III. Kereszturtól Nagy-Galambfalváig.
III. Kereszturtól Nagy-Galambfalváig.
Bethfalva. Kis-galambfalvi szoros. Kis-Galambfalva. Galathtető. Galath vára. Most látható maradványok, regék, hagyományok.
Udvarhelyre, a székelyföld anyavárosába igyekezvén, utunkat a Küküllő völgyén folytattuk.
A Kereszturtól negyed órára fekvő Bethfalván felül a völgy csakhamar összeszorul s azon hegyszorosok egyikébe értünk, melyek hadtani szempontból oly jelentékenyek s milyek a székelyföldön minden nyomon találtatnak, s éppen hadtani tekintetek telepitheték a székelyt ezen kopár és terméketlen vidékekre, melyeket ha a természet mostohán álda is meg, de azért a szabadságnak hatalmas védbástyáit tárják fel; ez az oka, hogy a székely megválhatatlan őseinek szent tűzhelyétől, s oly bajosan birható arra, hogy terméketlen hegyeit elhagyva, áldottabb rónás vidékre települjön; néha munkavágy és üzérkedés messze elviszi őt, de végre is visszajő bérczei közé, őseinek emlékszentesitett hazájába.
Az emlitettem kis-galambfalvi hegyszorosban a Küküllő völgye annyira összeszorul, hogy a folyamnak és utnak alig marad ott egy kis szüken kimért helye. Mind két oldalról meredek, csaknem függélyesen emelkedő hegyoldalok határolják, és pedig a jobbparton a Várkapuszáda nevü hegynek Nagy-Mál nevü hegyfoka, a balparton a Galathtetőnek meredeken le szelt oldala.
E hegyszoros torkolatjánál, a folyam balpartján fekszik Kis-Galambfalva. Ez egy csekély terjedelmü területen fekvő népes falucska, mely 1830-ban egészen leégvén, nagyon szabályszerüen épült-fel és pedig részint a tüzmentesség tekintetéből, részint mert e faluban sok a kőműves (épitész); a házak mind kőből épültek cserépfedélre. Mennyire óhajtandó lenne, hogy e példát székely atyánkfiai másutt is kövessék, mi legbiztosabb ellenszere lenne az oly gyakori égéseknek!
A Kis-Galambfalviak a nagy égésnek évünnepet szenteltek, mely napon nem dolgoznak s háromszor mennek templomba, kérve az eget, hogy hasonló szerencsétlenségtől óvja meg őket. És ezen kegyeletes évünnep örök időkre fenn fog maradni, mert egykor annak megtartását elhanyagolván (esetlegesen) villám csapott le egy házra, mit isteni intésnek vélvén, elhatározták s utódaiknak átok sulya alatt meghagyták az évünnepnek örök időkre való megtartását.
Kis-Galambfalva határa kicsiny, de azért lakói jóllétben vannak, mert mit a sors megtagadott tőlök, azt szorgalom és ügyesség által pótolják, a mennyiben itt mindenki a földmivelés mellett mesterséget is üz, lévén a kömüvesség oly hagyományos mesterség, mit a fiu apjától tanul el, s mig a népesség egy része otthon földet müvel, addig más része messze vidékre megy el mesterségét gyakorolva beszerezni az élet szükségleteit. És ez igy van a székelyföld mind azon faluiban, hol a föld müvelésére kevés tér nyilik, hol kézmü-ipar, kereskedés, fuvarozás stb. által ütik helyre a hiányokat.
A falutól délnyugatra emelkedik fel az emlitett Galathtető, egy önálló magas hegycsucs, melyet Omlástetőnek is neveznek azért, mert Kereszturra néző nyugati oldala festői omladványokban hanyatlik le; régi osztálylevelekben Galambot-Vára néven is szerepel.
E minden oldalról függélyesen le szelt hegycsucsot vár talajául alkotá a természet, s volt is ottan egy hatalmas és nagy kiterjedésü vár, melynek fennmaradt maradványai méltán bámulatra ragadják a szemlélőt.
A hegy tetőlapja egy hosszukás fennsikot alkot, melynek csak oromszélét kutatva várfalak maradványaira nem találhatunk, s ki csak ily felüleges széttekintést teszen, az csalódva fog innen távozni; de a figyelmesen és alaposan kutató rá fog mulhatlanul találni az itten álott várnak hatalmas gátornyára a tető szinvonalánál vagy 50 lábbal alább lévő hegyoldalban, hol sűrű cziher (bokorerdő) fedi féltékenyen a multnak e titokteljes romtöredékeit.
A várfalaknak ily lennvaló elhelyezése által a vár belterének nagyitása vétetett czélba; de mivel a hegyoldal meredeken hanyatlik le, – hogy ottan a várfalak elhelyezhetők legyenek, – egy óriási munkát feltételező bemetszést kellett a hegyoldalba tenni, mely bemetszés karimaszerüleg ölelte körül a hegy tetőcsucsát. Ezen bemetszés oromszélére voltak fektetve a várfalak. Ezek egybe omolva, oly hatalmas gátonyt (AAAA) alkotnak, melynek alapátmétere 12 láb, magassága 8 – 10 láb. (Lásd alaprajzát alább). Az emlitém bemetszés sok helyen leomladozván azzal együtt a vár gátonya is lesülyedt s ott hevernek a hegyalján szétgurult kövei. Legépebb e gátony a déli oldalon, – hol a Galathtető a hátrább fekvö s nála jóval magasabb Őrhegygyel, egy keskeny hegyhát által van összekötve. Ezen egyedül megközelithető pont erőditésére volt a főfigyelem forditva. A hegynyakra felemelkedő gátonyt (BB) kivül helyezett széles, mély sáncz (CC) övezte, a gátony és a sáncz közepe táján hegyes kihajlitással birt. Ezen belső védvonalt egy másik külső fal (DD) és sáncz (EE) követte s igy a kettő között egy 40 lépés átmérőjü előváracs keletkezett, mely egyszersmind a vár itten volt egyedüli bejáratát (F) is fedezte. Az ut, melyen a vár kapujához fel lehetett jutni, a Galathtetőnek nyugatra néző oldalán kanyargólag emelkedett fel s a Szélbércz nevü helyen még a kő-burkolatnak maradványai is felismerhetők.
A vár nagy terjedelméről fogalmat adhat gátornyának 1600 lépésnyi kerülete. Alakja leginkább hasonlit egy hosszukás lapuhoz, még pedig egy kicsipkézett cserfa lapuhoz, mert a hegynek többszörös ki- és behajlását a várfalaknak talapul szolgált bemetszés is követi. Hosszusági átmérete 720 lépés, legnagyobb szélessége 180 lépés. Beltere egyetlen közepe táján felmagasulván, onnan lejtősen hanyatlik a vár két csucsa felé. A magaslat tetőormán (a déli várszögtől 250 lépésnyire) egy hatalmas gátony, (H) s ennek déli oldalán elvonuló sáncz (CC) szeli át a vár egész szélességét, ekként azt két részre, külső- és belső várra osztván fel.
A belső vár közepe táján mély üreg van, (K) mely mint mondják, a vár kutja volt, és pedig oly mély, hogy egészen a Küküllő szinvonaláig hatolt le.
A vár beltere több százados müvelet alatt lévén, teljesen át alakult, az eke földegyengető vasa teljesen eltüntette az itten állhatot épületek nyomait. Néhány évvel ez előtt egy kézi malom köveit, s egy oroszlány szobrát találták* e várban. Az első a kereszturi unitarium collegium régiséggyüjteményében van, s egyike azon őskori őrlő eszközöknek, melyeknek lisztelő hármas ürege a középen van. A szobrot Kolozsvárra szállitották*.
„Egy börbécsfejü követ“, mint egy székely mondá.
Egy kolozsvári egyén ott ásatást tévén fedezte fel e szobrot, egy galambfalvi szekeres szállitotta fel, ott pedig ketté hasittatván aranynyal volt tele, mond a nép, és az ily álhitnek azon veszélyes eredménye van, hogy a nép a talált ilynemü régiségeket aranynyal tömöttnek hivén, széttördeli.
Ezen lehetőleg rövidre vont leirás fogalmat nyujthat Galath-, vagy Galambod várának mostani maradványairól, e maradványok pedig képzetet adhatnak e vár egykori nagyszerüségéről és roppantottságáról; de ennyivel meg is kell elégednünk, mert multja iránt hiába kérdezzük a történelmet, az tudvágyunk kielégitésére semmi nemü adatot nem szolgáltat, a néphagyomány pedig legfellebb csak sejtelmekre nyujt anyagot. Így egy szóhagyomány azt mondja, hogy az a régi székelyföldnek volt határvára de a tatárok (valőszinüleg a mongolok IV-ik Béla alatt) bevévén, a székelyföldön időzésük alatt ez volt fő táborhelyök, ide hordották egybe a sok rablott kincset és foglyokat, s azért azt Tatárvárnak, is nevezték régen. Másik mesés hagyomány azt tartja, hogy a vár földalatti pinczéi még most is tömve vannak kincscsel, e pinczék ajtai minden 7-ik évben felnyilnak, de a kincs büvölet alatt lévén, kihozni nem lehet. Mult idők titkos leple boritja e mesés romokat, mely leplet elháritani, s a tudásnak szövétnekével az e romok felett derengő homályt szét oszlatni nincsen hatalmunkban. A mennyi lehetséges volt, felett fejtve, és e feledett romnak létele legalább constatirozva van, s most leszállhatunk a mult emléke által szentesitett magaslatról a galambfalvi szorosba, hol egy dombetőre emelkedve csakhamar megpillantók azon szép erdőségekkel körül ölelt kies hegykebelt, melynek tulsó felén Nagy-Galambfalva tünik előnkbe.
GALATH- VAGY GALAMBOD VÁRÁNAK ALAPRAJZA.
