XLII. A tordai kebeles polgárok. Torda érdemei a nemzeti műveltség és szinészet terén.
XLII. A tordai kebeles polgárok. Torda érdemei a nemzeti műveltség és szinészet terén.
Torda város polgárai ma egy tömör, erős testületet képeznek. Az 1848-iki egyenlősitő eszmék diadala után jogilag többé nincsen nemesi, polgári, sóvágói, zselléri osztály a jogegyenlőség e város minden lakóira vallás és nemzeti különbség nélkül kiterjeszté áldásait; ma a közügyek terén mindenki egyenlő jogot, egyenlő befolyást gyakorol, jogban és közterhekben egyenlően részesedik, a korszellem összeolvasztó hatása itt teljes mértékben érvényesül. Itt egy erős és művelt középosztály kifejlődésének örvendetes jelenségével találkozunk, mely osztály a kiváltságolt nemességnek helyét előnyösen pótolja s azt nagyobb erővel s hatékonyabb tevékenységgel helyettesiti.
Mindazonáltal a tordai polgárság között van némi látszólagos osztályozás, a mely azonban nem annyira jogi, mint inkább vagyonkezelési alapon jött létre, vannak az ugynevezett kebeles polgárok vagy ingremiatusok. Torda ősnemes lakói és ezek utódai, kik e város közbirtokosságát alkotják s kik az őseiktől reájuk szállt bizonyos oly hasznokban és élvezményekben részesülnek, melyek örökösödés czímén szálltak reájuk s a minővel a később oda települtek nem birnak s jogilag nem is bírhatnak; de még ezekben sem gyakorolják a kizárólagosságot, mivel bizonyos – aequivalens – összeg befizetése mellett a többieket is befogadják társaságukba és közös vagyonuk élvezetébe, mert azok is, kik nem tagjai a kebeles polgárságnak, vagy a később települtek is megszerezhetik az ingremiatusságot, ha a városban háztelket birnak s ha az ingremiatusok pénztárába egyszer-mindenkorra 500 forintot befizetnek.
A kebeles polgárság keletkezésének története ez. Fennebb láttuk, hogy a tordai őspolgárok, ugy miként a Bethlen Gábor, II. Rákóczí György és Apafi alatt odatelepitett hősök vitézségökért s hadi érdemeikért nemesittettek meg s egyik kiváltságuk volt a korcsmaregule kizárólagos tulajdonjoga. A nemesitett kebeles polgárok ezt már századók óta élvezték, ezek egyetemét nevezték ingremiatusoknak.
Az ily kebeles polgároknak minden egyese fel volt jogositva bort, szeszes italokat szabadon árulni és árultatni, a közlegelőt ingyen használni, az erdőkből évente fa- és jövedelem-osztalékot kapni, sőt a piacz és város más jövedelmei is osztottak közöttük. Mindezt élvezték 1849-ig.
Az 1848/49. és az 50-es évek elején e városra kivetett nagy hadisarczok és kényszer-államkölcsönök miatti aggodalmak fogamztatták meg az eszmét, hogy a szeszárulást a kebeles polgárok adják együttesen haszonbérbe s az igy évente befolyó jövedelem egy részét tartsák készletben ily eshetőségekre, valamint forditsák a város közművelődési czéljaira; a fel nem használt részt pedig tartsák osztatlanul együtt és tőkésitsék.
A kebeles polgárok létszáma jelenleg 806, ezek egyetemének ma van készpénzben 287,210 frtja, ingatlanokban 52,965 frtja, daczára annak, hogy ezen előretörekvő polgárság a tőkegyüjtés kezdete óta több mint 150,000 frtot áldozott a közügy és a közművelődés oltárára, főleg a város culturalis czéljaira, csinosodására. Nem fordulhat elő oly hazai vagy városi czél, hogy a tordai kebeles polgárok egész készséggel első sorban je járulnának ahhoz. Igy keletkeztek Torda számos iskolái, kisdedóvodái, nevelő-intézetei, sétatere, igy létesült a város kikövezése; az erdélyi közművelődési egylet czéljaihoz 500 frttal járultak.* A városnak is nagy ajándékot adtak, midőn saját házukat (a tulajdonjog elismeréseért fizetett egy arany haszonbérért) átengedték városházul s igy a város saját házából (mely előbb megyeházul, most törvényszéki helyiségül béreltetik) tetemes jövedelmet kap. A kebeles polgárok gyüjtött tőkéjükből szintén huznak hasznot, a mennyiben pénztáruk fizeti az ingremiatusok közteher-váltságát, mint például rovatalokat, közmunka-váltságot, községi adót stb.
E munka megjelenhetését is nemes áldozatkészséggel elősegiték, a mennyiben 200 példányra Torda városa 1000 frttal előfizetett, a minek felét a kebeles polgárok pénztára fedezte. Miért itt a nyilvánosság előtt Torda városának és kebeles polgárainak hálámat nyilvánitom.
Az ingremiatusoknak van előljárósága, vagy jobban mondva tisztviselősége, mely áll a kebeles polgárok által szabadon választott elnökből, jegyzőből, pénztárnokból és 12 tagú választmányból; ezek vezetik az ügyeket s az évente tartott közgyülésen számolnak megbizóiknak.
Város, a melynek polgársága a józan gazdálkodás, a vagyongyüjtés ily nemes ösztönével, a polgári erények ily kiváló tulajdonival van megáldva s a mely a gyüjtött vagyont ily nemesen és önzetlenül tudja felhasználni és közczélokra forditani: bizonyára nagy jövőre és gyors fejlődésre van hivatva.
Torda város minden izében magyar, hősöktől eredő lakossága nemcsak a harcztéreken tüntette ki magát vitézségével: hanem békés időkben a művelődés terén is számos előharczost adott a hazának. Már fennebb emlitém sok jeles tudósát, alább egy külön fejezet fog foglalkozni e város jeleseivel, itt csak átalánosságban akarok rámutatni arra, hogy Torda városa minden művelődési mozgalomnál nemcsak ott volt áldozatával és rokonszenvével, hanem igen gyakran kezdeményezőleg lépett fel, mintha a multban folytatott országos szerepköre erre mintegy ráutalta volna; országos és politikai vezérszerepétől más városok által elüttetvén, saját belső életkörében és a szellemi föllendülés terén igyekezett életrevalóságának és jóra termettségének tanújeleit adni.
Már fennebb feltártam azon nagy áldozatokat, a melyeket e város a nevelésügy terén felmutathat; de e mellett a művelődés és a szellemi élet minden terén ott találjuk a kezdeményezők, az előlhaladók között.
Igy a mult században is, a midőn Mária Terézia behizelgő és II. József erőszakosan germanizáló törekvései következtében a nemzeti nyelv előtérbe nyomásának s ez által a magyar műveltség emelésének nemes versenye fölébredt s a szellemi élet fejlesztése nemzeti irányt nyert; a midőn az első tudományos társulat »A magyar nyelvművelő társaság« Aranka György vezetése alatt megkezdé irodalmi munkásságát: ezzel párhuzamosan fejlődni kezdett a nemzeti nyelv másik ápoldája: a magyar szinészet is. Már az 1790-iki országgyülésen szőnyegre került egy állandó szinház megalapitásának kérdése, a rendek elfogadták a tervezetet, s a kormányszék védelme alatt létrejött 1792-ben Kolozsvártt a magyar haza első állandó magyar szinháza.
Ámde ezt előzőleg a magyar szinészet Erdélyben már multtal birt; Thalia papjai már régebben emeltek oltárt Erdélyben, hol a magyar nyelv és műveltség iránti érzék oly erős volt kezdettől fogva, hogy papjai már 1478-ban kérelmezték Mátyás királytól, hogy templomaikban a magyar isteni tisztelet behozatalát engedélyezze.* A magyar szinészet is oly korban kezdeményeztetett, a midőn még a külföld országaiban is teljesen ismeretlen volt, mert már 1517-ben kolostorainkban bibliai tárgyú szindarabokról, 1530-ban Abrudbányán tartott szini előadásokról, 1569-ben pedig »Balassa Menyhért« czímű drámáról találunk feljegyzéseket,* s igy állithatjuk, hogy az erdélyi fejedelemséggel egykorúlag mutatkoztak Erdélyben a magyar szinészet szárnypróbálgatásai. Igen természetes, hogy a nemzeti fejedelemség megszüntével, a hogy az erőszakos osztrák uralom nyelvünket és irodalmunkat kezdette háttérbe szoritani, a magyar szinészet ismét jelentkezett bérczeink közt, a mikor Torda város szolgáltatta a nemzeti ügy első uttörő bajnokait, Torda város szülöttje volt az a Ferenczi György, a ki már I-ső Lipóttól engedélyt nyert arra, hogy ő kizárólagos joggal magyar és latin darabok előadására szintársulatot alakitson, hogy társulata adó- és vámmentesen utazhassék s mindenhol előadásokat rendezhessen.* Ferenczi Tordán szülővárosában szervezte társulatát,* s ott is kezdette meg előadásait, később Kolozsvárra ment, hol mint a hagyomány mondja, némely utczára kirugó magas ház hiuja (padlása) szolgált szinpadul, mig a hallgatóság az utczán helyezkedett el. Utóbb (1765-ben) a szini előadások gr. Bánffy Györgyné házánál folytattattak.
Lásd Toldy: Magyar irod. tört. II. 63.
Chron Fuchs. Sup. Olt. II. 167. és Magyar Thalia 1553. 73.
Lásd Kőváry László Erd. Tört. VI. k. 181. lap.
Hiányoznak adataink, hogy társulatának kik voltak tagjai, de hogy Tordán előadásokat tartott, arra nézve van emlékezet Tordán, sőt a tordai unitar. Collegium jeles készültségű rectora, Derzsi Simó István (mint Uzoni Foszto feljegyezte Historiajában) több jeles szindarabot is irt a XVIII. század első felében. Ezek a szinészet és szini irodalom bölcsőjéül Torda városát mutatják.
1792-ben a szinészet Kolozsvártt állandósittatott, főuraink közül sokan (br. Bornemissza János, br. Bálintith János, gr. Teleki Ádám, Aranka György s mások) irtak és forditottak szindarabokat, a melyeknek előadását ismét Torda tette lehetővé, mert a tordai Fejér János, István, Sándor és Rozália szerveztek kormányszéki engedélylyel magyar szintársulatot, melynek tagjai voltak a fennebbieken kivül a Nagy-Enyedről jött Koncz József, Sáska János és a jeles Jancsó Pál. Ezek kócsi Patkó János igazgatósága és Lavota János karmestersége alatt a kormányzó és főnemesség pártfogása mellett megkezdették ez év november 11-én előadásaikat a Pataki-féle házban. 1795-ben már az országgyülés bizottságot küldött ki az állandó szinház épitésére szükségelt 30,000 frt összegyüjtésére. A telek megszerzésével 1805-ben már megkezdetett az állandó szinház épitése, de félbenszakadván a zsellérkedő magyar szinészetnek a gr. Rhédey által pártolt német szinészettel kellett küzdenie, mignem a fiatalság – katonai beavatkozást maga után vont – élénk demonstratiói azokat Kolozsvárról el nem távolitották. Az országgyülés ismét felkarolta az ügyet s 1811-ben csak a nemesek által fizetendő 100,000 frtot szavazott meg, a mit a rákövetkezett devalvatio 20,000 frtra szállitott le, sőt az egyháziak kivonása ezt is 4,000 frttal kevesbitette. De mindez nem hűté le az erdélyiek buzgalmát, a családi páholyok eladásából végre is begyült a hiányzó összeg s 1812-ben fedél alá került a szinház, de csak 1821-ben szereltetett fel egészen s nyilt meg márczius 11-én a főuri műkedvelők által előadott »Zrinyi Miklós« czímű darabbal. Ezen műkedvelők ez alkalomra csináltatott fényes öltönyeiket s fegyvereiket a szinháznak ajándékozván, ez által a szinház ruhatárának is alapját vetették meg. Azóta nemcsak virágzott Erdélyben a magyar szinészet, hanem ez adott lendületet a magyar szinészetnek az anyaországban is. Innen, ezen anyaintézetből a magyar szinészet ez első melegágyából nyerte a főváros is legkitünőbb művészeit, a szini irodalom legkiválóbb munkásait s igy a magyar szinészet nemeti létünk egyik éltető erőforrásává lett. A midőn ezt lelki örömmel jegyzem fel, kell, hogy Torda városának is meghozzam az elismerés adóját, mint oly városnak, a mely a magyar szinészet úttörő bajnokait első állítá ki a küzdtérre, mint a mely nemcsak jeles szinészeket adott e hazának, hanem a szinműirodalom terén is legelőbb szolgáltatta a maga termékeit, mint a mely először karolta fel melegen a magyar szinészetet s bocsátá ki azoknak rajait az ország többi városaiba, s ez által a nemzeti művelődés ezen terén is kiszolgáltatta a maga jutalékát ép ugy, mint a harcztereken megszerzé kiérdemelt babérait.
