XXVIII. Atyha.
XXVIII. Atyha.
Atyha fekvése, Atyhának, mint ősanyamegyének temploma a Szentegyházas erdőben; régi harangja. Atyha a reformatiókor. Pater Atyhai. Temetési szokások Atyhán. A Fiastető. Fa-opál nyomok a Kupásné nevü oldalban. Rege Atyháról.
Parajd végső faluja, ez oldalról, Udvarhelyszéknek, azontul Maros-szék következik s bár nem mindég respektálám a politikai felosztás határvonalait, hanem sok helytt a szellem terén önkényesen foglalásokat tevék, most az egyszer innen megtérünk, mert még anyaszékünknek egy érdekes szögletét kell megjárnunk: Küsmöd vizének oly szép és érdekes tájait, Küsmöd vizét a Korond vizétől egy magas trachy-hegy-lánczolat különiti el, melynek hármas csucsát a Firtos, a siklódi Nagykő s a közepén fekvő Fiastető alkotják. – Ez utóbbin fekszik fenn a fellegek szomszédságában Atyha. Ide mászunk mi is ki, azon gyönyörüen fekvő faluba, honnan szép tiszta időben, csaknem egész Erdély felett végig lehet pillantani. Ide feljutni nem könnyü, de itt lakni, s minden perczben szemlélhetni ez isteni panorámát, mely szépségben a firtosi kilátással vetekedik, valódi lelki élvezet s annyi, mint örökös költői felmagasztaltságban élni.
Atyha igen hihetően első település. Fekvése őnvédelmi szempontból kimagyarázható; bár neve legelőbb 1594-ben fordul elő, midőn Báthori Zsigmond, az emlitett évben Gyula Fehérváron kiadott donationális levélben, egy atyhai (addig az udvarhelyi várhoz tartozott) rész-jószágot Kendi Ferencznek adományoz.*
Báró Kemény József gyüjt. in aff. 362. J.
Mert a Batthyány* által emlitett Atyha, hol a franciscanusoknak volt kolostora, s hol 1499-ben közönséges gyülés tartatott, nem ez az Atyha, mint Pázmándi bebizonyitá,* hanem Magyarhonban lévő ily nevü dioecesis. A Kendiekről, ugy látszik Apaffiakra szállt ezen jószág; mert 1599-ben Apaffi Mihályné, Orbai Margit, Becz Mártonnal és Apór Ferenczczel cseréli el atyhai jószágát.*
Leg. ecles. T. III pag. 609, a hol a gyülés határozatai is közölve vannak.
In apend. Il ad acta sinod. Dioc. p. 16.
A fiscalis levéltárban 360 l. Kemény József kijegyzése szerint.
És még előfordul Atyha Bethlen Gábor uralma alatt 1625-ben, midőn nevezett uralkodó az unitárius hitről az előtt három esztendővel a romai hitre visszatért atyhaiakat a korondi unitárius lelkész hatósága, felsősége alól kiveszi, s lelkiismeretük sugallatának szabad követésére utalja.*
Okmány Erd. Egyh. tört. adatok I. k. 289. lap.
Atyhához a reformatio előtt kilencz falu tartozott; e faluk közös temploma a falun alóli kerek erdőben volt, melyet most is Szentegyházas erdőnek neveznek, s ott a nagy kiterjedésü fényes templomnak ma is látszanak némi jelentőség nélküli romjai. Innen került az atyhai kisebbik harang, melyen minuskel irással e körirat jön elő:
Ez némi adat lenne a régi templom épités idejére.
De a reformatio bejöttével, s főként az unitárius hitnek e vidéken való kizárólagos elterjedésével, Atyhának nem csak filiáji estek el, hanem maga is háromszor tért át az uj vallásra; mignem Atyhai Péter István (kit közönségesen Páter Atyhainak hivtak, s ki gy.-sz.-miklósi esperes volt) hatalmas ékes-szollásával vissza hóditá 1725-ben szülöfalujának lakóit a katholicus hitre, s a Firtosba telepitett szerzetesek ellenőrködése mellett, azok mind e mai napig megmaradtak katholicusoknak,* a mi annál bámulatosabb, mert az egész vidéken csak ez egy tisztán katholícus falu van; (bár Korondon és Etéden is vannak kevés számmal.)
Atyhai megyekönyv.
Atyhán igen sok és híres cseresnye terem, s igen szép, erőteljes nép lakja, kik a fazékgyártás mesterségét csaknem oly nagy mérvben űzik, mint a korondiak. A temetőkben itt is megvannak a kopják, s a temetés még most is harczias pompával történik. Egy a közel rokonok, vagy a falu tekintélyes egyénei közül szablyáson lóra ül, kit kétfelöl két legény támogat, a lovan ülő kibontott üstökkel (mit Atyhán még most is viselnek) lovagol a koporsó előtt, kezébe viszi leforditva a sirkopját. A temetőben a sirnál lőnek, s behantolás után a zászlós kopját a sirra tüzi a lovag. A zászló fejér a fiataloknál, fekete az öregeknél, melyeket időnként, midőn rongyosodni kezdnek, megujitanak. Rendes összeölelkezése az őspogány és a keresztyén szokásnak; mert tudjuk, hogy ázsiai őseink kopjákkal jelölték a hősök sirjait, s e szokást átvette a kerszténység is s ezred éven át kegyelettel megörzé és honosítá.
Atyha felett közvetlenül a Fiastető gyüleg szikla (trachyt conclomerat) fala emelkedik fel, melynek tetőormáról a firtosi kilátással vetekedő nagyszerü körlátvány nyilik. Oldalába Kupásné nevü helyen szép (viaszsárga szinü) faopál nagy darabokban fordul elő. Tudjuk a regét, mely e vidék faluinak névszármaztatásához van kötve.* Ugyan is egy fiait osztóztató atya a Firtósból leindulva monda fiainak: itt „Énlakom, ez lett Énlaka, tovább haladva mondá nagyobb fiának ”e tied” e lett Etéd, ismét odább haladva mondá második fiának: itt neked e „kis mod” e lett Küsmöd. Itt letelepedvén harmadik fia nyugtalankodva kérdé hogy ő hol telepedik „neked is” szolok ma a helyre mutatva hol Szolokma épült, haza mentében pedig kérdi legkisebb fiát hogy hát nem békétlenkedik e? Adjha akarsz atyám, mond ez, s ővé lett a gyönyőrűen fekvő Atyha.
Kővári Benkő után, „Száz történeti rege“ czimü gyüjteménye 120–121. lapján.
