III. DOBÓ ISTVÁN SÍRJA.
III. DOBÓ ISTVÁN SÍRJA.
Ruszkai Dobó István, az egri hős, sírját illető kételyek és nézeteltérések tisztázása czéljából e tavaszon Csergheő Géza t. barátommal kutatásra indultam az Ungvártól mintegy 15 kilométer távolságra fekvő Dobó-Ruszkára. Kutatásainkat teljes siker koronázta, a mennyiben ma biztosan s czáfolhatatlanúl megállapíthatjuk, hogy 185Dobó István a dobó-ruszkai templom hajójának délkeleti részén, egy hiréhez s nevéhez méltó fényes vörös márvány tumba által fedett sírboltban nyugodott. E díszes tumba két hossz- s egy keskeny oldalát az epitaphium, a másik keskeny oldalát a ruszkai Dobó család czímere töltötte be; fedelét szoborszerűen kidomborodva a hős fekvő pánczélos alakja diszíté.
Ha ma belépünk e csúcsíves templom egyetlen nyugati kapuzatán, első tekintetre semmi maradványt nem veszünk észre az egykor díszes mausoleumból, helyén a sírbolt bejáratát egyszerű síma homokkő-lap fedi, de bővebb körültekintés után megtaláljuk a tumba két-két oldalát, a két mellékoltár mensájában. A fedél a sírszoborral többé nem látható.
A tumba ilyetén szétdarabolásának egész története van. Első szétszedése valószínűleg a templom egyik újítása alkalmával történhetett,* a midőn az oldallapok a mellék-oltárok mensájáúl használtattak fel, fedele a sírszoborral a sírbolt bejáratánál a – padozatba eresztetett be.
A templom egy tágas egyhajós csúcsíves építmény, a gerinczes keresztboltozatok úgy a hajóban, mint a szentélyben eredeti állapotukban megvannak, de e modor többi díszei, a horonyos kapubélések, az ablakok mérművei stb., mind az újításoknak estek áldozatúl.
1833-ban* egy szép nyári délelőtt, midőn a falu apraja-nagyja kint dolgozott a mezőn, szekér állt meg a templom előtt, melyre a sírszobrot feltették s. azzal zajtalanúl eltávoztak, csak másnap tudta meg a falu népe az otthon maradt gyermekek elbeszélése után a történteket. Gr. Buttler János, a falu akkori birtokosa, egyrészt tudva azt, hogy Pyrker László, egri érsek, nagyon óhajt valami hiteles emléket bírni az egri hős Dobó István után, másrészt családi viszályainál fogva nagyon is érdekében állott az érsek jóindulatát maga iránt megnyerni, e kettős okból, – s hogy a falu népével összeütközésbe ne jőjjön, titokban, lopva – szállíttatta el a sírszobrot Egerbe, ajándékúl az érseknek, mely most ott áll a vár egykori területén egy nyitott rácsozatos, boltozott üregben.
Ezt az előzékeny ft. Demecz Antal úr előadása után tudjuk, ki a pacskolásoknál is készségesen segédkezett, bár a népes falu minden idősebb tagjának eleven emlékezetében él.
A síremlék Egerben levő része már több ízben volt ismertetve s rajzban is bemutatva. Vahot így írja le: «Vörös márvány, fekvő helyzetben jobbjában vezéri zászlót, baljában egy pergamen forma íven bibliai mondatot tartva, tünteti fel; hosszú szakálla pánczélán simul végig, feje a kiterjesztett zászlón nyugszik vánkos fölött, baloldalán régi szabású kard, a márvány sisak le van a sírkőről törve s lábaihoz állíttatott s a két lábfej egész a bokától kezdve újabb faragvány.»
Az emlék alatt arany betűkkel ezen felirat olvasható:
«Az igaz hazafiság és vitézség halhatatlan érdemének méltó tekintetéből Dobó István Eger vára hős védőjének P. J. L. P. N. által 1833. emelt és dobó-ruszkai sírjától nyert képével díszesített emléke».
A hős örök álomra hunyva szemeit, mintegy ravatalon fekszik, feje fedetlen, arczán fenséges nyugodtság ömlik el, öltözete korának megfelelő; lemezes mellvért, vállvért s csípővasakból álló pánczélzata, sisakja s fegyverzete talán ugyanaz, melyet életében viselt volt, miért e szobor műbecse mellett műtörténeti szempontból is becses és érdekes.
Méltó kiegészítő, bár szerényebb részletei a dobó-ruszkai templomban látható tumba oldalak. A hosszlapok magassága 112 cm, hosszasága 195 cm, a keskeny oldalak ugyanazon magasság mellett 140 cm szélesek, alól-felől ellátva többszörös díszes, kiugró párkányzatokkal. A hosszoldalak feliratai renaissance bekanyargó ornamentfikával díszített keretbe vannak foglalva, s a keretet helyes plastikával féldomborműben vésett két angyal tartja. A jobboldali mellékoltár mensájának előlapján a felirat következő:*
Vahot-Kubinyi: Magyarország és Erdély képekben IV. 27; Vasárnapi Ujság: 1868. 404. l.
186A másik hosszoldalon, mely a baloldali mellékoltár mensájának előlapját képezi, hol a feliratos táblát tartó angyalok kevésbbé sikerült plastikával vésettek s a felirat rongált:
A keskeny oldalon a jobb oldali mellékoltáron, a mensa éjszaki oldalán:
A másik keskeny oldal, – tehát a tumba negyedik oldalának síma lapját, – egy tojásdad renaissance keretbe foglalt teljes czímer foglalja el, a tojásdad keret által képződött sarkokat szépen stilizált liliomok töltik ki.
A czímer leírása következő: a paizsban, leveles koronából növekvő, hosszú, elől egyenesre nyírt hajú és hosszú szakállú férfi, bő talárban, emelt jobb kezével mellig érő szakálának jobb felét markolja, baljában kapcsos könyvet tart. Sisakdísz: a paizs-alak. A teljes czímert koronás sárkány-kígyó keríti.
E czímer a magyar heraldikára nézve elsőrangú fontosságú, mert bizonyossá teszi a Dobók és Pálóczyak – egy törzsből eredvén – ez ideig- csak gyanított czímerközösségét. Nagy Iván (M. Cs. III. 328.) még erről nem tesz említést, de Siebmacherben (VI. 138.) erre vonatkozólag következőket olvassuk: «Ezen Dobó Ferenczczel kihalt nemzetség egy törzsből származva a kihalt Pálóczy családdal, valószínűleg ezzel egy czímert használt,» E gyanítás ez úton bizonyossá vált s a Troph. Estoras nyomán Nagy Iván művében s Siebmacherben közlött Dobó czímert bátran és biztosan «hamisnak» jelenthetjük ki.
A koronás sárkány-kígyó helyzete is szokatlan, nem – mint rendesen – a paizsot, hanem a teljes czímert köríti. Hogy a sárkányrend jelvénye-e ez? positiv adat hiányában biztosan meg nem határozhatjuk, miután e jelvény ugyanazon alakban s helyzetben nemcsak azon családok czímerpaizsa körül alkalmaztatott, melyeknek valamelyik őse e rendjel oklevélileg bebizonyítható tulajdonosa volt, hanem olyanoknál is (Aczél, Berzeviczy?, Csergheő, Dercsényi stb.), kiknek elődei. e rendjel birtokában nem voltak. Czímerünknél, a sárkány szokatlan alkalmazása s azon körülmény, hogy a czímerrel semmi szervi összefüggésben nincs, inkább enged a rend valódi jelvényére következtetni.
Évszám a síremléken sehol sem látható. Dobó István 1572-ben szeredi várában halt el s ez emlékét fia, Ferencz, állíttatta s kora az 1575–80-iki éveknél alig tehető későbbre.
Hogy a sírboltot, melyben a hős nyugodott, bolygatták-e vagy nem, azt csak egy vizsgálat dönthetné el; de azt hiszem, ez nem egyedül az én óhajtásom: vajha ezen minden részleteiben fenmaradt s összeállítható síremlék, egykori helyén a dobó-ruszkai sírbolt felett régi alakjában visszaállíttatnék.
