a) Egyptom.
16a) Egyptom.
Ó-Egyptom társadalmi viszonyai csak kevés támaszpontot nyújtanak a genealogia által e helyütt elfoglalt álláspont megítélésére.
Eddigelé Egyptom társadalmi alakulásának alapját a lakosságnak úgynevezett kasztokra való felosztásában szokták keresni s ezen kasztok között a papi osztálynak az örökölhető, kiváltságokkal felruházott nemességi rendnek jelentőségét tulajdonítani.
E feltevés jogosúltsággal bírna, ha a régi kaszt-rendszer alapjai az egyptomiak osztályozásánál kimutathatók volnának. Ugyanis a kaszthoz tartozók három feltételhez voltak kötve: bizonyos foglalkozásoktól el voltak tiltva, csak saját kasztjukbeliekkel köthettek házasságot és csak atyjuk hivatását volt szabad követniök. De az emlékjelek, – hogy csak a papi és katonai osztályról szóljunk, melyekben görög írók adatai szerint az atya hivatása a fiúra szállt, – bizonyítják 1. hogy a katonai és papi hivatás nem voltak mindig egymástól elkülönítve, hanem sokszor egymással összekötve és nem ritkán valamely foglalkozással egyesítve; 2. hogy oly egyén, ki hadi hivatalt viselt, oly ember leányát is nőül vehette, a ki papi méltósággal volt felruházva; 3. hogy egy és ugyanazon család tagjai különféle foglalkozást választhattak: az atya mint katona, fia pedig valamely polgári szolgálatban működhetett. (Busch).
E szerint a szó szoros értelmében sem a papi, sem a katonai kaszt nem létezett. A mit eddig Ó-Egyptomban kasztnak tekintettek, az Lenormant-Busch szerint inkább «testület»-tel volna azonosítandó.
Annyi azonban bizonyos, hogy azon emberek, kiknek papi vagy katonai méltóságuk volt, a legfőbb tekintélyben részesültek és hogy nevezetesen az utolsó dynastiák alatt egy nemét képezték az államban kiváltságolt nemességnek. De minthogy a hivatás örökölhetősége, továbbá maga a hivatás megválasztása és a házasságkötés megszorítása az egyptomi társaság alaptörvényeihez nem tartoztak, ennélfogva Egyptom mindkét kiváltságolt osztályában legfölebb egy nemét tekinthetjük a személyes nemességnek, mely talán csak egyedül a tulajdonos hivatásához és állásához, a személyes származás tekintetbevétele nélkül volt kötve.
Minthogy az egyesek származásában társadalmi előjogok igénybevétele nem volt megalapítva, már a priori mondhatjuk, hogy a genealogiai érzék számára és ennek gyakorlati alkalmazására a talaj kedvező nem igen lehetett. Ha még azt is számba veszszük, hogy a régi egyptomiak köz- és családéletébe több oldalról való betekintésekből következtetve, náluk a származás tisztasága és a házassági hűség fölött nem nagyon szigorúan őrködtek, akkor világos, hogy genealogiai nyilvántartás és azon törekvés, hogy a családok leszármazását és szaporodását az utókorral közöljék, semmiféle jelentőséggel nem bírhattak.
Ha pedig a genealogiai érzéknek mégis néhány, bár gyenge nyomára is akadunk, azt a következő két tényezőben kell keresnünk: az egyik az ókor legtöbb népénél található ama körülmény volt, hogy Egyptomban sem fejlődhettek meghatározott és maradandó nemzetség- és családnevek, minek ismét az volt a következménye, hogy valamely meghatározott személy megjelölésére mindig nemzőjének vagy valamely régi ősének a nevét használták; – a másik az Egyptomiaknál igen magas fokban előtérbe lépett állandósági elv volt, mely nevezetesen az idővel daczoló építményeikben, a lélekvándorlás tanaiban s azon törekvésökben mutatkozott, hogy bebalzsamozás által az emberi testet a rothadástól ótalmazzák. Az állandósági elv megvalósítására jól kifejlődött érzéküknek köszönhető, hogy Ó-Egyptom majdnem valamennyi emlékei feliratokkal telvék, melyek – minthogy Egyptom összes viszonyait felvilágosítják – itt-ott a mi genealogiai ismereteinket is öregbítik.
Különösen fel kell itt említenünk, hogy a számos egyptomi dynastiák többé-kevésbbé tökéletes és hibátlan lajstromai igen gyakran különféle képírati emlékjelekben föllelhetők, hasonlóképen vannak genealogiai tudósításaink Egyptom tartományi fejedelmeiről, és míg Manetho a régi dynastiákról görög nyelven írt krónikájában gondoskodott, addig nem egyptomi krónikások a Ptolemaeusokról bőven megemlékeztek.
Első sorban az itt felhozandó genealogiai forrásokhoz tartozik a turini papyrus. Ugyanabban az összes hitregei és történeti személyek lajstromait találjuk, a kikről azt mondják, hogy Egyptomban uralkodtak. A mesés korral kezdi 17s eredetileg a XIX. dynastiáig ér; vége elveszett. Az egyptomi történet egyik legfényesebb korszakában (II. Ramzes alatt) szerkesztetvén, e lajstrom nyílvános okirat jellegét hordja magán, melyben minden király neve után uralkodásának időtartama és mindegyik dynastia után az évek összege áll, melyekben az uralkodott. Fájdalom, hogy ezen okirat csak kevés töredékben jutott reánk.
A XIII-ik dynastiának megvilágítására szolgál az úgynevezett «ősök terme», egy a Karnaki templomtól elvett kis kamra, melynek falain III. Tutmesz (XVIII. dynastia) van ábrázolva, midőn hatvanegy elődjének képe előtt áldoz. Sajnos, hogy itt nem rendes és csak félbeszakasztott sorozattal van dolgunk, és így ez emlékjel nem egyéb, mint Egyptom királyi lajstromainak egy kivonata, mely még a pontos időszámításhoz sem alkalmazkodik.
A királyok lajstromainak legtökéletesbike az 1864-ben felfedezett úgynevezett újabb Abydos-féle tábla, mely körülbelül oly tökéletes, mint a Manetho-féle és ezt igen szerencsés módon ellenőrzi.
A királyok egyetemes lajstromához tartozik még Saquara táblája; míg azon okíratok, melyek valamely király vagy dynastia történetére vonatkoznak, nagy bőségben szálltak reánk mint felíratok és papyrus-íratok.
Manetho a Deltában fekvő Sebenytos város papja volt, ki II. Ptolemaeus alatt görög nyelven, templomokban letéteményezett hivatalos okíratok nyomán egy egyptomi történetet írt, mely, fájdalom, elveszett és csak az első keresztény századok néhány chronologusainak írataiban tartatott fenn.
A görögök között, kik Egyptom genealogiájával és történetével foglalkoztak, megemlítendők Herodot, Diodor és Eratosthenes. Ez utóbbi a Ptolemaeusok idejében élt, kiknek genealogiáját már többnyire római írók dolgozták ki.
Az úgynevezett tartományi fejedelmek genealogiáját és sajátságos viszonyait sírkápolnáik falaira irott életrajzaik közlik velünk.
E tartományi fejedelmeket illetőleg megjegyzendő, hogy ők, daczára, hogy Egyptomban örökölhető nemesi rend nem létezett, Egyptomban nevezetesen a XII-ik dynastia idejében igen hatalmas hűbéri nemességet képviseltek, melynek tagjai egymás közt és az uralkodó királyi házzal rokonsági és sógorsági viszonyban voltak. Bersche egyik sziklasírjában ily tartományi fejedelem a thermopoliti kerület «örökös herczegé»-nek és «nagy főnöké»-nek neveztetik.
