XXIX. Küsmöd és Siklód környéke.
XXIX. Küsmöd és Siklód környéke.
Küsmöd. Küsmöd temploma. A Barátdülő. Derencse-tető. Ilona Jancsi. A küsmödi Nagykő és barlangja. Siklód fekvése, népe, szokások. A siklódi Nagykő. Székely népgyülések a rabonbáni korban. Városhely. Szölö-bércz. Klastrombércz. Soktó. Dávidvár. Vártere. Disznóskő. István vágása. Hegyi Gergely emléke.
A Firtossal egybefüggő Fiastető nyugati alján elterülő kies völgyecskén törtett le a Korond vizével ellentétes irányban folyó, de azért mégis egy czélhoz (a Kis-Küküllőbe) törekvő Küsmöd vize, melynek mindenfelől magas hegyek által övedzett völgyében Udvarhelyszéknek négy faluja helyezkedett el, u. m. Küsmöd, Etőd, Körispatak, és Bözöd-Ujfalu. Hogy ezeket megjárhassuk, leszállunk atyhai magas piedestálunkról s legelőbb is Küsmödre lejtünk, mely három völgyület összeütközésénél, vagyis a Küsmöd vize, Golyváspataka és Derencse-pataka összefolyásánál van szétszórva.
Küsmöd* központi anyamegyéje volt e vidék faluinak, 1332-ben Kusmend néven már mint önálló egyházmeggye fordul elő*, s mint ilyennek, van is egy dombot koronázó régi temploma, mely a hagyományok feltevése szerint Hunyadinak Szent-Imrénél nyert zsákmányából épült, miként hiszik, az itten tanyázott szerzetesek számára.
Küsmöd egy 1648-ki registrumban Kismod; az 1614-ki lustrában Kusmeod név alatt jön elő. Küsmödön Báthori Kristóf kincstárnokának, Sighen Jánosnak jószágot adományoz. Lásd Kállay a ns. székely nemz. ered. 115. lap.
A pápai dézmák regestruma 680. lapján: – – – – sac. de Kusmend solv. 3 ban. ant. igen valoszinü, hogy a Kusmend név a magyarul nem tudó olasz papok, vagy a hibásan másolók által ferdittetett el Kusmeudből, mi egyetlen betü elferditése által könnyen megtörténhetett.
És e feltevést legalább az épitési korra vonatkozólag – igazolja maga az egyház épitészete is, mert ez egyike a késő gótkor müveinek, sokban hasonlitó a tarcsafalvi ódon egyházhoz; a mennyiben polygon-záradásu szentélyének két ablaka gerely-ivvel záródik; déli oldalajtaja pedig átszelt lóherivvel, mit két mély horony közötti körte és hengertag keretel be, ezen tagozatok kivájattal diszitett (cannelirt) talapról emelkednek, és az egésznek kidolgozása igen bevégzett mű. Szebb és a szokottnál diszesebb a csúcsivvel záródó nyugati főportalé, melynek bélletét horonyok közzé foglalt körte és lemezzel páritott henger tagozza, a körtetag növény disszel ékes talapzatról emelkedik. Belseje teljesen átidomult, csakis körives diadalive és egyenes záródásu szentségfülkéje maradt meg.
Miként Tarcsafalván, ugy itt is van egy régi harang, mindkettő hosszu, idomtalan alaku, egyiken sincsen felirat, csakis király, királyné, szentek és jelképes alakokat mutató féldombor medaillonok vannak sorban elhelyezve, melyek e harangot a tarcsafalvival egykorunak (Zsigmond király korából) jelölik lenni.
Küsmödtől észak-nyugatra fekszik egy sajátságos homok-kő-hegy. Ennek gerinczén, – melyet mélységek szegélyeznek – és meredek oldalán vonul a Siklódba vezető ösvény, oly közlekedési vonal, melyen csak szédelgést nem ismerő havasi nép tud veszély nélkül járni. E hegyet Barátdülő-nek hivják; mert, a hagyomány szerint, itt volt a barátoknak erőditett első kolostora, s csak később költöztek le a faluba; látszanak is délnyugatra hajló tetőlapján ezt igazoló mély gödrök, sánczok, s valami épületről holmi homályos nyomok. Déli oldalában pedig egy emberi kéz által faragott nehány ölre öblösödő barlang, hol a monda szerint, egy csudáttevő szent ember lakott. Egy másik hagyomány szerint, e hegy Barátdülő nevét onnan kapta, mert akkor, midőn ugy itt, mint az idtartozó Siklódon pápisták laktak (most mind reformatusok) Siklód Küsmöd filiája lévén, egy barát az e hegyen elvonuló veszélyes örvényen (mert akkor más ut nem is volt) búcsura vezette a siklódi hiveket; de a lachrima Christiből egy kicsit igen sokat tlaálván hajtogatni, letántorodott s nyakát szegte. Innen Barát-dülő neve.
A Barátdűlőn hátul lévő Derencsetetőn önálló magas bikkfa van, melyet ”Ilona Jancsinak” neveznek. – E névnek eredete igen tragicus, mert Küsmöd legszebb, legbátrabb, legünnepeltebb legényét Ilona Jancsinak hívták. Ő beállott honvédnek s páratlan hős volt a csatatéren, de elbukott a szent ügy, melyért ő kitartóan harczola, s mert derék volt – haza vetődtével – üldözni kezdették. Elmenekült ő azért a hegyekbe, ott bujdokolt és oltalmazta magát; de végre is körülkerittetvén, hogy kézre ne jusson, felakasztá magát e fára. A nép ünnepélyesen temette el a haza halottját e fa alá, s a fát nevére keresztelvén, tetejére zászlós kópját, a hőst illető jelvényt tüzött fel. Ott van most is a széllengette s mindig megujitott kopja-zászló. A szerencsétlen ifju egyszerüen nagyszerü siremlékét, a terebélyes büszke törzsöt pedig mindig, mig csak áll, nevéről fogják hivni, az ott elmenők, hantot, követ dobva sirhalmára, századokon át el fogják naponta mondani, hogy: nyugodjál békével; s végre, midőn az emlékfa kidől, ott lesz az addig nagyra növekedő emlék-halom, mely ezredéven át fenntarthatandja a kedves halott emlékét. Igy örökiti nálunk a nép szeretteinek s az ártatlan áldozatoknak emlékét; maradandóbban minden gránit- vagy ércz-emlékszobornál. Ily kegyelt sirja minden vidéknek van, s a hagyomány szájról szájra adva őrzi az ott nyugvók emlékét.
A Barát-dülővel szemben magasul fel egy meredek oldalu trachyt sziklahegy, mely az atyhai Fiastetőnek észak-nyugati, küsmődi Nagy-kő-nek nevezett oldala. Ennek bajosan megközelithető szikláiban egy szoba-nagyságu barlang van, melynek fölepét természetes szikla-oszlop tartja; régen erőditett védhely volt, most sócsempészek buvóhelye.
Alább, a Lázártava nevü hegyoldal alatt van Engi-halma. Egy másik, a nép kegyelete által, feltöltött sirhalom, hol a hagyomány szerint egy Engi nevü hős van eltemetve.
Küsmödön felül a völgy összeszükül; vadonbérczek között kanyarog tova, oly helyeken, hol néhány ember hadseregeket tudna feltartóztatni. A szántók meredek hegyoldalokon, erdők által szegélyezett bérczéleken vannak, hol csak a szorgalmas székely tud valamit termelni. Azonfelül a Kis-Küküllő völgyét szegélyező magas bércz vonul le; s ott, e havas tetején, fenn több ezer láb magasságban van Siklód*, egyik legszebb fekvésü s legérdekesebb faluja bérczes hazánknak.
Neve talán siklós – sülyedékeny talajától eredett.
A Küsmöd vize fejétől magas hegyen, az ugynevezett Pálfiak tetején jutni át az itt eredő Siklód-pataká-nak fennterére: ott fekszik még talán Atyha és Oroszhegynél is magasabban, Siklód, egy kies oáz a rengeteg közepette. A falut minden oldalról nagy cseresnyés kertek környezik, sőt benn az erdő közötti irtványokban is mindenütt ily gyümölcsös kertek pompáznak. Diónagyságu, hólyagos cseresnye oly nagy mennyiségben terem itt, hogy vele Gyergyóban s le Vásárhelyig is nagy kereskedést üznek, mivel pedig itt akkor érik e gyümölcs, midőn másutt már elfogyott, igen jó árban adják el, s ekként pótolják a silány, köves földnek mostohaságát. E mellett sok szúszékot (gabona-tartó ládák) és vékát gyártanak. A falu környékét még e század elején is nagy szilfa-erdők boriták; de a nép szaporodásával kiirtották, s most szántóföldek vannak az erdők helyein.
Siklódot protestáns szentföldnek hivják, mert lakói (1500 lélek) igen becsületesek, romlatlanok és vallásosak; elszigeteltségök megvédte az elerkölcstelenedés és elfajulástól; itt őserényeink még eredetiségökben találhatók fel.
Siklódon, mint az ősjelleget megőrzött helyen sok eredeti szokás volt és van, melyek nehányát itt fölemliteni nem lesz érdektelen.
Táncz közben czombjaikat kézzel szokták kacskaringosan forgatni, s azért gúnyként mondják, hogy a siklódiak kézzel-lábbal tánczolnak.
Régen dívatban volt, hogy ha valamely borozda felett összevesztek, Istenitéletre bocsátották a kérdést: azaz kardviadal döntötte el. Ez a jó harczias időkben törtent, mikor e hős nemzet minden fia levente volt; később zsoldosok váltván fel a nemzeti katonaságot, küzdés (birkozás) helyettesité a kardviadalt, s 1846-ban történt, hogy egy borozda felett két szomszéd összeveszvén, a dulló (szolgabiró) és hűtesség kiszállott. Ekkor a felperes, régi szokásaikra hivatkozván, követelte, hogy küzdés döntsön, az alperes és a biróság beléegyezvén: a hová a győztes terelte ellenfelét, oda tették a barázdát.
Temetéseknél divatban volt, hogy a fiatalság lóháton, kardosan kisérte ki a koporsót s a behantolásnál lőttek és kardjátékokat tartottak. Alig egy évtized óta ez kiment divatból; de az, hogy a sirra kopját tüznek, itt is meg van.
Ez s más ősszokások mind kezdenek kimenni divatból, mentsük meg legalább emléküket e lapokon.
De minden átalakulás daczára is, a székely szivesség és vendégszeretet mindig tartja magát. Mivel itt sem birtokos nem lakik, sem fogadó nincsen: egyenesen a lelkészhez hajték, ki hogy szivesen fog látni, előre biztos voltam. Estvére, mint szoktam mindenütt, nehány falu-öregét oda kérettem, hogy a falu és vidék nevezetességei, s netalán létező emlékei után tudakozódjam. Reggelre egyet vezetőül kérvén, midőn indulék, minden fogadkozásom daczára, a fél falu eljött tiszteleti kiséretül, s oly érdekes körsétát tevénk, melyet röviden leirni nem lesz haszonnélküli.
A falutól észak-keletre a siklódi Nagykő e vidéknek legmagasabb csucsa, a Firtosnak szép ellenpárja (pendantja) tornyosodik fel, egy hatalmas trachyt-torolványcsucs, melynek tetejéröl tiszta időben (minőt én nem találtam) csaknem egész Erdély látszik.
E hegy egyike a legmeglepőbb alakzatoknak. Észak-nyugoti oldalát szép bükkerdő árnyalja; mig délkeleti oldala kopár sziklafalként szökel föl, – nemcsak, hanem sok helytt erkélyszerüleg nyulik ki; aljában mély sötét barlangok ásitoznak, megközelithetlen oldalában solymok sivitoznak; a tetőn pedig csudás alakokban, diszgulát, egyptomi ülőszobrot, chinai tornyot utánzó sziklaszálokban lövelnek fel. Egyet, hasonalakjáról Asztalkő-nek hivnak. Pásztorfiuk bátor elszántságának próbaköve ez, mert csak az a legény, ki ezen több száz öles, örvény felett kihajló sziklatetőre fővel fel mer állani. Ily iskolában aztán merész, bátor emberek növekednek.
A hegy aljában, félelmes sziklaűr között, kiszáradt tó-medrek ásitnak, mint félelmes kraterszájak. Itt ered a Siklódpataka, mely rengeteg erdőségek között nyugatra folyva, a Szólokma patakával egyesülten Makfalvánál szakad a Kis-Küküllőbe. Egyáltalában Siklód vidéke igen vizdús; oda sehonnan viz nem foly, hanem területén 200 forrásnál több van, melyek minden irányban szétágazó csermelyekben futnak le.
A Nagykő tető-lapján felszántott terecske van; a hagyomány szerint itt tartattak hajdan a székely népgyülések, vallási áldozatok s az azzal egybekötött hadgyakorlatok. A Firtoson felgyult vésztüz itt is fellobbant, s tovább adatott a Bekecstetőn levő várnak.*
Egy siklódi irástudó mondá nékem, hogy az udvarhelyi levéltarban látott egy ezt bizonyitó okmányt; én bár kerestem, nem találhattam meg.
A Nagykő nyugati aljában egy térecskét Városhelynek hivnak, mivel a hagyomány szerint ott régen a rabonbáni korban város állott. Sok forrás buzog ott fel, s a körültök heverő sok kő mutatja, hogy itt csakugyan voltak valami épitkezések, ezt bizonyitaná az is, hogy ezen helyen sok eltöredezett dárda, kard és nyildarabot találnak.
A városhelytől délre, a Siklód feletti bércz-élét Szőlőbércz-nek hivják, mi azt mutatná, hogy ott régen szőlőt miveltek; most a zab is alig érik meg. Egyáltalában a Székelyföldön lévő sok szőlőhegy- és hason elnevezések arra mutatnak, hogy régen enyhébb volt az éghajlat, ugy, hogy a szőlőmivelést is lehetővé tette. A szőlőbércz tetején egy négyszög épületnek látszanak (most a patak által részben elmosott) alapfalai. Azt mondják, hogy az a Firtos és Bekecs vára közt istatio (statio-állomás) volt. Vajjon nem itt vonult-e át a Bekecsről jövő és Sóváradig követhető római út a Firtos alatti castrumokhoz (énlaki és martonosi); s vajjon az a szőlőbérczen való statio nem volt-e egy római vigilia, vagy speculum? Erre mutatna a négyszög-alak s az is, hogy alább a Barátdülő aljában egy régi, kirakott utnak látszanak némi nyomai.
A Városhelytől észak-nyugatra egy önálló bérczecskét Klastrombérczének hivnak. A hagyomány szerint ott valami kolostor állott régen, s ha a bércznek ovál-alaku fen-lapját figyelemmel megvizsgáljuk, találunk is ott a keleti oromszélen egy elhantolt gátonyt, mely alapfal lehetett, odább sorba helyezett mély üregeket. Ily üreg számos van a bércz keleti és déli oldalában is. Feltehetőleg azok oly vermek voltak, hová vész idején a nép gabonáját és féltettebb holmiját eltakarta az erőditett kolostor védszárnyai alatt.
De nem csak e város-hely és falu könyéke mutat fel emlékes helyeket; hanem azon hátul, a Kis-Küküllőre hajló oldalnak szép őserdőségei között is sok nevezetes hely van.
Ilyen a Soktó, ez a rengeteg erdőkben meglepően feltünő három egymás feletti tó. Ezen nem természetes képződések, hanem óriási munkával kivitt emberi müvek. Legnagyobb a felső tó, mely lehet egy hold kiterjedésü, közepén szigetecske van, hol kincs után áskálnak, két oldala (nyugati és északi) roppant kemény sziklagátokkal van elzárva. A hegyoldalokból a patakok mesterséges csatornák, és roppant munkát feltételező vizvezetések által voltak e tóba összevezetve. Ezen felső most kiszáradt tó északi dugáján (gátlás) zsilip volt, melyen tetszés szerint lehetett a vizet a más alsóbb két tóba lecsapolni. A két alsó tóban most is van viz, éspedig nagy mélysége miatt a nép azokat feneketleneknek hiszi; sok nád és más vizi növények tarkázzák uszó szigeteit; sok vadrécze tanyázik e rejtett tavak fénylő tükrén.
A legalsó tónak félköralaku dugája valódi cyclopsi mü. Roppant szikladarabok vannak ott összerakva. A kifolyásra hagyott közép nyilaton malom állott, melynek romjai most is látszanak. A hagyomány szerént e tavakat a tatárok elől ide menekült nép csinálta, hogy legyen hol gabonájokat megőröljék. S valóban oly nagyszerük e munkálatok, hogy csak nagyobb tömegü népnek önfenntartási ösztöne tudhatá azt végrehajtani. Ily nagyszerü vizi munkálatokat csak Egyiptomban láttam, hol minden áldás a viztől jön; hol évszázadokon át egész népek dolgoztak a Nil szabályozásán, és csatornázásán, s hogy ezen valóban csudálatos emlékekre eddig előttem senki rá nem akadott, azt bámulnom kell.
Hogy nagyon régi dolog lehet, mutatják azon öreg fák, melyek a dugák vonalán felnőttek.
A Soktótól (kelet irányban) mintegy ezer lépésnyire egy trachyttorolvány szikla-domb van. Ezt Dávidvárának hivják. A hagyomány szerint volt Siklódon egy népes családdal és igen sok fiuval megáldott Dávid nevü ember, ki a tatár járások alkalmával, midőn a nép pusztitásnak és zaklatásnak volt kitéve, ide az erdőbe vonult cselédeivel (a székely igy hivja a családot) s ott várat épitett, hol több alkalommal hősileg oltalmazta magát, családját és kincseit.
Ha csakugyan volt itt Dávid uramnak vára, az csak is favár lehetett; mert falaknak ott semmi nyoma nem látszik. A szikla-domb egészen önálló, s függőleges oldalu levén, már magában is igen erős, könnyen védhető hely volt; most fenntere tele van kincskeresők ásásával; mert azt a Dávidot igen gazdag embernek mondja a nép, ki kincseit itt, várában ásta el. Dávid vára keleti aljában mintegy száz négyszögöl kiterjedésű, Várterének hívott térecske van, melyet minden oldalról szabályszerü bérczoromzat szegélyez körül, mintha mesterségesen lenne körültöltve. Ugy kell lenni, hogy egy kiszáradt tó-meder.
A tér közepén egy a várhegy oldalából legurult szikladarab van, melyen, mint nékem mondák, elolvashatlan titkos irás van. Már előre örültem neki, hogy ott ujból valami hunn irást fedezek fel: de ez egyszer csalatkoztam, mert volt ugyan ott a sziklán valami elkopott, most már olvashatlanná vált latin-betüjü felirás, melyből csak egyes betüket lehet kihozni, mint Buo. . . . Bala . . . . A . . . . 049 . . . . lao stb. valószinünek tetszik előttem, hogy az A utáni évszámnál a zérusnak felső farka lekopott és a zérus előtti egyes kitöredezett, mit ekként kiegészitve 1649-ből származott lesz feliratunk, mert ha 1049-ből eredne, miként követelik, akkor nem lenne arabszámjegyekkel irva.
A vár-hegy nyugati oldalán felfakadó forrást Dávid vára kutjának nevezik.
Kissé alább, Disznóskő nevü sziklában nagy üreg van, hol szintén rejtett kincs után áskálnak. Egy közeli fában be van vésve, hogy: a ki Dárius kincsét meg akarja kapni, napjöttére (keletre) vigyázzon; ennyi és ennyi lépést tegyen jobbra, azután balra: hanem a vésés nem nagyon réginek tetszvén, hihetőleg valami vadász akarta véle elbolonditani a kincs után sovárgókat.
És lennebb Kibéd felé Istvánvágása nevü szikla élén mutatják a helyet, hol Hegyi Gergely a tatárokat leugratta; – és mutatják a sziklában a legugratottak lovainak patkóhelyét. Mert ugyanis ez a Hegyi Gergely (a Hegyi család ma is meg van Siklódon), egy roppant erejü hős, egyszersmind a vidék királybirója is volt. Harczi méne mindig nyergelve; maga mindig fegyverben állott. Egykor nagy csapat tatár jött a falura: a nép jajveszékelve menekült; de hős Hegyi lovára ugorva, nekirontott a tatároknak, s roppant szablyájával sokat lekaszábolt közülök; a töbit űzőbe vette, s e szikla élen leugratva, pusztitá el. Hegyinek nevét és hőstettét fentartja a hagyomány, tenyér-széles s roppant nehéz szablyáját s kopja-zászlóját, mint szent ereklyét tartogatták utódai; de a forradalomkor e becses régiségek is elpusztultak.
Im ez egyetlen elszigetelt faluban is mennyi nevezetes tárgy van. Gazdag e haza minden tája emlékekben, s nevezetességekben. Igyekezzünk azokat felfedezni és felmutatni; pedig mennyi minden pusztult el, s ment feledékenységbe; mert nem volt egy vállalkozó a multban, ki azokat ismertetni igyekezett volna, csak néhány év-tizeddel ez előtt is sok minden állott és élt a nép száján, mi most eltünt, feledve van. – Mentsük meg legalább a mult emlékeinek foszlányait! Siklód pataka magas szakadásos hegyek közt törtet le nyugatnak; ott hol a délről (Etédfelől) jövő Szép patakával egyesülve északi irányt vesz, (a kis Küküllőbe ömlendő) ott fekszik Szólokma. Hagyomány szerint, Szólokmán régen egy Bényi László nevü hires, tábornokságot viselt ember lakott; kastélya helyét most is mutatják, s mondják hogy birtokai Dombodokra, ezekről Mátéffiakra, ezekről Jakabfiakra szakadt, hogy pedig a 600 ref. székely által lakott kis csinos falucska egészen érdektelen ne legyen, elmondom hogy a Siklód patakába jobb partilag szakadó Csunyásza pataka fejénél Szörhalma sarka nevü hegytetejére a hagyomány Bakó várát helyezi (Bakó család volt Siklódon). Most a hegytető müvelet alatt lévén, e várnak minden más nyoma eltünk, mint az ott található sok vastag cserépdarab s fegyvertöredék. A szólokmai erdőkön most is Sz.-István utja; Kibéd utja nevü helyek vannak. Mondják, hogy régen, mikor csak Küsmödön volt templom a sz.-istvániak és kibédiek is ezen utakon jártak oda isteni szolgálatra. Ki innen Makfalvára akar menni, 25-ször kell hogy a Szólokma patakán minden híd nélkül átszálljon, mig a Küküllő völgyére kiér; pedig ennek kellene, mint legrövidebbnek, főutvonalul szolgálni a két Küküllő közti egybeköttetésre. Makfalva megis kezdte az által, hogy a Kis-Küküllőre oly pompás, cseréppel fedett hidat épitett, melynek a Székelyföldön nem igen van párja.
