101. SÁRD | Tündérkert | Kézikönyvtár

101. SÁRD

1238-ban Sard, 1282-ben és 1325-ben Sárd, 1364-ben Sard néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 183.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)

A XIII. század elején (1238) már püspöki birtok. A XIII. század végén (1295) a püspök külön kiváltságokkal szabályozza a sárdiak jogait és kötelességeit. Így bizonyos, hogy már a XIII. században plébániája

is volt, annál is inkább, mert lakói szász (német) telepesek. (Batthyaneum. II. 131.)

1333-ban Imre a plébánosa, aki a pápai tizedjegyzék szerint 5 pensát és 22 dénárt fizet, 1334-ben 4 pensát, majd 10 pensát. (Beke: Az erd. egyházmegye. 86.; Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 188.) 1401-ben Miklós a plébános és egyben dékán is. (Batthyaneum. II. 132.)

Középkori templomát később a gótikus kor stílusában átépítik. Eredetileg háromhajós román stílusú bazilika volt a XIII. századból.

A hajót a XVIII. században lerövidítik s a lebontott anyagból olasz hangulatú tornyot építenek. (Korunk. 1973. 356.)

1563-ban még szász papja van: Gylokai Mátyás, de utána magyarok a katolikusok.

Zömök kaputornya a XV. században épül. A kapubástya és a templom is – az átalakítások ellenére – sok gótikus elemet őriz: többek között a déli és az északi kaput, négy gótikus ablakot. (Anghel: Középkori várak. 176.)

Kőkerítése romos.

1525-ből a püspök alá tartozó várnagyról van adat.

Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.

A XVIII. században református anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.; Helységnévtár. 1913.)