommal fáradoznia, bővebb megvilágosítás nélkül szerepléséről nem szólhatunk, csakis birtokviszonyaira nézve említjük fel, hogy gyámja Dengeleghi Miklós 1615-ben a Rakamaz iránt gr. Thurzó Györgygyel – ki mint láttuk, III. Mihály beigtatásának ellent mondott, – peregyességet kötött a leleszi káptalan előtt, mely szerint Thurzó 1500 frtot lefizetvén, ő a további perlekedéstől elállott.*

5 Eredeti nálam.

6 Orsz. ltár.

Vencsellő inscriptionalis summáját pedig Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony a Boldizsárunk által 1649. ápril 7-én kiállított nyugta szerint kifizetvén, eme jószágot vissza kellett bocsátania.*

7 U. o.

Elesett tehát II. Boldizsár az atyjának adományozott szép terjedelmű javaktól, de ezt helyrepótolta némileg az által, hogy két ízben is tehetős családból házasodván, első nejével Bay Sárával, kinek apja Bay Gáspár, anyja pedig a Recsky György hevesi alispán unokája Katalin volt,* valamint második feleségével Bárczay Borbálával szép javakat kapott, úgy hogy midőn Boldizsár 1652. év vége felé meghalt, nem számítva a török miatt még mindig számba nem vehető csanádi javait, következő helyeken birt: Recsk, Dobfenék, Derecske, Péterfalú, Belesér, Kökényes, Sáros, Domaháza, Budamér, Besenyő, Tepély, Süly, Terpes, Kér (Abauj), Nagykágya, Zombor, Szegi, Kisfalud (Zemplén), Paszab, Kenézlő és Berczel (Szabolcs).

1 A Recsky-Bay-féle összeköttetést mutatja e tábla:

Recsky György hevesi alispán 1588. Kátai Borbála.; Zsigmond.; György 1. Rédei Borbála 2. Tegzes Klára. Második nőtől.; Katalin Bay Gáspárné.; György.; János Váradi Zsuzsánna.; Sára Bessenyey Boldizsár.; Ádám.; Zsigmond.; Zsuzsánna.; Borbála Nagy Andrásné.

A Bay család ez ága Kenézlői előnevet viselt és Szabolcsmegyében volt birtokos. Bay János – Bessenyey Boldizsár sógora – 1651. évi pecsétnyomatán levő czímer azonos a Siebmacher-Cseörgheő-féle czímergyűjteményben Bay II. alatt közlöttel: hármas halomból kiemelkedő pánczélos férfi, nyakán keresztül szúrott zászlóval.

II. Boldizsár vallásos buzgóságát bizonyítja, hogy ő építtette újra a romlatag berczeli templomot s öntetett bele harangot, melynek emlékét a templom falába illesztett, czímerével ellátott felirat ma is fentartja.*

2 Ballagi, Testőrség Tört. 421. 1.

Gyermeke három maradt, Klára, kit szentléleki Giczey Gábor vette nőűl, a hires gömöri alispán Giczey Farkas unokája, és Zsófia, ki úgylátszik gyermekkorában meghalt, végre egyetlen fia: V. Mihály.

Klárának férje Giczey Gábor, épen úgy mint nagyatyja Farkas, Gömörmegye alispánja volt 161680–1683-ban, és 1687 folyamán szintén fogságba hurczoltatott Eperjesre, onnan azonban csakhamar kiszabadult.*

1 Nagy Iván. IV. 1405. Minthogy ez alapvető munkában a Giczey család leszármazása nem tüntettetik ki, világosításúl a családi iratok alapján készült táblát igtatom ide:

Giczey Farkas, gömöri alispán.; András.; Gábor, alispán Bessenyey Klára.; Zsigmond, Rákóczy főlovászmestere.

Klárát Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony kegyeivel tüntette ki, mint férjéről, Giczey Gáborról való atyjafiát.* Már 1655-ben neki és férjének adományozta a gávai és encsencsi azokat a részbirtokokat, melyeket előzőleg királydaróczi Debreczeni Györgytől 1000 frtban magokhoz váltottak.*

2 Ez atyafiságot tanúsítja serkei Lorántfi Mihály végrendeletének következő tétele: «az édes anyámrúl Horti Erzsébetrül a mely jószág maradt volt, annak felét osztály szerént a Giczey Farkas fiai elvették és birják.» (Egykorú másolat nálam.)

3 Orsz. ltár. N. R. A. 762. Nro 8.

Fia Zsigmond nevessé tette magát, mint II. Rákóczy Ferencz főlovászmestere.

V. Mihály valószínűleg a szabolcsmegyei Berczelhez, szülőföldjéhez, igen közel levő Sárospatakon nyerte kiképeztetését; hogy alaposan képzett és megyéjében köztiszteletben állott férfiu volt, tanúsítja az, hogy már 1658-ban mint szabolcsi alispánt találjuk, mely előkelő állást több éven keresztül viselte, minthogy a családi iratok szerint alispánúl jön elő 1660, 1662, 1663, sőt 1666. évben is.

Szabolcsmegyében tehát, állásánál fogva is, egyik központját képezte V. Mihály az ottani tekintélyes nemességnek.

A Wesselényi-Frangepan-Zrinyi-féle összeesküvési pernek szálai, mint általánosan ismeretes, elnyúltak Szabolcsmegyébe s azok közűl, kik e pörbe bevonattak, Szabolcsmegyéből feles számmal vannak, többek közt nem egy olyan, a ki birtokos társa, rokona volt V. Mihálynak. Rákóczy Ferencz – írja nagy művében tudós Paulerünk* – abban az irányban is kihallgattatott, hogy milyen ügyben járt Erdélyben Bessenyey Mihály? Tehát a vád részéről sem tekintetett közönséges szereplőnek.

4 Pauler. Wesselényi összeesküvése. II. 257. 1.

Mihályunkat 1671 ápril 6-ra, a húsvét utáni első terminusra idézték meg Gyulafi László és több tiszántúli társaival. Közülök egy sem jelent meg s ennélfogva mint makacsokra kimondatott a fej- és jószágvesztés büntetése.*

1 Pauler. Wesselényi összeesküvése. II. 312. 1.

E helyütt kell felemlítenünk, hogy ugyanezen összeesküvésnél találkozunk egy másik Bessenyeyvel, t. i. Istvánnal, ki az egri vitéz Bessenyey Györgynek, a szolnoki vajdáné levelében is említett Mihók-(Mihály)-tól származott fia volt, kinek Volfgang Frigyes cs. tábornok Rózsahegyről 1672 október 6-án a megyékhez intézett rendeletében fejeért ezer tallért igért jutalmúl, azzal a kijelentéssel, hogy a ki elevenen fogja el, két annyi díjat kap.*

2 Győri Tört. és rég. füz. III. 343. 1.

Ennek az Istvánnak első neje volt Kovács Borbála.* 1645 után vette nőűl Kosuth Annát, kitől származott István fia kiskorában elhalván, ágazatának magva szakadt.

3 Ő adta férjével együtt a berczeli ref. egyháznak azt az ezüst poharat, melyet Ballagi Aladár M. Testőrség Története cz. művében felemlít. 421. 1.

Nyakas jellemét visszatükrözi, még 1668. évi márcz. 1-én tett végrendelete, melynek utolsó pontjában nejének Kosuth Annának meghagyja, hogy kis fiát isteni félelemben, de pápisták között soha se neveltesse.*

4 Csal. iratok és orsz. ltár.

Vele az említett körrendelet után többé nem találkozunk.

V. Mihály, kiről előbb volt szó, a haza, vallás elnyomott szabadságáért harczoló bujdosó magyarokhoz csatolta magát és Erdélybe ment.

Már 1672 september 16-án Kővárott találjuk, a honnan tudósítja sógorát Gávai Miklóst: «két–három ezeren harmad nap alatt Szathmár alá szállunk»;* a miből bizonyos, hogy Telekinek Szathmár ellen intézett hadi műveletében részt vett.

5 Orsz. ltár.

A bujdosó nemesek között nem utolsó szerepet játszott. Ott látjuk nevét majd minden ünnepélyes okiraton az elsők között, melyet a bujdosó rendek Apafi fejedelemnek adtak.*

6 Deák F. Bujdosók levéltára.

171677 július 9-én Radnóton, és kevéssel utóbb július 19-én Tótiban kelt ily ünnepélyes nyilatkozat szerint őt és Szepesi Pált bizták meg az Erdélyen kívül volt bujdosó rendek, hogy assecurálják Apafit, «miszerint ő nagyságához és az nemes hazához való hűségüket megtartják, és a velük kiküldendő tanácsúr hívét Teleki Mihályt nagy becsülettel veszik és mindenekben ő neki engedelmeskednek».

A Teleki nejéhez, Weér Judithoz való atyafisága megmagyarázza, hogy Bessenyey Mihály Teleki pártján állott, és a bujdosók között, még alispánsága alatt szerzett, s azóta fentartott népszerűségével igyekezett Teleki terveit előmozdítani.

Erre annál nagyobb oka volt, mert bujdosása alatt megkétszereződött emez atyafiság, mennyiben leányát Annát, Weér Judit testvére Weér György vette nőűl, ki kolozsvári alkapitányságot viselt már 1665-ben, és első neje Pongrácz Mária vala.*

1 Torma József genealogiája. Vesd össze: Tört. Tár 1885. 401. és köv. ll.

Nem lehet feladatunk a bujdosók történetét e helyütt tovább követnünk, csak azt említjük meg, hogy Bessenyey Mihály két ízben, először 1677, illetőleg 1678-ban Kubinyi megvakulása következtében, azután 1681-ben Ruszkai Andrással együtt volt a török portán a bujdosó rendek ügyének konstantinápolyi szószólója, kiket 1682. évi márczius 17-én kelt levelükben hívtak vissza, hogy Gálfi Ferencz és Székely László által helyettesíttessenek.*

2 Mon. Hung. Hist. II. oszt. 18. köt. 96. 1. és Török m. kori Tört. Eml. VI. 223. 1.

Valószínű, hogy nem érkezett még vissza konstantinápolyi követségéből Bessenyey Mihály, midőn Tököly megkoronáztatása utáni napon Szepesy Pál és társai Tökölyhez csatlakoztak, de az bizonyos, hogy ő nem pártolt át Tökölyhez, hanem végig Teleki hive maradt.

Róla az említett összeköttetésénél fogva sem lehet mást feltételezni. De különben ezt irott adat is mutatja. Midőn Tököly a török fogságból megszabadúlt és pártját ismét újabb erőre emelni törekedett: Bessenyey Mihály Apafi fejedelem környezetében volt, sőt a fejedelmet Fogaras várába követte. Innen írja 1687 júl. 4-én fiához Zsigmondhoz:

«az én keserves bujdosásomban az én istenem már alkalmasint megáldott vala az én kicsiny sorsomhoz képest megnyugvásomra alkalmas helyen levén, de ezelőtt mintegy másfél hónappal csak igen reménytelen jövénk ki Kolozsvárrúl, anyáddal, sok szép majorságom, mely nékem annyi Bogárteleken (t. i. otthon) nem volt, elveszett, s elprédálták, a városon is minden portékám ott maradott, magunk elsőben Szebenbe mentünk, ott egy hétig alig voltunk, a mlgs Fejedelemmel ide Fogarasba jöttünk, leányommal Vér Györgynével, fiammal Jánossal … itt rettenetes költséggel élünk.»*

1 Orsz. ltár. Eredeti.

Bujdosását még keserűbbé tette, hogy leánya Weér Györgyné csakhamar özvegyen maradt, és nemsokára el is halt. Legalább 1690-ben már mint özvegyet említi a szép fiatal asszonyt a jó öreg Cserei, – és ha neki hihetünk – özvegységét a szintén özvegységre jutott Apafi fejedelem akarta megvigasztalni, de hogy nőűl vehesse: annak Teleki Mihály gátot vetett.*

2 Cserei Hist. 195. 1.

Árváit a szép özvegynek az öreg «méltóságos asszony» Weér Judit vette szárnyai alá és 1697-ben Losonczi Bánffi Pál, Hatházi Balku Pál, Kabos Mihály, Szentjóbi György és Ujhelyi Ferencz előtt tétetett osztályt az általa híven megőrzött apai és anyai ingó javaik felett.*

3 Tört. Tár. 1885. 401. s köv. ll.

Bessenyey Mihályt is mennyire istápolta Weér Judit: kitünik onnak, hogy a Weér család birtokaiban adott neki gazdálkodásra földet: Kodorban és egyebütt.

Teleki Mihály halála után is el-ellátogatott az öreg bujdosó a rendi gyűlésekre, de nagyobb politikai szereplést nem vitt.

Agg korában különös szenvedélye az Erdélyben akkortájban lábra kapott agarászat vala; ha labanczot nem kergethetett: űzte paripáján a nyulat. Örömmel írja fiának 1694. szept. 30. «nekem egy jó barátom az szamosujvári commendáns igen fű három agarat igért, hanem ha isten kiviszen, Ibrányi uramnak teljesítem régi kivánságát kettejével; már magamnak is szép agárkölykeim nevekednek Kodorban s Polyánban, csak esztendő múlva is agaras ember leszek, osztozzatok azzal is».*

4 Csal. iratok közt nálam. Eredeti.

18Mikor és hol végezte be hányatott életét Bessenyey Mihály, visszajuthatott-e szülőföldjére, hova vágyakozott, vagy bujdosása helyén, Erdély hantjai takarják, nem tudhatjuk.

Neje Gávay Anna volt, a Gávay János és Sándor Anna leánya, kivel már 1657-ben összekelve találjuk. Anyjáról megjegyezzük, hogy apja Sándor Mihály, anyja Kende Margit volt, ki később (1606-ban) Károlyi Mihály neje lőn.*

1 Csal. iratok közt nálam. Eredeti.

Fia, úgy leánya is kettő maradt, Zsigmond és János; Anna – kiről szólottunk, és Sára. Ez utóbbiról közelebbi adatok hiányzanak. János együtt bujdosott apjával, későbbi sorsát homály födi.

I. Zsigmond a XVII. század közepe táján születhetett és gondos nevelésben részesült, Kolozsvárott is tanúlt. Atyját követve már ifjanta kuruczczá lett, de a Tököly pártjára állott és Tökölynek udvarmestere volt, ki reá még élete utolsó napjaiban is jól emlékezett és Nicomediából 1705-ben levelére válaszadással tisztelte meg.*

2 Tököly Naplói. Kiad. Thaly. 1868. 377–8. 1.

De fegyverrel és csapat élén is szolgálta Tökölyt. 1683–1685 jobbadán Kisvárdában tartózkodott, innen hívta őt segítségűl a kállai kapitány Nagy András, midőn 1684 ápril. 8. körűl a szathmári és ecsedi labanczok tizenegy zászlóval reá támadának, és itt érte 1685 évi május 19 táján az a szerencsétlenség, hogy a labanczok elleni kiütés alkalmával Zsigmondunk kezében a puska elszakadozván, mint az egykorú jelentésben foglaltatik «az por és puska csője igen megvesztegette ő kegyelme kezét».*

3 Török m. kori Áll. oktár VI. 344. és 416. VII. 38–9. 1.

1687-ben őt is elfogatta Caraffa és Eperjesre hurczoltatta; de rabsága rövid idejű volt, mert már ugyanazon év július 4. kelt levelében atyja örvendez fia szerencsés megszabadúlásán.*

4 Orsz. ltár.

Úgy látszik, hogy Tököly szerencsecsillagát nem követte tovább, csak annak a török által való elfogatásaig, azután félre huzódott szabolcsmegyei magányába, Berczelre.

Csakugyan atyja V. Mihály bujdosásából 1693–1695. években ide írja hozzá leveleit.

1703. év elején már ismét a közélet terén találjuk; és pedig mint Szabolcsmegye egyik alispánját.* Első volt azok között, kik Rákóczyhoz csatlakoztak; előbb nem fegyveresen ugyan, hanem mint Tökölynél hajdan, udvarmesteri állásban,* s már 1704-ben, bizonyára tekintettel előbbi szolgálataira, érdemeiért a tokaji hegyek között nagy darab szőllőt kapott adományba Rákóczytól.* 1705 elején újra visszament vármegyéje élére, de csak azért, hogy a nagyváradi vár körülzárolására sereget szervezzen, s rövid idő múltán mint lovas ezeres kapitány vezeti is eme hadműveletet.*

1 Rákóczy-tár I. 68. 1.

2 U. o. 280. 1.

3 Nálam. Eredeti.

4 Károlyi ltár.

1706-ban az Almás völgyét védelmezte Erdélyben, de leszáguldozott lovasaival Abrudbányára és Zalatnára is,* 1708-ban a ráczok elleni operátióban vett részt; 1709-ben Kerepes és Hatvan közt táboroz, majd bevonúl Hatvanra, 1710 végén Szabolcsban Ecseden van, honnan sóhajtva írja szeretett generálisának Károlyinak deczember 21-ről: «csak szintén utójára ne maradnék az igaz confśderátusok közzűl.»*

5 U. o.

6 U. o.

Nem volt katonai tehetség, fegyvertényeket nem vitt véghez: de a mint csak tőle telt: hűséggel, önzetlenűl, öreg és beteges volta daczára teljes odaadással szolgálta végig a szabadságharcz ügyét.

Tábori élete alatt szeretett jó asztalt tartani, főbb tiszteit mindig maga körűl gyűjtvén; de seregében példás fegyelmet gyakorolt, a miért Rákóczy is elismeréssel adózott neki;* nagy szigorúságáért, a mint maga írja, elnevezték «ármás kapitánynak».*

7 Rákóczy-tár.

8 Levelei, gr. Károlyi ltár.

Levelei jó ízű magyar irályáról tanúskodnak s duzzadnak a népies szólamoktól.

Az öreg kurucz a szathmári békét nem sokáig élte túl: 1714-ben már nem volt életben.

Nem csak maga, hanem fia László is lelkesedéssel követte Rákóczít. A gyermekifju mint compániás kapitány vett részt a szerencsétlen trencséni ütközetben. Aszalay Ferencz fejedelmi titkárnak Berthóti Ferencz kassai viczegenerálishoz 191708. aug. 8-ról intézett levele* szerint ott is lelte a csatamezőn halálát.

1 Thaly K. t. barátom szives közleménye.

I. Zsigmond neje Lövey Klára volt; Anna és Klára és Zsigmond gyermekei maradtak. Annát Balogh Miklós vette nőül. Klára Gyulai Jánosné lett.

II. Zsigmond élete pályája szűk körre szorítkozott. 1732-ben Szabolcsmegye szolgabirája volt. 1741-ben az akkor Károlyi Sándor által felállított Haller gyalog regement kapitányává neveztetett ki,* majd mint táblabiró szolgálta megyéjét.

2 Eredeti levele a gr. Károlyi ltárban.

Nehéz gondokat örökölt atyjáról, ki a hosszú szabadságharcz alatt gazdasági ügyeit teljesen elhanyagolta. Ősi birtokai nagy részben elzálogosítva, örökbevallásokkal terhelve, részint nagyapja V. Mihály hűtlensége bélyegén eladományozva voltak. Aztán a neoaquistica commissióval is meg kellett küzdenie.

Családjának utolsó férfi sarja volt.

De mintha a gondviselés azt akarta volna, hogy fordított czímer ne álljon felette, midőn több mint 90 évi küzdelmes élet után 1786. január 31-én a berczeli templom alatti családi sírbolt befogadja: neje Ilosvay Mária* nyolcz fiú- és két leánygyermeket ajándékozott neki.

3 Apja Ilosvay Bálint, anyja Ignéczy Krisztina. Lásd Nagy Iván. V. 131. 1.

A fiúk mind magas termetűek és rendkívüli testi erejűek voltak.

A szabolcsi Berczelen maig is Vas-Bessenyeyeknek emlegetik őket és roppant erejükről egész kis mondakör keletkezett, mely az irodalomba is átment.*

4 Vas. Ujság 1855. évf.

A gyermekekkel bőven megáldott apának most már kétszeresen kellett anyagi gondokkal küzködnie, s habár nejével Ilosvay Máriával Beregmegyében szép javakat kapott, kénytelen volt végleg eladni a családnak nevet adó Besenyőt és Tepélyt, melyet már 1698-ban apja I. Zsigmond Eger városában lakó öreg Szabó Andrásnak, feleségének Illyés Annának és fiainak bevallott volt, és a nevezettek utódaival névszerint Szabó Sándor, Szabó Zsigmond, Szabó Miklós, Mlinkó József és Tóth Pállal 1751. évi márczius 5-én megköttetett az adás-vételi szerződés, melynek erejénél fogva a Szabó familia még 8000 frtot lefizetvén, Besenyő helység és Tepély puszta birtokába jutott.*

1 Orsz. ltár. Curiai oszt. 4–453. Ez adás-vétel magyarázza meg, miképen kerültek a fent említett, az «Eger» czímű lapban közölt, oklevelek, a Szabó család kezéhez, illetőleg a jelenlegi besenyői közbirtokosság tulajdonába.

A birtokviszonyok taglalását elhagyva, térjünk vissza II. Zsigmond gyermekeihez.

A leányok egyike Juliánna tudományos voltáról volt nevezetes kortársai előtt, miként ezt gr. Vay László «Német Hívség» cz. munkájában feljegyezte. Egyszerű, de szintén tudományosan művelt ref. paphoz, Rakovszky Sámuelhez ment férjhez; fia volt Rakovszky Dániel, Debreczen városnak e század elején hírneves főbirája, unokája pedig Rakovszky Sámuel az 1848/9-iki honvéd huszár-ezredes.*

2 Életére vonatkozó adatokat lásd Szinnyei: Komárom cz. művében.

A nyolcz fiú közűl egy: László a Vetési ezred zászlótartójaként végig harczolta az olaszországi hadjáratot, bármulatot keltve óriás termetével;* négy a magyar testőrség felállításakor egymást követve testőr lett: Mihály, Boldizsár, Sándor és György; Sándor a bajor örökösödési háborúban mint dragonyos kapitány vett részt és nyugalomba vonulva «Milton» magyarratételével próbálkozott meg; végre – kiről először kellett volna szólanunk – György, a költő-bölcsész, mint irodalmunk egyik úttörője tette halhatatlanná nevét.

3 Eredeti levelei nálam.

Élettörténete adatait tehát mellőzve, csupán ezek némi pótlására szorítkozunk.

Műveiben emlékezett Olaszországban tett utazásáról; de emez utazás ideje nem tünvén ki, az okon, mert 1775-ben külön munkája Bessenyey Györgynek nem jelent meg, Toldy Ferencz azt véli, hogy az említett olaszországi utazás 1775. évben történt.*

4 Toldy: Költészet kézi könyve 1855. I. 359. 1.

A családi iratok erre nézve felvilágosítást nyujtanak. Bessenyey György a pármai herczegasszony, Amália, Bécsből való hazautazásakor 1768 november havában, mint testőr, az említett herczegasszony kiséretébe rendeltetvén, ez alkalommal volt Olaszországban, honnan a következő tavaszon Velenczén át tért vissza.

20Bécsből Pusztakovácsiba, Biharmegyébe való elköltözése idejét Bessenyey Györgynek életírói 1784-re teszik.* E tekintetben érdekes, és eddig nem ismert részletet tartalmaz Rakovszky Dániel, az említett debreczeni főbiró, feljegyzése: «Bessenyey György úr – írja Rakovszky – Bécsből Berczelre Szabolcs vármegyébe 1782 lejött lakni, és Berczelen még akkor életben levő nagy uramatyám és nagyasszony anyám házoknál (t. i. szüleinél) lakott; azt pedig, hogy ezen időtájban jött le Bessenyey György úr Bécsből Berczelre lakni, onnan tudom, hogy azon négy pej lovon és katonai társzekéren, mely holmiaért Bessenyey György úrnak és magáért Pestre a «Medve» czímű vendégfogadóhoz felment Gáváról, én egészen Isaszegig mentem Bessenyey Boldizsár urambátyámmal (György testvérbátyja) és a kocsissal, kit Gönczi Istvánnak hívtak …. Bessenyey György úr Berczelre lejővén lakni, egynehány esztendőkig lakott ott, és a mint magamat reflectálom, 1785. esztendőben jött lakni a biharmegyei jószágba Pusztakovácsiba.»*

1 Toldy: Költészet kézi könyve 1855. 1. 606. 1.

2 Nálam eredeti.

Bessenyey György testvérével Sándorral, féltékeny szeretettel csüggött családja múltján, s midőn Bécsben Kollártól még oly kalandos adatokat nyert, hogy András király alatt Spanyolországból hazánkba jött Simon gróftól származott gróf Nagymartoniak voltak az ő elei, és Kollár azzal is kecsegtette, hogy nem csak a deductiót arragoniai Simonig kidolgozná, hanem azt is kimutatná, hogy az általok birt sok dominiumok miképen mentek a mások kezére:* mindinkább elfogta a vágy, hogy ne csak családjának tapasztalt anyagi hátramenetelét gátolja, hanem felemelésén munkálkodjék.

3 Csal. iratok.

Míg testvére Sándor kir. parancsolatokat eszközölt, hogy a káptalanokban őrzött vagyonjogi okiratokat fáradhatlanúl kutassa és gyűjtse egybe, addig György élemedett atyját birta reá, hogy az örökbevallásokkal terhelt javak visszaszerzése iránt pereket kezdjen; különösen Besenyő eladását fájlalta* és pedig azon az okon, mert ennek 1751-ben történt elidegenítésekor ő és Sándor, úgy Pál testvérei kiskorúak levén, az eladás róluk nélkülök történt.

4 Besenyő tekintélyes birtok is volt, 1868. évi kimutatás szerint 4708 hold szántóföld, 1639 hold rét, 905 hold legelő és 19 hold nádas volt benne. Heves és K.-Szolnok. Leirása. Eger, 1868. 97. 1.

Majd a gyakorlati térre lépett, hogy tervei megvalósítására anyagi segélyeszközöket ő is szerezhessen. Bécsben 1781. évi október hó 1-én kelt szerződés szavai szerint «nemes és nztes, Tokajban űlő Kefala János urammal asszú szőllő borokkal kereskedésbe állott.»*

1 Csal. iratok.

1781 november 14-én vette át az első szállítmányt: hét átalag fő tokaji asszú szőllő bort és hat gönczi hordó máslást, mint nyugtatójában maga elismeri.

Ám Györgyünk e vállalata nem sikerült, mert a borok árát 2748 Rfrtot sem tudta kifizetni, arról már 1783 aug. 10-én Berczelen állított ki albát.

1782 márczius 21-én tudósítja atyját, hogy Sándorral együtt gazdaságot akarnak kezdeni, mely tervbe elaggott atyja, ki a család osztatlan javain eddig tervszerűtlenűl gazdálkodott, és pazarló László fiának befolyása alatt állott, ennek nem sokkal előbb történt elhalálozásával beleegyezett, és a birtokok feletti rendelkezést György fiának engedte át.*

2 E javak felett az osztály csakhamar megtörtént, a Boldizsár és György osztályrészéről hiteles kimutatás maradt fent 1784 év junius 19-ről, melyet Szabolcsmegye jegyzője Strankay János állított ki, e szerint 1. Fekete-Tóth, Kávásd, Gyarak, Dalom és Györös jövedelme. Erdőbér 600 frt. Hamuhuta 400 frt. Dézsmabúza, kukoricza 100 frt. Taxa 50 frt. Korcsma 50 frt. Egyházasok taxái 20 frt. Majorság 100 frt. 2. Kovácsi pusztának jövedelme, melynek substratuma áll 300 köböl alá való gyep földből és 200 szekér szénát termő kaszálóból. Vetésből jövő termés 800 köböl 1000 frt. Kétszáz szekér széna 400 frt. Hatvan fejős juhnak a haszna 20 frt. 3. Berczeli jószág jövedelme. Esztendeig való majorság ideértvén a jobbágyok taxáit és dézmáit: 300 frt. A malom hoz be 300 köblöt: 300 frt. Korcsma-arenda 160 frt. 4. Ilosvai jószág jövedelme 3 3jobbágy és ez curia appertinentiájával 200 frt. 5. Ingó jószág: marha 40 db, sertés 300 db, juh 80 db, ló 10 db. 6. Jobbágy és taxás Szabolcs, Bihar és Bereg vármegyékben vagynak in summa 134. E kimutatást azt is kitünteti, hogy Bessenyey Györgynek ez időben évi 586 frt nyugdíja volt.

Berczeli, majd pusztakovácsii remetesége alatt sem adta fel kedvencz eszméjét Bessenyey György, 21melyet családja felemelése iránt testvérével Sándorral együtt táplált.

Sághy Mihály – előbb hevesi alispán, később itélőmester, majd báró – 1791 ápril 26-án Bessenyey Sándor felszólítása folytán, hajlandónak nyilatkozik, hogy a Bessenyey familia felemelése tekintetében minden törvényes módokkal közreműködik, s azt a tervet adta: hogy a megindítandó és a folyamatban levő birtokperekre való költségeket egészen ő és fia, Ignácz, fogja adni, a kikeresendő jószágokon fekvő investitiókat is mind ők fizetik, a perekre való felvigyázás az ő gondja leend, azonban Szőke puszta (Sevhalom) adassék neki által.*

1 A Hevesmegyében fekvő ezt a pusztát, mely mint láttuk még az alnádor Bessenyey Mihály idejétől fogva volt a családé, már Bessenyey Györgynek emez ajánlatot előzőleg sikerült fele részben visszaperelni, fele azonban az egri káptalan birtokában maradt.

Bessenyey György azonban emez ajánlatot nem fogadván el: a befolyásos, de kapzsi pártfogó közreműködése nem is érvényesűlt.

Az 1811. év tavasza a költő-bölcsészt őseihez szólította el; családbeliei javát czélozó végrendelete* tanúsítja, hogyha nem sikerült is neki, a mi felől ábrándozott: visszaszerezni az elődjei által elidegenített birtokokat, de szigorú gazdálkodási elvei mégis lehetővé tették nemcsak azt, hogy az atyjától átvett javakat föntartotta, hanem azokat, különösen a sévhalmi (Szőke) puszta iránt indított birtokper megnyerése által, tekintélyesen gyarapította.

1 Lásd: «Bessenyey György végrendelete» cz. czikkemet. Reform 1872. évf. 341. sz.

Ismeretes, hogy Bessenyey György utódokat nem hagyott; testvérei közűl csakis László, Zsigmond és István vezette tovább ágazatát, kiknek tagjai közűl maig is többen vannak életben, mint ezt a családfa előtünteti; ezek egyikének, Bessenyey László gávai birtokos úrnak, nem mulaszthatom el nyilvánosan köszönetem kifejezni az általa kegyelettel megőrzött családi iratok részemre való szives átengedéseért, mely által vált csak lehetségessé vázlatos ismertetésem összeállítása.

SZÉLL FARKAS.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem