XXII. Szent-Miklós.
XXII. Szent-Miklós.
A Torda mellett feküdt s abba beolvadt második falu Szent-Miklós, a mely mint fennebb látók, Torda városának délnyugoti részén, a Tündér hegyalján és Torda vár körül feküdt, mely vár utóbb, az egykor tartozékát képezett faluról Szent-Miklósfalvi vár nevet is viselt. Torda ez ős várára vonatkozó történelmi adatokat fennebb már előadtam, most itt Szent-Miklós községét ismertetem.
Szent-Miklós kezdetben a Torda városa és Torda vármegye magvát képezett Torda vár nemes harczosai által lakott, s Torda kiegészitő részét képezett szabadközség volt, de a régi várszerkezet alapján nyugodott vármegyei rendszer lehanyatlásával e vár és a hozzátartozott Szent-Miklós község is, egyes hatalmas földesurak kezére, jelen esetben Mykud bán kezére jutott, még pedig Béla (László király által is helybenhagyott) adománya révén.
Az akkor hatalmas és kapzsi főpapság, s igy azok közt az erdélyi püspökök is igyekeztek a királyok jóindulatát, egyesek vallásos érzületét kizsákmányolva, minél több világi birtokot kezeik közé kaparitani, igy egyideig Kolozsvár városát is maguknak adományoztatták. A papi rendnek különösen pikje volt Torda városára is, mely már sóbányájánál fogva is nagyon jövedelmező aquisitiónak igérkezett, s már az egyházi birtoklás ugy is kezdeményezve volt Tordán, a mennyiben a garamvölgyi Szent-Benedek rendi szerzetesek egy ideig a tordai sóvámot és egy vásár jövedelmét, az aradi perjel pedig Egyházfalvát kaparitotta magának. E távoli papi birtoklók nyomában megjelent a fejérvári püspök is, s Kolozsvár megszerzése után egyideig kezébe kaparitotta a tordai sóaknák jövedelmét is – mint alább látni fogjuk – bár azt nem sokáig tudták megtartani. Ugy látszik, hogy szerencsésebb volt a mély vallásosság által áthatott Mykud bán és testvére Imrével szemben, a kiktől sikerült Szent-Miklós falut kegyes alapitványként megszereznie, a mint ez kitetszik Mykud bánnak 1288-ban Gy.-Fejérvártt márcz. 27-én (nagyszombat napján) kelt alapitványleveléből, mely szerint a Fermwalt-Kuken nemből eredő Mykud bán kijelenti, hogy ő és Imre testvére felvették volt a keresztet, s fogadalmat tettek, hogy a Szentföldre (Palestinába) mennek a pogányok ellen harczolni, de pénzhiány miatt ezen eskü pecsétje alatt tett fogadalmukat nem teljesithették, mi alól Fülöp püspök, a szentszék (a római pápa) magyar- és lengyelországi követe, oly feltétel alatt mentette fel, hogy valamely egyháznak 20 márkát adományozzanak. Mielőtt ezt teljesithették volna, Imre testvére isten itélőszéke elé hivatott (meghalt) s nehogy ott lelke terhelve legyen, de saját maga nyugalma és lelki üdveért, a pénzben kifizetni nem tudott 50 márka helyett, a Torda megyében levő Szent-Miklóst (Scent-Myclous), melyet Béla király adományából nyert s melynek birtokában László király által is megerősittetett, s mely az orodi Eclesia földjétől (Egyházfalva) délnyugatra, az Aranyos folyótól északra, az ő (Mykud bán) kerekegyházi birtokától keletre fekszik, s észak irányban a szintén az ő koppáni birtokával és a szindi Járay-nemesek birtokával határos, minden földjével, vizeivel, erdeivel stb. átengedi a fejérvári Szent-Mihály arkangyal temploma részére Péter erdélyi püspöknek, szükség esetén kész fennemlitett királyok Szent-Miklósra vonatkozó adományleveleit is előmutatni s azokat, a melyek más jószágait nem érintik, nevezett püspöknek egész készséggel ki is szolgáltatni.*
Lásd Fejér Cod. Dipl. V. 3. 436. Eredetiben a gy.-fehérvári kápt. levélt. Cista Capit. Fasc. 3. No. 33.
Fennebb Szent-Miklós vára ismertetésénél el volt mondva, hogy a birtok nem sokáig maradt holtkézen; Ulászló 1441-ben Bogáthy Péternek, László király pedig 1453-ban Losonczi Dezsőnek adományozta Szent-Miklós várával együtt, melyhez Torda város adója, vagy talán csak vámja is tartozott, mert e kérdés nincsen tisztában; tudjuk – fennebb oklevélileg ki volt mutatva – hogy Torda vára alatt sóvámot szedtek, a mit 1075-ben I. Géza király a garamvölgyi Szent-Benedek rendűeknek adományozott, később, a midőn Torda vára egyes földesuraknak adományoztatik, azzal együtt adományoztatik Torda város bizonyos szolgálmánya, a mi tributum névvel jelöltetik, ugy de a tributum (a mi szoros értelemben adott, de tágabb értelemben szedettpénzt is jelent) régi oklevelekben nem mindig adót, hanem gyakran vámot is jelentett, s igy nem lehet biztosan meghatározni, hogy jelen esetben a tributum alatt Torda adója, avagy csak a vár alatt ősidőktől fogva szedni szokott sóvám értetett-e? Én az utóbbit vélem, már csak azért is, mert azon egyezséglevélben, melyet Torda városa a notázott Losonczi Dezső fiaival Szent-Miklós átbocsátása iránt 1469-ben kötött, Szent-Miklós és Torda városnak ahhoz tartozott vámjáról (telonium) van szó és nem tributumról; de lett légyen az akár adó, akár vám, az mindenesetre terhelő volt a városra nézve, mert a mellett, hogy kiváltságait sérté, s a földesuri beavatkozásokra s zaklatásokra tért nyitott, egyszersmind terhes is volt, a mennyiben az 50 aranyforintot tett, a mi akkor sok pénz volt.*
Ez kitetszik a Losonczi-fiak egy 1469-ben kelt nyugtájából. Lásd gr. Kemény József App. Dipl. Tran. VII. 237.
Drághffy Bertalan erdélyi vajdának 1495-ben máj 2-án Tordán kelt rendeletéből az tűnik ki, hogy a tordai Szent-Miklós püspöknek szentelt parochialis egyház (keresztelő Szent-János és Szent-Ilonának szentelt) két oltárának rectora János pap volt, a kit a vajda a Fanchika Benedektől vásárolt peterdi és indali jószágokba rendel beiktatni.*
Lásd gr. Kemény József App. Dipl. Tran. VII. 237.
Csipkés Elek forrás megnevezése nélkül állitja, hogy Torda városa Szent-Miklóst és határát 1469-ben szerezte meg, hogy az Aranyostól elzárva ne legyen. Ezt azonban oklevél is támogatja, nevezetesen azon egyezséglevél, mely 1469. febr. 26. (sabb. pr. ant. Dcam. rem.) a kolozsmonostori convent előtt köttetett egyfelől Losonczi Dezső erdélyi vajda fiai László és Zsigmond, másfelől Literati Tordai László, Torda város főbirája, mint e város lakóinak megbizottja közt, a ki a nevezett város lakóinak nevében kijelentette, hogy habár Szent-Miklós községét Torda város ahoz tartozott vámjával (telonium) király ő felségétől nova donation megszerezte, s habár Losonczi Dezső vajda fiai László és Zsigmond (korábbi birtokosok) némely tordai polgárok közbenjárására minden ellenkezéstől és ellenmondástól tartózkodtak, s már most önként átbocsátják Szent-Miklóst, a tordai vámot stb. nemes Torda város örökös birtokába, viszont Torda város polgárai is készek méltányosság szempontjából s kárpótlásul nevezetteknek jövő pünkösdkor 50 aranyforintot fizetni, valamint abba is beleegyeznek, hogy nevezettek a bevetendő szent-miklósi földeket egy esztendeig használhassák, s azok csak ekkor menjenek át Torda város lakóinak végleges birtokába. Az ezen egyezményt megszegők 200 aranyforint kötpénzben marasztaltatnak el.*
Ered. Kolozs m. conv. levélt. in Fasc cott. Torda L. D. No. 11. Másol. gr. Kemény József App. Dipl. Tran. VI. 218. 1812-ben kelt transumpt. meg volt Torda város levéltárában.
Torda város tehát Mátyás király adományából jutott Szent-Miklós birtokába és mentetett fel azon földesuri teher alól, hogy vámját Szent-Miklós földesurainak volt kénytelen fizetni, a mi szabad polgáraira nézve elviselhetlen volt.
Nincs meg ugyan Mátyás király ez adománylevele, csak a fennebbi egyezménylevélben van rá vonatkozás. Ez adományozás történhetett Tordán helyben, hol Mátyás király az 1467. és 68-ik évben négyszer fordult meg; először 1467. szeptemberben, a midőn az erdélyi forrongás hirére villámgyorsan Tordán termett, s seregei a lázongókat szétrebbentették, midőn Tordáról szólitotta fel hódolatra a Kolozsvárra huzódott lázadókat, kik gyászruhába öltözve jelentek meg Tordán hódolni a kegyelmet osztó nagy király előtt.
Tordán gyűlt össze ez év okt. 3-án azon országgyülés, a mely a meghódolni vonakodó főnököket, azok közt idősebb és ifjabb Losonczi (Bánffi) Lászlót és Zsigmondot is, mint felségárulókat notázta, jószágaikat elkobozta s a király hivei közt szétosztotta.* Ekkor adományozhatta a nagy király a Losoncziaktól elkobzott Szent-Miklóst a hozzá hűséges Tordának; tehát Szent-Miklós elnyerése egyfelől a hűtlenség büntetése s a hűség jutalmazása tényét, másfelől a szabadság diadalát jelenté; mert az addig földesuri hatalom alatt állott Szent-Miklós, a mint Torda város kezére ment, egyszersmind a hűbériség kötelékéből is kibontakozott, s az addigi jobbágy lakók a város szabad polgáraivá lettek.
Lásd e forrongást tüzetesebben Kővári László Erdély Tört. II. k. 95–100. lapokon, részletesebben alább Torda város krónikájában.
Lassankint el is hagyták lakói a szolgaságnak egykori földjét s behúzódtak Torda városába s lakásaikat ott a szabad földön épiték fel. Arról, hogy e behúzódás mikor történt, nincs biztos adat, lehet, hogy az valamely hadjárat alkalmával a vár és falu feldúlása folytán történt, a mi azonban nincs feljegyezve.
A falu elköltözött, vára és temploma elomlott, fekvőhelye szántófölddé változott át, a Szent-Miklós püspök tiszteletére szentelt egykor fényes templomnak a hivőket imára hivó harangja elhallgatott, a vész idején a lakosok elásták, 1760-ban találták azt meg a szent-mihályfalviak s falujokba szállitották. De ott sem tudtam feltalálni az állitólag régi körirattal ellátott harangot – mely a beolvadt falu nevezetes érczoklevele gyanánt szolgálhatott volna – mert a 40-es években elhasadván, újra öntetett. Igy semmisült meg az egyetlen beszédes emléke is Szent-Miklósnak. Fekvőhelyét romok jelölik, de azért az nem semmisült meg, tovább él Torda városában, melybe beolvadt.
