GLOSSÁK AZ ÁRPÁDOK GENEALOGIÁJÁHOZ. (Első közlemény.)
12GLOSSÁK AZ ÁRPÁDOK GENEALOGIÁJÁHOZ.
(Első közlemény.)
(Első közlemény.)
Az egyetemes történelemben elég fel nem világított kérdés fordul elő; de hogy a genealogiában sokkal több van ilyen, ez a dolog természetében fekszik.
Történeti eseményeknek erősebb visszhangjuk, tartósabb hatásuk van s a közönség érdeklődését nagyobb mérvben tudják felkelteni; ezért jobban gondoskodtak arról, hogy authentikus ismereteiket az utókorral közöljék, hogy fölösleges és az igazságnak meg nem felelő toldalékok salakjaitól tisztíttassanak.
Nem így van ez a genealogiában.
Genealogiai események – még ha uralkodó s történeti családok keretében történnek is – jobban korlátolt területtel bírnak, melynek határai között az érdeklődést fel tudják kelteni; megörökítésükről nem szoktak mindig kellő jártassággal gondoskodni s ennek következtében nem szokták hitelességüket s a történelmi kritika minden támadásai ellen való megóvásukat oly erős védfalakkal környezni, a minőket más történelmi igazságok megvédése czéljából felállítva találunk.
Könnyebb tehát valamely történeti eseményt megbirálni, helyreigazítani és megvédeni, mint valamely genealogiai adat fölött kritikát gyakorolni.
Az európai uralkodó családok, főleg a királyi dynastiák, genealogiáját a századunk utolsó tizedeiben nagy mérveket öltött történelmi kritikai kutatás már annyira s minden irányban művelte, hogy valódi eseménynek és a szerencsés kutató diadalának tekinthető, ha valaki eddig ismeretlen nevet fedezett fel, bizonytalan évszámot határozott meg s ingadozó alapon nyugvó leszármazást biztos alapra fektetett. Ily formán a mai genealogiai kutatás területe nemcsak roppant terjedelmes, hanem tekintettel eredményeinek fontosságára, igen háladatos is.
És – csudálatos – ha az elmult évtizedek, vagy még inkább a lefolyt századok számtalan genealogiai nyomtatványait kezünkbe veszszük, meg vagyunk lepetve a genealogiai adatok azon mennyiségétől, melyek mai napig ebbeli ismereteink leghomályosabb részleteihez tartoznak. – Oly kérdések, melyeknek helyes megfejtései a kutatási vágy netovábbját képezik, melyeknek megoldásában a legfáradalmasabb munka is legszebb jutalmát nyerné, ily kérdések, mondom, az érintett művekben oly megdöbbentő biztossággal vannak tárgyalva, hogy elődeink előrehaladottsága előtt akaratlanul is meghajlunk.
Ilyenkor el sem akarjuk hinni, hogy ugyanazon kérdések megoldása tárgyában tett saját kutatásaink alkalmával e már ismeretes megoldás figyelmünket kikerülhette; csudálkozunk elődeink jártasságán és mindentudóságán s föl sem foghatjuk, hogy ezen már régóta megfejtett kérdéseket a jelenkor más kutatói, kortársaink, szinte figyelmen kívül hagyták, s hogy kortársaink oly dolgokat állítanak homályosaknak, melyeket, hacsak kissé érdemesnek találták volna a régi műveket némi áttekintésre méltatni, teljesen megvilágítottak gyanánt kellene tekinteniök.
És mégis igazuk van az újabbkoriaknak, ha bizonyos kérdéseket eddig még meg nem oldottaknak tartanak.
Cornides Dániel 1778-ik évi, s a XI. századi magyar királyok genealogiájáról szóló, nehézkes latinsággal írt művének áttekintése indító oka e soroknak.
Ezzel koránt sem akarom mondani, hogy Cornides az eddig még meg nem oldott kérdésekre önkényesen felel; – őt e tekintetben csak kevés szemrehányás illetheti, a mennyiben összes állításainál forrásokat idéz s – habár tulajdonképen csak az Árpádházbeli királyok genealogiáját akarja tárgyalni, a legkülönfélébb európai uralkodó családok genealogiai viszonyait is érinti. – De minthogy ez alkalommal nekem is elég alkalmam nyílik arra, hogy számos inkorrektségre utaljak, melyek még a modern genealogiai irodalom leghangadóbb műveibe is befészkelődtek: remélem, hogy a következő genealogiai fejtegetések rémileg általános érdekkel is fognak bírni.
