Váradi klastrom.
Váradi klastrom.
A Szent-Ferencz-rend czélja s hazánkba jövetele. – Váradi klastromának keletkezése s hatása. – Helyének megjelölése. – XVI-dik századi sorsa s ismert tagjai.
Mint Szent-Domokos, ugy ennek kortársa s barátja, Szent-Ferencz is szerzetesrendet alapitott, mely szintén az alapitóról neveztetett el. E rend a szegénységen s az alázatosságon kivül a felebaráti szeretet gyakorlását tette feladatává s ezáltal szintén a városokba s népesebb helyekre volt utasitva, hol feladatának érvényesitésére s önfentartása egyedüli eszközének, a hivek alamizsnáinak kinyerésére egyaránt tért és alkalmat talált.
E rendet állitólag Nagy-Lajos király honositotta meg hazánkban, de Pázmány Péter már a XIII-ik század második feléből mutat fel ily rendü szerzetes-házakat, a váradinak keletkezését pedig 1301-re helyezi,* de e keletkezés, tekintve hazánk akkori zilált viszonyait, egy-két évtizeddel későbbre teendő. Annyi bizonyos, hogy a Szent-Ferencz-rendüek váradi klastroma 1339-ben már állt,* s ez időtől fogva az egész középkoron át folyton fennállott, jeléül annak, hogy szerzetesei mindig ki tudták érdemelni a váradiak kegyes adományait. Maga 439Váradnak püspöke, Báthori András, midőn uj alkotása, a várad-velenczei apácza-zárda alapjait letette, bizalmával tünteté ki e rendet, rája bizván az apáczák lelki gondjainak vezetését.*
«fundatum anno 1301» igy, de azért itt lehet toll- vagy sajtóhiba is. Péterffy K: S. Concilia. II. 281. l.
«vineam meam.… lego prćdicto Comiti Blasio consorti meo usque vitam suam ita videlicet, quod singulis annis Fratres minores, donec idem consors meus vitam finierit, unam tunellam vini habeant de eadem vinea.» Egy váradi nő 1339-iki végrendelete, mely még két izben emliti a «minoreseket», mint azon korban a Ferencz-rendüeket nevezék. Budai országos levéltár kincst. oszt. D. L. 3280. Eredeti, hártya; nem épen hű másolata Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 149–151. ll.
Lásd alább: Apáczák – Várad-velenczei klastroma.
Távol állván a nyilvános élet hullámzásától, inkább csak házi történetök volt, melynek feljegyzésén. hiven dolgoztak ugyan minden klastromban, de a beirt lapok nem jutottak el korunkig vagy még lappanganak.*
A rend történetirója, Fridrich O: Historia Provincić Hungarić Ordinis Minorum S. P. Francisci. II. 188. l. érdekesen jegyzi meg: «Diplomata... nec non alia documenta litteraria ratione Conventus antiqui nostri Varadiensis... qui ea avidius videre et relegere cuperet, eum ad Chartophylacium Provincić relogo, ubi non transumta, sed originalia videbit.» Ez 1759-iki felhivás soká nem kelt kiváncsiságot.
Annyit tudunk, hogy Várad polgárai amily szivesen látogatták e rend egyházát, mely a Szentlélek Isten tiszteletére volt szentelve; ugy temetkezni is oda kivánkozának.* Hasonlóképen e rend iránti rokonszenvök nyilvánul abban is, hogy legdrágább kincsöket, gyermekeiket is szivesen adák e rend tagjai közé, kiknek soraiban gyakran találunk Váradi nevüeket. Különben az isteni szolgálaton kivül tanitással is foglalkoztak s magasabb műveltségü férfiak sem hiányoztak közőlök, mint például Szegedi Gergely hittudor s a párisi sorbonnak tagja, ki azon kitüntetésben részesült, hogy a nagy vallási vitára, mely Segesvártt a katholikusok és protestansok közt folyt, az előbbeniek őt szemelték ki.* Emellett a köznapiasabb kézimunkától sem idegenkedtek, legalább biztos tudósitásunk van róla, hogy Báthory András tárnokmester családja bátori konventjének kijavitására a váradi Szent-Ferencz-rendüek házfőnökétől kért ácsmesterséget üző szerzeteseket, ki olyanokat küldött is.* E tulajdonságuk mindenesetre még tiszteltebbé 440tette őket, kivált a polgári osztály előtt; másrészt kezünkbe adja ama talány kulcsát, hogy minden vagyon és biztos jövedelem nélkül, hogyan tudtak mégis megélni? Pedig olykor csak Váradon is számosan valának, igy 1535-ben tizenkét felszentelt áldozár, hat növendék s azok tanitója és tizenhét fogadalmas testvér, összesen tehát harminczhatan* s köztök a növendékeken kivül bizonyosan elaggottak is, tehát olyanok, kik már nem tudták kenyeröket megkeresni.
«Item sepulturam eligo apud Fratres minores.» A fentebb idézett 1339-iki végrendelet. Ez intézkedés kétségkivül nem állott egyedül.
Lásd e munka I. kötete 398. l.
«Magnifice domine et patrone nostri ordinis observandissime. Post servitiorum nostrorum, orationumque commendationem. Accepi litteras Vestrć Magnificentić ex parte fratrum carpentariorum cum omni reverentia et honore. Qui quidem fratres carpentarii pro reformatione et reedificatione huius nostri cśnobii quamvis essent valde necessarii, prćcipue autem ad contegendam ecclesiam nostram in tectura vetustate nimium dissipata, pro cuius restauratione patrocinio cuiusdam excellentis viri disposuimus et iam in promptu habemus plus, quam viginti millia scilindriorum; nihilominus tamen, quia cupio semper servire Vestrć Magnificentić et secundum possibilitatem meam morem gerere: ecce ad postulationem eiusdem Vestrć Magnificentić misi eosdem fratres carpentarios ad Bathoriensem conventum pro aliquanto tempore, dimissa nostra ecclesia. Obsecro tamen Vestram magnificentiam, uti saltem post tres ebdomadas completas velit et dignetur eosdem fratres remittere Waradinum ad opus eis incumbendum, necessarioque perficiendum. In reliquo eandem Vestram Magnificentiam pro profectu Reipublicć longo ćvo semper prospere et feliciter valituram ex corde opto, atque divinam imploro maiestatem. Ex Waradino nono die mensis Junii; Anno salutis 1549. Vestrć Magnificentić servulus et Capellanus frater Martinus de Nagoch, Ordinis divi Francisci Gwardianus Conventus Sancti Spiritus Waradiensis.» Kivül: «Magnifico domino Andreć de Bathor Comiti, Tavernicorum regalium magistro et supremo regni Hungarić Capitaneo, domino et patrono nostri ordinis observandissimo.» Eredetije az erdélyi muzeum kézirattárában: gr. Kemény J. gyüjt. I. kötet.
Fridrich O: Historia Provincić Hung. Ord. Minorum. S. P. Francisci. II. 189. és I. 28–32. ll.
Klastromuk, melyben husz év elforgása alatt (1531–1552) hétszer tarták tartományi gyülésöket,* a város Körös-parti részében állt, és pedig a balpartiban s azon utczában, mely róla Szent-Ferencz utczájának neveztetett.* Helyének közelebbi meghatározása ma már alig lehetséges. Egy mult századi tudósitás szerént a vár kapujánál még romok látszottak, alattok sirbolttal, a hagyomány szerént a Szentlélek egyházának romjai.* Minthogy pedig a váradi Ferenczrendüek egyháza szintén a Szentlélek tiszteletére állt, ez egyházat a rend történetének irója határozottan ama romokban ismeri fel.* De Váradnak volt egy 441más, parochialis egyháza is a Szentlélek Isten tiszteletére;* a rendi történetiró következtetése tehát nem teljesen kielégitő, s végre is csak annyi bizonyos, hogy a kérdéses egyház s vele a klastrom a vár közelében ugyan, de attól valamivel lejebb a Körös partján állt, mert midőn Thurzó Zsigmond püspök idejében Sarmaságy Miklós és társai a pápai végrehajtót a várból kihurczolák, hogy a Körösbe vessék: evégre bizonyosan a folyó legközelebbi helyét keresék s e hely, az egykoru tudósitás szerént, Szent-Ferencz klastromán felül volt.*
Fridrich O: Historia Provincić Hung. Ord. Minorum. S. P. Francisci. II. 189. és I. 28–32. ll.
«In Civitate nostra Waradiensi in vico Sancti Francisci.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Monial. Poson. 61. 22. D. L. 6371.
«Eminebant ad arcis (Varadiensis) portam parietinć asceterii ac templi, cuius prćdivites cryptas spoliare occeperat, at prohibitus est Legionarius miles; verum hoc S. Spiritui consecratum erat.» Topographia magni Regni Hungarić. 1750. Viennć. 574. l.
Fridrich O: Historia Ord. Francisci. II. 189. l.
Vaticani tit. levéltár: Rationes collect. Polon. et Hung. 1317. 1332–1337.
«dominum Johannem executorem Sanctissimi domini Julii papć rapuerunt et duxerunt extra castrum... et ducto ipso ad portum Crisii supra claustrum S. Francisci» etc. Gr. Vay-család levéltára: XII. – V. ö. E munka I. kötete 362–363. ll.
De e klastrom, mely 1535-ben, mint láttuk, népes és virágzó vala s 1549-ben is még a bátori konventnek segitséget nyujthatott: a következő évek zavarai közt egész rendjével együtt gyors hanyatlásnak indult. 1546-ban e rend hazánkban 36 konventet számlált 491 szerzetessel; de ezután egymásután veszti el konventjeit s a szerzetesek száma is egyre apad. 1558-ban erdélyi konventjeik közől, melyeknek száma tizenkettő volt, már csak egy állt, a csik-somlyai; három évvel utóbb már a Királyhágón innen is annyira megfogytanak, hogy összesen már csak tizenegy konventjök maradt száz tizenkét szerzetessel.*
Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. II. 189. – I. 30–32. ll.
1542-től kezdve másodévenként mindig Váradon tarták káptalani gyülésöket, de 1552-ben utoljára.* 1549-ben még ujra fedetik egyházok elavult tetejét,* tehát reméllenek a jövőben, de hét évvel utóbb, amint Zabardy Mátyás váradi püspök elhalt, már a menekülésről kellett gondolkozniok s becsesebb egyházi szereiket a váradi káptalannal együtt ők is a Báthoryak ecsedi várába szálliták.
Fridrich O: Historia Ord. S. Francisci. II. 189. – I. 30–32. ll.
Nagochi Márton váradi gvárdián fentebb idézett levele.
Ezek közől három fejér kazula, több mint egy félszázad mulva, 1617 táján Kassára került. Mind a három szövete damaszkselyem volt, arany pikkelyekkel s gyönyörü himzéssel. A himzés az egyiken a keresztre feszitett Jézust mutatta s a kereszt lábainál Mária-Magdolnát. A kép hatását s a munka és szövet becsét még emelték a gyöngyök, 442melyekkel a képek diszitve voltak.* A másik kazulán szintén a szent kereszt volt Mária-Magdolnával, ki azt átölelve tartotta; a kép itt is gyöngyökkel volt kirakva, de már nem himezve, hanem a szövetbe nyomva.* A harmadik kazula már festett vala s kék és piros szinekkel fent pelikán madarat tüntetett fel alatta a keresztre feszitett Jézussal, kinek oldalainál Mária-Magdolna és Szent-Péter állottak.*
«Casula alba ex Damascena cum intertextis auratis scutulis. Crux habet Crucifixum elevato opere, ad basim Crucis est Maria Magdalena. Olim fuit ornata margaritis, sed omnibus est spoliata ab hćreticis... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis intextis. Crux habet Crucifixum presso opere cum pauculis margaritis, ad eius basin est Maria Magdalena Crucem tenens... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis et cćruleo, rubroque colore picturatis. Crux superne pelicanum habet, infra est Crucifixus, postea M. Magdalena, demum S. Petrus.» Knauz N: Régi egyházi ékszerek. Magyar Sion. II. 228. l.
«Casula alba ex Damascena cum intertextis auratis scutulis. Crux habet Crucifixum elevato opere, ad basim Crucis est Maria Magdalena. Olim fuit ornata margaritis, sed omnibus est spoliata ab hćreticis... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis intextis. Crux habet Crucifixum presso opere cum pauculis margaritis, ad eius basin est Maria Magdalena Crucem tenens... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis et cćruleo, rubroque colore picturatis. Crux superne pelicanum habet, infra est Crucifixus, postea M. Magdalena, demum S. Petrus.» Knauz N: Régi egyházi ékszerek. Magyar Sion. II. 228. l.
«Casula alba ex Damascena cum intertextis auratis scutulis. Crux habet Crucifixum elevato opere, ad basim Crucis est Maria Magdalena. Olim fuit ornata margaritis, sed omnibus est spoliata ab hćreticis... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis intextis. Crux habet Crucifixum presso opere cum pauculis margaritis, ad eius basin est Maria Magdalena Crucem tenens... Casula alba ex Damascena cum scutis auratis et cćruleo, rubroque colore picturatis. Crux superne pelicanum habet, infra est Crucifixus, postea M. Magdalena, demum S. Petrus.» Knauz N: Régi egyházi ékszerek. Magyar Sion. II. 228. l.
Aki ismeri egyházi öltönyeink szinbeli beosztását, tudni fogja, hogy ha csak fejér szinü kazula három volt, a többi szinek szerént még legalább négyszer annyi kazulának kellett lennie összesen.
S e drága, műbecscsel is biró ruhákat a szegény szerzetesek nem vették pénzen, hanem ajándékban kapták, mert előkelő családainknál épen ugy, mint az apáczaklastromokban az ilyen munkákon buzgalommal dolgoztak.
De drágaságaikkal a Szent-Ferencz-rendüek mintha jobb sorsuk csillagát is eltávolitották volna Váradról.
Csak nem rég megujitott klastromukat Varkocs Tamás Várad ostroma alkalmával szintén felégette,* s annak ujabb helyreállitására nehezen volt többé tehetségök s idejök.
Lásd e munka I. kötete 429. l.
Az 1557-iki junius 1–10-ike közt Tordán tartott országgyülés intézkedett ugyan, hogy Váradon megmaradhassanak,* de maradásuk csak 1566-ig terjedhetett, mert ők is kétségkivül azokhoz tartoztak, 443«kik az pápai tadományhoz ragaszkodtanak és abból kitérni nem akartak» s ennélfogva az idézett évi tordai gyülés végzése szerént János-Zsigmond «ő felsége birodalmából mindenünnen kiigazittattak».*
Szilágyi S: Erdélyi országgyülési emlékek. II. 79. l. hol csak «szürke barátok»-ról van szó, de ezek, valamint a «cseri barátok» neve alatt a középkorban Ferencz-rendüeket értettek. – Azon körülmény, hogy Izabella királyné 1558-ban, midőn a protestánsok «novi christiani» Váradon a Szentlélek egyházát kérik tőle, azt feleli, hogy ezt már előbb a váradi szegények (ispotály) használatára adta volt, (Erdélyi országgyülési emlékek. II. 90. l.) – e körülmény szintén amellett bizonyit, hogy Váradon két egyház állt a Szentlélek tiszteletére, különben ugyanegyet nem lehetett volna a szürke barátoknál is meghagyni s a szegényeknek is átengedni.
E munka I. kötete 441. l.
A konvent tagjai közől, a már emlitett Szegedi Gergelyen kivül, csak keveset ismerünk.
1388-ban Domokos atya mint volt váradi házfőnök emlittetik azon alkalomból, hogy a váradi káptalannal átiratta Erzsébet anyakirálynénak Budán 1383-ban márczius 12-én kelt levelét, melylyel Petrii Pálnak, László fiának visszaadatni rendelé Geszteréd szabolcsmegyei község harmadát, melyet testvérei: András és Ders az ő távollétében magokhoz ragadtak s Bulchi Zudar Istvánnál zálogba vetének.*
«religiosus et venerabilis vir Dominicus emeritus Guardianus claustri beati Francisci de Waradino.» A váradi káptalan eredeti, hártya levele. Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 1542. 73. – D. L. 6990.
Gergely atya a szépművészetek mestere s magyarhoni rendfőnök, Váradon 1499 junius 6-án megerősitette Alattyány Miklós váradi nagyprépostnak a várad-velenczei apáczáknál tett kegyes alapitványát.*
Lásd alább: Apáczák – Várad-velenczei klastrom.
1531-ben Athyai Péter lector volt s mint ilyen , tanitással foglalkozott.*
Fridrich O: Hist. Ord. S. Francisci. II. 189. és I. 30. ll. – Nagochi M. idézett levele.
Nagochi Márton, kit 1542-ben a Váradon tartott káptalanban negyedszer is megválasztának tartományi rendfőnöknek; 1549-ben mint váradi házfőnök fordul elő.* A rend valamely ép oly kegyes, mint szerény jótevője, ki nevét nyilvánosságra hozni nem engedé, azon kellemes helyzetbe juttatá, hogy Körös-parti egyházukra uj fedelet tétethetett – utoljára.*
Fridrich O: Hist. Ord. S. Francisci. II. 189. és I. 30. ll. – Nagochi M. idézett levele.
Fridrich O: Hist. Ord. S. Francisci. II. 189. és I. 30. ll. – Nagochi M. idézett levele.
