XI. Zetelakától Homoródig.
XI. Zetelakától Homoródig.
Máréfalva, védbarlangjai, tatárharczok. Hadutja. Márévára. Czekendtető. A Láz és Hargita. Lejtővára vagy Földvár, annak maradványai. Regék. A homorodi fürdő. „Zsengére” nevezetü népünnep.
Zeta várához tett kirándulásunkból visszatérve Fenyédre, a keletirányból letörtető Fenyéd vize mellett folytattuk utunkat, mig a negyedórára fekvő Máréfalvára* értünk. Ezen nagy havasalyi falu kevés nevezetességet mutat fel; kopár sziklás határa a legszorgalmasabb müvelés mellett is alig terem annyi gabonát, hogy a nép szükségleteit fedezze, földjeik nagyrészt oly meredek oldalakon vannak, hová szekérrel fel sem lehet jutni, hanem a földtől kierőszakolt terményeiket tövisre rakva eresztgetik (csusztatják) le, szóval olyan hely ez, hol csak is az ernyedetlen szorgalmu, munkás székely tud megélni.
Maréföldje emlitve van a Csiki krónikában, hol a többek közt a van bejegyezve, hogy a kereszténység felerőszakolása miatti harczokban a rabonbánok földje néptelenittetvén, Sándor István az ő atyafiait telepitette oda, és pedig Ugron rabonbán fia szálla Maréföldjére, nem messze a Küküllő vizétől, Kadics földére, ki Zandirhám alatt Budvár vezére volt.
A falu mellett északról magas hegy emelkedik, melyet Leshegynek a hagyományok szerint azért hivnak, mert ottan a hátrább fekvő Márévárának őrállomása volt a végett, hogy a Budvárából adott vészjelt a várőrizettel közöljék. E hegynek csaknem falmeredek szikla oldalában üregek tátongnak, ezek oly barlangoknak nyilatai, melyekben a nép vész idején biztos menhelyet talált. Két egymás fölé helyezett s csak nem megközelithetlen barlang van itten. Az alsó (15 lépés hosszú és 10 lépés széles) barlangnak szabályszerüleg idomitott, boltivezetszerü fölepe sziklatámokon nyugszik, kapujánál még most is látszanak a sarokhelyek, melyek erős vas ajtókat tartottak, meg van e barlangban a tüzelő hely kürtője, és a kézimalom fülkéje is. Az e felett lévő felső barlang, – hova csak ügyes mászó tud jutni – ép oly kiterjedésü mint az alsó, innen sziklábavésett beszélő cső nyulik le az alsó barlangba, melyen át madárnyelven beszéltek – mond a hagyomány – hogy az ellenség meg ne érthesse. A felső barlang ablakából mutatták meg a csalkürtőskalácsot a tatároknak. Ugyanis tatárok dulván a vidéket, Máréfalva népe védbarlangjaiba vonult, s midőn a tatárok a völgyen felmenének, a barlangban lévők reájok nyilazván, többeket, s azok közt vezérüket is elejtették. Dühbe jött erre a tatár had, s ostrmolni kezdte a védhelyet; de az erős fekvésű védhelyhez nem férhetvén, ostromzárolták, hogy kiéheztetéssel szorítsák önmegadásra. Már elfogyott ostromoltak és ostromlóknak is minden eledele, midőn a barlangban lévő szalmából nagy kürtös kalácsot csinálván, kimutatták s le kiáltottak: Lám mi jól élünk mig ti éheztek! Mit látva a tatárok, a falu feldulása után távoztak. A megmaradt nép pedig hálaimát zengve vonult le menhelyéről, s régibb falujának fekhelyétől alább épité fel lakházait.
A falutól balra eső Csimbolás nevű hegy oldalán egy helyet Hadutjá-nak neveznek a hagyományok szerént azért, mert Márévárából ott ment át az ut a Bágyivárhoz, vagy más hagyomány szerént azért, mert egy nagy fejedelem ott vezette át hadseregét. A falun alól még egy helyet Ördögoltárának neveznek azért, mert ott bálványoknak áldoztak.
A falun felül Teleság pataka azon ponton szakad jobb partilag a Fenyédvizébe, hol a csiki országut a Czekend oldalára kezd emelkedni; de minket a felfedezési vágy elvont a csinált utról, s veszedelmes hegyoldalokon, kecskék által vert ösvényen indultunk Máré várának felkeresésére.
Ott, hol a havasias jelleget öltő Fenyéd vize keleti irányát megváltoztatva, északra fordul, (jobb partján) szemben a Czekend tetővel egy kiszökelő hegyfok van, melyet Várnyak foknak hivnak.
Itt volt Máré vára. E titokteljes várnak azonban most csekély maradványai vannak. A szabályszerü háromszöget alkotó hegyfok fennlapja egy roppant cyclopsi töltésel van szélesebb részén átrekesztve, e töltés 50 lépés hosszu; alapjában 25 lépés széles s vagy 3 öl magas.
Figyelmes vizsgálódás s utánásás után meggyőződtünk, hogy az egy óriási szikladarabokból épült s összeomlott falnak bámulatos maradványa. E gátonyon kivül most semmi más maradvány nincsen. Hogy a hegyfoknak másik két oromélén volt-e várfal, vagy a függőleges meredeken lehanyatló hegyoldal azt feleslegessé tette, s az egész erősség csak az említett átfalazásból állott-e? – azt meghatározni nem tudnám. Lehet, hogy itt is volt fal, de az a hegynek most is látható omladozásával lesüllyedett, legalább az alyban heverő nagy kőhalmaz erre enged következtetést vonni.
Nem sok, mit e várról mondhatunk; még a hagyomány is hallgat róla; de legalább annak fekhelyét, most látható maradványait constatiroztam, s ezen eddig csak sejtett történeti emlékünknek hollétét meghatároztam. És bármily kis tér is az, melyet a homály födte multnak sötét éjében megvilágíthatunk, azt hiszem, nyeremény a hazai ismeretekre nézve.
Innen az országutra visszatérve, a Czekend meghágásához kezdettünk.
Ezen több ezer láb magas hegy, előfalát képezi az oláhfalvi fennsiknak, előlépcsőzetét a büszke Hargitának. Nincsen talán bérczes kis hazánkban váratlanul meglepőbb s elragadóan nagyszerűbb látvány, mint az, mely a Czekend tetejéről feltárul.
Ott van egy szép fenyves erdőkkel tarkázott nagy kiterjedésü, szinezetben oly páratlanul szép fennsik, az ugynevezett Láz,* melynek hullámzatos lapjába a Hargitáról lerohanó két Homorod és Vargyas patakok fenyves szegélyezte völgyületei mélyülnek be; a havas közzé felnyuló ház csoportaival, fénylő ragyogó tornyaival, szétszórt fürész malmaival, füstölgő pajtáival (havasi tanyaházak); s ott van szemben a háromcsucsos Hargita rengeteg fenyveseinek átpillanthatlan tömegével, egyikét a legnagyszerübb havasi képeknek tárván fel. A havas, melyet eddig csak messziről a távol kék leplébe burkoltan láttunk, most ott állott közvetlenül előttünk egész megdöbbentő nagyszerüségében, égig magasuló csucsain fellegek akadtak fel, itt ott füst gomolyog, felczikázó tüznyelvek közül, mintha ott istennel beszélgetne isten választott népének ihletett vezetője, s midőn a Hargita oldala oly tiszta, hogy azon minden egyes fatörzset, sziklacsoportot meglehet különböztetni, akkor a távolabb gyergyószéli és parajdi havasok a távol kék leplében merengnek. Szép és nagyszerü e táj, melytől megválni alig lehet, melyet napokig lehetne nézni a nélkül, hogy unalmassá válnék.
Láz fensikot jelent.
A Czekendtetőtől félórányira egyszerre egy a fennsik egyenes lapjába beredősülő völgyület oromszélére ér az utas. E kies völgyületen rohan le a Kis- vagy inneneső Homorod, e völgyület üde fenyvesei között rejtőzködik a hirneves homorodi fürdő, hová az utas – anélkül, hogy hegyet mászott volna – meredek lejtőn ereszkedik be.
A HOMORÓDI FÜRDŐ.
De mielőtt ezen vonzó küllemű völgybe lejtenénk, tekintsük meg azon érdekes várromot, mely az uttól balra a lejtő derekán levő híd feletti dombtetőt koronázza. A legszebb fenyvesek sürüjébe rejtőzködik e várrom, mely ugy alak-, mint kterjedésre nézve nagyon hasonlít Zeta várához, ez is miként amaz, körte idomu hegyesebb végével északra van fordulva, gátonyát ennek is mély széles sáncz övezzi s e gátony-vonalán százados fenyők nőttek fel. Belterén számos üreg van, ott állott épületek nyomait jelölve.
A gátony egész kerülete 225 lépés, s bár most teljesen be van pástosodva (begyepesedve, földdel fedve), de hogy falomladványból keletkezett, azt csekély ásásra is igazolni lehet. A nép azt egyszerüen Földvárnak hivja, nem azért mintha az földerőd lett volna, hanem azért, hogy az a – szó hagyomány szerint – Földvári nevü fejedelemé volt, ki mint roppant gazdag ember, terjedelmes havas birtokosa, s ott legelő nagy nyájak tulajdonosa volt; a tizenhét falu havasán egy helyet azért hivnak még ma is Fejedelem vészinek, mert Földvári nyájai ott szoktak volt legelni.*
Vajjon a Székely krónikában előforduló Vészfölde nem itt volt-e? s valjon Vészföldének ott többször előforduló fejedelme, nem volt-e a néphagyomány Földvárija?
Hanem bármily hatalmas és gazdag volt is Földvárink a város kard hordozásakor csatába kellett mennie, s e harczban oda is veszett. Özvegyen maradt neje pedig csakhamar unni kezdette magányos várát, unni e tájt, hol minden veszteségére emlékezteté, azért Rikán belül (Erdővidékre) házasodott leányához vágyakodott; de sok holmijaival, nagy kincseivel oda beköltözni nem volt könnyü feladat, s végre is nem kapván vállalkozót, ki beszállítsa, türelmetlenségében kimondá, hogy: ittenlévő birtokait annak adja, ki őtet leányához beköltőzteti.
Összeállott azért a havasi birtokot nélkülöző tizenhét falu, s több száz szekérrel fenn teremvén beszálliták a bús özvegyet leányához; s ekként nyerték a ma is birtokolt 17 falu havassát, mely egészen a Kereszthegy (Hargita csucsa) aljáig nyulik fel. Az elhagyatott vár a fényes palotával elpusztult. Igy beszéli el a néprege e vár történetét, s az utas bámulva áll meg ezen vadonba rejtészkedő rom felett, s csudálja a kort, mely ezen hajdan csak belények és medvék által lakott rengetegbe is várt épite. Cseke fennebb (Zeta váránál) érintett kéziratában Lejtő várát említvén, feltehetőleg ezt értette alatta.
Lenn a fenyves erdők árnyalta kies völgyben három zugva rohanó havasi patak szakad egybe: a Rákos, Szenes, és Kis-Homorod, melyek egyesülten az innentső Homorodot (Kis-Homorod) alkotják. A három folyamka összefolyása által képzett völgykebelbe vagy 15 falusias kinézésü ház van festői rendetlenségben szétszórva. Ez a homorodi fürdő, melynek bemeneténél szerény kis kápolna* és számos keresztfa figyelmezteti az utast, hogy a vallásos oláhfalviak területére ért.
E kápolna szent János tiszteletére van szentelve, mely napon igen népes bucsuk szoktak itt tartatni. 1765-ben egy Lázár János nevü örmény épitette e fürdőn történt szerencsés felgyógyulása emlékére.
Homorod gyógyforrásai mind a keleti irányból lefolyó Kis-Homorod balpartján fakadnak fel; van két (közből nyitott fedélzettel ellátott, csinos kőküpübe* foglalt) ivó kútja, mind kettő kristály tiszta, igen vizdús, s helyben oly erős, hogy nagy pohárral alig lehet egyhuzomba ki inni. Igen kár, hogy nem szállíthatók*.
Küpünek a kutak bélletét hivja a székely, legyen az kőből vagy fából, csakhogy egy darabból legyen faragva; hasonlatosságáért küpü-nek nevezi még az olyan kisebb hidakat is, melyek egy darab fából készülvék.
A felső forrás vize jegecz-tiszta, de 24 óráig állva, megzavarodik s szivárványló hártyát kap. Hévm. + 9° R. Aránysulya 1,0022. 24 óra alatt 450 akót ád.
Az alsó forrás szintén ily sajátságu, csakhogy valamivel hidegebb. Vegytartalmuk Dr. Pataki észlelése szerint egy polgári fontban:
Az alsó forrásban Felső forrásban
Kénsavas szikéleg 1,20 1,60
| Kénsavas mészéleg 0,64 | 0,40 |
Szikhalvag 1,28 1,00
Szénsavas szikéleg 3,08 3,90
Szénsavas mészéleg 2,81 1,60
Szénsavas keseréleg 1,72 1,00
Szénsavas vasélecs 0,60 0,40
Kovasav 0,52 0,60
Összesen 11,91 10,50 szemer
Szénsav 32,00 27,55 k. h.
Van két Lobogója is, melyek mindenike csinos vetkező szobákkal elátott svájczi modorban épült kertvénynyel van ellátva. A felső két fokkal melegebb az alsónál, rendszerént itt kezdik a fürdést és az alsóban végzik; vegytartalmuk ugyanazonos lehet a közelökben lévő ivókutak ásványos vizeivel.
Homorod a mult század közepetáján Erdély leglátogatottabb fürdője volt, s bár versenytársai* emelkedésével hanyatlott, de azért még most is a Székelyföldnek igen kedvencz fürdője, hol nyári idény alatt mindég kedves társaság szokott egybe jönni, melynek köréből a nagyobb fürdőhelyeken szokásos feszengés számüzve van. A gyönyörü havasi táj, a fenyvesek üde légköre, a vizek áldásos hatása már sok beteg és életuntnak adta vissza egészséget, életkedvét.
Tusnád, Borszék, Korond.
Estvéken a világitást a házak előtt felgyujtott szurok mécsek helyettesítik; árnyat a házakhoz támogatott fenyőfák adnak, mi ugyan nagy erdőpusztitással van egybekötve, de tagadhatatlan, hogy egy csendes estvén az ekként megvilágított fürdőnek tündéries szép képe van, s midőn az utas a meredek lejtőn beérve, az addig rejtett fürdőt váratlanul megpillantja, midőn ezen kezdetleges örömtüzek titokteljes fénye által átrezgett idylli tájt, s az ezüst hullámu patakok partjain sétáló szép székely hölgyeket megpillantja, egy kis képzelődéssel könnyen tündérhonba hihetné magát átvarázsolva.
A homorodi fürdő legérdekesebb korszaka aug. 16-ka. Ekkor tartatik itt a Zsengére nevü nagyszerü unitarius bucsu. Ugyanis a homorodvidéki unitarius falukban az ujsütetből vett urvacsora után, áhítatos zsoltárokat zengve falunként felsereglenek ide s néhány napig esznek, isznak, vigadnak. Ilyenkor a csendes völgy megnépesül, a bérczek kedélyesen viszhangozzák a mulatkozók örömzaját, s főként estve a felgyujtott nagy tüzek körül csoportosult tömegek által élénkített völgyecskének varázsszerü kinézése van.
