SZAKIRODALOM.
SZAKIRODALOM.
Az Anjoukori Okmánytár-nak, mely Nagy Imre szerkesztésében jelenik, immár negyedik kötete fekszik előttünk, mely az 1340–1346. évekből 380 érdekesnél érdekesebb oklevélnek tartalmazza szövegét. Terünk jelenleg nem engedi, hogy e nagyfontosságú kútforrásunk bővebb ismertetését adjuk; ezt jövő számunkra kell halasztanunk. Annyit azonban előre is jelezhetünk, hogy ez új kötet érdekességre és belső becsre nézve a megelőzők színvonalán áll, sőt azokat fölűl is múlja.
A báró Lo Presti család nemzedék-rendje. Legközelebbről igen díszesen kiállított füzet, valóságos amateur-kiadás, hagyta el a sajtót e czímmel «Fontana d’ Angioli báró Lo Presti család nemzedék-rendje. Budapest. Hornyánszky Viktor sajtója. 1885.» A munka kiadója kellemesi Melczer István val. b. t. tanácsos, ki ezzel a neje (szül. br. Lo Presti Henriette) családjának, melynek jelenleg csak két nőtagja van életben, a legszebb emléket emelte. A dolgozatot a család történetéről eredetileg Schlauch Lőrincz jelenlegi szatmári megyés püspök, akkor (1862-ben) mercyfalvai plébános, írta német nyelven; e kis munka akkoriban sajtó alá is került; az összes kinyomott példányok azonban egyen kívül, melyet Lo Presti Henriette bárónő mentett meg, s mely jelenleg is az ő birtokában van, megsemmisültek.
Ennek a német dolgozatnak fordítását, az eredeti szöveggel s genealogiai táblákkal együtt tartalmazza a díszes kiadvány, melyet több érdekes, Ausztriába és hazánkba települését tárgyaló levél-melléklet tesz érdekesebbé.
A Lo Presti család történetéről álljanak itt a következő rövid jegyzetek. Siciliában a XIV. század végén tűnik föl legelőször a család Péter személyében, kitől az egyenes származás kimutatható. E Péter Spanyolországból, hol őrséri nemesi családból származónak ismertetett, költözött új hazájába. Itt virágzott a család, magas hivatalokat viselvén, s nagy terjedelmű birtokokat élvezvén; itt bírta a «Fortuna d’ Angioli» báróságot, melynek első tulajdonosa a XVII. században élt III. János-Alajos. A haagai béke 1720-ban, melylyel Ausztria Sicilia birtokába jutott, döntött a Lo Prestik sorsa fölött is. Siciliai zavarok a családnak onnan elköltözését tették szükségessé. II. Ferencz 1736-ban egész családjával Bécsbe költözött, s fia Rochus már mint osztrák ezredes tűnt ki. E Rochusnak bárósága Ausztriában is elismertetett hosszú s beható vizsgálat megtörténte után; az 1764/5. 47. törvényczikk alapján magyar honfiúsítást is nyert, de a honfiúsítási eskűt halála miatt le nem tehette. Hazánkban e Rochusnak fia Lajos telepedett le a mult század végével. E Lajosnak testvére volt a hős Lo Presti József, ki 1788-ban Ráma várát huszonharmad magával négy óra hosszat védelmezte ötezer török ellen, míg egész csapatjával hősi halált szenvedett. A családnak Temesmegyében voltak nagy birtokai, melyek azonban, miként a családtagok, lassanként szintén összeolvadtak. E Lajosnak gyermekei közűl még két nőtag él; a családi nevet fenntartü fiivadékok mind elhúnytak.
Kegyeletes, de a tudományra nézve is hasznos dolgot cselekedett a kiadó, midőn a magyarországi Lo Presti családnak, melynek egyes tagjai kivált katonai erényekben tűntek ki, Lajos a polgáriakban is, felfrissítette emlékezetét.
A díszes füzethez a rámai hősnek arczképe s a család czímerének színes mása, mely vörös mezőben, lábaiban zöld pálmaágat tartó, jobbra néző koronás arany sárkányt mutat, van mellékelve.
