DOMONKOSOK KOLOSTORTEMPLOMA
DOMONKOSOK KOLOSTORTEMPLOMA
A domonkosoknak már 1303-ban rendházuk van Besztercén. 1309-től priorjuk is ismeretes: Christian. (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., I. 93.)
1341-ben XII. Benedek pápa a besztercei plébános és a domonkosok közötti nézeteltérések ügyében intézkedik. (Documente. XIV. C., IV. 36.; György: i.m 388.)
1444-ben a besztercei domonkosok kéréssel fordulnak a pápához, hogy rendházuk látogatóinak javára búcsút engedélyezzen, amit IV. Jenő pápa meg is ad nekik. (Urkundenbuch. V. 134, 138.)
1454-ben a város bírái és tanácsa a Szent kereszt domonkos rendház javára tett alapítványokat (szőlők, rétek, halastó) és adományokat hagynak jóvá, amikor György
a prior. (Urkundenbuch. V. 449.) 1476-ban Laurentius de Valle Rosarum a prior, aki előbb a domonkosok nápolyi főiskoláján tanított. (Tonk: Erdélyiek. 278/1304.) 1488-ban Párizsban tanul Tristianus (Tonk: i.m. 341/2381.), 1509-ben pedig Melchior besztercei domonkos. (Tonk: i.m. 294/1572.)
A reformáció századában elég korán, már 1543-ban elűzik a szerzeteseket s a domonkosok kolostora világi célokat szolgál.
1717-ben, amikor a piaristák letelepednek Besztercén, az egykori rendházat, a hozzátartozó templommal együtt, megvásárolják, mely ekkor romos állapotban van. Éppen ezért csak rövid ideig használják.
1756-ig üresen áll, amikor a domonkosok szeretnék megszerezni és egyúttal a városban letelepedni. Tervük nem valósul meg. Az 1780-as években a romos templom és rendház köveit a piaristák új templomának építésénél használják fel. (Léstyán J.: Besztercze műemlékei.) A rendházból a bontás után megmaradt egy épületrész s abban egy középkori ajtókeret másodlagos elhelyezésben.
A régi domonkos kolostor
