ADATOK A NÉMETHY CSALÁDOK GENEALOGIÁJÁHOZ. (Első közlemény.)
ADATOK A NÉMETHY CSALÁDOK GENEALOGIÁJÁHOZ.
(Első közlemény.)
(Első közlemény.)
Azon körülmény, hogy Szilágyi Sándor e folyóirat múlt évi folyamában «Az egyik Némethy család» czím alatt, az 1690. decz. 10-én Leopold által nemesített Némethy családról több érdekes adatot közölt, arra indított, hogy a Némethy családokról eddig egybegyűjtött adataimat közrebocsássam s így az imént nevezett közleményt, valamint Nagy Iván feljegyzéseit a következőkkel kiegészítsem.
I. A Némethy család neve helynévből eredt. Már 1009-ben telepedtek le a Szamos vize partján Szatmármegyében németek, kik Gizellával, sz. István nejével, jöttek az országba. Ezeknek telepét 1230-ban II. Endre kiváltságokban részesíté és ezt Nempthy-nek, később Némethy-nek írták, míg 1715-ben a 109. t. cz. által Szathmárral «Szatmár-Németi» néven egyesíttetett.* 1220-ban említtetik Némethy helység, melyben királyi udvarhoz tartozó személyzet lakott, a «butariusok», kik 1322-en királyi vadászokká tétettek.* 1270-ben előfordúl egy helység (villa) Némethy, melyet Moys nádor több más helységgel együtt a cisterciták ábrahámi zárdájának adományozott.* Ezen adományát a nádor 1272-ben kibővítette és újra megerősítette.* Kún László királynak 1275-ben kelt* oklevelében már a helység nevét 26a családnak nevével assimilálva találjuk. A király Hemmót, Márton fiát Némethyben, a «Leporarifer» helyzetéből* övéivel együtt, a nemesek sorába emeli. Mivel más előnévről a «de Némethy»-n kívül az okmányban nincs szó, természetesen ez volt a nemesített családnak is neve. Még határozottabban tűnik fel a helység és lakóinak névazonossága az egri káptalannak 1331-ben kelt okmányából, melyben a két Némethy és Kalapech helység birtokosai között megtörténik az osztozkodás. Egy részt kapnak a Rymai és Almagi család tagjai, másikat «comes Petrus, filius Andreae de Nemethy, item Jacobus, Dominicus, Nicolaus et Ladislaus, filii eiusdem comitis Petri, et Mihael et Balogh filii Blasii de eadem Nemethy». A Némethy nevű két helység Nográdmegyében feküdt, s határos volt a Zagyva vízével. A Zagyva mentében most is találunk egy kis helységet, mely majd így,* majd pedig Nemti-nek neveztetik.*
* Szirmay, Szatmár vármegye. I. 142. k. kk. II.
* Orsz. ltár. Lendvay, Liber Saecularium Regni Hung. Dignitatum. 363.
* Fejér, Cod. Dipl. V. 1. 85.
* U. o. V. 1. 260.
* U. o. V. 2. 252.
* Leporarifer királyi tisztség Kiszel Pál által «De priscis servientibus regiis et reginalibus in Hungaria» czímű műben a királyi tisztségek között nincs felsorolva. Fejér az okmány czímében «leporifer»-t tett. Ezen kifejezést nem tartom egyértelműnek az okmányban előforduló leporarifer-vel; mert míg az előbbi nyúlhordozót, addig az utóbbi a nyulászok (leporari) vezetőjét, gyűjtőjét jelenti.
* Korabinszky, Atlas Regni Hungariae.
* Kollerffy-Jekelfalussy, Helység-névtár 385.
A felsoroltakon kívül az okmányok még számos Némethy helységről tesznek említést. Így 1297-ben Nemeti helység lakói bizonyságot tesznek arról, hogy őket a háborús idők alkalmával Vbali Mihály főispán (comes) fiai oltalomban részesítették.* 1394-ben Csallóközben említtetik Némethy helység, mely az esztergomi érseknek zálogba adatott.* 1430-ban Némethy helység Simontornya mellett említtetik.* 1548-ban pedig országos törvényczikk rendeli, hogy az újonnan épített Némethy nevű castellum leromboltassék.* A jelenkorban már tizennyolczra emelkedett hazánkban a Némethy nevű helységek száma.* Ezektől temérdek család kölcsönözhette nevét, és valóban az ország minden táján bőségesen akadunk Némethiekre. Itt csak azokra vonatkozó adatokat gyűjtöttem össze, kik történeti feljegyzésekben és okmányokban előfordúlnak, szem előtt tartva, hogy gyakorta egy és és ugyanazon család, sőt személy majd Némethi, majd Németi, vagy Némedi és Német, sőt Nemtinek is neveztetik. Olykor egy és ugyanazon okmányban is többféleképen íratik.
* Fejér, Cod. Dipl. VI. 2. 94.
* U. o. X. 8. 385.
* Fejér, Cod. Dipl. X. 7. 284.
* 1548. évi 46. tcz. Corpus Juris Hung.
* Németi Tolnam., Némedi (Alsó) Pestm., Némedi (Kis) Pestm., Németi Baranyam., Németi Barsm., Németi Hontm., Németi Sopronm., Németi (Alsó) Ungm., Németi (Felső) Ungm., Németi (Hernád) Zemplénm., Németi (Hidas) Abauj-Tornam., Németi (Király) Besztercze-Naszódm., Németi (Maros) Hunyadm., Németi (Oláh) Besztercze-Naszódm., Németi (Sajó) Borsodm., Németi (Szamosújvár) Szolnok-Dobokam., Németi (Tornyos) Abauj-Tornam., Nemti (hajdan Némethi) Nógrádm.
Lássuk tehát a Némethyeket kor szerinti sorrendben:
II. Mint genust, először találom felemlítve a Némethyeket 1240-ben mint baranyamegyei lakosokat.* A nemesítettek között pedig legidősebben az 1275. év julius 11-én kelt adományozással. Kún László ugyanis, az irányában tanúsított többrendbeli szolgálatért a Némethy helységben lakó «leporarifer» Hemó-t és fivérét Tamást, Mártonnak fiai, a királyi zászló alatt harczoló nemesek sorába emeli.*
* Orsz. lt. Lendvay, Liber Saecul. Regni Hung. Dign.
* Fejér, Cod. Dipl. V. 2. 252.
A XIV. században élt Némethy János, kinek özvegye, született Muzsai Klára és leányai Krisztina és Margit számára Giletfi Miklós nádor 1349. aug. 1-én biztosíték-levelet állított ki.*
* Jászay Pál, Uj Magyar Muzeum. 1851–2. I. 398.
Ugyan e században élt Némethy Tamás is, ki a pálosok Szent-Péter apostolról nevezett szentpéteri kolostorának 1390-ben köznyelven «Stregenchy-Szt-Péter» földjének egy részét ajándékozta.*
* Rupp, Magyarország Helyrajzi Tört. I. 316.
A XV. században Székesfehérvárott bíróskodott Németh, máskép Némethi Bálint, miről egy általa 1471. nov. 2-án kiállított oklevél tanúskodik.*
* Magyar Történelmi Tár. VI. 233.
III. A XVI. században virágzott a zéthényi Némethy család, zemplénmegyei Zéthény helységtől, mely birtokában volt, így nevezte. Szirmay nyomán* ismerteti e családot Nagy Iván is.* 1529-ben élt e családból György, ki Zéthény várból Tárkányi Albert ellen menve, azon nagyobb hatalmaskodást követett el, mely abban állott, hogy tekintélyes számú földmívelő seregével, magán sérelmek megboszúlására, Tárkányi Albert lakházát felgyújtatta és őt nejével és gyermekeivel együtt abban megégette.* Valószínűleg ennek fia volt zéthényi Némethy Ferencz, ki erélye és önkénye által nagy hírnevet szerzett magának. Bizarus* és Istvánfi* szerint Tokaj vár birtokába úgy jutott, hogy miután azt Katzianer fővezér Ferdinand számára lefoglalta, a király Serédy Benedeknek adta, ez pedig halálos ágyán kiskorú fiának Istvánnak gyámjáúl Némethy Ferenczet 27jelölte ki.* Némethy a gyámból a gyermek zsarnokává lett, birtokát sajátjának tekintette, a szomszéd várakat, úgy mint Nagy-Kövesdet, Szerencset elfoglalta, és 1556-ban, midőn Erdélybe ment Izabella királynőhöz, neki e várakat – Ferdinand hűségétől elpártolva – felajánlotta. A minek hírére Ferdinand meghagyta 1558-ban Telekessy Imrének, a felsőmagyarországi részek főkapitányának, hogy az áruló Némethynek semmiféle élelmi szert a várba szállítatni ne hagyjon és így azok hiányában a várat feladni legyen kénytelen.* Telekessy a telet éppen ekkor Kassán töltötte, s meghagyá egyik vezérének, Dessewffy Istvánnak, támadná meg Tokajt. Ez, 1559. elején enyhe idő levén, útnak indúlt és a rossz útak miatt csak későn este érkezett Tokaj alá, s a várost azonnal megtámadta; Némethy az övéivel vitézűl ellenszegült, és az éjjeli heves csatában maga is hősiesen küzdött; vele szemhben Niger Bertalan, Dessewffynek egyik lovagja jött, ki Némethynek arczán kardjával sebet ejtett, mire vérrel borítva, övéivel a várba visszavonúlt. Dessewffy emberei pedig gazdag prédával távoztak. Maga Telekessy Némethynek erődített birtokát Zéthényt támadta meg. Zéthény, körülövezve a Latorcza vízével, földtöltések által erősített vár vala, melynek lebontását az 1548. évi törvényczikk ugyan elrendelte, de ennek daczára Némethy azt feltartotta, sőt újból megerősítette. Telekessy jól felszerelve ágyúkkal vonulván alája, azonnal el is foglalta. Ferdinand király Zéthényt Némethy hűtlensége következtében Telekessynek örök birtokába ajándékozta hű szolgálatai jutalmáúl.* Petheő és Bebek vezérek 1560-ban a szintén Némethynek birtokában levő és általa árkokkal és töltésekkel megerősített Szerencset támadták meg, mely vár két mérföldnyire fekszik Tokajtól. Némethy Szerencs ostromáról részint hirnökök által tudósítva, részint az ágyúk dörgését hallván, annak felmentésére sietett. Éjfél táján 500 lovassal, kik között lóra ültetett gyalogok is voltak, Szerencs felé indúlt, hová hajnal hasadta előtt egész váratlanúl megérkezett és a még alvókra nagy hevességgel reácsapott, úgy hogy azoknak nagy része halál fia lett; a kegyelemért esdők kegyelmet nyertek. Petheő és Bebek, megsebesülve, kevesedmagokkal alig tudtak menekülni. Némethy Szerencs várába nagyobb őrséget helyezve, gazdag zsákmánynyal diadallal vonúlt vissza Tokajba.* Ezen győzelem az erdélyi udvarnak, de főkép Némethynek nagyon emelte hangúlatát. János-Zsigmond fejedelem e hőstetteért ruszkai Dobó Istvánnak, az egri hősnek, bihari és középszolnoki birtokaival ajándékozta meg, melyeket ettől hűtlensége miatt elvett, és melyekbe Némethy Ferencz magát és testvére gyermekeit a nagyváradi káptalan képviselője, Babolchay György kanonok által 1560-ban beiktattatta.* Vagyona egyre szaporodott, gyarapítván azt zálogbavevés által is, így példáúl 1561-ben ugyancsak a nagyváradi káptalan előtt, néhai Mihály Hodos Pál leánya Dorottyának, Orgonás Gábor nejének, adonyi jószága egy részét Szabolcsban, zálogba vette.* Tekintélye még inkább növekedett, midőn 1562-ben János-Zsigmond fejedelem Magyarországba nagyobb sereget küldvén, ennek fővezéreiűl Báthori Istvánt és Némethy Ferenczet nevezte ki. A fővezéri tiszt átvétele után alig várta Némethy az alkalmat, hogy hősiességének jelét adhassa. Hadad várának parancsnoka, Sulyok György, Balassa tanácsára János-Zsigmond hűségéről Ferdinandéra pártolt, ez átpártolásért kívánt Némethy boszút állani. Tüzérségével Hadadot megtámadta, mely régi falaival ellenállni képes nem lévén, csakhamar meghódolt. A várat meghódolása után a vezérek nagyobb ágyúkkal szerelték fel és sánczokkal erősítették meg. Hadad elestének hírére Ferdinand fővezérei Balassa és Zay, nagyobb sereget összegyűjtve, annak visszafoglalására siettek; midőn ezek érkeztét Némethy meghallá, harczvágytól eltelve, vezértársa beleegyezése nélkűl, eléjök sietett, hogy velök nyílt mezőn megütközzék. Báthori e merészség veszélyes kimenetelét előre megjósolta; de Némethy 28elbizakodva hadi szerencséjében, mit sem adott szavaira, sőt a győzelmet biztosnak tartva, selyem zsinórt hordott magával, melylyel, mint hirlelé, az ellentáborban levő két Balassát, az apát és fiút, össze fogja kötöztetni; pedig ezeknek sógora volt, mert Balassa Imre leányát Zsófiát bírta nejéűl. Azonban Némethy elbizakodásának nagyon megadta árát. Az ellentábor jól fegyelmezett és kipróbált serege ügyes vezetés mellett oly heves támadást intézett ellene, hogy azt Némethynek gyakorlatlan fegyveresei kiállani képesek nem valának, meghátráltak, miből rendetlen futamodás lett, űzetve mindenütt a császári lovasság által. Maga Némethy Szentjobbig meg sem állott,* melyet mindjárt hamarjában el is foglalt és továbbra is megtartott, habár a pálosoknak perjele, György, ezen erőszakos eljárás ellen, melylyel nemcsak a zárdát, de annak minden jószágát is elfoglalta, a szepesi káptalan előtt 1563-ban tiltakozott.* 1563-ban, midőn Miksa és János-Zsigmond között a végvárak birtokjoga szabályoztatnék, akkor «Castellum Zenthiog» Némethy Ferencz birtokának tekintetett.* A reá következő esztendőben, 1564-ben már háborítatlanúl űzhette kényuralmát Zemplén- és a szomszéd Szabolcsmegyében, melyekben János-Zsigmond nevében adót vetett ki, minden porta után 1 frtot.* A Sárospataki Krónika már az 1563. évben beszéli róla, hogy, mivel Perényi Gábort és ennek nejét, Visolytól fogva egész Füzesvárig, a tokaji katonák által zsarnokilag űzette, ez boszút kívánván rajta állani. Miksa királyt reábírta, hogy Némethy Tokajban ostromolja;* azonban ez csak 1565-ben történt. Lehet hogy Perényi Gábor unszolására, vagy talán más okból, Miksa király vele leszámolni kívánt, azért ellene, Schwendi Lázár parancsnoksága alatt, 1565. év február havában 1500 embert 32 ágyúval küldött és a várat négy felől ágyúztatta. Perényi Gábor, a fővezér engedelmével, a Némethytől szenvedett bántalmakért viszonzásúl, maga állított fel ágyútelepet, melynek golyói a vár belsejét pusztították, míg a többiek a falakat törték. Maga a város a sereg megérkezése után azonnal ennek birtokába esett, és ott a német katonák jó bor mellett meleg hajlékokban helyezkedtek el. Némethy emberei a külön álló várba és annak közepén levő terjedelmes toronyba* vonúltak vissza. A tüzérség négy nap alatt oly rést tört a vár falain, hogy a rohamot meg lehetett kísérleni, mely azonban 600 ember veszteségével eredménytelennek maradt. Magának a várnak falai csakis akkor közelíthetők meg, ha a vízek be vannak fagyva; ekkor pedig oly kemény jég fedte a Tiszát és Bodrogot, hogy az még a nehezebb ágyúkat is elbírta. A várőrség itt-ott lékeket is vágott a jégen, melyekbe az ostromlókból sokan bele is hullottak. Az első roham után negyednapra újra tettek kísérletet; ekkor a legelszántabb védelem daczára a vár külfalai az ostromlók kezébe estek és innen a belső várat kezdették ágyúzni és azokra, a kik a réseken kitekintettek, a golyók egész záporát küldték. Némethy övéit egyre búzdítá, hogy a falakhoz közeledőket tűzzel-szikladarabokkal elpusztítsák. Midőn azonban febr. 10-én így buzgólkodnék, halántékába ellenséges folyó fúródott, úgy hogy agyveleje és vére a falra föccsent és azonnal meghalt.* Az ostromló seregben ennek híre csak másnap lett ismeretessé, mikor a várőrség kedvező feltételek mellett capitulált. Temetése minden pompa nélkűl, a legnagyobb csendben történt. A várat igen gazdagon felszerelve találták, volt benne majdnem négy ezer hordó legjobb fajta tokaji bor, pénz körűlbelől tízezer forint,* és temérdek 29mennyiségű értékes ingóság. Mindez részint a tisztek és legénység között osztatott szét, részint a vár fentartására fordíttatott. A capitulatio feltételei szerint – mint némelyek vélik – az átadók egész vagyonukat magukkal vihették, mások azonban állítják, hogy csak egy ruházatot és csupán kardot vihettek magukkal. Ortelius beszéli, hogy Némethy özvegye, Balassa Zsófia, csakis saját ékszereit vihette magával, ő azonban férje ékszereit és egész készpénzét is meg akarván menteni, ezt Báthory András, Balassa Menyhért és Perényi Gábor határozottan ellenezték, de Schwendi egész tekintélyével azt mondá: Megigértük neki, hogy kincsét elviheti, ezen igéretet meg kell tartanunk, ha mindjárt áldozattal jár is.* Özvegye gyermekek nélkűl maradt, mi abból is kitetszik, hogy Némethy, János-Zsigmond fejedelemtől kapott jószágokba magát és testvére gyermekeit vezettette be.
* Comit. Zemplin Not. Top. 286. és Comit. Zemplin. Not. Hist. 54.
* Magyarország Családai. VIII. 135.
* Szirmay, Comit. Zemplin. Not. Hist. § 169. 54.
* Petrus Bizarus, De Bello Pannonico, Schwandtnernél, Scriptores Rerum Hungaricarum. Tom. I. 668.
* Nicolai Istvánfi Historiar. Hung. Libri 1758 kiad. 232. – Utánna Katona, Hist. Critica. XXII. 874. kk. ll. és mások.
* A mit Budai Fer. Lexiconában 325. Szécsényi (Zéthényi helyett) Némethy Ferenczről és Serédy Istvánról, mint Györgynek fiáról, mond, téves. Észrevette e tévedést már Nagy Iván is és művének X. 153. l. 4. jegyzetében tesz róla említést.
* Felette érdekes Ferdinandnak Telekessyhez küldött levele, melyet itt közlendőnek tartok.
Kívül: Egregio Emerico Thelkessy gentium nostrarum in partibus regni nostri Hungariae superioribus existentium supremo capitaneo, fideli nobis dilecto.
Belől: Ferdinandus divina favente clementia electus Romanorum imperator semper augustus ac Germaniae, Hungarae et Bohemiae etc. rex etc.
Egregie fidelis nobis dilecte. Quoniam ad coercendum Franciscum Némethy, praefectum arcis Thokay plurimum refert, ut hoc tempore messis ab inductine frumenti prohibeatur, praecipue quum intelligamus arcem illam victualibus nunc nimis exhaustam esse; committimus Tibi, et mandamus firmiter, ut cum caeteris istic capitaneis nostris una, omnem diligentiam adhibeas, ne quicquam cuiuscunque generis victualium ad eandem arcem inportari permittas, sed obstruatis omnibus viis et aditibus, ad summam commeatus p nuriam illum redigas et hoc facto caetera ad eum compescendum sint faciliora. Secus non facturus. Datum Viennae decimanona Julii, anno Domini millesimo qzuingentesimo quinquagesimo octavo. Ferdinandus m. p. Nicolaus Olahus m. p. Strigoniensis. Joannes Listhius m. p. – Eredeti. Papir, a nagy pecséttel kívülről. Orsz. ltár. Acta Publica 32 cs. 9. sz.
* Istvánfi id. mű. Libro XX. 238.
* U. o. Libro XX. 242.
* Bunyitay Vincze, A váradi püspökség. II. 223. – Némethy e terjedelmes birtokot részint maga megtartá, részint hű embereinek adományozta. Dobó István még 1571-ben sem juthatott annak birtokába s ekkor Miksa királyhoz folyamodott azok visszaszerzése iránt. Tört. Tár. 1879. 705. l.
* Rupp. J. i. h. III. 142.
* Istvánfi i. h. lib. XXI. 253.
* Szirmay, Not. Hist. Comit. Zemplén. § 243. 78. l. – Rupp i. h. III. 170 és Bunyitay, A váradi püspökség. II. 475.
* Történelmi tár. 1884. 392.
* Szirmay Not. Hist. Comit. Zemplin. § 245.
* Magy. Történelmi Tár. IV. 51.
* Ortelius. Ung. Kriegs-Empörungen. 1665. kiad. I, 98. Tokaj látképével 1565-ből.
* Némethy halálát, mint ezen időben korszakot képező eseményt találjuk feljegyezve. És mégis halála napja iránt a történetírók nem birnak tisztába jőni. Például mindjárt Nagy Iván művében (Magyarország Családai VIII. 136.) halála napja 10, és a Torda-féle Ephemerides nyomán (Kovachich, Scriptres Rer. Hungar. I. 122.) febr. 11-ére is van téve. Ezen utóbbi adat téves. Az Ephemerides ugyanis időszerinti sorrendet követve febr. 5-ére teszi Tokajnak ostrom alá vételét és folytatólag 11-én annak bevételét, és mondja: XI. Februarii (1565) arx Tokay expugnata, in qua Franciscus Némethy globo pixidis per frontem ictus interiit. Az «in qua» csak az «arce»-re vonatkozhatik, nem a napra, sem az expugnatióra. A nap pedig csak az expugnatióra vonatkozik, nem pedig a halálra, mert a mondottakban nincs kizárva, hogy az előbb meg nem történhetett Tokaj ostroma alatt, a mint az valóban meg is történt. Hasonló értelemben ír a Sárospataki magyar krónika. (Magy. Tört. Tár. IV. 51.) «Svendi Lázár Tokajt megszállá 5 febr. a pataki úrral (Perényi Gáborral), és a Tisztán túl való hadakkal, és 11. febr. megvevé; mivel belől meglőtte a maga Corneliussa Németi Ferenczet.» Azon kútfőkben, melyekben nem főkép Tokaj bevételéről, de első sorban Némethy haláláról van szó, ott mindenütt február 10-ére találjuk azt téve, így Veres Balázsnál a Tripartitum ajánlásában. Magából a bevétel történetéből is kitetszik, hogy a capitulatiót megelőző napon történt Némethynek halála, így adja elő azt: Sambucus, Expugnatio Arcis Tokay. (Függelék az általa 1568-ban kiadott Bonfini, Rerum Hungaricarum Decadeshez 820). Istvánfi (id. mű 277). Bizarus Péter (id. mű Schwandtnernél I. 669) és mások.
* Szirmay, Not. Hist. Comit. Zemplin. § 217 egy millió frtot mond, idézve Istvánfit, ott azonban «unius myriadis summa» áll, a mi 10,000 frtot jelent. Egyáltalán Szirmay és Istvánfi között több helyen differentia van, habár előbbi utóbbit idézi, de gyakorta hibásan, így pl. azt állítja Szirmay Istvánfi után, hogy Némethy 1556-ban Nagy-Kövesdet ostrommal bevette és idézi Istvánfi Lib. XX., holott Istvánfiban az 1556. év a Liber XIX-ben találtatik, de itt Nagy-Kövesdről nincs szó, a XX. könyv 1557-el foglalkozik, itt sincs semmi Kövesdről. Szirmay (Not. Hist. Comit. Zemplin. § 230) azt hiszi, hogy a Kövesdi várral szemben levő dombon mai nap is fehérlő csontok itt-ott található sarkantyúk, kengyelvasak, zabolák stb. ez időből maradtak fönn.
* Ortelius, i. h. 98. Bizarus (. h. 669. l.) szerint Némethy Ferencznek holtteste eltakarítás végett nejéhez küldetett, ki akkor nem tartózkodott Tokaj várában.
Némethy Ferencz nyers katona létére is előszeretettel viseltetett a tudományok és a vallás ügye iránt; az ő pártfogásával több mű látott napvilágot, így 1562-ben Melius Péter neki ajánlotta következő művét: «Catekismus. Az Egész keresztieni tudomannac fondamentoma és sommaia a szent irasbol ezue szedettet, es meg emendaltatott». stb. Debreczen. 1562. Az ajánlat szól: Németi Ferencz tokaji kapitánynak «Somogy Peter Mester, a te Nagyságod szolgája». Melius Péter még ugyanazon évben Némethey nejének is ajánlott fel művet, mely a kísértet és bűnös ember közti párbeszédet és különféle könyörgéseket tartalmaz. A művecske két részből áll és mindenike Nagyságos Némethy Ferenczének van ajánlva, «Döbröczönben. XII. napján mind szent hauanak. 1562. 1562. Melius Peter a te Nag. szegen Caplannia». A harmadik mű: «Magyar Decretom, kyt Weres Balas a deakbolt udni illyk, a Werbewczy Istwan Decretomubol, meyet tripartitomnak neweznek, Magyarra forditot.» Érdekesek az ajánlás ezen sorai: «az felséged jámbor hive… az Nagyságos Némety Ferencz ez munkát indítá, szerezteté, és gondjával, költségével segíté, ki ezen dolognak indítása koron, az felséged hívsége mellett halált szenvede, az ő urának Serédi Jánosnak házában, Tokaj várában, az németek által puska lövés miatt, Böjtelő hónak 10. napján, Anno a nativitate Christi Jesu M. D. LXV.»* A mű czímlapján van II. János király és Némethi Ferencz czímere, mely utóbbit ez után Nagy Iván közzétette.*
* Szabó Károly, Régi Magyar Könyvtár 49., 50. és 56. sz.
* Magyarország Családai. VIII. 136.
Némethy Ferenczczel egy időben élt Miklós, ki 1556-ban az ungvári pálosoknak maga és Harkay Menyhért közvetítése által megszerzi Bosos ungvármegyei helységet.*
* Rupp, Magyarorsz. Helyrajzi Tört. II. 401.
NÉMETHY LAJOS.
