3. Az «illyr» czímerek sajátságai.
3. Az «illyr» czímerek sajátságai.
A tárgyaltuk czímergyűjtemények történelmi és genealogiai érdekessége mellett figyelmet érdemelnek magok a reproducált czímerek. E tekintetben könnyebb helyzete van a vizsgálónak. Bármennyire térjenek el e gyűjtemények szerkesztőik személyiségére és összeállításuk korára nézve, forrásuk és czéljok közössége mégis nyilvánvaló. Ennek főbizonyítékát a czímerek stylusában látjuk. Mind a három gyűjtemény oly czímereket tartalmaz s oly színezési modorban közli darabjait, melyek bizonyos korban, bizonyos határozott területen divatoztak.
Hibát követnénk el, ha a gyűjtemények czímeranyagát, illetőleg az előállítás modorát a tökéletesség szempontjából s bizonyos elvek szemmeltartásával bírálnók. Úgy járnánk vele, mint a classicusok textusainak túlokos vizsgálói, kik egyes fordulatokból oly intencziókat imputálnak a szerzőknek, melyektől azok ugyancsak megijednének. A czímereknél – hogy hasonlattal éljünk – ugyanazt a tünetet észleljük, mint használatban lévő érmeknél: kopnak. Minden másolás, újravésés, ízlésváltozás az eredeti czímerből elvesz valamit, vagy az egyes alkatrészek dispositióján változtat, úgy, hogy gyakran nehéz az anyapéldányra következtetni. A czímer helyességének birálatára nézve első forrásunk – a czímereslevelek kiállítása óta – az armalis eredetije. Magának a gyűjtésnek fogalma már involválja, hogy a gyűjtő lehető teljességre törekszik s adatait, czímereit nem a correctség, hanem czélja határaihoz képest gyűjti egybe. Az ily gyűjtemények tehát – a milyenek a szóban forgó «Rodoszlovje»-k is – heraldikai közhitelességgel nem bírhatnak.
A heraldikusra nézve csak két szempontból van becsök e gyűjteményeknek. Ha következetesen egy kéz festi a czímereket, ezzel az illető kor heraldikai műtechnikáját illustrálhatjuk és becscsel bír az ily gyűjtemény mint genealogiai tárház. Ily szempontból az «illyr» gyűjtemények is érdekesek.
Rendre vizsgálván a bécsi és fojnicai gyűjtemények egyes czímereit, azt találjuk, hogy valamennyi bizonyos hasonló vonású czímerviselet bélyegét tükrözteti vissza. Előző fejtegetéseinkből kitűnik, hogy ez illyr heraldika a régi Illyricum területén mozog. Geographiai helyzeténél fogva itt háromféle heraldikai műtechnika hatása érvényesűlhetett csak: a magyar, az olasz s a byzanti. A történelem tanúsága szerint azonban ez országrészek viszonya Magyarországhoz tisztán politikai s közjogi jellegű volt, műipari s művészeti szempontból hazánk 1526-ig ugyanonnan kapta táplálékát, a honnan a régi «Illyricum» részei, t. i. Olaszországból. A czímergyűjteményben felsorolt s hazánk történetében szerepet játszott családok közűl csupán a Sladoevichoknak van bizonyos közük a magyar heraldikához. Azonkívűl 1526-tól kezdve megszakad a Magyarország s az ezen vidék közötti kapcsolat s Bosznia tisztán az olasz cultura vonzó körébe esik. A byzantin befolyás e részekre a XI. században megszűnik; a szigeteken élnek ugyan görög eredetű családok, de 116közvetlen érintkezés csak Raguza és Byzancz közt van. Csak a birodalom bukása után (1453) érvényesűl ismét – de megint csak olasz réven – a hellen classicus szellem. Ennek kifolyása a byzanti kétfejű sas is, melyet czímergyűjteményünk mint a Nemanjićok családi czímerét tűntet fel. Hiteles czímernek ezek közűl csak a Čarnojevićekét ismerhetjük el, mint a mely a velenczei arany-könyvben bennfoglaltatik. A többi részint csinált, részint ú. n. igényczímer, mely annyiban nem csinálmány a szó szoros értelmében, mert bizonyos történelmi hypothesisen alapúl, p. o. a Nemanjićoké, a kik egy ízben Byzancz örökébe lépni látszottak.
Gyűjteményünk heraldikai műtechnikája tehát túlnyomólag olasz és pedig velenczei jellegű. Ugyanaz a «keleti» – szabatosabban – «levantei» befolyás látszik a Korjenić-féle, a bécsi és fojnicai czímergyűjteményeken, mint Velencze családi czímerein. Az egyes gyűjtemények szerkesztés és az anyag terjedelme tekintetében különböznek egymástól, de heraldikai jelleg dolgában megegyeznek. A Korjenić-féle «Rodoszlovje» s a bécsi gyűjtemény bizonyos tekintetben megegyeznek, de ez utóbbi művészi kivitel szempontjából magasan fölötte áll az eredetinek, míg a fojnicai gyűjtemény színezést és kivitelt illetőleg rendkívűl gyönge, mondhatjuk durva. Ez a primitiv kiállítás sokakra nézve döntő argumentumnak látszott, hogy a fojnicai gyűjteményt tartsa korra nézve a legrégibbnek. Épp ellenkezőleg. Oly ember kezemunkája ez, ki a heraldika szabályait nem igen ismerte, és meglehetős felületesen másolta a két előbb említett gyűjteményével közös forrását. Csak akkor vehetnők számba a régibbségre vonatkozó argumentumot, ha a fojnicai gyűjtemény czímerei nemesebb s egyúttal styl tekintetében régibb szerkezetet árúlnának el; erről azonban nincs szó, mert a Korjenić-féle s a bécsi gyűjtemény jó formákat hoznak, a fojnicai ugyanezeket tartalmazza, de hibásan*
* Ezért hibásnak tartjuk az «Adler» VIII. évkönyvében közölt ismertetés teljesen önkényes állításait. Az ismertetőnek csak egy érdeme van, hogy a sisakdíszekről és czímerrészekről kimerítőbben szól.
Heraldikai tekintetben legbecsesebb a bécsi gyűjtemény, azért ezt vesszük fejtegetésünk alapjáúl. Anyaga legbővebb, kiállítása legszebb, s így legjobban feltünteti az «illyr» heraldika lényegét. Minden következtetés, melyet e czímerekből vonhatunk a két más gyűjteményre nézve is áll. De menjünk rendre.
Kétféle czímerrel találkozunk a gyűjteményekben: a) országos, b) családi czímerekkel.
Az országos czímerek két nagy czímerben vannak összetéve (Bécsi p. V. XVI). Hiteles országos czímer csak: Dalmácziáé (IX), Croatiáé (X), Slavoniáé (XI), Bulgáriáé (XII) s esetleg Primorjáé (Tengermellék, a későbbi magyar-bosnyák kardos czímer XV).
A családi czímerek közűl a Kotromanichoké (XVII), Kachichoké (XXXV), Turtkovichoké (XX), Harsichoké (XXIII), Bossnichoké (L), Harnoeuichoké (XXVIII) szereplő nemzetségi czímer.
Beszélő czímer:
Alavpović (CV) oroszlány
Kobilić (CXXXIII) ló
Kopiević (XLI) lándzsa
Kosović (CXXXV) rigó
Krixić (XCII) kereszt
Sokolović (LXXVI) sólyom
Suiezdić (XXXVII) csillag
A czímerek alkatrészei tekintetében a pajzsformával röviden végezhetünk. Kivévén az V. és XVI. számú pajzsot, mely csúcsban végződik, a többi mind úgynevezett dobor-pajzs. Az országos czímerek pajzsa (VI–XV) egyenesen áll, mint p. o. Illyriának többször említett képzeleti czímere, mely Bosznia czímer köpenyén látszik. (L. alább). A többi pajzs balról jobbra dülő és pedig kivétel nélkül valamennyi; színek tekintetében a rendes négy (veres, kék, zöld, fekete) szín s a két fém (arany és ezüst) szerepelnek. A heraldika postulatuma, hogy fémre szín, és színre fém legyen alkalmazva, mondhatni teljes következetességgel van alkalmazva s e tekintetben a bécsi példány festője elől jár, míg a fojnicai czímerfestő csak igen ritkán alkalmazza a fémet, hanem az aranyat sárgával, az ezüstöt fehérrel helyettesíti. Szőrméknek nincs nyoma. Az egyes alakoknál, de leginkább a sisakdíszeknél 117természetes színre is találunk; feltünő azonban a kék ló, zöld oroszlán, zöld ökör*, veres triton.
* Az ökröt Boszniában «zeleni bo»-nak zöld ökörnek is hívják, tán valami népies nexussal van dolgunk.
A mezőosztások között aránylag legtöbb a jobb haránt metszett, azután a vágás, hasítás, a négyelés. Pajzsfő csak egy esetben van (LVII). Ékelt tagozás (XCLXXIII) egy esetben, többször czímergalléros metszet és vágás.
A czímerképek között szerepelnek: a jobb haránt gerenda a Turtkovich-család czímerében:
Ilyenféle czímer van a Bojničić és általunk közölte Osztojić-féle lovas pecséten is.
Ezzel összefügg a Harsichok liliomos czímere:
A Jablanich nemzetség czímerében vár:
A Skoroevichoknak valószínűleg componált czímerében a kétfejű sas szerepel, sisakdísze is érdekes.
A Bossnichok czímerében czímergallér szerepel.
118A Sladoevich-család címerében – melynek sisakdíszét Zsigmond adományozta – a három-három ezüst-veres cölöppel hasított czímeren jobb haránt gerenda szerepel arany félholdakkal.
A mesés Rubchich-család címerében érdekes a koczkás metszés.
A Lubibratićok czímerében az arany jobb haránt gerendában borzkarom szerepel.
A Križićek beszélő czímerében a kereszt és liliom:
A Debelichek szárnyas félholdja és sisakdísze feltűnő.
Az Alaupovichok kétfarkú oroszlánya többször előfordúl különféle színezésben.
119Sisakdísz tekintetében a hársfaleveles Denović-czímert adjuk.
Ízléses a Stankovichok három arany félholdas czímere.
E czímernek párja, csak hogy más rendben, az élénk színhatású Bibich-czímer.
Sisakdíszénél fogva (az asszonyfejű veres tehén) érdekes a Paszachich-czímer:
Jellegzetes a Barzoevich-féle halas czímer és halkezű tritonos sisakdísze.
A részek elhelyezésére nézve közöljük a Sudićok czímerét.
120Groteszk felfogásra vall a Sestokrilovichok czímere a kardot tartó sasszárnynyal.
Adhatnánk még több czímert is, de e példák is elég fogalmat nyújtanak a festő ízléséről.
Heraldikai szempontból legérdekesebbek a czímergyűjtemény sisakdíszei. Magokat a sisakokat illetőleg utalunk a közlött czímerekre, valamennyi úgynevezett aranynyal pántolt csőrsisak. E formától csak az V. és XVI. számú összetett czímerek csöbörsisakjai térnek el.
A 147 családi czímer sisakja közűl 27-en korona van, és pedig 24 nyilt, 3-on szirmos, 109-en ú. n. czímerpárta (jobbadán a pajzsmező színeinek megfelelő fonalakból), 2-ön korona és párta van, háromról elmaradt a korona és párta egyaránt. A sisakdíszek kisebb részben teljes alakok, nagyobbrészt kiemelkednek. Van pedig köztük:
Emberalak 9, közte szerecseny (2)
Négylábú állat (különféle szín és fém):
Bárány 1, Borz 2 (1 kék farkú), Elefánt 1, Kecske 2, Kutya 6, Ló (lóláb) 5 (1), Medve 2, Ökör 3, Oroszlán 30, Párducz 2, Szarvas 5
Madár:
Hattyú 3, Kakas 2, Pávafark 1, Sas 20, Sasszárny 7, Holló 1
Mythologicus és szörnyalakokok:
Emberfejű tehén 1, Triton 1, Sellő 1, Angyal 1, Egyszarvú 7, Griff 4, Sárkány 10
Növény:
Liliom 1;
ezenkívűl: Emberkar 4, Kardot tart 1, Szarv 2, Vár 4, s félhold, csillagok és rózsák mint ékítmények.
Jellemző gyűjteményeink czímereinél, hogy megannyinak czímer-köpenye van, melynek színe – mint a foszlányoké – a mező színeivel és a fémmel váltakozik. Pajzstartó, pajzsvédő és jelige (a fojniczai gyűjtemény «Semper spero»- s combinált czímerét kivéve) sehol sincs.
A zászlókra nézve érdekes, hogy a Kossachichok oroszlánya (XXVII) az ezüst kettős keresztes magyar állami lobogót tartja. Veres-fehér zászlót tart a Mrnjavčićok sellője (XIX), az V. sz. Dušan czímeren a Bosnia czímerére támaszkodó vértes az ezüst félholdas veres zászlót. 7 különféle lobogó van a Vojnovich czímeren, ezek közt egy a magyar kettős keresztes állami lobogó, egy pedig Bosnia czímergalléros lobogója, a többi önkényesen van összeállítva.
Ez összkimutatásból kitetszik, hogy a festők a heraldika jobb korából származó mintákat használtak. Bizonyíték egyúttal arra nézve, hogy a dalmát patriciatus – melyet a XV. században, saját uralma megszilárdítása szempontjából – Velencze alkotott meg: Velencze czímereit utánozta, a nélkül, hogy bizonyos eredetiségnek hijával lenne.
Ezek után azt hisszük, hogy e gyűjtemények értékét constatáltuk. Az «illyr» czímergyűjtemények mindenkor érdekes forrást fognak képezni a dalmát-velenczei újabb fejlődés történetéhez, de a kritika, mint a szerb-horvát-bosnyák nemesség államjogilag hiteles forrását elvetni lesz kénytelen.
THALLÓCZY LAJOS.
