A «de curu» apátság.
A «de curu» apátság.
Az apát és prépostságok szerzetesrendei. – A «de curu» név talányszerüsége. – Az apátság helye. – A herpályii csonka torony s a curui apátság. – Ennek apátjai, birtokainak nyoma, eltünése.
Középkori szerzetesrendeink között egynél több volt olyan, melynek kormányán apát állott, és ismét voltak olyanok, melyek prépostot tiszteltek élökön. Apátjaik voltak a Szent-Benedek-rendüek, cisterciták s külföldön a premontreieknek, kik hazánkban, valamint a Szent-Ágoston-rendü kanonokok s a jeruzsálemi szent-sir kanonokjai is prépostok alatt állottak. A puszta apáti vagy préposti czim tehát, egyéb adatok hiányában, az apát- vagy prépostság szerzetesrendjének meghatározására nem vezethet, minélfogva mindazon apát- és prépostságokat, melyeknek szerzetesrendjéről biztos tudósitásaink nincsenek, kénytelenek vagyunk az ismeretlen rendü apát- és prépostságok közé sorozni. Ilyenek, sajnos, sokkalta számosabban vannak, mint az ismeretes rendüek; ilyen mingyárt a «de Curu» apátság.
Neve történeti forrásaink egyik legérdekesebb titka. Emlékét egyedül a Váradi regestrum őrzötte meg, hol kétszer Curru,* egyszer Curud* és még egyszer Kuru néven fordul elő.* Eddigelé a «de Curru» név volt elfogadva és Szent-László legendájának ama szép helyét füzték vele össze, hol a szent király halottas kocsijának csodálatos megindulásáról van szó. Ama helyen – mondák – honnat a kocsi magától 362elindult Várad, Szent-László városa felé, monostort épitének és azt a kocsiról «de curru» nevezék el.*
4. és 50. oklevél.
129. oklevél.
140. oklevél.
«in eodem loco, e quo currus sine iunctis animalibus provectus cum sacro pignore movit, Abbatiam erexerunt pii Hungari, eamque a Curru dixerunt. Primi ea ćvi, totiusque gentis hungarć sumtibus fundata videtur, quć S. Ladislaum tantopere dilexit, ut triennii spatio, pullam vestem induta luxerit ereptum.» Fuxhoffer-Czinár: Monasteriologia. I. 306. l.
363
Ki merne ez ujabb, annyi gyengédség s kegyeletről szóló legendához nyulni?* még ha bizonyosabbak volnánk is felőle, mint vagyunk, hogy az apátság nevében tollhiba van, mint a Váradi regestrum legtöbb nevében, s hogy ama név inkább lehet Tur, a Berettyó alsó részének hajdani neve, régiesen kiirva: Turu;* vagy Turul, mely mint személy, nemzetség és helynév többször előfordul,* folyóról pedig vagy nemzetségeinkről nem egyszer neveztek el monostorokat.
Szent-László legendája az apátság alapitását egy szóval sem emliti.
Haan és Zsilinszky: Békésmegyei oklevéltár. 16. l. – Fejér Gy: Codex dipl. VIII. 3. 138. l. stb. – Ezért a Berettyó menti helynevek: Tur. Tur-Keve. Tur-Pásztó. Tur-Sámson.
Nagy Gy: A turulról. Turul folyóirat. 1883. 30. 1.
De maga az apátság helye is bizonytalan, csak az bizonyos, hogy Biharmegyében létezett. Ujabban Kereki községbe helyezik, de elegendő alap nélkül s csupán a latin currus s a magyar kereki szavak némi rokon értelmére támaszkodva.* Régi iróink Kereki apátságáról nem tudnak semmit; maga Pázmány Péter s az utána dolgozó Szentiványi Márton ez apátság helyéről csak annyit mondanak, hogy a váradi püspökség területén a Körös folyó mellett állt.* Nem lehetetlen, hogy épen Keresszegen, mely a későbbi századokban csakugyan mint klastromos hely tünik fel s mely község, mint neve is mutatja, kiválólag Körös-menti hely. Azonban van püspökségünk területén egy 364épitészeti műemlék, mely a curui apátság helyének kérdésénél kiváló figyelmet érdemel, melyet azért a mellékelt rajzban ezennel bemutatunk.
Kereki község magában Biharmegyében három volt hajdan, az országban pedig sok. Az is figyelemre méltó, hogy a Váradi regestrum ismételve emliti mint községet Kerekit is. 106. és 172. oklevél. – Kerekiról azt mondja ugyan Pázmány Péter, hogy «egyházi jószág volt és hamisan... foglalta volt el azt az ifju János király» (Zapolyai János-Zsigmond). Fraknói V: Pázmány Péter és kora. II. 445. l. de ez állilás csak a curru-kereki reminiscentiákra vihető vissza, mert hogy a biharmegyei Kis- és Nagy-Kereki nem volt egyházi birtok, lesz alkalmunk kimutatni. (E munka III-ik kötetében.)
«Curru, in Varadiensi Diścesi, iuxta fluvium Körös; viguit 1217.» Péterffy K: S. Concilia. II. 275. l.
E műemlék egy egészen téglából épült torony a román épitészet félreismerhetetlen jellegeivel, melynek keletkezése tehát a XIII-ik századba, monostoraink virágzásának korszakába bizton tehető.
E torony Berettyó-Újfalutól napnyugatra, a herpályii pusztán, halmos helyen emelkedik; körülötte egy mélyebb és egy sekélyebb árok nyomai ma is észrevehetők. A sekélyebb helyén valószinüleg kőkerités állt egykor, de amelynek már alapfalait is kiásták s a kisebb árok igy keletkezett; a nagyobb viz befogadására és igy a hely védelmére szolgált. Maga a torony bevakolva sohasem volt, jelenleg két emelet magas, mindenik emelete vissza-visszaszökik; szögletein falszalagok futnak fel, melyek a földszinten már annyira vastagok, hogy közelitenek a támokhoz. Tégláinak mérete: 32. 16. 4–5 c/m. Déli oldalának földszintjén egy körives, kajácsos, lőrésszerü ablak látható; első emelete áttöretlen, de második emeletének déli s nyugati oldalán egy-egy félkörives ablak van, egykor valószinüleg az elválasztó oszlopkákkal, de ezek ma már hiányzanak. Legjellegzőbb itt, a második emelet ablakai felett egy tornyot körülfutó pártázát, mely, mint mellékelt rajza előtünteti, alant félkörives, fent négysoros törött-pálcza diszitménynyel van ékitve.
De e torony nem állt itt mindig egyedül; körülötte, mint a szemtanu iró feljegyezte, az egyház hajójának s egy másik toronynak 365falai emelkedtek,* s a hagyomány emlegeti ma is, hogy a meglevő toronynak még párja is volt. Ma már mindennek, amaz egy tornyon kivül, semmi nyoma, mert helyökön rég barázdákat hasogat a szántóvető ekéje; de hogy itt csakugyan ikertornyok léteztek, mutatják a meglevő torony éjszaki oldalán az összekötő, de már elpusztult boltivezetek maradványai, és mutatja e toronynak ide mellékelt alaprajza is, melyből látható, hogy ez épületnek ugy kelet, mint éjszak felé folytatása volt: éjszak felé a homlokzat s a hagyomány és történelem emlegette másik torony, kelet felé pedig a déli hajó.
«in hoc loco (Herpály) et penes Berettyó-Ujfalu situato, ingestes duć turres cum Ecclesić et distinctć cuiusdam capellć ruderibus actu visuntur et locum hunc olim ab Religiosis quibusdam cultum, ipsa etiam traditio indigitat.» Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 277. l.
A mai herpályii pusztán tehát kétségkivül egy nagyobb, emlékszerü egyház állt hajdan; de nem az elpusztult Herpályi község egyháza, mert ez a csonka toronyról napkeletre, ma is «Egyház-sziget»-nek nevezett helyen emelkedett, a csonka torony pedig a «klastrom-dülő» -ben állt. E név eléggé tájékoztathat a kérdéses egyház multja iránt.
Ezenkivül a csonka torony közvetlen közelében, attól éjszakkeletnek 366van egy másik puszta, hol Szent-Kozma-Damján falu állt egykor s igy hivják a pusztát ma is. Ha eszünkbe jut, hogy ez iker név mily közel áll a Szent-Benedek-rendhez, melynek alapitója remetesége helyén, Subiacoban két monostort emelvén, ezen egyikét Szent-Kozma is Demjén vértanuk tiszteletáre szentelte: e megemlékezés ismét legalább sejteni, hogy milyen rend monostora állt a mai «klastromdülő»-ben?
E monostor egyik tornya áll ma is, de történetünk irott emlékeiben semmi nyoma;* ellenben a «de Curu» apátságot ismételve emlitik történeti forrásaink, de hogy hol állt? legcsekélyebb adatunk sincs reá. Végre is nem lehetetlen, hogy a Váradi regestrum «de Curu» apátsága s a herpályii csonka torony közel állanak egymáshoz s történetök hézagait kölcsönösen kiegeszithetik.
Kereszturi J. ki pedig az apátságok és prépostságok szaporitásában tulságosan bőkezüleg járt el, herpályii apát- vagy prépostságnak szintén nem találta nyomát, de kétségkivül a herpályii pusztán látott nagyszerű romok hatása közben érezte, hogy ott mégis valamely prćlaturának kellett állnia és azért a Pray által felfedezett nyir-pályii prépostságot hajlandó volt inkább Herpályiba helyezni, (Descript. Epp. et Capituli Varad. I. 277. l..) nem tudván, hogy Nyír-Pályi csak középkori neve a mai Monostor-Pályinak. Később azonban prćlaturák gyanánt fogadták el nemcsak Her- és Nyír-, hanem Monostor-Pályit is s mind e három mint kétségtelen prépostság utat talált a Királyi könyvekbe is. Minthogy a Királyi könyvekkel épen apátságaink s prépostságaink kapcson többször kell majd foglalkoznunk, szükség itt kellő tájékozásul kijelentenünk, hogy a Királyi könyveknek legalább azon része, hol az apát- és prépostságok foglaltatnak, nem régi, századokat látott mű. A mult század utolsó éveiben a váradi püspökség területére még csak négy apátság volt a Királyi könyvekbe bejegyezve: a szent-jobbi, bihari, curru, és gáborjáni; prépostság pedig öt: a székeskáptalani nagy- és kisprépostsági továbbá az ábrányi, várad-előhegyi s a monostorpályii. De Kereszturi 1806-ban már nem kevesebb, mint tizenhárom apát- s ugyanannyi prépostsággal állt elő s ezeket kellő kritika nélkül be engedék jutni a Királyi könyvekbe is. Első nevü tudósaink: Rómer F. és Knauz N. már rég észrevették prćlaturáink e sokaságának tarthatatlanságát s mindketten szót is emeltek ellene; e munka irója, bármennyire ohajtaná is, még kevésbbé hagyhatja szó nélkül.
Azonban a curui apátságról bizonytalan neve s helye mellett határozott tudósitások is maradtak reánk. Alig harmincz évi időközből látjuk két apátját, megismerkedünk némi jogi s birtokviszonyaival, s megtudjuk, hogy az apátnak voltak jobbágyai s volt udvarbirája is, ki a monostor polgári ügyeit vitte.*
Váradi regestrum: 51. oklevél.
367Ismeretes apátjainak egyike Vazul, másika Gergely; mindketten a XIII-ik század első felében éltek s mindkettejőknek azon nemes, de örömtelen feladat jutott, hogy küzdjenek az erőszak ellen s védjék apátságuk jogait. E feladat teljesitése őrzötte meg emlékezetöket is. Vazul apátnak a Gútkeled nembeli Salamon fiával, Jánossal gyült meg a baja, ki az apátság egyik, sajnos, meg nem nevezett birtokát dulta fel s azzal huszonöt márkányi, tehát jelentékeny kárt okozott az apátnak.* Gergely apát ismét a királyi pintérekkel volt kénytelen perelni, kik az apátság egy másik birtokára tették kezöket, és csak akkor bocsáták azt el, midőn a nádor Szent-László király sirjára teendő esküt itélt s az apát kész volt azt letenni. E birtok, melyhez malom és hidvám is tartozott, valószinűleg a mai Körös-Tarján volt.* Ezekenkivül az apátságnak még egy harmadik birtokáról is van emlékezet, kik e birtokon kárt tettek, Hortobágy-vidékiek, a birtoknak is ott vagy annak közelében kellett állnia.*
Váradi regestrum: 50. oklevél.
«Gregorius... Abbas deberet iurare super sepulchrum S. Regis Ladislai, pro terra monasterii Kuru, nomine Tumban, quć est iuxta Crisium, versus meridiem prope monasterium S. Joannis Baptistć.» Váradi regestrum: 140. oklevél. «Tumban» falunak semmi nyoma Biharmegyében, de a megjelölt helyen, Szent-János közelében ott van Tarján.
Váradi regestrum: 4. oklevél.
Az apátság a tatárjárásban pusztulhatott el, mert azon innen többé semmi nyoma.
Szerzetesrendjéül a Szent-Benedek-rend, s védszentjéül a bold. Szűz emlittetik,* de legfeljebb a hagyomány alapján; történeti forrásaink minderről hallgatnak.
Kereszturi J: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 272. l.
