b) Indusok.
b) Indusok.
A régi indusoknál a népnek bizonyos rangszerinti rendekre való oly szorosan meghatározott felosztását találjuk, minőt az ókor egyik népénél sem tapasztalunk.
Az összes lények atyjának, Brahmának tulajdonították, hogy az emberi nemet négy osztály szerint (szájából, karjaiból, csípőjéből és lábaiból) alkotta.
A braminokat – az első osztályt – az isteni törvények tanulmányára, azoknak másokkal való közlésére és az áldozat végrehajtására utalta. A ksatrijáknak – a második osztálynak – a nép megvédésének kötelességét tűzte ki feladatúl. A vajçjáknak azt hagyta meg, hogy marhatenyésztők, földmívelők és kereskedők legyenek, míg a çudrák – az utolsó osztály – csak arra köteleztettek, hogy a többi kasztoknak szolgáljanak.
Ezen theokratikus társadalmi alakulás minden előjogának oroszlánrésze a braminokat – az első osztályt – illette, kik művöket azzal koronázták meg, hogy a népnek kasztokra való felosztását örökölhetővé tették. Minthogy a kasztok rangfokozatát az istentől származtatták, istenkáromlásnak tekintették és egyáltalában nem is tűrték, hogy egyik kasztból a másikba bárki is átlépjen. A kiírthatatlan és örökös jellem, az áthághatlan elkülönzés, a vallási fölszenteltség és az istenség által szentesített beiktatás: ezek azon jellegek, melyek alapján a kaszt-rendszer a régi indusok hivatására befolyást gyakorolt. (Vivien de Saint Martin.)
Noha az első három kaszt politikai jogokat, vallási kiváltságokat, társadalmi előjogokat, a név és a nemzeti mult közösségét egyformán bírta, mégis gondoskodva volt arról, hogy a braminok egy minden tekintetben kitüntetett rendnek legfőbb polczát elérjék; mert daczára, hogy az első három kasztnak külső jele is közös volt, mégis e tétel: «a braminok a törvények rendszerének alapjáúl hirdettetnek» törvényre emeltetett, mihez még a következő tételek is 18csatoltattak: «A braminok az elsők az emberek között», «a bramin világrajöttekor elfoglalja az első rangot a földön; mint legfőbb ura a lények összességének, a törvény kincsének fentartása fölött kell őrködnie; egy tizéves bramin és egy százéves ksatrija mint atya és fiú tekintendők, úgy, hogy a kettő közül a bramin az atya».
Az első három kaszt kiváló állásának külsőleg szemlélhető jeleihez csatlakoztak még az első kaszt számára előírt tömérdek kötelességek és ranghoz illő házasság kötésére vonatkozó rendeletek. E szerint a «noblesse oblige» és a mesalliance elvét oly világosan látjuk ebben kidomborodva, hogy minden tétova nélkül állíthatjuk, hogy itt a szó szoros értelmében kiváló nemesi renddel van dolgunk.
Minthogy nem e sorok feladata a nemesség történetét írni, és minthogy a régiek mesalliance-a és törvényesítése egy később megjelenendő tanulmányom tárgyát képezendi, meg kell itt elégednünk a régi indusoknak társadalmi, kasztokra való felosztását illetőleg az eddig előadottakkal, mely felosztást még a buddhismus sem volt képes egészen eltörülni.
Világos dolog azonban, hogy a papi és katonai nemességhez való tartozás, a tetemes előjogok által, melyek nevezett nemességgel összekötve, a vallási és politikai hatalomnak egyetlen egy osztály kezeiben való összpontosításával azonosak voltak, s a szigorúan előszabott kötelességek, házassági viszonyok stb. következtében a genealogiai érzék ébresztésére és tettlegesítésére elegendő alapot nyújthatott.
Noha a régi indusok korából való emlékjelekből e tekintetben vajmi keveset tudunk, mégis a tényleges állapotnak megfelelő szükséges dolognak kell tekintenünk, hogy az egyes rang előnyeinek megóvására, a törvényesen előszabott leszármazás ellenőrzésére s arra, hogy idegen s bitorló elemeknek a főnemesség istenileg szentesített osztályába való iktatása elkerültessék: a genealogiai nyilvántartás, nemzetségi lajstromok megindítása s a nemesség és őspróba intézménye a régi indusoknál, legalább a braminok virágzási kora alatt, bizonyosan gyakoroltattak.
Dr. WERTNER MÓR.
