Alapy János.
Alapy János.
Családja dunántúli, de hogy összeköttetésbe hozható-e a szigetvári hősök egyikével, Alapy Gáspárral?, az még eldöntésre vár. Mint Alapy János maga említi: ősei, nagyapái a győri székesegyházban találták temetőhelyüket, ugyanott részesültek a keresztség szentségében szülei, rokonai.* Eszerint családja győri volt s az az Alapy Gergely, ki a győri székesegyházban 1690-ben temettetett el s kinek sírja felett, a székesegyház falán, egy félszázad múlva is ott függött paizsa, buzogánya s a béklyó, melyet török rabságában viselt,* – Alapy Jánosnak nagyapja lehetett.
Alább idézendő egyházi beszéde.
„Supra portam appensa est tabula lignea, in qua pendet clypeus scutum et compedes, infra annus 1690. dein hoc distichon legitur.
Gregori hic Alapi, post turcica vinela soluti, Virginis in gremio molliter ossa cubant”. Károlyi L.: Speculum Jaurinensis Eccle. 7. l. Egyházi beszéde.
Gyermekkoráról csak annyit tudunk, hogy korán árvaságra jutott és – saját szavai szerint, – az időnek mostohasága miatt, 363árvaságában az országnak egyik széléről a másik szélére hányattatott. Iskoláit mégis szerencsésen elvégezte, az egyházi pályára lépett s a múlt század negyvenes éveiben már mint nagy-hindi plébánossal találkozunk vele.
Nagy-Hind Nyitra vármegyében közel esik Gimesvárához, hol gróf Forgách Pál váradi püspök, mint láttuk, gyakran tartózkodott. Itt ismerte meg Forgách Alapyt, meg is szerette s 1749-ben lehozatta Váradra. És ezzel Forgách, mint a következés megmutatta, leginkább a közügynek tett hasznos szolgálatot; Alapy nemes tulajdonainak érvényesítésére csupán alkalom kellett.
Forgách Alapyt először a váradi papnevelő intézet igazgatójává és szentszéki bíróvá tette, négy év múlva, 1753-ban pedig váradi kanonokká nevezte ki.* Utóbb királyi kitüntetésekben is részesült.
Lásd fentebb, 308. lap.
A királynő 1758-ban a báró Vécsey Mihály kora halálával megüresedett váradi kisprépostságot* , s még ugyanabban az évben apáti címet is adományozott neki.* Az előbbeni királyi oklevél említi ősét Alapy Gergelyt is, aki – úgymond – Buda ostrománál kitüntette magát. Eközben főesperes, majd püspöki helynök,* s utóbb királyi táblai főpap lett. 1765-ben a hétszemélyes táblához ment át főpapnak, amikor egyszersmind a címzetes dulcinói püspökséget nyerte el.*
Orsz. levéltár: Collat. eccl. VI. 55. és 59. II. Az apátság: „B. Mariae V. de Lucentia” volt.
Orsz. levéltár: Collat. eccl. VI. 55. és 59. II. Az apátság: „B. Mariae V. de Lucentia” volt.
Váradi püspöki levéltár: Protocol. C. 3. l.
Collat. eccl. VI. 176. l.
A váradi kisprépostság külön javadalommal bír. Egyik faluja: Szent-András, Várad közelében, a melegvizű Pecze folyó partján áll. Alapy itt derék, kőépületű malmot állíttatott.* Tervei voltak, miknek megvalósításához sok pénz kellett. Jövedelmeit is újabb jövedelmeknek forrásává tette. Megvette Fejér vármegyében a löki pusztát; Pesten két házat, a zemplénvár-megyei Tályán szőlőt szerzett. A fejérvármegyei birtok, valamint a pesti házak megvásárlása Alapynak királyi, majd hétszemélyes táblai főpapságával s ezzel járó pesti lakásával függ össze.
Ugyanott. 452. l.
Pestről közelebb érhette Győr városát is, hová szíve még késő vénségében sem szűnt meg vonzódni. 364
Mikor gróf Zichy Ferenc győri püspök 1775-ben aranymiséjét tartotta: Alapy szintén megjelent ott, mint az ünnep szónoka. Jól esik lelkének, hogy könnyíthet szívén s kibeszélheti, amit a jubiláló ősz püspök, Győr és Várad iránt érez.
„Abban az időben – mondja mindjárt beszédének kezdetén, – virágok láttattak a mi földünkön (Váradon); jeles nemzetségű és tökéletességű grófok, papi főszemélyek: gróf Csáky Miklós, gróf Forgách Pál, gróf Zichy Ferenc, kiket boldog emlékezetű kardinális, gróf Csáky Imre, akkor elpusztult váradi anyaszentegyháznak kertjébe (káptalanába) beplántála. Méltán nevezhetem pedig virágoknak, mert mind az hárman Krisztusnak jó illatjával 'betöltötték a váradi tartományt. De a két, jóillatú, kedves virágtársai elhervadtak, elenyésztek, akiknek emlékezetek áldásban vagyon, áldják a váradiak még a földet is, ahol csontjaik feküsznek. Az harmadik jelen vagyon, mint Krisztusnak jó illatja”.
Utóbb áttér Győrre, a győri székesegyházra s elmondja „édes emlékezetű” eleiről, nagyatyáiról mindazt, amit már fentebb említénk. Végre ráesnek szemei Szent László királynak ezüstbe foglalt koponyájára és míg egyrészről megvallja, hogy „mert – úgymond – Szent László királyunknak fundált kanonokja vagyok: kétszeres kötelességgel tartozom tisztelni Szent László király fundátorom drága szent tetemit”; másrészt meg nem állhatja, hogy ott a győriek között is fel ne kiáltson: „Oh, vajha lehetnék oly szerencsés, hogy ezen drága szent tetemeket, mint Mojzes József tetemit, magammal vihetnem és Váradon tisztelhetném!”*
Alapy szentbeszéde „Annus Jubiles” cím alatt megjelent 1775-ben. Ívrét. A – F2 = 12 számozatlan levél. Egy példánya a váradi püspöki könyvtárban.
És ez volt Alapy utolsó nyilvános cselekménye. A következő 1776. évben volt még egy, de már nem nyilvános; nemesnek azonban annál nemesebb.
Elkészítette végrendeletét, amelyben minden vagyonát egy Váradon felállítandó fiúnevelő intézetre hagyta. Magának egyszerű temetést rendelt, sírja helyéül pedig a váradi pálosrendűek egyházát választotta.* 365Néhány hónap múlva, 1778 február 16-án befejezte földi életét.*
Végrendelete codicillusaivla együtt Országos levéltár: Collat. Eccl. VI. 449. s köv. 11.
Váradi káptalani levéltár.
Pénzzé tett vagyonából közel hetvenezer forint gyűlt be.*
A fejérmegyei Lok pusztát Filetinczi Kelcz József magyar királyi udvari tanácsos s előadó vette meg negyvenezer forintért. Váradi püspöki levéltár.
A fiúnevelő intézet utóbb, a József császári korszak lejárta után fel is állíttatott a pálosrendűek egyháza mellett, tehát Alapy sírja közelében.
