Adalékok a felső-gechei Gechey család történetéhez és nemzedékrendéhez.
Adalékok a felső-gechei Gechey család történetéhez és nemzedékrendéhez.
Egy régi, kihalt s elfeledett nemes család emlékezetét óhajtom e sorokban feleleveníteni, mely Abauj vármegye Geche (ma Gecse) falujától vette nevét, itt élt több századokon át s itt is halt ki utolsó férfi tagjában Gechey Györgyben 1689-ben. Mint e család egyik nőágon leszármazó utóda, a családi levéltárban a Gecheyekre vonatkozó számos – mindmegannyi eredeti – oklevelekre találva, leginkább azok alapján következőkben adhatom a család történetét.
186A család legrégibb – fenmaradt okmányainkból kipuhatolható – nyoma István ifjabb király egy 1261-ben kelt okmányában található, melyben egyrészről a jászói ker. sz. Jánosról nevezett konvent, másrészről Sepus Jacinta fia, Demeter Doma fia, – és Gál Marcell fia között Supch földe (Zsup-Apáti) feletti hosszas perpatvart és viszálkodást – mint ezen szerzet patronusa – úgy intézi el, hogy a fennevezett birtokot a káptalannak itéli.*
Fejér Cod. dipl. IV. 3. 51.
Ezen Sepus, Doma és Gál, a Gechey család őseihez tartoznak, mely kitünik IV. Béla 1263. évből származott királyi leiratából, melyben a jászói prépost kérelmére az egri káptalannak meghagyja, hogy az István király által – a prépostságtól csereadomány czímén – elvett Perecse helységnek, valamint Kerch (ma Kércs), Isak az Aba nemből származott Ábrahám fia által ajándékozott Mézluk- s Supsch helység határait írja le.* Ez oklevélben Sepus Jacint fia, Demetrius Doma fia, Gallus Marcell fia, már mint Gecheyek – de Geche – említtetnek.
U. o. IV, 3. 146 – 148.
Marcellnek fia ez okmányok szerint Gál, ki a XIII.. század közepén élt, ennek két fia volt Urozlanus (Oroszlán) és Leustachius, kik 3–3 fiúval terjeszték tovább a nemzedékrendet.
1326-ban az egri káptalan előtt kelt eredeti osztálylevélben, Urozlanus Gál fia, László, János és Lukács fiaival egyrészről, másrészről Bálint, György, Péter, Leustachius fiai, ki szintén Gál fia volt, Gechei nemesek (nobiles de Geche) osztozkodnak az Abauj vármegyében, Miszla folyó mellett fekvő Gechének nevezett helységen, még pedig úgy, hogy annak éjszaki fele Oroszlán, – déli fele Leustach fiainak jutott.
A család ezen ágánál úgy az oklevelek sorában mint a nemzedékrenden egy emberöltő hézag támad, azonban Doma ágának leszármazását egy 1335-ben kelt leánynegyedet tárgyazó okiratból s két más 1370 és 1381-ben kelt eredeti osztálylevélből következőleg állíthatjuk össze:
Doma 1200.; Demeter 1261.; Miklós; Márton; Tamás (Hoportyi Klára) 1335.; László 1335.; Margit 1370.; Mihály; Jakab 1381.; Miklós.
Marcell ága az 1326-iki osztálylevélben említett hat férfi tag után csak a század utófelében (tehát egy nemzedéket átugorva) Péterrel folytatódik, kinek két fia volt: Sebestyén és László. Sebestyén mint katona tüntette ki magát s Zsigmond király 1410-ben, hűségeért, sok érdemeiért, de leginkább a boszniai hadjárat alatt tanusított vitézségeért,* hol férfiasan a veszélynek kitéve magát, vére hullásával harczolt, új adomány czímén adományozza a Tarkői (dictus) Sántha Tamás magvaszakadtán a koronára szállt, Sáros vármegyében fekvő Henning falut, belefoglalván az adományba László testvérét és utódait is. – Sebestyénnek négy fia volt: György, János, István és Miklós. – A legidősebbik: György ismét több oklevélben tartotta fenn nevét, így 1453-ban* István testvérével királyi adományban nyerik László királytól Dwnaharazthia (Duna-Harasztja) helységet, melybe – a budai káptalan egy eredeti kiadványa szerint – még ugyanazon évben beiktattatnak.*
Az eredeti donatio szavai: «praesertim vero et potissime in regno Boznae contra nostros et eiusdem S. Coronae aemulos variis discriminibus et imminentibus periculis seipsum crebrius viriliter et constanter exponendo, non sine sui grandi sanguinis effusione personaeque et suis rebus minime parcens laudabiliter et intrepide studivit.... Datum in civitate nostra Leuthyense feria quarta proxima ante festum beati Georgi martyris. A. D. 1410».
Datum Posonii in festo beatae Agathae Virginis A. D. 1453.
Feria sexta proxima post festum Paschae domini.
1466-ban Mátyás király jutalmazza meg ugyancsak Györgyöt s János öcscsét, nekik adományozván Tornay Osvald hűtlensége által a koronára szállt Ináncs községet Abauj vármegyében,* – melynek birtokába a budai káptalan egy eredeti kiadványa szerint a következő 1467. évben ellenmondás nélkül beiktattatnak.
Posonii in festo beatae Ceciliae Virginis. A. D. 1466.
Azonban ugyanezen György 1477-ben, a felső Magyarországon garázdálkodó csehek miatt (qui superiores partes dicti regni, igne et gladio vastarunt) a Borsodmegyében fekvő Bessenyőt, az abaujmegyei Devecsert, a Pest vármegyei Harasztit, úgyszintén Sz.-Andrást, Ináncsot, Bakolcsot, Hilyót és a nyavalyádi praediumot (mind Abauj vármegyében) zálogba adja Borbálának Abaády György leányának (ki Sebestyén fia volt) 330 tiszta igaz és jó súlyú magyar aranyforintokért.
Sebestyén négy fiának csupán leány utódai maradtak, kik beleházasodván a Puthnoky, Szemere, Enyiczkey és Possay családokba, velök a Gechey család idősb ága megszűnt.
Az ifjabb ág törzse: a már említett Sebestyénnek öcscse, Péternek fia László, ki Zsigmond király 1410 évi donatiójában szintén bennfoglaltatott. – Ennek fia Mihály a sárosmegyei ősrégi Varjúfalvi Varjú családból származott Annával kötött házassága által sárosmegyei birtokait szaporítá, – Mihály fia László szintén vagyonszerző volt s a káptalani és alispáni kiadványok 187egész sora fennmaradt azon részbirtokokról, melyeket Csányban, F.-Gechén, Baxán (a mai Koksó-Baksa) a Csányiaktól, Temesváryaktól, Kakiaktól és mérai Baxayaktól örök- és zálogjogon szerzett, sőt e szerzeményeket László holta után felesége perkupai Z˙n˙ Zsófia is folytatta.
Nevezetesebb férfiu volt a családban, László fia Márton, ki 1536-ban a János király és Ferdinand közti villongások idejében, Ferdinand egyik alvezére volt s Lónyay Gergelylyel a Ferdinandpárti Kassa város védelmével volt megbizva. Ez év decz. 4-én, mialatt Serédy Gáspár főkapitány Nagy-Idán családja körében időzött, a város előtt táborozó János király hada előtt a déli kaput megnyitván, a várost az ellenség kezére játszották, s magok is János király pártjára állottak.
Ez átpártolás a jutalmak egész sorát vonta maga után János királytól, Gechey Márton részére. Mindjárt a következő 1537. évben (feria quinta proxima ante festum Pentecostes) Váradon kelt donatiójában Gechey Mártonnak adományozza Penzwerew (Pénzverő) János Kassa városában fekvő egész kőházát, mivel előbbi tulajdonosa a Ferdinand-féle mozgalmakba elegyedvén, hűtlenség bűnébe esett.*
Qui contra publicam constitutionem totius regni nostri, Ferdinandinae factioni adhaesisset, partesque eius fovisset, per hocque notam infidelitatis palam incurrisse dinoscitur.
Majd 1539-ben Budán kelt adomány-levelében János király, a Gechey Márton és elődei által birt Felső- és Alsó-Geche egész falvakat, továbbá Cselfalva, Varjufalva, Recske és Buszló sárosmegyei falvakban birt részbirtokokat, miután arról szóló levelei Kassán – mely ekkor Ferdinand cseh király pártján állott – elvesztek, vagy mások által eltulajdoníttattak, új adomány czímén ismét Gechey Mártonnak és utódainak adományozza.
Azonban a legnagyobb jutalom az 1540. év folytán következett, a mikor is János király, a mint azt egy eredeti, saját aláirásával és pecsétjével ellátott donatiójából olvassuk: a Ferdinandpárti Tharczay Ferencz és János nótázásuk által a koronára szállt összes birtokaikat, ú. m. a Sáros vármegyében fekvő Budamér, Kőszeg, Therebe, Zubócz, Peklén, Bogdán, Erdőske, Ábrán, Szinye, Lemes, Abos, Bolyár, Kemencze falukat, az összes wargoni és dethkei praediumokat Gechey Mártonnak és Lónyai Gergelynek adományozza, kik ezen birtokokba még ugyanazon évben beiktattatnak, mint azt a leleszi konvent egy eredeti pura statutionalis levele bizonyítja.
Gechey Márton Lónyai Gergelylyel együtt János király halála után is hű embere maradt Izabella királynénak és fiának János-Zsigmondnak s az adományozások sorát ő is folytatja 1543-ban az Abauj vármegyében fekvő Széplak helységgel, mely Keresztury Gergely és Boldizsár halálos sebekben történt kimúlásuk következtében a koronára szállt. E birtokba Gechey Márton Lónyai Gergelylyel a jászói convent egy eredeti pergamen kiadványa szerint még ugyanazon évben (in festo beati Emerici ducis et confessoris) ellenmondás nélkül beiktattatnak.
Márton feleségének családnevét nem tudjuk, keresztneve Frusina s második férje Ilosvay Mihály volt. – Ettől származott két leánya és egy fia: Pál. – Az idősebb leány: Dorottya elébb Kövér Pál-, majd Serjény Farkas felesége volt s érdekes nászhozományának lajstroma, mely 1548-ban keltezve, mint magyar nyelvemlék is figyelemre méltó. – A másik leánytestvér: Zsófia, Zoltay Jánoshoz ment nőűl. A férfi testvér: Pál, felesége Thybay Orsolya volt, leánya azon Thybay Ferencznek, kinek vejéhez intézett bizalmas leveleit e folyóirat 1886. évf 149–150. lapjain közöltem. – Gechey Márton 1551-ben halt meg, ekkor lajstromozták ládabeli portékáit magyar nyelven, melyben a drágaságok összeirása négy folio lapot tölt be.
Gechey Pál szintén a kard embere volt, erről tanuskodnak előnyös összeköttetései, ismeretségei s 1588-ban kelt végrendelete. – Ebben árváinak főtutorúl Rákóczy Zsigmondot, Monaky Mihályt és Rákóczy Ferenczet hagyja s kéri őket, hogy Panna leányának, míg Isten szerencsét adná neki, viseljék gondját (de ez korán elhalt), azonkívül laskán (jegy-) gyűrűjét a Rákóczy nemzetségre hagyja, Rákóczy Zsigmondnak egy bagaria szék ágyat, Rákóczy Ferencznek egy szőrhevedert hagy, végrendelkezik a Rákóczy Zsigmondtól kapott hat subáról, katonarendet illető ezüst marhákról, katona- szerszámokról, pánczélderekakról, ujjakról, egész temérdek pánczélról, sisakról stb. Ugyanezen 1588. évben felvett ládabeli portékáinak lajstromában: aranyos pallosról, demeczkij (damaskusi) ezüstös szablyáról stb. tétetik említés.
Gechey Pál 1588-ban elhalván, Anna leánya és Márton fia csakhamar követték őt, Katalin leánya Szuhay Gáspárné lett s kiskorú fia: Ferencz a Szuhay Gáspár gyámsága alatt maradt, ki őt gyermekéveiben szülőkhöz hasonló gonddal ápolta, később a tudományokban oktattatta, felserdülvén, előkelő udvarokba adta, a zavaros idők daczára birtokait jó rendben tartotta, sőt mint a Bereg vármegyében fekvő Mocholyát – nevelte is, arany, ezüst marháira, családi leveleire gondot viselt s azt kezeihez szolgáltatta. – Ezekért elismerésűl Gechey Ferencz 1611-ben Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány előtt átengedi Szuhay Gáspárnak az Abauj vármegyei Nagy-Kinyis, másként Sz.-György Kinyis faluban fekvő összes birtokait s nemesi curiáját, azon kikötéssel, hogyha Szuhay Gáspárnak vagy testvérének Mártonnak magva szakadna, 188azon esetben az a Gechey Ferencz maradékaira szálljon vissza.
Ferencz után még két nemzedéken keresztül élt a család, fiában Ferenczben, ki 1660 körül Abauj vármegyének szolgabirája volt s unokájában Györgyben, ki 1689 októberben bekövetkezett halálával családját is sírba vitte.
Előneve a családnak Felső-Gechei volt, czímere ösmeretlen, tagjai a későbbi időkben is, egy szépmívű női fejet ábrázoló intaglioval pecsételtek. – A Gechey család talán egyike volt azoknak, melyeknek czímerlevelük sohasem volt s czímert sohasem használtak.
A család leszármazását e tábla mutatja:
A felső-gechei Gechey család származékrendje; Marcell 1200 körül; Galus 1261–63.; Urozlanus; Leustachus; László 1326.; János 1326.; Lukács 1326.; Bálint 1326.; György 1326.; Péter 1326.; Péter; Sebestyén 1410.; László 1410.; György 1453, 66. 77.; János 1466. (Neje Margit); István †; Miklós; Mihály (Varju Anna); Dóra (Putnoky György); Borbála 1496. (Szemere Kelemen); Orsolya 1517. (Enyiczkey Zsigmond); Ilona 1517. (Possay Ferencz); László 1496. (Z˙n˙ Zsófia); Zsófia (Buszlay Osvald); Erzsébet (Gathályi Miklós); Katalin (Thybay Mihály); András (Potentiana); Imre †; Márton 1536. 40. 51. (Neje Frusina); György †; András †; Zsófia (Szendrői Bornemisza Jakab); Dóra (1. Kövér Pál, 2. Serjén˙ Farkas); Zsófia (Zolthay János); Pál † 1588 (Thybay Orsoly); Anna †; Katalin (Szuhay Gáspár); Márton †; Ferencz 1611. (Pándy Anna); Katalin (Puthnoky János); Anna (Gibárti Farkas György); Borbála †; György †; Pál †; Ferencz 1660. (Strás Zsuzsánna); György (utolsó sarj, † 1689.; Mária (Stenzel István); Zsuzsánna (Hosszúfalusy alias Major Márton); Katalin (Kecskeméti Nagy György).
CSOMA JÓZSEF.
