XLIII. Bardoczszék.
XLIII. Bardoczszék.
Bardóczszék politikai kormányzata. Rákóczi György alatt nyert önkormányzati joga. Katonaság. Bardóczszék tájrajzi leirása. Az Olt folyása. Hajókázás. Baróth vize. Baróth keletkezése, néveredete. Nagy- és Kis-Baróth. Vásárai. Baróthi Szabó Dávid emléke. Baróthi Kata. Baróth a reformatió korában. Kőszén. Dungópatak. Régi vasmüvelés nyomai. Bibarczfalva. Régi temploma. Tiburczvára; ennek maradványai. Kilátás. Regék. Hagyományok. Az ősvallást védő Tiburcz.
Törvényhatóságaink határainak megszabásában a honvédelem, részint szeszély és terjeszkedési vágy játszodván szerepet, a természeti határokra nem igen voltak tekintettel. Az ily felosztásokból aztán keletkeztek oly viszonyok, melynek ugy a kormányzók, mint a kormányzottakra nézve kényelmetlenek voltak. Régi intézvények iránti kegyelet és hosszú időkön át begyökerezett jogviszonyok tartják fenn e felosztásokat.
Ily kényelmetlen politikai beosztással birt Bardoczszék is, mely bár távol esik Udvarhelyszék kormányzati székhelyétől, s bár Udvarhelyszéktől roppant hegységek által elkülönitett, és egészen más folyamvidékhez tartozó fekvéssel bir, azért mégis mint egyik fiuszék, kiegészitő része Udvarhelyszék anyaszéknek.* Bár nem hiányzott a fiuban a helyzet által igazolt önállóságra való törekvés, mit Rákóczi Györgynek 1635-ben kiadott védlevele alapján* el is ért annyiban, hogy ezen csak 9 falu* alkotta fiuszék önmaga választotta királybiró közvetlen kormányzata alá volt helyezve, s saját alszékkel birt, melyen kezdődtek minden ezen fiuszéket érdeklő polgári és büntető keresetek* s csak fellebbezés által vitettek Udvarhelyszék derékszékéhez.* E jogviszonyán azonban nagy változást idézett elő a határőri katonaság felállitása, melybe Bardóczszék is bevonatott, s igy fejlődött a polgári közigazgatás mellett a katonai igazgatás, vagyis az alkotmányos élet mellett az önkényes kormányzat, mely már szervezeténél s természeténél fogva is folytonos ellentétben és összeütközésben volt a polgári elemmel, s lassanként oly tulhatalomra vergődött, hogy a fegyvertviselő székelyeket (és pedig e volt a nagyobb rész) teljesen kivette az alkotmányos kormányzat alól* s a polgári hatóságoknak csak is a kevés számu jobbágyság és fegyverviseléstől ment nemesség maradt meg. Tartott ezen anomal helyzet egészen 1848-ig, mikor a jog- és alkotmányellenes katonai kormányzat eltöröltetett; de csakhamar helyébe lépett az absolutismus uralma, melynek 18 évi zsarolása után 1868-ban Bardoczszéket is visszahelyezték törvényszerü jogaiba.
Egy ujabb politikai felosztáskor nézetem szerént Bardocz- és Miklósvárszékből egy külön szék alkotandó, melyhez Felső-Fehérmegyének két darabja, a két Rákos, Ágostonfalva, Mátéfalva, Dakk, Héviz és Ürmös, Liget, Hidvég, Arapatak, Előpatak, Erősd és a három magyar lutheranus falu, Apácza, Krizba és Ujfalu csatolandók. Udvarhelyszék ezen elkeblezésért kárpotlandó lenne Zsomborral, és Küküllő megyének e szék területe közé berugó részével. Háromszék pedig Bodola, Márkos Nyen, a Hétfalu, s a Torja és Bükkszád vidéki fehérmegyei faluk által
Ezen védlevél kelt Gyula-Fehérvártt 1635. jun. 13-kán a fejedelem és Márkosfalvi Márton aláirásával, kihirdettetett Udvarhelyszéknek Állia Sámuel főkapitány és Ugron Pál főkirálybiró elnöklete alatt 1635. jul. 8-án Udvarhelytt tartott közgyülésen Orbán Ferencz főjegyző által minden ellenmondás nélkül. Közölve van ez okmány egész terjedelmében „A ns. Székely nemzet constitutioji“ czimü gyüjt. 86–90 lapján. Rövidre vont lényege ez: szt.-demeteri Balázsi Ferencz főkapitány halálával komoly ellenkezések és összeütközések történtek Udvarhelyszék, és Vargyas kerülete (districtus Vargyas) vagy a Rikán belüli 9 falu közt, melyeket közönségesen Bardocz-széknek neveznek. Miért Dániel Mihály, Ferencz, János, s e faluknak több lakói (kik a védlevélben névszerént meg vannak nevezve) panaszt emeltek, s kimutatták, hogy ezen fiuszéknek mindég önmaguk által választott alkirálybirájuk és alszékük volt, honnan csak fellebbezés által mentek a perek az udvarhelyi derékszékre. Mi ezen felmerült egyenetlenségek elintézését sz.-sebesi táborunkból a segesvári országgyülésre rendeltük: de ottan más komolyabb ügyek miatt elé nem vehetvén, s az országgyülést ide (Fehérvárra) kelletvén áttenni, itten az ország rendeivel, és tanácsosainkkal az ügyet megvizsgálván, a feleknek okadatokkal és bizonyságok vallomásaival támogatott panaszait kihallgatván, mindenkinek, és ugy Udvarhelyszék tisztségének és kapitányának kényelme tekintetéből, a jog és igazság alapján rendeljük, hogy Bardóczszék lakói alkirálybirájukat magok közül (valódi nemesek sorából) válaszszák és tartsák, s pereiket is maguk lássák el, s csak fellebbezés utján vigyék az Udvarhelytt székélő derékszékre. Hozzáadjuk még a bardóczszékiek egyhangu kérésére, hogy folytonosan közöttük lakó alkirálybirójuk az év végével mindig leköszönjön, s csak ujbóli megválasztatása esetében tarthassa meg hivatalát. Mely határozatunkat kimondva, megerősitjük s érvényre emeljük stb.
Bardóczszék 9 faluji a következők: Vargyas, Olasztelek, Bardócz, Száldobos, Füle, Bibarczfalva, Magyar-Hermány, Telegdi-Baczon, Kis-Baczon.
A bardóczszéki alszék a kebli királybiró elnöklete alatt, állott a jegyző, 7 rendes ülnök vagy táblabiróból, kikhez nagyszámu tiszteletbéli, vagy fizetésnélküli táblabiró járult, kik szintén szavazattal birtak. Az alkirálybiró alatt állott egy dulló (szolgabiró), pénztárnok, levéltárnok. Ezek alkották Bardóczszék tisztségét; székháza kezdetben Bardóczon, később Olasztelken volt, hol levéltár és börtönök is voltak. Bardóczszéknek külön pecsétje nem volt, legalább ilyennek lételére semminemü adatot nem találtam, hanem használta az anyaszék pecsétjét. A jelenleg használatban levőt közgyülési határozat folytán 1829-ben kapta ki, s ez Udvarhelyszék pecsétjének tökéletes hasonmása.
Megkisértette az országgyülésen való önálló képviseltetést is, s az 1790–91-ki országgyülésre külön követet küldve, kérte, hogy ugy most, mint ezután is az anyaszéktől külön követe által jelenhessen meg, de az országgyülés a 68. ülésben kihallgatva az anyaszék követeit, mivel ily külön követ küldéssel a bardóczszékiek azelőtt sem birtak, hanem az anyaszék követei – a kiknek választásában befolytak – vezették ügyeit, azért régi szokásukkal ellenkező kérése Bardóczszéknek elejtetett. Lásd országgy. jegyzők. 495. lap.
Mert nemcsak hogy a – többnyire idegen – tisztek parancsoltak a katonai ügyekben, hanem e mellett volt katonai törvényszék is, mely nem a hazai, hanem osztrák törvények és paragrafusok szeirnt itélt a fegyvertviselők minden ügyeiben.
Mielőtt azonban Bardoczszéknek tüzetesebb ismertetésébe ereszkedném, szükségesnek látom annak tájrajzi leirását adni, – folyamvölgyeivel, főként az Olttal, e vidék folyamkirályával megismertetni az olvasót.
Szeszélyes folyó ez az Olt, felbuzog bérczes hazánknak észak-keleti szögletében; déli irányt vesz, átfutja Csik-ot, onnan erőszakosan sziklabérczeket szelve át, hegyeket sodorva, tör Háromszék terére. Felszedi ott a határszéli Kárpátok dús vizadóját, egyesül a vele versenyző, de végre kibékülő Fekete-Ügygyel, betekint a szép és nagyszerü Barczaságra, s ott önelégülten hömpölyög át honunk e legnagyobb és legszebb terének északi szögletén; útat keres magának, ide-oda kanyarog; de látva, hogy a teremtő ott roppant havasokat állitott útjába, azokkal nem mer szembe szállni, hanem békét köt velök, felszedi azoknak önkéntes kristályadóját, s felfordul északra, mintha vissza akarna menni forrásához, hogy egy búcsulátogatást adjon édes anyjának a Fekete-Reznek s ikertestvérének, a más irányu pályát választott Marosnak. A szülőföld reménylett viszontlátásának örömével kéjelegve, kénye-kedve szerint szép berkek, gyönyörü rétek közt kanyarogva s a partjain fekvü regényes falukkal kaczérkodva, el is jut Köpeczig, de itt megpillantja azon hatalmas torlaszt, melyet a teremtő útjába állita, a Hargita trachyt szikláit, a Mitács és Hatod hegyhalmazát, miután azoknak átszegésére nem érez elég erőt magában, adót szed ezektől is: keblére öleli a csergedező Kormos-Lángost, a kedélyes Baróth vizét*, nyugatra fordul, s az alsó-rákosi kevésbé szilárd anyagu (mészkő), s csekélyebb magaságu hegyekkel birkozik meg, azok között nyitva utat magának. Ezen uttörés után ujból felveszi délirányát; de ez ujból a még magasabb Kárpátok lánczolatához vezeti.* Ott merednek fel a honnak legmagasabb csucsai: a Negoj és Szurul s a fogarasi havasok roppant sziklatömege. Ezeken át utat törni képes nem lévén, szelid önmegadással ujból nyugatra fordul, s ott tétováz, ott mereng a szép fogarasi téren át kémkedve, hogy hol kaphatna kimenőt szeretett jegyese, a Duna felé; itt is azonban mindenütt égig nyuló havasok állják utját, s késleltetik czéljának elérésében. Elvégre is türelmet veszt; dühbe jön, haragjában tajtékzik; felébred benne is az egyesűlési vágy, – mire a természetben minden vágyódik, – felébred az összeömlési törekvés. Titkos szellők elbeszélik neki, hogy ott az utját álló havasokon tul az ő csillámló jegyese, az ezüst Duna hömpölyög, mely őtet a drága gyöngyöket s fénylő kagylókat termő tengerbe, a folyamok mennyországába fogja elsétáltatni. Ellentállhatlan vágy fokozta erővel, nehány szövetséges folyóval egyesülten, elhatározá magát a döntő harczra, s mit Brassónál, Bardocznál és Fogarasnál a gyenge, félénk ifju nem mert tenni, itt a már erejének önérzetére ébredett értkoru megkisérti, neki ront a kissé alábbszállott havasoknak, s mérgesen tajtékozva, haragosan zúgva, Verestornynál utat nyit magának, azután átrohan Oláhország szép térein és szultánja, a már annyi folyamkirálynőt keblére ölelt, ragyogó Duna karjai közé rohan. Kéjérzettel simul hozzá, s boldogságtól áthatottan, szép vitorlás és gőzös bokrétákkal ékitve fejét, sétálnak karöltve az éden kapui, a tenger felé.
Csak Székelyföldön 78 patak szakad az Oltba.
Ezen ide-oda kanyargása által két félszigetet alkot, melynek egyike Sepsiszék egy részét a barczaszéli Fehérmegye nehány faluját, s egész Miklósvárszéket felöleli, ezen félsziget töve Mikóujfalutól Köpeczig alig 21/2 mfld. átmérőjü. A másik félsziget ezzel ellentétesen van forditva, ugy hogy töve amannak csucsánál, végelőfoka amannak tövénél, vagy Köpecz és Ágostonfalvánál van s a persányi erdőségek tömegét öleli körül, ennek Földvártól Halmágyig nyuló töve ismét alig képez egy 3 és 1/2 mfld. hosszuságu átmetszeti vonalt.
Az Olt eredetétől Verestoronyig 40 mfld. hosszu vonalat fut be: közép szélesége 12 öl, mélysége 3–15 láb.
Szt-Györgytől Fogarasig tutajozható. Onnan a tengerig hajókázható és egy kevés igazítással Verestoronynál biztosan hajókázható lenne. Hajókázták is a legrégibb időktől fogva.
Feltehetjük, hogy a rómaiak is hajókázták e folyót, s a sószállítást ezen eszközölték, bár bizonyitó adatok birtokában nem vagyunk.
De hogy a német lovagok hajókázták ugy az Oltat, mint a Marost, arra már biztos adataink vannak. II. András király 1222-ben kiadott második adománylevelében, melylyel Cruceburgot és vidékét is a lovagok birtokához csatolja, egyszersmint engedélyt ád arra, hogy a Maroson 6, az Olton szintén 6 hajót tarthassanak, hogy azokon sót lefelé, áru-czikkeket felfelé vámmentesen szállíthassanak.*
Schlötzer Crit. Samml. 316 lap. Említés van téve a lovagok ezen szabad hajókázási kiváltágáról, mely szerént hat hajót az Olton (Ald), ismét 6 hajót a Maroson (Mors) vámmentesen járathatnak Honorius pápának 1222-ben kiadott bullájában is, melyet közöl Fejér Cod. Dipl. III. I. 425.
A József császár alatti török háborukor 16 hajón szállítottak élelmet az Olton Rimnik és Slatináig; később svájczi Pürker Ignácz, engedélyt nyervén a macedóniai gyapju vámmentes behozatalára, két gyapju terhelt hajóval feljött egész Királyhalmáig; hamuzsirral és hunyadi vassal rakodva tért vissza Galaczig, ott nagyobb tengeri hajóra rakodván, Konstántinápolyig, hol nagy nyereménynyel adta el áruczikkeit.
1820-ban Áron György egy 9 öl hosszu, 2 öl széles hajón 200 mázsa vassal és szebeni porczelánnal Rimnikig ment.
Ezen sükerült kisérletek felbátoritólag hatottak s 1839-ben az Olt hajókázására és az ezen hajókázást gátló nehézségek elháritására Szebenben részvénytársulat alakult 500 frtos részvénynyel, Bedeus József elnöklete alatt egy igazgatóválasztmány állott az ügy élére; Junius 21-én a társaság egy vassal rakodott hajója nagy ünnepélyességgel el is indult Verestoronyról.
De ez is csak kisérlet, még pedig felbátoritó kisérlet volt. A társaság közöny, és részvéthiány miatt feloszlott, s azóta az Olt hajókázásának nagy korderejű kérdése egészen el van ejtve.
Pedig ez a könnyü közlekedéstől teljesen elzárt Királyhágón inneni résznek egyik legsürgetősebb életkérdése, mely még akkor sem vesztené el fontosságát, ha vasutunk lenne, mert a vizen való olcsó áruszállitás még akkor is helyén lenne, s a szomszéd Oláhfejedelemségbe – Erdély ezen természetes piaczára – a legrövidebb ut az Olt. Igen óhajtandó lenne azért, hogy ezen elejtett kérdés felkaroltassék, s egy oly részvénytársulat alakuljon, mely a kor igényei szerint gőzössel kisértené meg az Olt hajókozását.
Az Oltnak ezen ismertetését, e ”par excellence” székely folyamnak ily rövid életirását sok tekintetben, de azért is szükségesnek hittem, hogy megérthető légyen azon körülmény, hogy Felső-Rákosról bár merre forduljon is az utas, mindég felfelé, azaz folyammal szembe megy, akár az Olt terén maradjon, akár az itt vele egyesülő Kormos-Lángos, akár Baróth-vizének völgyébe térjen be.
Eddigi utazásom modorából kitünt az, hogy én nem mindenütt respectáltam a politikai felosztás határvonalait, hanem sok helytt határsértést követve el, inkább természetes vonalait követem a folyamvölgyeknek. Azt teszem itt is, midőn a keletről letörtető Baróth-vize völgyébe térek, melynek egész területe nem tartozik Udvarhely, illetőleg Bardocz-székhez, mert a már torkolatjától negyedórára lévő első helység Baróth is Miklósvárszékhez tartozik, de én nem tehetek róla, ha a természeti határok figyelembe vétele nélkül ily rendetlen felosztást csináltak, én megelőzöm a jövő törvényhozás teendőjét, s kikerekítem a határt, Bardocz-székhez csatolva Miklósvár-széknek legjelentékenyebb helységét, székhelyét, egyedüli mező városát, Baróthot.
Baróth nevét igen sokféleképen származtatják. Benkő szent Bartholdtól; a hagyomány azonban regényes eredetről beszé. A mongolduláskor, midőn e haza népe üldözött vadként bolygott az erdők rengetegében, egy együtt bujdákoló szerelmes pár megpillantván e szép kies völgyet, felkiáltának: bár ott lenne nyugalmunk helye! Oda is települtek, s számos magzatokkal áldatván meg, alapitóji lettek e falunak, melyet első meglepetésök kicsalta felkiáltásukról neveztek Bárottnak, miből később idomitással lett Barot, s igy irva találjuk Baróth nevét régi okmányokban is, a h csak későbbi hozzátoldás.
De legvalószinübb Horváth István névszármaztatása, ki a honfoglaláskor Erdélybe települhetett Barot nemzetségtől származtatja*.
Magyar gyökeres nemzetségek. Pest 1820. E munkájaban azt véli, hogy a honfoglaláskor Pannoniába bejött 108 magyas ősnemzetségből néhány Erdélybe is települt, legalább Baróth, Berend, Hódos, Kalán, Kalóta, Mike, Tordos, Zágor, Zsombor falu nevek, ily ősnemzetségek nevét tartják fenn.
A hagyományok szerént Baróth régen fennebb feküdt; ott hol most épület-nyomok látszanak a völgyben; de mivel régi iratokban Nagy-Baroth nevét találjuk*, Kis-Baróthnak is kellett valahol lenni; hihetőleg ott fennebb a völgyben, honnan lakói leköltözve a mostani Baróthra települtek, s lett a két Baróthból egy.
Labathlany Jánosnak Miklósvárszék szabadalmát tárgyazó 1459-ben kelt adománylevelében előjön nagybartóthi Rigó Demjén.
Hogy Baróth már a XIV-ik század elején tekintélyes egyházmegye volt, azt a pápai dézmák regestrumából látjuk, hol Borouch, Boróth és Barchuch néven van bejegyezve*. Okmányilag Baróthról legelső tudomásunk 1334-ből van, midőn Baróti Lőrincz, Miklóssal, Gyula fiával perel egy ”Salamon” nevü hely felett*.
A 648-ik lapon 1332-ik év rovatában ekként „Damianus sac. de Borouch solvit 11 banales antiquos.“ A 668-ik lapon 1333-ik év rovat „Damianus sac. de Boróth solv. 8-ban ant.“ A 741-ik lapon 1334-ik év rov. “Domianus sac. de Barchuch solv. 2 verencenses et 1 obolum.“ E nevek mind el vannak ferditve a magyarul nem tudott olasz dézmaszedők által, akként, hogy a vég th ch-ra változtatott által. Régibb adat lenne Baróthra az, melyet a szászok adománylevelében, a nyert terület körül határolásánál előforduló Boraltba vélnek, azonban ez, hogy Baróth lenne, még nincsen tisztába hozva, annyival kevésbé, hogy a Szászföld még most sem terjed idáig, s annál kevésbé terjedhetett kezdetben midőn csak Szebenszékből állott.
Fejér cod. dipl. VIII 4 supl. 127 lap.
Baróthon Báthori Gábornak is volt jószága, melyet ő a csiki vasbányákkal együtt Bethlen Gábornak (akkor csiki főkapitánynak) adományoz.* Bethlen Gábor mint fejedelem a Dániel családnak adja*, most is ezen család birtokában van.
Mikó Ferenc Tört. lásd „Magyar Tört. emlékek VII-ik K. 181–182-ik lapján“
Benkő Spec. Trania Sed. Miklósvár.
Fassing* baróthi várról (arx baróthi) tesz emlitést. Most várnak ott nyoma fel nem lelhető, s igy Fassing vagy a templom kastélyt értette, vagy a baróthi határon lévő Veczel várát (római castrum, melyről alább) melynek akkor még jelentékenyebb maradványai lehettek.
Nova Dacia 37 lap.
Baróth vásáros hely*, s arra hivatott, hogy e vidék központi városává nője ki magát*. Naponta csinosodik, s gyarapodik ugy, hogy már is városias küllemmel bir. Téres piaczán (melynek képét mellékelem) több bolt, és kőépület, a községben számos iparos és gyár van,* minek következtében élénk kereskedelmi mozgalom uralkodik. Itten van Miklósvárszék székháza, Erdővidék kaszinója, posta és távsürgöny állomás, szóval mind azon elemek, melyek jogot nyujtanak a várossá lételre.
Baróthnak még Bethlen Gábor adott feb. 3-kán Pünkösd utánni pénteken, és nov. 12-én tartandó három sokadalomra vásárjogot, mint az Benkő Spec Tran. mondja; de ezek elévülvén II. József által megujíttattak, s ugyan ezen uralkodó Bécsból 1788-ban jan. 31-én saját, Gr. Pálfi Károly és Méhesi József aláirása alatt kelt levél által szerdanapi hetivásár joggal is felruházza Baróthot. A három előbbi sokadalomhoz egy augusztus 21-ik napján tartandó negyediket nyert 1867-ben, mint ez a baróthi levéltárban levő adománylevelekből kitünnik.
Baróth már előre is bitorolja a város nevét. A község házát városháznak, elöljáróságát tanácsnak nevezik, s a község egyik végén „falu Baróth” másik végén „Baróth mezőváros” van felirva.
Leginkább szeszgyárak.
BARÓTH VÁSÁRTÉRE ERDŐVIDÉKEN.
De a jövőnek szép reményekkel biztató képe ne homályósitsa el az érdemnek szerény sugarát, mely az 55-ik számmal jegyzett ház körül dereng, ne, mert ezen szerény kis lakban született baróthi Szabó Dávid, nemzeti irodalomunk ezen érdemdús előharczosa*. Kinek emléke iránt a tisztelet adóját ezen megemlékezés által leróni hazafias kötelességemnek ismerem.
Baróthi Szabó Dávid 1739-ben apr. 10-én született Baróthon. Apja Szabó György, anyja Beke Erzsébet, kik a most 55. számu telken laktak, a ház azonban, melyben Szabó Dávid született, elégvén, nincsen meg. Hogy a Szabó család nemes, kitetszik a kétséges nemesek kutatására, a mult század végén kiküldött productionale forumok (főkormányszéki levéltár 11840/772 szám alatti) munkálatából, hol a báróthi Szabó családot érdeklőleg hivatkozás van Bethlen Gábornak egy 1614-ben august. 29-én kiadott passualisára, melyben a Skender béget kisért Szabó Dávid baróthi nemest szabadon bocsátani rendeli; továbbá ugyan Bethlen Gábornak a prázsmári táborból 1616 feb. 24-én kiadott, baróthi Szabó Bálint nemes jószága osztályára vonatkozó rendeletére s azért baróthi Szabó József a fegyverfeladáskor is mint valódi nemes mentesíttetett, s a comissio által is a kétségtelen nemesek közé iktattatott. A leszármaztatás ez: Szabó Bálint, János, András, Gergely, János, György és Dávid. A mi Dávidunk tanulmányait Sz. Udvarhelyen végezte, s jezsuitává lett. Ujoncz évei alatt tanár Trencsinben, Szakolczán, Székes-Fehérvártt, Nagy-Szombatban, Kolozsvártt és Kassán. 1769-ben szenteltetett fel. 1773-ban a jezsuiták eltörlésekor Szabó Komáromba, 3 évvel később Kassára neveztetett ki állandó tanárrá, mely állásában maradt 1797-ig. Ekkor nyugalmaztatván tanítványa Gerkényi Pyber Benedekhez ment Virtre (Komárom megyében) hol 1819. nov. 21-én halt meg, s Virt templomába temettetett el. Irodalmunk ezen fáradhatlan uttörö munkása sok jeles művet (számszerént 15) irt, melyek közt legkitünőbb Virgil Aneisének ő eszközölte még ma is legjobb magyar fordítása. Eredeti dolgozatai közt is sok jeles és kitünő van. Életleirását lásd részletesebben Toldinak „Magyar nyelv és irodalom kézikönyve“ czimű 1855-ben megjelent munkája I. K. 475-ik köv. lapjain.
Baróthi volt a Zsigmond királyt Nikápolynál megmentett Cserei Balázs is. Lásd Fejér Co. Dipl. X. 8. 347.
Baróth e vidéknek egyedüli katholicus helysége s hogy itt a protestantismus közepette, miként maradhatott meg, azon lehet csodálkozni*.
Az erdővidéki espertség levéltárában van Benkő Józsefnek „Filius posthumus“ czimű kéziratban lévő munkája, melyben a reformatiónak Erdélyben való elterjedésére vonatkozó igen érdekes adatok vannak. Itt előadja Honterusnak Brassóban való müködését és viselt dolgait, s okadatolva bebizonyitja, hogy a reformatió a Székelyföldre Brassóból Honterus tevékenysége folytán, s könyveinek hatása alatt terjedt el. Erdővidéket érdeklő sorai ezek: Az erdővidéki ecclesiák egyről egyig elállottak vala a római hittől, de sokan az emberek közül nehezen szenvedhetvén azt, hogy az eddig való czeremóniák, rendtartások megszüntek volna, s a képek a templomból kihányattak volna, ismét kivánkozni kezdenek vala az előbbi vallásra, nevezetesen a baróthiak az előbbeni hitre visszaállanak, és mind e mai napig is a római pápától függenek. A magyar-hermányiak is – megbotránkozván azon, hogy első ref. papjok András a keresztes zászlót egy asztagjára madárijesztőnek kitette – elállottak volt a reformatiotól, de az ottan megjelent tudós tanitók okkal móddal visszaállitottak a ref. vallásra, s azóta ezen vallásban is vannak sat.
A néphagyomány azt mondja, hogy egy Baróthi Kata nevü hit-amazon összegyüjtve a helység asszonyait, leányait, élőkre állott s kiverte Baróthról az uj hitet terjesztő szónokot, megtartván ekként a népet a régi vallásban.
És e hagyományt igazolva látjuk a Baróth megyei régi anyakönyvben is*.
)Ezen anyakönyv 1674-ben kezdődik, egy ezen keletnél régibb iráska van oda bekötve, melyen ez áll:
Barothiensis ecclesia dicitur inviolata permansisse tempore persecutionum, quando haeretici vicinas ecclesias violenter apprehenderunt, quod Heroina quaedam mulier ex familia Barothiana conclamans ceteras mulieres, arreptis verubus et furtibus ad fores Ecclesiae comparantes negarnut introitum commissariis Acatholicis et praedicantibus, et sic mansit intacta.
Baróthon felül, a Baróthvize más néven Uzónka átkanyarogta szép völgy terül el, a jobb oldali hegyen burgundi szőllőültetmények vannak, melyek a hires pomolog, a páratlan jó gazda, s a hazának oly sok jeles fiat s nemesen érző honleányt nevelt Zathuretzky industriája.
A szemben lévő Nagyály, Kisály nevü hegylánczban gazdag kőszéntelep van, melynek két aknáját használja is a fülei vasgyár. E kőszén egy kissé verhenyeges és törékeny; de azért kitünő tűz-anyag, s hihetőleg mélyebb müvelés után még jobb minőségüre is fognak találni. Mily roppant heverő kincs van ott, mit csak akkor fogunk kellőleg méltányolni, mikor erdőink megfogyatkoznak, mi a mostani vesztegető kezelés mellett hamar be fog következni.
Fennebb az északi oldalon Dungó patak szakad az Uzonkába. E patak völgye timsódús, nem rég társulat alakult annak felhasználására; néhány éve, hogy medrében óriási mammuthfogat s nagy csiga kövesüléseket találtak.
Az e patakot környező hegyek fel egészen Baczonig vastartalmuak, felületeiket nagy mennyiségü vas-salak borítja, miből régi bánya-müvelésre lehet következtetni, mit a rómaiak korára (kiknek egy telepök volt a mint alább látandjuk, e vidéken) akarnak felvinni. – Nem rég Baróth patakában malomárok ásásakor roppant vas-üllüt találtak, melynek fatalapja meg volt kövesülve, az üllő a római vas-hámoroknál szokásos alakkal birt. Igen nagy kár, hogy vasa felhasználtatott.
Fél órára Baróthon felül Bibarczfalvát éri az utas. E falu nevét Benkő Tiburcz-tól (kinek itt vára volt) származtatja, mely elferditve, időfolytán Bibarcz lett, s mely nem nagyobb szórontás – mond Benkő – mint a Szent-Máriából lett Semeria. Bibarczfalva hires gyógyforrásairól, melyek a falu derekán fakadnak fel, s ugy italra, mint fürdésre használtatnak.
Temploma az átmeneti korszak müve, de teljesen átalakult ugy, hogy csakis szentélyének polygon-záródása és körives oldalkapuja, – melynek bélletét két kajács közé fogott henger tagozza – mutatják keletkezési korszakát. Belső falait igen szép fresco-fesvények boriták, melyeket vastag mészkéreg fed. Egyik épebb szögletéről ezt eltávolitván, byzanczi izlésben festett alakokat, fehér és verhenyős lovon ülő lovagokat ismerhettem fel, miből azt következtettem, hogy ottan Szent János jelenése IV-ik könyvében leirt jelenet volt lefestve. E templom egykoru lehet a faluról való első tudomásunkkal, mely szerint 1332-ben Villa-Bybonh és 1333-ban Villa-Byborch néven önálló egyházmegyeként jelenik meg.*
A pápai dézmák regestruma 648. lapján (1332. évi rovat) igy: Blasius sac. de Villa Bybonh solv. 11. ban. ant. 668-ik lapon (1333. évi rov.): Blasius sac. de Villa Byborch solv. 1 ban. ant et 6 verencens. A 741-ik lapon (1334. évi rovat): Blasius sac. de Villa Byborch solv. 4 denarios.
A falu felett délről szép lomberdő nőtte kerekded hegy emelkedik. E hegy tetőormát koronázta Tiburczvára, melynek még ma is észlelhető nyomaira akadhatunk, mert a Baczonvize-, Várpataka-, és Fehérföldpataká-tól körülfolyt önálló hegy tetőormán csakhamar ráakadhatunk egy 2–3 öl magas, 3–4 öl széles gátonyra, mely a hegy fennlapját hosszukás idomban ugy futja körül, hogy észak-nyugati és észak-keleti részén hegyes csúcsba jön egybe. A két csucs közti szárak nem egyenlők, mert északi oldala nagyon kis hajitással bir, mig déli oldala cskanem félkört képez, ugy hogy e vár alakját leginkább egy körszelethez hasonlithatjuk, oly körszelethez, melynek kerülete ezer lépés, hossza 400, legnagyobb szélessége 240 lépés. Ezen mértékek fogalmat adnak e vár tekintélyes nagyságáról, és oly terjedelméről, minővel székelyföldi ősváraink között csak is a csiki Bálványos birt.*
Lásd a csiki Bálványost e munka III. kötetében, Tusnád leirásánál.
E vár gátonyának nincsenek sánczai s kőrakatnak sem látszik ottan semmi nyoma; de néhány átmetszést tétetvén, meggyőződhettem, hogy ottan falrakat volt, melynek omladványai alkotják e hatalmas gátonyt, melyet a természet alkotó keze lassanként moha, és százados lapu hulladékból alkotott földréteggel vont be, s azokon óriási fákat növelt. E földréteg és a rajta nőtt százados tölgyek, mintegy időmérőül tünnek fel az észlelve vizsgálodó előtt, jelölve, hogy ezen legalább is 2–3 százados fák, több század óta egybeomlott és lassanként behantolt romok halmazán nőttek fel; s igy legalább is 5 század tölt el azóta, mióta a vár egybeomlott.
Igy olt a tevékeny s mindent hasznositni tudó természet a halálba is életet, ekként jelenik meg az ember mulékony müveinek elenyésztekor azok megsemmisülése perczében, hogy örökéletü önmagukból megujuló lomb, illatos virág, s izletes eprekkel diszitse fel az enyészetnek szomoru jeleit, a mulandóság mellé oda állitva az örökkévalóságot.
A természetnek keblén, a régi nagyság, mult dicsőség e helyén, az őskor ezen sötét rengetegei közt, a büszke tölgyek alján sürün felnőtt sebző tövisek közt hiába bolyongtam, hiába kerestem e romtöredékek közt valami utbaigazitót, irányadót mi ezen titokteljes romok multjára bár mi csekély világot vethetett volna, hiába folyamodtam a történet muzsájához az is hallgatagon hajtá egybe világ eseményeket tárgyaló könyvét, honnan a lap, melyra vár multja irva volt, kiszakadt. S midőn minden hallgatott, midőn mindenütt kétely és bizonytalanság éje sötétült, megjelent akkor a csevegő hagyomány, hogy elmondja e romokról, mit ezredévek eseményeivel elárasztott emlékében megtarthatott. Szerinte e vár szereplés szintén sz. István korára, vagyis az ős nemzeti vallásnak a keresztyén vallással való küzdelme korszakára esik; Tiburcz vára és a két Bálványos vára volt az ősök üldözőbe vett hitének végső menhelye; itten e várakban füstölögtek utoljára Hadúrnak oltárai. Ázsia szent hagyományaí itt küzdték az élethalál harczot Európa vallási fogalmaival. Ős Tiburcz, a biboros Saroltának fia, rendithetlenül ragaszkodva őseinek üldözőbe vett hitéhez, elhagyta az udvar királyi fényét, s ide az erdők rengetegébe vonulva, miként Gyula s utána az Opurok Bálványos várába, ugy ő is itten e hegyormára épitett erős várában gyujtá fel a tiltott ősvallásnak szent tüzét, azt követve élt itten s halt is el, mint utolsó ázsiai magyar, mint utolsó papja Hadurnak.
Ott a vár belterének dombszerü emelkedésén mutatnak egy nagy üreget, mely mellett nem rég lerontott és elhordott kőfal állott, e lenne a néphit szerint azon pincze vagy sirbolt hova a rendithetlen Tiburcz kincseivel s áldozati eszközeivel együtt el van temetve.
A várhegy egészen belévén sürü erdővel nőve, az innen feltáruló kilátás korlátolva van, hanem találhatni keleti végénél egy tisztást, honnan gyönyörködni lehet a táj szépségben, honnan feltünik a völgyfőben szépen fekvő, s nagy városi küllemmel biró Nagy- és Kis-Baczon felett a Hatodnak gyönyörü lánczolata, melyen a bükszádi Piliske büszke orma, a szent Annató feletti Nagy Csomagnak és Büdösnek trachyt ormai, és a Bodoki havasnak vár koronázta csucsa pillant át, mely várral és ezáltal a Bálványossal volt láttani egybeköttetésben Tiburcz vára, mig tulról a Rikában lévő Huszt és Kustály vára által függött egybe a Bágyi várral, alább pedig az ide jól látszó Tepeji várakkal.
S most vegyünk búcsut e titokteljes romoktól, hogy Baczon völgyének még hátra lévő faluit is megutazzuk.
