c) Assyrok és babylóniaiak.
c) Assyrok és babylóniaiak.
Az ókor valamennyi államában, hol a királyság a földi hatalom legmagasabb polczára emelkedett, hol a fejedelem isteni méltóságnak bitorlása mellett a legromlottabb ember gerjedelmeinek tartózkodás nélkül átengedhette magát: kiváló örökölhető rend nem fejlődhetett ki. A nap nem tűr maga mellett melléknapokat. Az ókeleti isten-fejedelmek nem tartották üdvösnek állásuk- és méltóságukra nézve, hogy mellettök oly rend fejlődjék, mely a tömeg fölötti jobb voltának egy, bár parányi részét is, nem a fejedelem pillanatnyi szeszélyének és kitüntetésének, hanem születésének vagy éppen érdemének köszönje.
Így pl. azt találjuk, hogy Assyriában, hol a király az istenek helytartójának tekintetett, a lakosság között sem kasztok, sem szorosan elkülönített osztályok, sem szilárd alapokra fektetett örökölhető nemesség nem léteztek. Az uralkodó szeszélye teremté a lakosság bizonyos társadalmi egyenlőségét.
Ily módon semmiképen sem találunk támpontokat az assyr genealogia tekintetében. Legfölebb fölemlíthetjük, hogy az uralkodók azon voltak, hogy az utókorra hagyott felírataikon, miket építményeiken és egyéb, emlékjellegű tárgyakon alkalmaztak, nem akarták a későbbi kort saját személyeik, valamint elődjeik személyeinek genealogiai viszonyai felől homályban hagyni.
Babylónban sem voltak különbek az illető viszonyok, noha itt már a chaldaeusok kasztjával találkozunk.
Ámbár a chaldaeusok a lakosság felsőbb és uralkodó osztályát képezték az által, hogy a papi méltóság kizárólagos birtoka által – mi minden keleti népnél az uralkodás kulcsának tartatott – az államon uralkodtak, a hadak vezérei voltak, a legfőbb hivatalokat viselték és a vazallkirályságot az assyr hatalom alatt osztályuk tagjaira át tudták ruháztatni: mégsem lehet állítani, hogy ők Babylón társadalmi testében az örökölhető nemesség azon uralkodó rangját foglalták el, melyet a braminok Indiában. Mert – igaz – nem belföldi tudósítások szerint különféle foglalkozásaik voltak, melyek körülbelül minden, tudomány és értelmiség által elérendő cselekvények monopolizálására czéloztak. Másrészről nem esett nehezökre oly állomásokat is elfoglaltatni tagjaik által, a melyeknek ugyan a papi hivatással semmi közük nem volt, de e helyett a kaszt czéljainak és szándékainak hasznára váltak. Azonkívül nincsenek adataink, hogy a házasságkötésre vonatkozó meghatározott rendeletek a más osztályokkal való összekeveredésnek korlátokat szabtak volna stb.
Itt tehát legfölebb azt lehet állítani, hogy a chaldaeusok a tudománynak és az irányadó politikai hatalomnak monopolizálása által a nemzet irányadó és tulajdonképeni uralkodó osztályává fejlődtek ugyan, de hogy ők az imént hangsúlyozott mozzanatok következtében szorosan szervezett, dogmatikus alapon örökölhető nemesi rendet nem képeztek.
Mi a braminnak születés és theokratikus törvényhozás által osztályrészül jutott, azt a chaldaeus – ámbár az ő születése is elég ajánló volt – saját erejének kisebb-nagyobb mérvben igénybevett felhasználásával kényszerűlt megszerezni. Ily módon Babylónban sem találjuk a genealogia főálladékait. Minden genealogiai tudósítás, a mi Babylón és Assyria történetéből ránk szállott, a királyi családokra vonatkozik. Természetes, hogy nem szabad sem a belföldi, sem a külföldi forrásoknál a genealogiai módszer mivoltát megbírálni. Némely dynastiát csak minden genealogiai összefüggés nélkül ismerünk, és minthogy a korona többnyire az atyáról a fiúra szállott, ennélfogva a források mellékágakat nem ismernek.
A külföldi források közt említésre méltók a héber, görög és rómaiak. A belföldi Berososnak görög nyelven írt adatait az ékiratok szövege nem mindig igazolja.
