Szent-Mihály főangyal gáborjáni apátsága.
Szent-Mihály főangyal gáborjáni apátsága.
Alapitója nevének emléke. – Első ismeretes apátja s annak pere – Még két apát. – Anyagi helyzete. – Kegyurai. – Utolsó nyoma. – Védszentje. – A gáborjáni földvár.
Erdő és folyó lebilincselő vonzerőt gyakorolt honkereső nemzetünkre. Erdők mélyén, folyók partjain üté fel legörömestebb sátorát, 368ott emelte fel ős hitének oltárait s azok helyére épité később kereszténységének tornyos egyházait. Magának a Berettyónak partjain, alig tiz mérföldnyi vonalon csak monostort nem kevesebbet, mint hetet épitett.
Ezek egyike a gáborjáni. Nemzetségi monostor volt, de alapitó nemzetsége ismeretlen. A gáborjáni monostor egy félszázaddal korábban tűnik fel, mint kegyuri családja, mely csak a XIII-ik század utolsó negyedében lesz ismeretes s oly körülmények közt, melyek erősen sejtetik, hogy az már nem a monostor-alapitó család.
Alapitója kétségkivül Gáborján nevü férfiu volt, kitől a monostor nevét vette épen ugy, mint Gyerőtől, Dienestől stb. az ezek által alapitott monostorok.* De hogy e Gáborján melyik nemzetségnek volt tagja? meghatároznunk nem lehet, csupán felemlithetjük, hogy a Gábor név a Káta nemzetség fáján tűnik fel ismételve.*
Neve okleveleinkben: Gabrian, Geberyanmonustura; a Gabrian nem egyéb, mint a Gabriel-nek némileg magyarositott, s a mai Gábornak régi alakja.
Zichy-okmánytár: I. 11. 141. és IV. 88. l.
Az apátságra az 1241-iki tatátjárást megelőzött években akadunk először, de már ekkor régi megszilárdult intézmény, mely erejének öntudatában jogainak védelmére is mer kelni.
Ugyanekkor, 1212–1218 évek közt tünik fel első ismeretes apátja is: Johem (?) más két rendtársával, kiknek egyike a dékáni tisztet viseli. Emlékezetök fennmaradását bizonyos peres kérdésnek köszönik, de amely szerzetesi életök nyugalmát nagyban megzavarhatá. Sebe nevü előkelő asszony öt jobbágyot hagyott a monostorra oly intézkedéssel hogy azok egyike toros legyen s évenként szolgáltasson be a monostornak hatvan kenyeret, egy harmadfüves tinót, továbbá három ludat, öt tyukot, hat köböl sert s végre három misére való denárokat; a másik két jobbágy maradjon jobbágynak, az utolsó kettő pedig, minthogy asszonyok, legyenek a monostor mosónői. Sal, Sebe asszony fivére, azonban nem akarta a jobbágyokat kiadni s végre is Mike bihari főispán esküt itélt, melyet Szent-László sirjára kellett volna letenni, de Sal, midőn látta, hogy a monostor dékánja s egy más általa kiválasztott szerzetes készek megesküdni, teljesité nővére végakaratát.*
A férfi jobbágyok egyikének neve: Látomás; az egyik nőé: Szép. Váradi regestrum. 209. oklevél.
Egyéb birtok- s jogi viszonyai ismeretlenek, csak az bizonyos, 369hogy helyben a községi, továbbá a szomszéd Keresztur és Szent-Péterszeg egyházai a monostorhoz tartozának* és így e községek ha nemis egészem, de legalább némi részben az apátság birtokait képezék.
«monasterium Gabrielis cum ecclesiis ad ipsum monasterium pertinentibus, scilicet cum ecclesia beatć virginis et sanctć crucis ac cum ecclesia sancti petri, quć vulgariter Scentpeturzegy vocatur.» Zichy-okmánytár: I. 63. l.
A monostor tulélte a tatárjárás pusztitásait, sőt a következő századot is, de már csak hanyatló erővel.
1332-ben János volt apátja, kinek Jakab nevű káplánya is ismeretes, de János apátot csakhamar Bálint váltotta fel, ki 1335-ben pápai tized fejében negyvennégy garast fizetett. Ez összeg messze mögötte marad a szent-jobbi apát tizedének is; kétségkivül szintoly nagy volt a különbség a két apátság anyagi viszonyai között.
E korban, nevezetesen a XIII-ik század végétől az egész XIV-ik századon át Debreczeni Dósa nádor s ennek fimaradékai birták az apátság kegyuri jogát. Ezek kihaltával Gáborján leányágon a Domoszlay, Szécsy s Héderváry-ak birtokába jutott, kik azon Kowári Pál nádori főjegyző s Balás kanonok, a váradi káptalan bizonysága előtt 1405-ben meg is osztoztak. Ez alkalommal a monostor s a hozzá tartozó egyházak kegyura jogát közös birtoknak hagyták,* és itt van a gáborjáni monostornak utolsó nyoma, de hogy voltak-e még ekkor is szerzetesei? Volt-e apátja? arról sem itt, sem egyebütt nincs emlékezet.
Budai országos levéltár kincst. oszt. N. R. 630. l. – D. L. 9105. –
Ugyancsak ezen 1405-iki osztálylevél eloszlat minden kétséget az apátság védszentje felől, határozottan kijelentvén, hogy az Szent-Mihály főangyal tiszteletére volt szentelve;* szerzetesrendje azonban ismeretlen.
Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit.Varad. I. 272. és 277. ll. a gáborjáni apátságot Pázmány P. ellenére, ki azt helyesen az ismeretlen rendüek közt emliti s csupán Gábor monostorának nevezi épen ugy, mint a Váradi regestrum (209-ik oklevél), – Kereszturi egészen önkényesen már Szent-Gábor főangyal apátságának és Szent-Benedek-rendünek állitja, sőt még tovább megy: minthogy Peintner Mihály minden forrástanulmány és kritika nélkül összeállitott kimutatásában talált Gábor főangyalról czimzett gáborjáni prépostságot, ezt is még nagyobb kritikátlansággal, mint kétségtelent, átvette s ezáltal ennek számára is a Királyi könyvekbe utat egyengetett.
Mi végre az apátság helyét illeti, ez kétségkivül a Berettyó ama félszigetére teendő, hol a váncsodi és szent-péterszegi határok összeszögellenek s mely helyet ma is Földvárnak nevez a nép. Földvár mellett 370az elpusztult Tótfalu nyomai ma is meglátszanak s az 1405-iki osztálylevél nyilván mondja, hogy Tótfalu a monostor mellett állt. Mint annyi helyen, ugy itt is a pusztán maradt monostort várrá alakiták épen ugy, mint századokkal azelőtt valamely, talán épen római castrum romjain épiték fel a monostort.*
Osváth P: Biharvármegye sárréti járása. 378. l. irja, hogy e század első negyedében a gáborjáni Földvár helyén kincskeresők egy nagy kőkoporsót találtak, melyet állitólag a nemzeti muzeumba küldtek fel.
