A szentlélek dienesmonostori prépostsága.
A szentlélek dienesmonostori prépostsága.
A Becse-Gregor nemzetség körösközi birtoklása s a prépostság helye. – Első történeti nyoma. – Védszentje. – Egy apátja. – A kegyuri joga felett folyt viták. – Utolsó emléke.
Egyike a váradi püspökség legrégibb intézményeinek, melyről már a XII-ik században szólnak történeti emlékeink. Helye a régi Zaránd-, ma Aradmegyének azon területére esik, mely a Fejér- és Fekete-Körös közét foglalta el s mely régi iróinknál Körösköz s még szorosabb meghatározással Kis-Körösköz név alatt emlittetik.*
Oláh M: Hungaria. Bél M: Adparatus ad Historiam Hung. 30. l. – Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 297. 17. és D. L. 1148.
E téren, nevezetesen Makrától vagy régi nevén Apatelektől kezdve felfelé a biharmegyei Sarkadig a Becse-Gregor nemzetség terjesztette ki uralmát, melynek tagjaival sürün találkozunk már történelmünk első korszakában. És amint történelmünk lapjait betölték emlékökkel, ugy az általok birt területekre is felirták nevöket, mely irás annyi század, annyi balszerencse után olvasható még ma is. Igy Ant, Apa, Bethlen, Bot, Dienes, Leel stb. élő helynevek az emlitett bihari s zarándi részeken, de egykori tulajdonosaik emlékét hangoztatják vissza, mert ugyanazokat, mint személyneveket, megtaláljuk a Becse-Gregorok családfáján is.
Birtokaik az ország más vidékére is kiterjedtek, mint például a Dunántul Baranyamegyébe,* de a két Körös vidékéhez forrhattak legkedvesebb emlékeik, itt pihentek őseik hamvai, mert itt nemzetségöknek 413két monostora is emelkedett. Ezek egyike Dienesmonostora, mely épen úgy, mint Gyerő- vagy Csoltmonostora alapitójától vette nevét.
Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. III. 172. l.
Helyére nézve tájékozást nyerünk egy 1199-iki oklevélből, amely szerént a Körös folyón felül, Makra közelében állt;* egy másik oklevél bizonyos szigeten, Bethlen falu mellett jelöli ki helyét.* E sziget az emlitett Körös- vagy régiesen Keresköz, hol Bethlen-Ősi puszta, egykor falu, ma is ismeretes, s melynek közelében Monostor községet régi könyvek s térképek még emlitenek.* Ez kétségkivül Dienesmonostora, hol a Szentlélek Isten tiszteletére alapitott prépostság állt.*
monasterium «Dyenus comitis, quod supra fluvium Crisij iuxta Macra situm est». Knauz N: Monumenta Ecclesić Strigon. I. 160. l.
«Dienes Monastra» fait «in insula prope vicum Bethlem.» Fejér Gy: Codex dipl. VII. 4. 121. l.
Lampe: Historia ecclesić reformatć. 639. l.
«dignum duximus, ut fidelibus nostris, filijs Onth comitis, Johanni scilicet et Jacobo et Ont patronatum ecclesie sancti Spiritus monasterij videlicet Dyenus comitis... iure hereditario’ conferremus, et a destructoribus, ac disturbatoribus atque substancias militancium dei dilapidantibus et precium Cruoris christi tamquam propria largientibus; licet enim eiusdem comitis heres extitissent, merito pro tali scelerum suorum examine alienaremus... Vnde a filiis Beche, Luka scilicet et Johanne et ab aliis consangvineis prenominati comitis iam dictum monasterium exemimus, et hoc ut atestacione eiusdem loci prepositi, nomine Belus, et omnium fratrum suorum veridica, et relatione percepimus.» Imre király 1199-iki levele. Knauz N: Monumenta Ecclesić Strigon. I. 160–161. ll. - Fejér Gy: Codex dipl. II. 373–375. ll.
Alapitójának kora meg nem határozható, de a XII-ik század végénél mindenesetre régibb, mert ekkor már az alapitónak maradékai, nevezetesen Beche fiai volnának a kegyurak, de mivel a monostor birtokait hivatásuk ellenére pazarolták, Imre király a kegyuri jogot tőlök elveszi s Onth comes fiainak adja. Ez alkalommal ismerjük meg a monostor egy prépostját is, aki Belus nevet visel s szerzeteseivel együtt a királynál keresett monostora számára védelmet.*
«dignum duximus, ut fidelibus nostris, filijs Onth comitis, Johanni scilicet et Jacobo et Ont patronatum ecclesie sancti Spiritus monasterij videlicet Dyenus comitis... iure hereditario’ conferremus, et a destructoribus, ac disturbatoribus atque substancias militancium dei dilapidantibus et precium Cruoris christi tamquam propria largientibus; licet enim eiusdem comitis heres extitissent, merito pro tali scelerum suorum examine alienaremus... Vnde a filiis Beche, Luka scilicet et Johanne et ab aliis consangvineis prenominati comitis iam dictum monasterium exemimus, et hoc ut atestacione eiusdem loci prepositi, nomine Belus, et omnium fratrum suorum veridica, et relatione percepimus.» Imre király 1199-iki levele. Knauz N: Monumenta Ecclesić Strigon. I. 160–161. ll. - Fejér Gy: Codex dipl. II. 373–375. ll.
Az 1241-iki tatárpusztitás, mely hazánk keleti részeiben kiválólag dühöngött, kétségkivül Dienesmonostorát sem hagyta érintetlenül, de meg nem semmisité. Áll a monostor 1258-ban is, midőn a Beche-Gregorok, mint mult századi őseik, szintén versengtek egymással a monostor kegyuri joga miatt, mire a király azt itélte, hogy «karddal és lóháton» párbajt vivjanak. Ez is egy neme volt az isten-itéletnek; aki 414ellenfelét földre terité, az megnyerte ellenében a pert is. A párbaj napján megjelent Béla király fiával, István ifjabb királylyal s országa nagyjaival és megjelentek a versengő atyafiak, köztök Lőrincz szerémi (?) prépost s a két párbajra itélt: Dénes comes és Lőrincz. Mielőtt azonban összecsaptak volna, ősi szokás szerént, a birák megkisérték a feleket kibékiteni, ami sikerült is, de oly feltétellel, hogy Dénes comes tegyen le a kegyuri jogról, ha azonban halála után fia «annyira kedves és alkalmas lesz, hogy a kegyuri jogot megérdemli s nemzetsége nem ellenzi, szintén részt vehet annak gyakorlatában».* Mely záradék kétségtelenül tanusitja, hogy ős nemzetségeinknél a kegyuri jog birása amily kivánatos kitüntetés, annak elvesztése ép oly szégyenteljes büntetés vala.
«medietatem iuris patronatus… idem Dyonisius et Laurentius a memoratis Laurentio prćposito, Apa et cognatis eorundem... requirebant. – Pro comite Dyonisio et Laurentio duellum in armis et equis adiudicassemus, tandem termino ipsius duelli adveniente, nobis, charissimo filio nostro, Rege Stephano et Baronibus regni nostri mediantibus pax inter ipsos taliter extitit» etc. Hibás másolat. Fejér Gy: Codex dipl. IV. 2. 462. l. és VII. 4. 121. l.
Ezentul még közel egy századon át mindig hallunk Dienesmonostoráról, de mindig csak ugyanegyet, hogy tudniillik a Beche-Gregorok ismét és ismét versengenek annak birtoka felett, csak a különböző korok szerént a versengők nevei változnak. 1300 táján Apa fia, Gergely,* 1318-ban Lőrincz fia Leel nyeri azt meg királyi itélettel; 1344-ben pedig a most emlitett Leelnek özvegye igyekszik annak birtokát fiai számára biztositani.*
Wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. V. 246. l.
Zichy-okmánytár: II. 131–133. ll.
És itt van a monostor utolsó nyoma. De már prépostja s szerzetesei nehezen lehettek, mert az 1332–1337-iki tizedjegyzékek mind a hat évben emlitik Dienesmonostorát, de csak mint lelkészséget.
Hogy melyik szerzetesrendé volt e monostor? arra nincs határozott adatunk; de némi nyomok oda mutatnak, hogy a premontrei rendnek tulajdonitsuk.*
Pázmány P., Fuxhoffer-Czinár nem emlitik; először Kereszturi J. elevenitette fel emlékét szerzetesrendjének meghatározása nélkül. Descript. Epp. et Capituli Varad. I. 277. l.
Volt birtokai szintén ismeretlenek, de ama körülmény, hogy 415midőn a monostor kegyurasága miatt folyik a per, bizonyos Taman falu birtokkérdése is felmerül,* – arra látszik mutatni, hogy e falu, mely a monostor közelében s valószinüleg a mai Tamánd puszta helyén állt, annak egyik birtokát képezé.
Fejér Gy: Codex dipl. VII. 4. 121. és IV. 2. 462. ll.
Már 1502-ben romokban állt.*
Fejér Gy: Codex dipl. VII. 4. 121. és IV. 2. 462. ll.
