V.
338V.
UJ SZERVEZKEDÉS. – A SZENT-JOBBI VÁR KELETKEZÉSE. – UJABB APÁTOK S KÜZDELMEIK A SZOMSZÉD BIRTOKOSOKKAL. – A KÜZDELMEK ELFAJULÁSA S A MONOSTOR HANYATLÓ SORSA. – ADMINISTRATOROK. – A MONOSTOR ELVESZTI HITELES-HELYI JOGÁT S A PÁLOSOK BIRTOKÁBA JUT.
Kétszer pusztult el már az apátság, de ősi szelleméből még mindig meg tudott őrizni annyi életerőt, hogy romjaiból megifjodva támadt fel ismét. Ha még egyszer el talál pusztulni, vajjon megépül-e harmadszor is?
A szerzetesek mindenesetre számoltak a vész eshetőségével, s el voltak készülve az önvédelemre. Egy 1475-iki oklevél emliti az apátság szent jobbi várkastélyát,* mely hogy az idézett évnél korábban, talán épen a tatárok betörése után épült, nincs ugyan rája adat, de valószinü.
«Franciscus parvus et Ladislaus de Kereky castellani Castti Adrian ex instigatione Francisci, Benedicti et Michaelis de Chaak» fegyveres erővel megtámadták «Castellum seu fortalitium, consequenterque domum Abbatialem dictć Zentjogh.» 1475. Leleszi országos levéltár. Actorum. 1475. 18.
Nem kevésbbé érdekes lenne annak meghatározása, hogy a szerzetesek monostorukat erőditék-e meg, vagy pedig egy külön várkastélyt épitének? Az előbbeni föltevés mellett szól az általános gyakorlat, mely szerént nem csak a monostorok, hanem keritetlen városokban még az egyszerü egyházak is megerősitve, vagy legalább fallal keritve valának. Szent-Jobbon is kétségkivül falkerités övezé a monostort, s valószinüleg ennek alapjai látszanak ma is a domb oldalában; de tulajdonképeni erőditésnek, például a monostor éjszaki s keleti oldalán nem nélkülözhetett várároknak ott semmi nyoma. Azért inkább hihető, hogy az a vár, vagy csakugyan várkastély, mely a monostor alatt a Berettyó képezte mocsárok közt egy halmosabb szigeten állt, s melynek keletkezését eddiglen a XVI-ik század középen Nyakazó Antalnak tulajdoniták,* sokkalta régibb eredetü: még a szent jobbi apátok alkotása.
KERCSELICH B. A.: Historia Cathedr. ecclesić Zagrabiensis. 127. l.
Különben is mingyárt a tatárok kivonulása után uj élet s mozgalom emlékeivel találkozunk Szent-Jobbon. Simon apát, talán 339még az, ki a szent ereklyével Raguzába menekült, sietett először is az apátság jogait biztositani s III. István király levelét, mely a tatárpusztitás alkalmával elveszett, valószinüleg a királyi könyvek nyomán ujból kiadatá IV. Béla királylyal.* De Szent-Jobb történetének e második korszakában már nem nyerhette vissza többé régi fényét. Királyaink kegyelettel viseltetnek iránta e korban is s közőlök bizonyosan nem egy Szent-László sirjától elzarándokolt az első király szent-jobbi ereklyéjéhez is; de hogy uj adományokban részesitették volna, annak nincs nyoma sem történeti emlékeinkben, sem az apátság viszonyaiban. Másrészt az uj felvirágoztatás munkáját nagyban akadályozák ugy a kúnok ismételt betörései, mint az Árpádok kihaltával a szabad királyválasztás zavarai. Adorján vára, a Tamás-fiak s köztők a pártütő Kopasz nádor hadműveleteinek támpontja, Szent-Jobb közelében állt, és ez veszedelmes szomszédság volt jó barátra, ellenségre egyaránt. Megőrizte-e hűségét Szent-Jobb I. Károly király iránt vagy a félelmetes szomszéddal tartott? arról hiányzanak a határozott tudósitások, mert Károly király azon tette, hogy 1326-ban, tehát már trónja megszilárdultával János apát kérelmére IV. Béla levelét megerősité,* lehet a hűség jutalma, de a bünbocsánat kegyelmi ténye is.
KERCSELICH B. A.: Historia Cathedr. ecclesić Zagrabiensis. 127. l.
KERCSELICH B. A.: Historia Cathedr. ecclesić Zagrabiensis. 127. l.
János apát utódja Pál volt, ki az 1333–1336. évek közt vezette a szent jobbi monostor kormányát, tehát épen azon korban, midőn hazánkban a pápai tizedeket szedék. Pál apát évenként négy márka tizedet fizetett,* s ez adat az apátság anyagi viszonyait világitja meg. Látjuk ugyanis, hogy apátságunk messze elmaradt a várad-előhegyi, szintén királyi prépostság mögött, mely tizenöt márka tizeddel adózott, de magasan állt az ugynevezett családi apátságok vagy prépostságot felett, melyek, mint a csolti, eggedi, nyir-pályii csak garasokkal járultak a pápai tizedekhez.
Vatikáni titkos levéltár: Rationes Collect. Polon. et Hung.1317. 1332–1337.
Pál apát sokáig állhatott a szent-jobbi monostor élén, legalább három évtized mulva, 1369-ben is Pál apát az, ki birtoka, Piskolt miatt hosszas pert folytatott a szomszéd Reszege birtokosával, Reszegei Balázszsal;* nem lehetetlen azonban, hogy ez időközben két Pál nevü apátja volt a monostornak.
Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 311–312. ll.
340A fentebbi esemény mintegy első lánczszemét képezi azon erőszakoskodások- és viszályoknak, melyekbe egy egész századon át bebonyolodva látjuk Szent-Jobb apátjait s melyek a különben is már hanyatló apátságot még meredekebb lejtöre vezették, hasznot pedig legfeljebb annyit nyujtának, hogy mindenik viszálylyal egy-egy apát neve lőn megmentve a feledéstől.
A század letünése előtt, 1395-ben Simon apátot, e néven másodikat látjuk következni, kinek ismét Szent-Jobb déli szomszédjaival, a hagymádfalvi völgyön birtokos Putnoky-akkal gyült meg a baja. Nevezetesen Putnoky János tisztje, Somogyi István az oláhtelki jobbágyokkal két izben is rá tört az apát Csanálos nevü birtokára, azt felégeté s a jobbágyoktól tizenkét darab ökröt elhajtatott.* Mindez kétségkivül egy, már régebben folyó egyenetlenkedés meg-megujuló kitörése volt.
Zsigmond király vizsgáló parancsa ez ügyben, mely kelt «in Cluswar in festo Annunciationis B. Marić V.» (márcz. 25.) 1395. Leleszi országos levéltár Actorum. 1395. 19.
A következő XV-ik századot Mátyás apát nyitotta meg, de hogy a monostor napjai ő alatta sem folytak háboritlanul, mutatja Reszegei Györgynek, talán épen a fentebb emlitett Balázs fiának ama tette, hogy 1411-ben az apátság Besenyő nevü birtokáról minden gabonát és zabot elvitetett hatalmasul.*
Leleszi országos levéltár.
Meddig ült Mátyás apát a monostor kormányán? ki nem mutatható, mert azután egy negyedszázadon át hallgatnak történeti emlékeink Szent-Jobbról. 1439-ben a Reszegey György és fiai ellen tartott vizsgálat alkalmával van csak ismét szó a szent-jobbi apátról, kit egyebek között szintén tanuvallomásra hinak fel, anélkül azonban, hogy az apátot megneveznék.*
Gr. Károlyi-oklevéltár: I. 197. l.
De a százados viszály tetőpontját Balás apát alatt érte el, ki 1448–1459. évek közt állt a monostor élén. A Reszegey nemesek, ugy látszik, engesztelhetetlen ellenségei valának az apátságnak, gyülöletök apáról fiura szállt s végre is komoly következéseket vont maga után. A fentebb emlitett Reszegey György fiai, Gergely és János, Balás apát piskolti jobbágyát, Kis Illést a körtvélyesi erdőn 1448-ban megtámadták 341s félholtra verék.* Ez volt a kétségkivül kölcsönös erőszakoskodások kezdete, melyek a következő évek során annyira elhatalmasodtak, hogy Balás apátot végre kétségbeesett tettre ragadák. Szövetkezett a szomszéd Adorján vára urával, Csáky Ferenczczel, kivel együtt kiállitottak 144 főből álló csapatot, maga az apát 99-et, mind piskolti jobbágyait ezeket felfegyverezve, ráküldék a Reszegeyek birtokára, Reszegére, hol véres harcz fejlődött ki, melyből az apát és Csáky emberei zsákmánnyal és foglyokkal megterhelve tértek vissza.
Leleszi országos levéltár: Actorum.
A feltünő eset hire eljutott a trónig s az épen akkor királylyá választott ifju Mátyásnak egyik első teendője volt, hogy az apátot és Csákyt megidézte.* Mi lett a dolognak vége? az még ismeretlen; annyi bizonyos, hogy Balás apátról még csak egyszer van emlités, a következő 1459. évben, midőn most már Vitéz János váradi püspök részéről is ujabb panaszok mennek ellene a királyhoz;* két év mulva akár halál, akár elmozdittatás következtében már nincs többé az apátságban.
A király parancsa, mely a vádat egész terjedelmében, a vádlottak hosszu névsorával előadja, kelt Budán «feria secunda proxima post festum sanctć Trinitatis» (május 29.) 1458. Leleszi országos levéltár. Actorum. 1458. 27.–A kis hadjáratban nemes emberek s Csákynak tisztjei vezérkedtek, ilyenek Pázmáni Tárnok Mihály, Berczeli Tamás, Ákosi Antal, Horváti Peres László, Félegyházi Adorján, Szentkirályi György, Veres András, Szodorai Sebestyén, Sarkadi Péter, Ilyei Péter, Borsi Mihály, Pázmáni Mihály, Czibak János, Szántai Bekch László és Péter, Paczali Tamás és László.
Előbb a váradi püspök ér-keserüi tisztjei törtek az apát piskolti jobbágyaira; az apát viszont tisztjeivel s jobbágyaival a püspök szent-imrei s vajdai birtokait verette fel. Az apát hatalmaskodó emberei közt emlittetik «Benedictus Biró familiaris et sponsus dicti Abbatis». Mátyás király vizsgáló parancsa, kelt Budán «feria quarta proxima post festum beati Mathić apostoli» (február 28.) 1459. Leleszi országos levéltár. Actorum. 1459. 86.
Ő volt a szent-jobbi monostor utolsó apátja a középkorban. Eltünésekor az apátság történetében nevezetes fordulat állott be. Az egymást érő egyenetlenségek s hatalmaskodások a monostor életében beteges állapotokat jeleznek s ezek nyomait megtaláljuk történeti emlékeinkben is. Mikor Szécsi Dénes esztergomi érsek, az esztergomi székesegyház megujitásához fogott, felhatalmazást nyert a pápától, hogy az épités költségeire a hatósága alá tartozó egyházi javadalmaktól tizedet szedhessen. Ilyen javadalom volt, mint tudjuk, a szent-jobbi 342apátság is, de Balás apát egyike volt azoknak, kik a rájok rótt összeget akár szegénységből, akár daczból vonakodtak megfizetni.* Vitéz János váradi püspök pedig, ki ez apátság kegyuri jogát maga s utódjai számára, ugy látszik, Mátyás királytól nyerte meg,* 1458-ban a pápához felterjesztett jelentésében setét szinekkel festi e monostor állapotát s csaknem teljesen pusztának s elhagyottnak mondja azt. Ez okból még Balás apát életében annak átalakitásán müködött s az apátság birtokait egy uj, Váradon szervezendő társaskáptalan alapjára kivánta forditani.* Vitéz e törekvése, mint tudjuk,* meghiusult ugyan, de a monostor sorsán, noha más irányban, mégis forditott.
FEJÉR GY: Codex dipl. X. 4. 768–769. ll. De itt az évszám 1409-ről 1449-re javitandó ki.
«collatio et provisio, cessantibus apostolicis reservationibus, ad episcopum Waradiensem pro tempore existentem pertinere dinoscitur.» THEINER Á: Monumenta Hung. II. 321. l. Mindemellett Vitéz esztergomi érsek korában is birta e jogot. V. ö. Török J.: Magyarország primása. II. 80. l.
Balás apátról, mint élőről, 1459 február 28-án van utoljára szó, de Vitéz felterjesztésének, melyben a szent-jobbi monostor átalakitását kérelmezte, még az idézett idő előtt kellett megtörténnie, mert a pápa válasza ugyanazon év márczius 18-án már kiadva volt. Theinernél a keltezésben egy év a tollban maradt.
E munka I. kötete 290. l.
A commendatori vagy administratori intézmény, mely a szerzetesi monostorok kormányzását világi papokra bizta, már ekkor hazánkban is teljesen kifejlődött; Vitéz tehát korának ez intézményét vitte be a szent jobbi apátság falai közé, s 1461-ben vagy még előbb Majtényi Tamást nevezte ki administrátorrá, aki 1464-ben mint váradi kanonok is előfordul, de talán már 1461-ben is kanonok volt.
A monostor különben megmaradt a Szent-Benedek-rend birtokában, tagjai az egy administratoron kivül, ama rend szerzeteseiből állottak, s bár a kebelébe hozott uj intézmény nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy a szerzetesi fegyelmet megszilárditsa s a monostor felvirágzását elősegitse; de legalább egyidőre türhetőbb s rendezettebb viszonyokat teremtett.
Oly férfiu, mint Vitéz János, kétségkivül érvényesité mind hatalmas állását, mind összeköttetéseit teremtménye, Majtényi s annak általa a monostor javára; nevezetesen, ő lehetett az, ki egyebek közt kivivta, hogy az 1351-iki törvény legalább Szent-Jobbra nézve hatályon 343kivül helyeztetett s az apátság ős hiteles-helyi jogát visszanyerte. Majtényi administrátorságával előtünnek a szent-jobbi konvent kiadványai s a következő években egyre sürübben találkozunk velök.
Különben Majtényi Tamásról aggasztólag keveset tudunk; az sem bizonyos, hogy foglalhat-e helyet jogosan a Majthények ma is virágzó, ős nemzetségi fáján?* Annyit tudunk csupán, hogy e korban laktak Váradon «Maytheny»-ek, nevezetesen János s ennek gyermekei Benedek mester «baccalarius» és Klára hajadon leány, kiknek a Szent-Kereszt-utczában házok volt, mely örökségképen szállott rájok;* de hogy ezek egyrészt a szent jobbi administratorral, másrészt az ismeretes Majtheny-ekkel voltak-e vérségi összeköttetésben? az még felderítésre vár.
Tamás a Kesselőkői Majthény-ek családfáján nincs; ott két turóczi prépost: Zorard 1483-ban és Uriel a XVI-ik században látható. NAGY I.: Magyarország családai. VII. 257–258. ll.
Leleszi országos levéltár: Actorum. 1497. 15.
Majtényi Tamás, mint az a Vitéz János kiszemelte férfiutól joggal várható vala, szilárd kézzel fogott az apátság ügyeinek rendezéséhez s alatta a gazdasági viszonyok is oly kedvezőleg kezdtek emelkedni, hogy Kállai János már 1461-ben az egyik apátsági birtokról, Piskoltról, nyolczszáz darab marhánál többet elhajthatott.* Utoljára 1471-ben találkozunk vele.*
«plus quam octingentas pecudes et pecora.» Leleszi országos levéltár: Actorum. 1469. 3.
Kállay-család levéltára. 1471. – Gr. TELEKY J.: Hunyadiak kora. XI. 418. l. – PESTHY F.: Krassóvármegye története. III. 419. l. – Gr. Károlyi-család levéltára. 16. fiók. 5. és 10.
Utódja Váradi Péter lett, ki már a «gubernator» czimet használta s ki, mint ilyen s egyszersmind váradi kanonok, 1475-ben tünik fel először.
Nevét Szent-László városától, Váradtól vette, hol született vagy legalább gyermekéveit töltötte. E város iránt még élete alkonyán is kegyelettel viseltetik s annak védszentjét, Szent-László királyt, saját pártfogója gyanánt különösen tisztelte.*
Pár évvel halála előtt, 1495 julius 23-án irja Kálmancsehi Domokos váradi püspöknek: «Vehementer invidemus Paternitati Vestrć, quod eadem in balneo sancti Ladislai Waradini (ubi nos adhuc puer sćpe balneati) balneetur Si eterim nobis tantum otii .... datum esset, ut Paternitatem Vestram visitare possemus, certe illam irrevisam non permitteremus .... Si liceret nobis per adversam valetudinem .... et officio nostro erga Paternitatem Vestram et erga sanctum Regem, Patronum utriusque nostrum, satisfaceremus.» WAGNER K.: Epistolć Petri de Warda. 186. l.
344Vitéz János váradi püspöksége idejében, mikorra Váradi Péter születése esik, Váradnak kitünő iskolája volt s Váradi Péter abban nyerte első kiképeztetését. Itt vonta magára kitünő képességei által Vitéz figyelmét, ki az egyházi pályára készülő ifjut pártfogásába vette s a magasabb műveltség megszerzése végett Bolonya főiskolájába küldte.
Midőn visszajött, valószínüleg még Vitéz János pártfogásával a királyi cancellariában nyert alkalmazást, hol a tudományosan müvelt s ékesszólásáról csakhamar elhiresült fiatal pap számára fényes pálya nyilt. 1475-ben már királyi titkár s előadó s még ugyanazon évben mint váradi kanonok s a szent-jobbi apátság gubernatora emlittetik.* Kitől és mikor nyerte ez egyházi javadalmait? adatok hiányában biztosan meghatározni nem lehet, de valószinüleg még nagylelkü pártfogójától, Vitéztől; legalább a szent-jobbi apátságról tudjuk, hogy annak kegyuri joga 1471 után is megmaradt Vitéz János érseknél.*
«pro Honorabili Magistro Petro de Waradino Canonico ecclesia Waradiensis ac Gubernatore Abhatić de Zenthiog.» Mátyás király eredeti, papir levele, mely kelt Budán «in festo b. Barnabć apostoli» (junius 11.) 1475. Leleszi országos levéltár. Actor. 1475. 18.
TÖRÖK J.: Magyarország primása. II. 79–81. ll.
Emlitett javadalmaihoz Váradi 1476-ban még az erdélyi káptalan prépostságát s a földvári apátságot nyerte: három év mulva királyi titkos kancellár, egy év mulva, 1480-ban pedig kalocsai érsek s főkancellár lett. A szent-jobbi apátságot érseki méltóságában is megtartotta.*
Péter érsek, mint egyszersmind «Gubernator Abbatić de Zentjogh» panaszt emel 1484-ben a váradi káptalan birtokfoglalásai ellen. Leleszi országos levéltár. Actorum. 1484. 3. – Ezenkivül több ismeretes adat.
Gyors emelkedése igazolja, mennyire ki tudta érdemelni királya bizalmát: a pápa követe is «a király jobb szemének» nevezte Váradit.
Magas állásában testvérei sorsáról sem feledkezett meg: Pál testvére az esztergomi prépostságot nyerte el; Máté pedig, ki családjokat fentartani hivatva volt, királyi adományokban részesült.
345De Péter érsek szerencse csillaga amily gyorsan felragyogott, oly váratlanul el is homályosult.
Mint életirója, Fraknói V. oly jellemzőleg megjegyzi:* nem elégedett meg azzal a dicsőséggel, hogy a királynak eszköze lehet, vezetője akart lenni. Emellett kiméletlen modorával elidegenité magától előbb kevésbbé szerencsés társait, majd a királynét, a királyt pedig, ki ellen fenyegető nyilatkozatokra ragadtatta magát, épen felingerelte.
«Váradi Péter kalocsai érsek élete» czimü munkájában (Századok. 1883. évf. 489. s köv. ll.), ahonnat meritvék a fentebbi vázlat adatai.
Mátyás hogy a könnyen veszélyessé válható férfiut ártalmatlanná tegye, 1484 nyarán őt elfogatta s Árva várába vitette. Méltóságaitól nem fosztotta meg a király, de javadalmait, valószinüleg csak névleg birhatta. Fogsága ideje alatt, 1486-ban az apátság elvesztette hiteles-helyi jogát.* Börtöne megnyiltával (1490.) Váradi amint visszatért érseki székébe, ugy birta ismét. Szent-Jobbot* s valószinüleg haláláig. (1501.)
1486-ik évi törvények, 59-ik art.
1495 s 1497 intézkedik az apátság felől, nevezetesen az utóbbi évben kéri Drágffy Bertalant a Szent-Jobbal szomszédos Micske urát, hogy ne engedje meg embereinek, apátsági jobbágyainak zaklatását stb. WAGNER K.: Epistolć Petri de Warda. 100. l.
Ő volt az apátság utólsó gubernatora, mely az ő kezéből ismét szerzetesek, de a Pálosok birtokába jutott.*
Lásd alább: PALOSOK : SZENT-JOBBI KLASTROM.
