LXI. Héviztől Alsó-Rákosig.
LXI. Héviztől Alsó-Rákosig.
Dakk. A Turzon. Sólyomkő vagy Turzon-nyaka. Az alsó-rákosi tér. Alsó-Rákos. Várkastélya. Kápolna. A Rákos feletti Hegyes. Szabadságünnep. Rákos vásárai. Jövője.
Hévizen felül az északi erdőségekből kiszökellő egy előhegy a Sólyomkő, az Oltot déli irányu nagy kanyarulatra kényszeriti. A Sólyomkő hosszu lánczolatát körülfolyó ezen csaknem köridomu kanyarulat déli karajánál van Bogáth, egy kis oláh falu* és Dakk unitáriusok által lakott magyar falu. Ezen tul rengeteg erdőségek; medvék és őzekkel.
Mely hogy már 1289-ben falu és pedig székely falu volt, kitetszik Szeredai Not. cap. Alb. czimü munkájáról, hogy miként oláhosodott el, nem lehet tudni.
Dakk, nevéről itélve, ezen zugban megmaradt valamely dák telep lehetett, melynek lakóit a hévizi rómaiak rabszolgákul használhatták. E korban a hóditó és hóditott közt csak ily viszony lehetett. Mult évben a már többször emlitett Sándor István, dakki lelkész kertjében, egy cseréptál töredékeit találtak, melynél nem annyira az idom mint inkább annak anyaggazdagsága meglepő, a mennyiben a felülről lefele izmosodó edény oldala fenekénél három hüvelyk vastagságu. Alakja közönséges, anyagja finom szemcsésföld, hanem legmeglepőbb azon finom átlátszó s zománcszerüen szilárd máz, melylyel az edénytöredék ugy kivülről, mint belülről be volt vona.
Ez az egyedüli régi emlék mit Dakk fel tud mutatni.
A dakki nép igen csinosan öltözködik. A menyecskén ősmagyarosan fejökön szép szövetü fehér fátyollal mit igen müvészileg göngyölitnek fejükre; derekukon szijjal kivarrt czifra gombos keskeny övet viselnek, mely Hévizzen és Rákoson is divatos.
A dakki tájbeszéd eltérő minden mástól; – nyelvökben az ü ű, és az ö ő nem létezik azt i í, e é-vel helyettesitik, p. űgyűnk ígyínk, öreg ereg ördög erdeg stb.
A kőhalom-barothi ut nem követi az Olt szeszélyes kanyarulatát Dakk felé, hanem az emlitett Sólyom-kőnek lankásán az ugynevezett Turzon-nyakán vág át. A hegy nyugati aljában egy Turzónak nevezett nagy cserépcsür van, mely Kőhalom s a szomszéd szászfaluk tulajdona; hogy arra ezen történeti név miként alkalmaztatott, nem tudom, talán régen a Turzó család birta.
A Turzon nyakáról meglepő látvány tárul fel, egy szép völgykebel, melyet minden oldalról erdős hegylánczok amphiteatraliter vesznek körül. A zöldellő völgyet a lassu méltósággal folyó Olt kanyarogja körül, jobbról a folyamba magát szépen visztükröző Mátéfalva és a keleti szögletben Alsó-Rákos, mely négy sugár tornyával, ódon várkastélyával a Hegyes (nevü veres domb) aljában meglepően szép képet nyujt.
Ott ezen a lemenő nap bucsusugaraiban tündöklő falu s a vidék szinezetéből kirivó bibor palástos domb felett fel tünnek az Olt szorosának roppant hegyóriásai, balról a gulaalaku rákosi Tepejnek kopár szirtormozata. Jobbról a zöld zománczos sisak alaku ürmösi Tepejnek meghajlott büszke csucsa, zöld erdőkben foglalt szeszélyes szirthalmaz, égig meredő sziklakapu, melyen át az Olt utat nyitott magának; szép alakzatu havas sor, mely most a napnak sugár özönében feredett.
Lenn a térben a parton sieztázo csordákat, szép berkeket, falukat hosszu árnyban visztükröző folyam, a mezei munkáról énekelve haza térő szorgalmas nép festői csoportozatja, a madarak léget betöltő háladala, az est harangnak széltől elkapott hangja, mily nyugalmat, békét s elégültséget lehelő kép, mig hátul ezzel élénk ellentétben, a viharok tomboló hazája, a havasok haragos képe tünik fel.
Estvére az alsó-rákosi kastélyba szálltunk.
AZ ALSÓ-RÁKOSI KASTÉLY DÉLRŐL FELVETT LÁTKÉPE.
E kastély az Olt jobb partjának magaslatán igen regényesen fekszik, mint azt mellékelt képünk mutatja. Egyike az honunk legszebb, legérdekesebb, s legépebb őskastélyainak, melynek hajdan, mint a rákosi szoros kulcsának, igen jelentékeny szerepe lehetett.
A kastély négyszögü, négy fokán kiszökellő magas kerek bástyákkal. A belső épületcsoportot vifolyosós külső fal, s ezt mély falraszegett 10 öl szélességü sáncz övezi.
Három oldalát tömör vastagfalu lakházak follyák körül; negyedik (északi) oldalát szép dóriai oszlopokon nyugvó, zárványos lő-résekkel ellátott folyosó vagy tornáczozat övezi, mely folyosó a keleti oldalon is folytatódik egészen a fő bejáratnak két nagyobb dóriai oszlopon nyugvó homlokzatos előtornáczáig (porticus).
Ezen előtornáczról szép, renaissance stylben idomitott kő keretü ajtó vezet a nagy lovagterembe, melyet, mint e kastély legérdekesebb részét megismertetni nem tartom feleslegesnek.
Meglepően szép ezen teremnek fölepe (plafond), melyet müérzéssel egybealkotott, művészileg ki vitt féldombor (bas relief) ékitmények boritnak.
Közepén ámorkák által tartott paizson, a Bethlen és Nagy* czimer, ezt körded alakban babér füzér övezi, két végében gyümölcs kosarat tartó amorkákkal.
Bethlen Sámuel neje Nagy Borbála volt; e család czimere kardot tartott kar, melybe törökfő van tüzve.
A második ezt kürülölelő rámázatot ámorkák és sasok – a szerelem és költészet jelképei – által tartott cserfüzér szegélyezi, négy szögletében négy, az év négy szakát jelképező nőalak, s végre a külső keretet ámorkák által felemelt szép redőzetü függönyök alól kitünő gyümölcs- és virágfüzérek alkotják, csigaszerü szögékitményekkel.
Az egésznek összeillesztése megragadóan szép, a részletek (daczára a sokszoros meszelés durva takarójának) nagy müvészi tökélylyel vannak kivive; az alakok elevenek, az egész kompositió költői.
Hogy ki volt ezen müremeket alkotó művész, nem lehet tudni, tulszerényen nevét sehová sem véste be. A néphagyomány szerént azt két görög fogoly csinálta.
A többi – ezzel egybefüggésben lévő – szobák igen lakályosak s szép hajlatu bolt ivezettel födvék. Főként meglepők a kivül kerek, belől nyolcszögü bástyáknak merész hajlatu boltozatai, melyeknek rózsaékitménnyel tagozott gerinczei, igen szép levélékitményes gyámköveken (consolen) nyugosznak.
A kastély fekvése igen festői, környéke bizonnyal oly szép és nagyszerü, hogy a külföld is kevés ilyet tud felmutatni. A közel eső rákosi szoros nagyszerüség és szépség tekintetében páratlan, e mellett ezen szép tájat hány várrom, a mult dicsőségnek és nagyságnak hány emléke érdekesiti, s e szép kastély mégis elhagyott birtokosa Bécsnek tüdőre és lélekre egyaránt veszélyes bűzhödt légkörében él.
A kastély előtt emelkedett terrasse van, melyet két szögletében lévő nyolczszögü két bástyára támaszkodott fal vesz körül. Ez volt a külerőd, melyet két oldalról a most részben betöltött sáncz, délről pedig az akkor közelében folyt Olt szegett körül.
Ezen leirt szép kastélyt, minta délnyugati bástyán lévő karczolt (most alig olvasható) felirat* mutatja, Sükösd György, mezei kapitány, épitette 1624-ben. Sükösd György vagy magtalanul hal el, vagy mint mondják egyetlen fia az apáczai csatában elesvén, rákosi kastélya az álladalomra szállott vissza; mert azt a fejedelemségre sovárgó I. Rákóczi György Matskási Ferencz mezei hadak vicekapitányának igéri, hogy ezt pártjára megnyerhesse.*
A felirat ez: Soli deo gloria
Extrui fecit ex fundamento
Georgius Sükösd A. D. 1624. 9. maj.
Extrui fecit ex fundamento
Georgius Sükösd A. D. 1624. 9. maj.
A bástya keleti oldalán: Saepe calamitas felicitatis est causa. Sükösd György mint e felirat is mutatja, unitárius volt, mezei kapitány, udvari tanácsos, s korának igen tekintélyes embere volt. Teremiben lakott végnapjaiban s ott is temettetett el az általa épitett templomban, most is meg van sirköve. – Atyja hihetőleg az a Sükösd György volt, ki Székely Mózessel Brassónál 1603-ban esett el.
Kemény János önéletleirása.
De azt Matskási vagy nem kapta meg, vagy ha meg is, kevés ideig birhatta, mert I. Apaffi Mihály korában már Budai Péter kezén van, aki ezen korban ritka bátorsággal, az e jószágra szemeit rávetett álnok Teleki Mihály hálója alól ügyesen kimenekülve, mint magtalan, azt regius concessus mellett keresztfiának gróf Bethlen Sámuelnek hagyta.* Bethlen Sámuel e kastélyon sokat épitett, s mindenütt látható czimere mutatja, hogy azt ő csaknem egészben átalakitá. Ő csináltatta a bejárat kapubástyájára épitett magas disz-gula fedélzetes tornyot, melynek homlokzatán a Bethlen czimer s körülte e felirat van: Comes Samuel Bethlen Comes Coma (comitatus) de Küküllő ac sedis siculicalis Marus Capitaneus, utrobique supremus.
Ez akkor volt, midőn Erdély felett a telhetetlen Teleki Mihály uralkodott Apaffi nevében. Ez a vékony lelkiösmeretü ember, ha egy jószágba bele szeretett, hamar kiforgatta birtokosát belőle. A módokban nem igen válogatott ő, vétek nélküli notázás, kivégeztetés, minden eszköz, mi czélra vezetett, jó volt előtte. Megszeretvén Budai Péter uramnak is rákosi kastélyát, őt mindenképen ki akarta forgatni belőle, hanem Bethlen János miatt, ki Budainak jó barátja és komája volt, nem igen könnyen férhetett hózzá. De ha Teleki valamit maga elébe tüzött, nem egy könnyen hátrált; hol erőszakkal nem boldogulhatott, cselhez, diplomatikai cselszövényekhez fogott. Budainál behizelegte magát, s mint jóakarója rábeszélte, hogy a sóaknákat több évekre kivette. Az első években pestis és szárazság miatt felakadt a sókereskedés. Ezalatt Bethlen János a Béldi Pállal való egyetértés miatt üldöztetvén, Budai elveszté gyámolát, midőn pedig a sókereskedés jól megindult, és Budai előbbi veszteségeit kárpótolhatta volna, Teleki kötése ellenére, visszavette a haszonbért, s a hátrálékban lefoglalta a rákosi uradalmat. Budai átlátván a cselt, jó embere Szorbán vajdához (havasalföldi vajda) folyamodott, kitől néhány ezer forintot kölcsönözve, kifizette a hátrálék-haszonbért. Gyermektelen lévén, megmentett jószágát egykori patronusa (Bethlen János ezalatt meghalt) fiának Sámuelnek (keresztfiának) hagyta végrendeletileg s e jusson ma is a Bethlen család birja. Cserei M. Hist. (uj. nemz. könyvt.) 4. füzet. 115. lap.
E toronytól a délkeleti bástyáig nyuló vífolyosó egész a fedélig van felemelve, de hogy ez későbbi oda toldás, mutatja az, hogy bennebb meg van a kastély eredeti fala, melyen P. B. Anno Di 1669. 7 Jun. van bevésve, mi ismét mutatja, hogy e kastélyon Budai Péter is ujitgatott. Az alsó osztály mestergerendáján pedig 1637 van bevésve.
Hogy az alsó-rákosi kastély még a Bethlen Samuel birtokbavételekor is nemcsak irigyelt urilak, hanem hatalmas erőd is volt, mutatja egy 1697-ben hévizi Literati István átal készitett (magyar szövegü) összeirás, melyben a kastély, annak minden ingóságai, s fekvő birtokai fel vannak ritka pontosságal jegyezve.
Elmondatik itt, hogy a déli oldalon van a magas torony által védett bejárat, lánczokon járó felvonó hiddal, e kapu védelmére 5 szakálos és egy ”muskétoly”, ezeken kivül a kastély más részeiben még 16 szakálos, egy csomó karabély, muskétoly, a fegyvertárban több hordó lőpor, dárda, golyó, kanócz, salétrom-készlet, egész hadi arzenál.
A kastélyudvar közepén a strázsaház, a kapufolyosó alatt a hajduk szobái, egy csomó bilincs, vasjárom, melyekben ezen kor vad szokásai szerént embereket fogtak a baromi kegyetlenséggel biró kis zsarnokok. Ott voltak a börtönök is.
Leiratnak a gróf és grófnő szobái is sajátszerü butorzataikkal; e leirásban előfordul ezen szép kifejezés ”szegerős béllett ajtó” és elő a ”Tsuhadár ház” kifejezés. Hogy mit jelent ez, nem tudom, az abban feljegyzett almáriumokról azt kell hinnem, hogy ruhatár volt (Tsuha törökül posztót jelent*.
Ezen érdekes okmány a birtokos gróf kezei közt van, és egy hű másolatából vettem ezen kivonatot.
Rákos régi telep, Benkő József szerint* ott hajdan kolostor is volt, de hogy minő szerzeté, nem lehet tudni, sőt még fekhelyét sem lehet meghatározni. Nem lehetetlen, hogy az a kastély helyén állott, s hogy a reformatiokor kiszorult szerzetesekről Sükösdre szállván, ő annak köveiből épité e kastélyt. Rákost Sükösd korában mind unitáriusok lakták, de a reformatus Budai kezébe menvén a jószág, ő szép móddal (dézsma-elengedés) és üldözéssel is annyi prozelitát csinált, hogy az 1671-ki népszámitáskor két reformatussal több találtatott s a nagy-templom ezeknek itéltetvén oda, az unitáriusok számára alább egy kisebb templomot épitettek közköltségen (megyei jegyzőkönyv).
Milkovia II. cap, 11. §. CLXII. Ezt Losteiner is emliti. chron. 147.
A reformatusok ezen hegytetőn szépen fekvő (ujra épült) temploma tornyában egy régi harang van e körirattal;
(Ad honorem sanctae Margarethae Virginis et Martiris 1498.)
A falu meletti veres talaju ”Hegyes” oldalában egy helyet ma is ”Kápolnának” neveznek; ott a katholicus korban hires imola állott.
A Bethlenek egy katholicus hiveket alkottak bár kevés számban.
Rákoson létemkor tartották a ”Szabadság ünnepét.” Kedvesen hangzott nékem e szó akkor, midőn a zsarnokság sötét éje borult szegény hazánkra, a tudakolva, hogy mi tulajdonképpen a rákosí szabadság-ünnep? örömmel értesültem, hogy e falu minden vallásu lakói (kik mind jobbágyok voltak) 1848-ban történt felszabadulásoknak emlék-ünnepet szenteltek szent háromság vasárnapját követő hétfőre; mikor a nép munkaszünetet tart, templomba megy, hálaimát nyujtani az égnek, s a lelkészek alkalmi egyházi szónoklatait hallgatni. A legszebb pedig az, hogy ez ünnepet maga a nép alkotá, az a nép hálás lelkületének szüleménye, ők önként határozták el, hogy e hálaünnep örök időkre maradékról maradékra fenntartassék. A nép volt, mely az egyház szolgáit – kik vonakodtak a nap megáldásában részt venni – csaknem erővel szoritotta rá.
És mint ha a kegyeletnek e szent érzete áldást hozna a népre, a felszabadulással egyidejüleg kezdődő emlékünnepektől dátálodik Rákos emelkedése is, mert az addig elnyomott nép a szolgaság nyügeitől menekülve, s sorsának urává tétetvén, a jollétben nagy előhaladást tett, s ma a 2000 lakost számláló nagy faluban alig láthatni mást, mint cseréppel fedett kőházat. Emelkedésének tényezőjeül kell feltudnunk a nagyban űzött mészégetést és nagyon látogatott vásárait is* ugy, hogy mire a vasut ide fog jutni, Alsó-Rákos remélhetőleg a mezővárossá emeltetésre meg lesz érve.
Sz. György, sz. János és sz. Máté napjára határozott három sokadalmára az engedélyt 1791-ben nyerte.
Rákoson felyül az ugy nevezett Zálogmezőn sorba helyezett gödrök, s más épületnyomok vannak. Hagyományok szerént ott régen strázsaházak voltak. Igen valószinű, hogy a helyen római vigiliák álltak, mert a Ponte-Veterétől Veczelhez (Baroth közeli római castrum) vezetett római utnak mulhatlanul az alsó-rákosi szoroson kellett átvonulnia, bár az Olt áradásai által átalakitott szorosban annak semmi nyomát felfedeznem nem sükerült.
