A Béltekiek és a B. Drágfiak birtoka. Egy tizenhatodik századbeli jegyzék szerint Jakcsi-jószág a középszolnoki Tottfalu.
A Jakcsiak, Kusalyi Jakcsi György fiai: János, László és Dénes szerepeltek is, még pedig felgyújtották Tótfalu birtokot; ezért ellenük 1410-ben Balk fia, Sandrin, Drág fiai, Imre és Sandrin számára vizsgálatot tartottak.
A Somtelek és Szélszeg közt említett Tótfalu birtokot 1451-ben Báthori Szaniszló fiának, Istvánnak ítélték Kusalyi Jakcsi László fiai: András és László ellenében.
1462-ben bizonyos pénzösszeg átvétele mellett Kusalyi Jakcsi György visszabocsátotta Bélteki Drágfi Miklósnak, sőt az itteni részt Kusalyi Jakcsi János – teljes kielégíttetése után – örökre visszabocsátotta neki. Még ebben az évben Kusalyi Jakcsi János fia, György ellenében bizonyos ítélet 680alapján Báthori Szaniszlót akarták beiktatni, de Jakcsi emberei, ellenség módjára, megakadályozták.
Közép-Szolnoknak 1475 körüli adóösszeírása szerint a Zazar és Bozonhta közt említett Thothfalw (Zólyomi?) Dávid s Tamás jószágai 15 és 19 frt adóval. Ennek talán a mai Oláh-Tótfalu felel meg Szatmárban.
1543-ban a középszolnoki Thotfalwn 2 kapuszámnyi adóval rótták meg a Drágfi Gáspár jobbágyait, ellenben fölmentést nyert 2 szabados és 5 szegény. 1549-ben 1 kapu után adóztak Drágfi özvegyének a jobbágyai, míg 3 szegény és 2 új ház felmentést nyert az adózás alól. 1570-ben (Thothffalwban) szintén 1 kapu után rótták meg adóval a császár jobbágyait.
Mint az ezen vidéken levő többi falut, pl. Bikáczát, 1569-ben, mikor Báthori Györgyöt nótázták, János Zsigmond idősb Gyulafi Lászlónak adományozta Tottfalw-t is.
1595 okt. 12-dikén Báthori Zs. megengedte Rátóti Gyulafi Lászlónak, hogy a középszolnokvármegyei Thotfalu birtokával is szabadon rendelkezzék.
Közép-Szolnok vármegyének 1639 ápr. 19-dikén kelt igazolása szerint özv. Gyulafi Sámuelné Bethlen Anna jószág-igazgatója ünnepélyesen tiltakozott az ellen, hogy Tottfaluban mind a száraz-, mind a vizimalmot lebontatta Liszti Ferenczné.
A Náprádon 1733 jan. 21-dikén tartott tanúvallatás szerint a tótfalusi jószág Macskási-részre jutott az osztozáskor. Az osztozkodó felek a Gyulai-, Mikes-, Macskási-, Toroczkai- és Bethlen-családok voltak.
681Macskási Katának a tótfalusi határban Vadafalva felől való fordúlón fekvő rétjéből elfoglalt egy bizonyos részt Toroczkai Klára jobbágya. Ez ügyben O.-Horváton 1754 május 14-dikén tanúvallatást tartottak.
A «hadi segedelemhez való» hozzájárulásra 1797-ben összeírták e községből a következőket, főbb birtokosok: gróf Toroczkai Pál és Teréz; kisebb birtokosok: gr. Bethlen Sámuel és László, gr. Gyulai József, br. Bornemissza József és br. Radák Ádám; pap: Buta Dorofté; kántor: Pap Vonucz.
1733-ban Bükk-Tótfaluban (Strentz) 10 volt az oláh családok száma; egyesűlt papját Gergelynek hívták. 1750-ben (Strencz-en) a gör. kath. lelkek száma 125, a kik részén volt egy templom, egy működő pap, egy kántor s illette a papot két mázsa só. A pap Gyulafi Istvánnak taksát fizetett.
A gör. katholikusok fatemploma 1710-ben az új kőtemplom 1886 tájt épűlt. Anyakönyvük 1858-ban kezdődik. Elemi iskolát is (egy tanteremmel) ők tartanak fenn.
A tizenhetedik századból Csehi javak urbariuma czímmel fentmaradt jegyzék szerint Tohottfalván 18 jobbágy volt. Egy 1676 máj. 22-diki. kelettel Szilágy-Cseh urbariuma czímmel a csehi várhoz tartozó jobbágyok számáról fentmaradt összeírás Tótfalú részbirtokból hét jobbágyot, négy bujdosó jobbágyot és az utóbbiak négy puszta házát említi.
Gyulai Ferencz szilágycsehi birtokának 1689 jun. 5-dikéről fentmaradt lajstromában Tótfaluból két jobbágyról és nyolcz puszta telekről van szó. Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágában lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjából való jegyzék szerint Tótfaluban egy zsellér és egy puszta telek van. Ezek taksások.
1715-ben 8 jobbágyháztartás fizetett adót; 1 magyar és 6827 oláh; 1720-ban 12 jobbágy- és 1 zsellér-, összesen 13 háztartás, 4 magyar és 9 oláh. A népesség száma ebből következtetve 117 lélek lehetett a pragmatica sanctio korában és pedig 36 magyar és 81 oláh. A lakosok vezetékneve magyar ugyan, de nyelvre nagyobb részük oláh.
1847-ben a lakosok száma 158; valamennyi gör. kath. 1890-ben 572 lakosa van; nyelvre nézve német 7, oláh 565; vallásra nézve gör. kath. 565, izr. 7. Házak száma 106. A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 30, 1720-ban 145 köblöst; rétet 1715-ben 17, 1720-ban 62 kaszást.
1895-ben gazdaságainak száma 135, területe 1862 katasztrális hold, a melyből szántóföld 995, erdő 584, rét 102, legelő 97, kert 39, szőlő (parlag) 13, beültetve 2, terméketlen 30 hold.
A községnek 1900-ban 3872 K 84 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 1527 K 92 f.