a kárlátók
a kárlátók
Ezek a menyasszonyos háznál és a vőlegényi háznál is összesereglett vendégeknek küldöttei, kikhez a legközelebbi rokonok, szülők és testvérek is csatlakoznak. Ezek a lakadalmat követett napon megjelennek az uj házaspárnál, köszöntik s vezetőjük körülbelül igy szól az elibe állott házi szószólóhoz:
„Örvendünk, hogy egészségben találhatjuk kegyelmeteket; nagy tünődésünk volt a mióta kegyelmetek a tegnapi napon eljöttek N. N. uram becsületes házától, hogy valjon szerencsésen érkeztek e haza azokon a hitvány utakon, s valamely rosz ember miatt nem történt e valami károk s különösen, hogy a mi kegyelmetek által elhozott leányunknak nem lett-e valami baja? S azért jöttünk, hogy ezeket megtudva, magunkat megnyugtassuk.”
Mire a házi szószóló vagy násznagy felelete ez:
„Mi is szivünkből örvendünk, hogy uram kegyelmeteket egészségben és szerencsésen magunkhoz érkezni láthatjuk, hálá Istennek semmi bajunk nem történt tegnapi utunkban, s kedves menyasszonyunk is épen, egészségben van.”
Mire az előbbi szóló ismét felel:
„Örvendünk ezen, s látjuk is, hogy kegyelmetek jól vannak, de szeretnők a menyasszonyt is látni, hogy vajjon igaz-e, a mit kegyelmet felőle monda?”
Erre a már ekkor lekontyozva és főkötőzve lévő menyasszony elővezettetik, a kárlátók pedig szinlett elbámulással mondják:
„Jaj, jaj, de hogy ne volna baja, mikor mi ép fővel adtuk át kegyelmeteknek, s ime ilyen hamar ugy össze van rontva a feje, hogy be is kellett kötözni; mi lelte szegényt? – el kell pusztulnia.”
„Dehogy! – felelnek a háziak – az igaz, hogy mult északa valami lelte; de ne búsuljanak a kegyelmetek, mert olyan doktor fogott a gyógyitáshoz, hogy okvetlenül meg kell gyógyulnia.”
Ilyen s hasonló beszélgetés s jóizü kedélyes ingerkedés után, ujra mulatozás, evés-ivás következik, s igy utólakodalmat csapnak, melyet szintén táncz szokott befejezni.
Ez rövid vázlata a Nyikó-melléki unitárius nép lakadalmi ünnepélyének és azt egybehasonlitva a havasalji katholikusok ily ünnepélyével: el kell ismernünk és bevallanunk, hogy ebben sokkal több nemzeti jelleg s jó kedélyből kifolyó nemzeti zamat van, mint abban, melyet a szentirásból való hosszadalmas, gyakran unalmassá váló idézések és példázatok gyakran nehézkessé, a székely nép könnyűded tréfás jellemével, s néha meglepően kedves leleményességével ellenkezőleg, igen komolylyá, imaszerüvé tesznek.
Most pedig e kis megállapodás után, folytassuk útunkat a Nyikó kies vidékén, melynek szűk, csak itt-ott kiszélesedő volgyét sürűn egymást követő, csaknem egészen összeépült, kertek lombdús sora által összefoglalt, szépen bekeretelt faluk hosszu sora tölti be.
Sz.-Mihálytól alig nehány ezer lépésnyire van két filiája, a teljesen összeépült Demeterfalva és Kobádfalva.* Mihály János Udvarhelyszéknek e szazad elején jeleskedett királybirája Kobádfalván lakott (bár Almáson született). Ez ember áldásthozó életének emléke még most is él, s élni fog a nép kegyeletében, a hagyományok szentesitő, örökös emlékkövén, mert ő életét polgártársai és a haza szolgálatára szentelé, s igazságszeretete kinyerte az utőkornak elismerését annyira, miszerint példabeszéddé vált, hogy „meghalt Mihály János, oda az igazság.”
II. János király 1568-ban Kobádfalván és Váralján 12 sessiót adományoz rugonfalvi Benedekfi Istvánnak. Lásd Kemény József gyüjt. Benedekfi család.
Felemlitők fennebb azon századokra kiható érdemeit, melyet a sz.-kereszturi unitárium collegium épitése és ujra szervezése körül oly önfeláldozólag szerzett. Jellemzésére egy történeti tényt jegyzünk itt fel, mely csak a mi vallásos türelemről ismert hazánkban, s oly jeles felvilágosodott, egyháznagy alatt történhetett meg, mint boldogult Kovács Miklós, erdélyi katholikus püspök volt, t. i. a havasalyi katholikus községeknek megrendelte a püspök, hogy inspector-curatort válasszanak, s ők a bizalmokat és szeretetöket teljesen biró Mihály Jánost választották, kit – bár buzgó unitárius volt – a püspök ezen tisztán vallásos jellegü hivatalában megerősitett; és azt ő oly ritka erélylyel is folytatta, hogy soha a katholikusoknak ily inspector-curatora nem volt; alatta épültek e faluk legtöbb templomai, papi házai, iskolái. Történt, hogy Szent-Lélekben a papilak lakhatatlan rosz volt, azért megyét gyüjtve,* meghatározták, hogy egészen ujat fognak épiteni, de az épitéssel – bár a faluban sok kőmives és könnyen szerezhető épitészeti anyag van bőviben – himeztek-hámoztak, és többszöri rendeletre sem kezdték meg. Mihály János mint inspector-curator panaszt tett ugyan Mihály Jánoshoz, mint a kerület királybirójához, és ő vallási és politikai hatalmával élve, egy szép napon Farkaslakán megjelent, kerendelte a falut, s azzal behajtatta a szent-léleki csordát, s addig ki nem bocsátotta, mig a papi lakhoz hozzá nem kezdettek, s most ott áll a szép diszes papilak, melynek kevés párja van a Székelyföldön.
Az egyházmegye tagjait egybehiva.
Mihály Jánost magasztaló száz meg száz nemes tettének emléke él a nép között; az ő élete a jótékonyságnak, s nemes emberbaráti, s hazafi tetteknek egy hosszu sora volt, s mi örömest áldozzuk e néhány sort tisztelt emlékének, mert ily ember megérdemli, hogy az elismerés adójával járuljunk emlékéhez, s hogy nevét megvédjük a feledékenységtől.
Ugyan kobádfalvi a székely balladák egybegyüjtésével oly nagy érdemet szerzett, s szép költői dolgozatairól is ismert Gálfi Sándor, Udvarhelyszék alkotmányos királybirája 1861-ben és 1867-ben, ki Mihály János nagy szellemét és erényeit örökölte; ide való volt a hazának szent vér tanuja, az oly korán legyilkolt Gálfi Mihály is.*
Kit a véres-emlékü Bachrendszer alatt Horvát Károly, Török tanár és Váradi Józseffel együtt végeztek ki 1850-ben.
Kobádfalvánál szakad a Nyikóba balpartilag a sükői Rezből lerohanó Bodolapataka, jobbpartilag pedig a Firtosból eredő Konyhapataka. Ez utóbbinak völgyében fekszik Tarcsafalva, Csehétfalva, és fenn a Firtos déli alján Firtos Váralja. A hagyomány e völgy elnevezéseit ekként okadatolja. A firtosi várat lakott fejedelem konyhája ott volt, hol e patak ered, s onnan nyerte Konyhapatak nevét. Alább cselédjei laktak, e telep faluvá növén ki magát, Cselédfalva nevet kapott, miből későbben Csehétfalva lett. Majorja végül ott volt, hol most Tarcsafalva fekszik, s mivel innen szállitott élelmi szerekkel tartották az őrizetet, onnan lett Tarcsafalva neve. Ezen elrejtett igénytelen falucskák által népesitett szük völgyet sem szabad mellőznünk, mert én feladatomul tüztem ki, mindent látni, mindent ismertetni; a ki pedig jól keres, az csak talál valamit, mi felemlitésre méltó. Igy találjuk Tarcsafalván a késő gót kornak egy müemlékét, (temploma) mely szép arányaival, s diszes ékitményeivel gyönyörködteti a szemet, s ezt leirnom annál inkább kell, mert összeomlandó sajnos állapotra juttatta az idő kimélytelensége.
A polygon záródásu szentély egyenes lapján kis gerelyivü ablakocska van, ilyen a hoszszentély két ablaka is, melyek az előbbinél hosszabbak lévén, magasabban is nyúlnak fel, és még magasabban záródik a hajó két csúcsives ablaka, melyek elsőjének diszmüvezetét a kettős csúcsiv feletti négy fentős kerek, a másikánál egyszerü környilat alkotja. Ugy a nyugati főkapuzat, mint a déloldali mellékkapu átszelt lóherivvel alakult, mind kettőt a késő gótkor vesszőmű (Stabwerk) tagozata köriti, dusabb alkalmazással a fő, egyszerübbel a mellékkapunál. Hogy eredetileg ugy a szentély, mint a hajó boltozva volt, azt a benn még meg maradt gyámkövek és a künn fennálló oldaltámok bizonyitják.* A hajó egyik diagonál oldaltámja felső osztályában egyenes zárodásu fülke van, mit két horony közti körtetag keretel be, itt a templom védszentjének állhatott szobrocskája.
Most az 1701-ben készült deszka-fölep helyettesiti.
A hoszszentély baloldalán (heraldik) meg van még a szentségfülke is, mely a négyegre helyezett háromszöggel záródik; az egészet három hengerpálcza kereteli be, mely szögletein liliomszerü virágba végződik; szöglet üregeit pedig vak alakitásu négy levélek tölti be. Minden a XV-ik század utó felének elkorcsosult izlése szerént van idomitva.
Az egyháznál jóval nevezetesebb azon régi harang, mely a templomközeli fatoronyban szerénykedik, pedig kevés párja van a Székelyföldön. E harang hosszukás idomu, körirata ennek sincsen, hanem felső karimáján van 5 képpaizska, melyeknek hű rajzát ide mellékeljük.
Az ily medaillonokkal ékes harangokra nézve elmondám nézeteimet a sz.-kereszturi hasonló harang-ismertetésénél. Már most ha a tarcsafalvi harang diszképeit tüzetesebb és behatóbb vizsgálat alá vesszük, bár azoknak jellege ugyanazonosnak látszik lenni a kereszturiakkal, azonban a részletekben mégis fedezhetünk fel némí oly symbolikus és diszleti részleteket, melyekről ezen harangot Zsigmond király korából eredettnek kell hinnem. Igy az I-ső számu med. szintén trónon ülő király van hasonló öltözék és hatalmi jelvényekkel mint a kereszturin, azonban itt a trón diszletében hiányoznak a liliomok, úgy a kezében lévő jogar is bimbókban, és nem liliomokban végződik, az egész hasonlit Zsigmond királynak azon fiatalabbkori pecsétjéhez, melyet ő 1389–95-ben használt *. ott van feje mellett egy madár alakja is, mi az ő ekkor tájt használt egyfejü brandenburgi sasát jelőlheti. E madár lehetne Mátyás király hollója is; de a trón ornamentikája a Mátyás király pecsétjein előjövőknél sokkal egyszerűbb lévén, azt Zsigmond király képének kell tartanom. A IV-ik számu med. a trónon ülő királyné alakjára ismerhetünk. A más három vallásos jellegű, a II. számun a keresztre feszitett Krisztus, mellette két nő alakja. Ennek kivitele igen szép és bevégzett mű. A III. számu az „Agnus dei” a szokásos zászlóval, azonban azon másutt még észre nem vett sajátságos elrendezéssel, hogy a zászló felett egy kiterjesztett szárnyu madár, talán sólyom van. Végre az V. med. a gyermek Jézust ölében tartó sz. Máriát ábrázolja; ennek kivitele is magasabb mű-értelemre mutat, s általában a tarcsafalvi harang az oly ritkán előforduló képékes harangok közt kiváló helyet foglal el.
Lásd Pray Syntagma de sigillis etc. III. T. I. fig.
A régi templom már magában is tanusitja azt, hogy Tarcsafalva régi egyházmegye lehet, de ez épitészeti emléknél más, s még régibb korra felmenő adatunk is van Tarcsafalváról, mert a pápai dézmák regestrumának 1333-dik évi rovatában a 739-ik lapon ott találjuk Villa Tarca-t, melynek Benedek nevü papja 2 régi banalist fizet, s mely nem lehet más, mint a már akkor is önálló egyházmegyét képezett Tarcsafalva.
Még van Tarcsafalván egy római fogadalmi oltár, mely mivel Enlakáról került ide, majd az ottani római castrum ismertetésénél fogom leirni.
Tarcsafalván felől a Konyhapatakának csaknem völgyfejében alig feltalálhatóan elrejtve fekszik szép regényesen, mint a szentirási békelakok, lomberdők árnyában, zugó patakok között Csehétfalva.*
Az 1604-ki lustrában Chehértfalva, az 1627-ki lustrában Cheherdffalva néven jön elő.
A feledett zúgban szintén találunk vizsgálódásunkra méltó tárgyat, s ez ujból egy régi harang, a kisebbik 60 fontos, melyen ezen körirat olvasható:
O rex gle (gloriae) veni cum pace anno domi (domini) 1481.
E harang feltehetőleg Tarcsafalváról került ide, melyel régen egy megye volt Csehétfalva, a megosztáskor juthatott a harangok kisebbike a filiának (Csehétfalvának).
Ugyan Csehétfalva áldozó edényei között van egy régi kehely, melyet régisége mellett szép és eredeti idoma is ajánl figyelmünkbe.
Talpán e körirat olvasható:
VINCZE LAKATOS GÁSPÁR ATTA A. D. 1648
E völgy fejében már egészen fenn a Firtos déli alján fekszik büszkén Firtos-Váralja, unitárius székelyek által lakott falucska, hol 1568-ban II. János király rugonfalvi Benedekfi Istvánnak jószágrészt adományoz (Lásd Kemény József gyüjt. fam. Benedekfi). Lakói a cseber- és kártya-gyártásnak nagy mesterei s azzal messze kereskedést üznek.
De térjünk vissza a Nyikó völgyébe.
Kobadfalván alól az ismét összeépült Nagy- és Kis-Kadács*-ot érjük.
Az 1627-ki lustralis könyvben Kadaczj néven.
Oly pontjára értünk a Nyikó völgyének, hol meg kell egy kevéssé állapodnunk; – a vidék szépségével párult ős-emlékek csábitgatnak itt magok felé, – és mi, kik a mult temetőjének virányain felsarjadzó nefelejtseket kötjük emlékfüzérbe, e helyen közönyösök nem lehetünk, mert mult nagyság feledett földére értünk, emlékvirágokat tarlózandók.
