XV. Torjától Ikafalváig.
XV. Torjától Ikafalváig.
Torja régi kiváltságai. A Torját alkotó 5 falu, azoknak sajátságos beosztása. Sz.-Miklós dombján régi templom és harangok. Feltorjai régi templom. Sz.-Ilona. Sz.-Lukáts. Dózsa-domb. Havashágó. Futásfalva. Sz.-Imre kápolnabércze. Kápolna-mező. Sóskut. Ikafalva. Furuspataka. Furuzsina istennő, avar árkok. Papok hegye, itt levő régi templom, vallási harczok. Kovácshegy. Háromszék a Papok hegyéről.
Ha a már rég tervbe vett s annyi érdek által követelt utvonal Bükszád-Torja közt kész lenne, oda rövid három óra alatt át lehetne szekerezni, hanem ez nem levén meg, kénytelenek voltunk e rövid utat gyalog tenni (Torja várától félóra alatt), mig szekerünknek 7 órát kellett kerülni, hogy az országuton Torjára érjen.
Torja a hasonnevü pataknak torkolatában fekszik, ott, hol ez szük hegyi pályája után kiér a Feketeügy szép terére, s mint bányászközség és taxális hely sok kiváltsággal és vásárjoggal is birt, melyek törvényhozásilag is megerősittettek*), de a melyek Kézdi-Vásárhely emelkedésével kimentek divatból. Az 1567-ik évi regestrumban Also torya 40, Felső torya 22 kapuval van bejegyezve, miszerint még ekkor is jelentékenyebb, a csak 60 kaput számláló Kézdi-Vásárhelynél, pedig ezen regestrumban Karathna és Volál – mint megyékhez tartozók – nincsenek felvéve. 1699-ben az erdélyi püspökség vicariatusa Torján székelt*).
Lásd App. Const. III. r. 78. T. 1., a hol az mondatik, hogy: K.-Vásárhelynek, Torjának, S. Sz.-Györgynek és Ilyefalvának privilegiumai helybenhagyatnak. Miből azt kell következtetnünk, hogy a 17. század elején Torjának a többi taxás városokkal ugyanazonos kiváltságai még érvényben voltak, hogy mikor s miként veszti el, arra semmi adatot nem találhattam.
Hist. relig. de ort. et prog. Missio. ad annum 1699.
P. Bombardus Torjáról mint erős várral biró jelentékeny városról tesz emlitést, vár azonban itt, sőt még annak valahai lételét bizonyitó nyom sincsen, hacsak a határán levő Bálványost nem értette Bombardus atya, vagy templomainak várkastélyait. De ha nincs is vára, azért mégis nevezetes és sajátságos egy helység ám ez a Torja, mert ezen általános elnevezés alatt 5 teljesen egybeépült falu értetődik*), melyek csaknem 1 mfd hosszan nyulnak el Torja pataka torkolatjának bemélyülésében. Ezen 5 falu ismét 4 egyházközséget alkot és két törvényhatósághoz tartozik, mert mind az, mi a Torja patak jobb partján van, Háromszékhez, s mindaz, mi balpartján van, Felső-Fehérvármegyéhez tartozik, mely szétszórt vármegyéből egy darabkát ide is beékeltek Háromszék és Csík közé*).
E faluk: Alsó- és Felső-Torja, Karatna, Alsó- és Felső-Volál. A hires Alia család, mely a nemzeti fejedelmek alatt annyi nevezetes embert adott a hazának, karatnai volt. Lásd Kállay „A ns. székely nemzet eredete.“ 218. lap.
E darabkát alkotja Torja egy része, vagyis Karatna, Volál, továbbá Peselnek, Szárazpatak, melyek egybefüggnek az Olt völgyében levő Bükszád és Mikó-Ujfaluval; ide tartozott régen a Csíkban levő Lázárfalva is. Benkő József szerint (Spec. Tran.) Kantát, Karatnát, Alsó és Felső-Volált, Peselneket és Szárazpatakot hajdan szabad bisszenusok lakták, kik a királyt fegyverrel szolgálván, a székelyekkel táboroztak s földjük is Kézdiszékhez tartozott, s csak azután lett vármegye, miután azokat az Aporoknak adományozták.
Az 5 falu összes lakossága megközeliti az 5000-et. Ezek ismét két vallásfelekezet közt oszlanak fel, mert egy részök katholikus, mig más részök református.
A katholikusok temploma Al-Torján van a Sz.-Miklós dombnak nevezett magaslaton, a templom maga is szent Miklós tiszteletére levén szentelve, erről Al-Torja régi ratokban gyakran Sz.-Miklós-Torjának is neveztetik*), de hogy az Al-Torja név nagyon régi, kitetszik a pápai dézmák regestrumából, hol az 1334-ik év feljegyzéseiben Torya inferior néven jön elő*). Ezen templom – miként az egyházközségi jegyzőkönyv mondja – nagyon régi volt, de 1822-ben lerontatván, egészen ujból épült. A réginek csak tornya maradt meg, hol két hengertagozata körives ajtót találván, azt kell következtetnünk, hogy az román vagy átmeneti korszakból való egyház volt. A régi templomot környezett várkastélynak nagyon magas falai (melyekből, mint öreg emberek mondják, csak a templomfedél csúcsa látszott ki), ölnyire szállittatott le. E köridomu kastély egyik ajtószemöldén 1623 évszám van bevésve. Harangjai szintén régiek; második harangja – melyen az ABC ferde latin betükkel megforditva van körirva – a 16. századból való, mint azt a rajta levő minuskel jegyekkel irt 1555 évszám bizonyitja. A kisebb harang körirata ez:
Benkő József Spec. Tran. Sed. Háromszék és Apor Péter Lusus Mundi 15. lap. A Magyar tört. emlékek 11. kötetében és Okolicsáni Decr. et vit. reg. Hung. II. 133. l.
A nevezett regestrum 646. lapján 1332. évi rovatban ezt: „Valentinus Sacerdos de Torya solvit 3. banales ant.“ A 715. lapon 1334. évi rovatban: „Valentinus Sac. de Torya inferiori solvit 8 ban. ant.“ Ezt mutatja régiségén kivül azt is, hogy már ekkor jelentékeny helység volt, mert 8 banalist csak ilyek fizettek.
„Donata M. O. P. N. Al-Torja sum fusa 1655.”
A reform. Fel-Torjának is igen érdekes régi temploma van, mely a kath. korban sz. Mártonnak levén szentelve, védszentjéről Fel-Torja is gyakran hivatott Sz.-Márton-Torjának*). Ez egyházat is átidomitotta az idők szeszélye és az emberek kegyeletlensége; de annyi mégis fennmaradt, hogy épitési korát az átmeneti korszakra (XIV. század) határozhatjuk*). Szentélyében ugyan minden a kifejlett gót korra mutat, ilyen sokszög záródása, ilyenek csúcsives ablakai, melyeknek diszművezetét a kettős lóheriv feletti trifoliumrózsa alkotja, hanem letörpitett hajójában ott találunk egy román műidomot: déli oldalkapuját, melynek egyenes záródásu nyilatát egy hengertag félkörrel tetőzi; az ivmezőn (tympanum) volt dombormű eltünt, ugy leszedett boltivezete is, melynek egykori lételét most is meglevő oldaltámjai bizonyitják. E támok felül rézsut vannak leszelve, itt és oldaltöréseinél is mély horonytagozat s alól az attikai láb módositásából alakult párkányzat van alkalmazva, mely a szentély és hoszszentélyen is végigfut. A szentély 4 lépcsővel emelkedik a hajó fölé. Ez emelkedést a hoszszentély alatt levő most befalazott altemplom tette szükségessé. Ez egyház szintén erőditve volt, eredetileg 5 öl magas körfalai most 2 ölre szállittattak le.
Benkő Józs. Spec. Trania Sed. Háromszék, és Apor Péter. De hogy Felső-Torja neve, s azzal maga a falu is régi, kitetszik a pápai dézmák regestrumából, hol az 1332-ik év sorozatában a 646. lapon ez van bejegyezve: „Paulus Sacerdos de Sup. Torya solv. 18 banales ant.“ Az 1333. év sorozatában a 658. lapon: „Paulus Sacerdos de Torya superior solvit 4 denarios.“
Apor Péter Lusus Mundi 12. lapján azt mondja, hogy a felsőtorjai templom szentélyében e felirat volt: „Anno 1516 In honorem Sancti Martini Episcopi erexit Stephanus Apor.“ E feliratnak ma semmi nyoma, de igen valószinü, hogy az évszám hibásan volt olvasva, mert a templom a felirat évszámánál jóval régibbnek látszik. E feliratot Okolicsáni is közli Decr. et vita reg. Hung. II. kötet 133. lapján, s igen valószinü, hogy Apor Péter is tőle vette át a hibás adatot.
A két Torja közt egy magaslatot Sz.-Iloná-nak a katholikus hagyományok szerint azért neveznek, mert a reformátio terjedtekor a hitszónokok Ikafalváról az erdő alatt Fel-Torjára feljőve, ottan oly sikerrel hirdették az ujitott vallást, hogy az egész község áttért. Leindultak innen Al-Torjára is, de Apor Ilona nevü aggleány egybegyüjtve jobbágyait, ezekkel elikbe állott, s a hitszónokokat visszaüzte; ennek emlékére nevezték el a helyet Sz.-Ilonának*). Kissé alább egy az Apor-udvar közelébe eső szántófölet pedig azért neveznek Sz.-Lukácsnak, mert ottan ezen evangelistának szentelt kápolna állott, melynek nyomai most is felismerhetők. Hanem hogy egy Felső-Volál felőli dombot miért neveznek Dózsadombnak, arra még a hagyomány sem utasit. A hegy alján levő Havashágónál sok vastag cserépdarabot s falnyomokat lehet találni. Valjon az Albisból eredő, de Torján is birtokos Dózsáknak nem volt-e itten lakházok? melyről a közeli domb is nyerhette elnevezését*). Torjáról származik s innen is irja magát a b. Apor család, mely egyike a legrégibb és legkiválóbb ős székely családoknak. Bálványos váránál már több kitünő őséről emlékeztünk, s kik e család leszármaztatását tárgyalták, mind a szent István kori Opourral kötik egybe. 1220-ban ujból felmerül egy Opur, ki Endre király szentföldi hadjáratában veszen részt; a XIV. században pedig Apor Lászlót, a fennebb jellemzett hatalmas erdélyi vajdát találjuk. Ennek fia vagy testvére az a Balázs, ki 1311-ben a nyulak szigetén elhalva, szárazpataki jószágát unokaöcscsének hagyományozza. (Lásd alább Szárazpataknál). A XVI. században Apor Istvánt találjuk, ki 1506-ban az agyagfalvi székely gyülésen Kézdi küldöttje volt.
Okolicsáni is elbeszéli ez esetet Decr. et vit. reg. Hung. II. k. 132. lapján, csakhogy ő a hitvédő amazont nem Apor Ilonának, hanem Apor Andrásné, szül. Lázár Borbálának mondja. De hogy ő is tévedett a személy megnevezésében, azt önmaga felfejti ott, a hol Lázár Borbálát Apor Miklósnénak állitja.
Kővári Erd. régiségeiben a Torja-határon levő Dózsa váráról emlékezik, alkalmasint Dózsa dombjából csinált ő Dózsa várt, mely nem létezik.
A fejedelmi korban nevezett István és László mellett találjuk Miklóst, ki mint Békésivel tartó 1575-ben notáztatott. Székely Mózessel Brassónál 1603-ban Miklós, András, Lőrincz, János és Tamás esnek el. Andrásnak fia volt az a Lázár, ki Béldi Pállal a portára menekült, valamint István is, ki csíki főkirálybiró, tanácsos, kincstárnok és fővezér, s mint ilyen Apafi uralma alatt igen nagy szerepet játszott, ez az István 1693-ban báróságot, később grófságot nyert, de magtalanul halt el. Azonban János testvére folytatta a családot, ennek volt fia az a Péter, ki mint iró is ismeretes, ki előbb háromszéki főkirálybiró, később küküllővármegyei főispány volt, s mint ilyen 1713-ban báróságot nyert. Fia, László, tordavármegyei főispán hozta le napjainkig a családot.
Kézdi-Vásárhely csak rövid félóra távolra van Torjához, de mi ez alkalommal kerülő uton megyünk e minden magyar előtt tiszteletet érdemlő kedves városba, mert előbb e vidéki ős székely várak harmadikát, az irodalmilag teljesen ismeretlen Ika várát látogatjuk meg. Kikerülve azért még most Felvidéknek oly vonzóan szép terét, az erdők alján vonulunk lefelé, hol a Nagy és Kiság patakai völgyében rejtőzködő Futásfalvát találjuk, mely község az 1567-ik évi regestrumban Fwtásfalwa néven 13 kapuval van bejegyezve.
Futásfalva utolsó katholikus községe Felvidéknek, s azért szent emlékekben nincsen is itt hiány, mert a falu felett felmagasuló hegyet Sz.-Imrekápolna bérczének nevezik, és pedig azért, mert e hegy ormán sz. Imrének szentelt s búcsujáratokkal látogatott kápolna állott, melynek e század elején romjai is látszottak, de ma már csak nyomai mutatkoznak.
Egy másik, Urszine változására szentelt kápolna a falun alóli Kápolnamezőn feküdt. De hogy a kápolnákat épitett ősök nem csak imádkoztak, hanem harczoltak is, arról a Kápolnamezőn, Kovácshegyen s másutt is nagy mennyiségben előforduló nyilvesszők, sarkantyuk, s más fegyvertöredékek kezeskednek. Van e faluban egy Sóskutnak nevezett timsós forrás is, mely a bort főzi, s mely sok betegségben, de főként kolera ellen biztos gyógyszer, mint mondják; orvosilag észlelve még nem volt. De im a Futásfalván alól negyedórára fekvő Ikafalvára értünk.
Ikafalva egyike Háromszék legrégibb, hihetőleg még a letelepedési korban alakult falvainak. Papok hegye háta mögötti rejtett helyzete mutata, hogy e falu akkor épülhetett, midőn az emberek lakaikat még elrejteni voltak kénytelenek. A falu nyugati felső végénél gazdag forrás fakad fel, melynek a falu derekát átszelő lefolyását Furus patakának hivják. E forráshoz néprege van kötve. Ugyanis a honfoglalás és letelepedés korszakában e falu népének őseit egy Furuzsina istennő nevében harczolt bátor bajnok vezérelte, véres csatát küzdött e helyen, hol most e falu fekszik s meg is öletett, de kiontott véréből fakadott fel a forrás, mely mellé népe letelepült; miért Ikafalva lakói még most is nagy jelentőséget kötnek e forráshoz, annak vizét kútakba felfogják és azt iszszák, mert az – mint mondják – vérviz, mely erőt ad, hogy pedig az ikafalviak erős, bátor emberek, azt ezen forrás vizének tulajdonitják a vidékiek; ha a szokásos birkózásokban vagy verekedésekben valamely ikafalvi legény fölényt vív ki, azt mondják: „Nem csuda, mert Furus vizén nőtt fel”, s azért az ikafalviak annyira respectálva vannak, hogy nem igen mernek velök kikötni.
Ikafalva régi településéről az ott feltalálható ős hangzatu családnevek is, mint Fetés, Barrok stb. bizonyságot tesznek. Lételéről első biztos adatunk 1332-ből van, midőn a pápai dézmába Ikafalwa papja 3 régi banalist fizet*)
A pápai dézmák regestruma 646. lapján ez van: „Paulus Sacerdos de Villa Ika solvit 3 ban. ant.“ Ugyanott a 675. lapon 1333-ik évre vonatkozólag: „Paulus Sacerdos de Villa Ika 3 ban. ant.“ Az 1567. évi regestrumban „Ikafalwa“ néven 17 kapuval van bejegyezve.
Hogy Ikafalva épitésénél önvédelmi tekintetek döntöttek, mutatják azon mélyutak, melyek határát főként a tér felől átszelik, s melyek némelyike oly mély, hogy lóháton is észrevétlenül el lehet öblében menni. Ha ez utakat figyelemmel vizsgáljuk, egyszersmind azt is felismerhetjük, hogy azok irányát nem a rövidség, hanem hadtani és önvédelmi szempontok határozták meg. Hogy az avar ősök erőditvényeinél ily mélyutak nagy szerepet játszottak, azt tudjuk; nem lehetetlen azért, hogy Ikafalvát avar telep épité és az a mésés Furuzsina valamely avar istenség lehetett.
A falu különben is, miként emlitém, rejtett és erős fekvéssel bir, három domb:a nyugatra fekvő Csordagyüjtő, a délre lenyuló Domóhegy és a falu előtti Papok hegye annyira elfedik, hogy az országutról csak is az utóbbira helyezett temploma látszik. E templom is ma már csak rom, fedéltelen küzd ott az enyészettel, pedig tisztes műemléke az a régi kornak. A hagyomány mondja, hogy ez egy itt feküdt kolostornak vala temploma, valamint a Papok hegye elnevezés is az itt lakott szerzetesektől ered. Ezt bizonyitó semmi más adatunk nincsen, mint a hagyomány és a helynév, de hogy egyházunk egy része a XIII., más része a XV. században épült, arra adat maga az épület, mert 5 lépés hosszu, s ugyanily széles szentélye a késő gót kornak egyik igénytelenebb alkotása. A szentély egyenesen záródik, még most is meglevő keresztboltozatának a késő gótkor modorába (két horonynyal mélyitett, s csúcsán leszelt három szög) tagozott gerinczei a padozatig lenyult faltökön nyugodtak. Megmaradt még átszelt lóherívvel záródó sekrestye-ajtaja, s egy egyenes záródásu szentség-fülke is, mely hátul tágas rejtekbe nyilik. A (20 lépés hosszu 7 lépés széles) hajóban három román idomot találunk; egy egyenes záródással nyiló ajtót, mely kivülről vakalakitásu körívvel van tetőzve, három kis köríves ablakot, melynek tagozatlan béllete középről ki és be kajácsosan tágul és köríves kiadalívet, melyen most olvashatlanná kopott majuskel betük nyomai látszanak. Mind ez arra mutat, hogy a hajó a román korban épült, s csak azután toldatott oda a késő gótkori szentély. A templom külsőjén semmi nevezetes, legfelebb koronapárkányzatát emlitem meg, mely kajács, henger és háromszög pálczából alakult. Az egészet 180 lépés kerülettel biró köridomu várkastély keriti, melynek egykor nagyon magas és erős falai egy öl magasságig leszedettek.
El van most hagyatva e tisztes templom, s távol lévén egykissé a falutól, annak leszedésén gondolkoznak, pedig nem voltak mindig ily közönyösek irányában az emberek, mert ez egyház birtoka felett – mint a hagyomány mondja – véres harcz folyt a reformatiókor. Ugyanis az akkor nagy kiterjedésü Ikafalva lakóinak egy része áttérvén az uj hitre, a templomot magának követelte; de a katholikus rész nem akarván átengedni, harczra került a dolog. A legyőzött katholikusok futásra vették a dolgot, s innen negyed órára a Sajgó patak mellé települtek; igy alakult volna Futásfalva.
A két falu közti dombot Kovácshegynek hivják. Erről meg az a hagyomány, hogy az üldözőknek nyilai elfogyván, egy kovács hirtelen felüté oda kohóját s gyorsan gyártott nyilaival az üldözést folytathaták.
Hanem e becses szóhagyományok ne mellőztessék velünk a Papok hegyéről feltáruló gyönyörü kilátásnak stereoskop ismertetését. Először látjuk innen Háromszék felvidékét egész terjedelmében; illő tehát, hogy annak néhány sort áldozzunk.
Felötlik innen egész Kézdi és Orbai szék; vagy 50 falut lehet e dombról megszámlálni, s ott a tér közepén Háromszék Párizsának, ha kell Birminghamjának a kicsi, de nagy dolgokat véghezvitt K.-Vásárhelynek magas tornya tündöklött, mintha az e város felett nyugvó dicsőség sugarai özönlenének reá. Hátterében a Perkő fehérlő kápolnáival, a Tarnóczi kastély tisztes romjaival; a Nemere baljoslatu csúcsai és az ojtozi szorostól kiinduló határszéli Kárpátok változatos lánczolata le egészen a Bodza-szoros havas csoportjáig; hol a Szerede és Ladocz között a Csukásnak és a vele összeütköző Zeganának szépen kicsipkézett, éggel szomszédos csúcsai tüntek fel, odább a Borka hegy felett a két csúcsos Szilon, Háromszék ezen időmérője, tornyosult fel. Délre a Barczát körülövező nagyszerü havasoknak merész metszetü körvonala.
Mindez a legszebb szinpompában váltakozva, minden szinvegyületben a sötét zöldtől, indigókéktől az elmosódó violaszinig, s az éggel összeolvadó azurkékig. E nagyszerü havaskeretben pedig felötlött a gyönyörü tér, Háromszéknek virágos és délibábos rónája, Erdély áldásos Kanaánja, az a tér, hol százezernél több ember és pedig az emberiség gyöngye lakik, oly nép, mely megmutatta, hogy a nyitott térség is lehet Circassia, s kivíhatlan erősség, ha oly ledönthetlen falai vannak, melyeket hős keblek alkotnak.
A szépen sorozott faluk és gyönyörü virányos rétek között a Feketeügy fényszalaga kigyózik át partjain ott van az alig 100 láb magas Várhegy, melynél magasabb talapot a székelyek szabadságszeretetét fékező várának nem talált a büszke fejedelem; ott van most pusztán a domb, a gúnyvár (székely bánja) eltünt tetejéről, mostani gazdája baromistállót épitett köveikből; de fennállani és élni fog a székely nép, s az a szabadság és honvédelem harczaiban mindig törhetlen és legyőzhetlen lesz. És ha egy idegen, kit e hazához semmi szeretet, semmi vonzalom nem kötött (Esztei Ferdinánd) e táj látásra fellelkesülve mondá, hogy: Háromszék a birodalom legszebb része, mely magában is egy külön kis ország lehetne: mi, kiket a mult dicsősége, a jelen szenvedése, s lelkünk rokonszenve csatol e földhöz; mi, kik tudjuk, ismerjük e vidéknek történelmét, népének hősiességét, hidegen maradhatnánk-e e táj látásánál? Nem! ily fásult magyar kebel nem hiszem hogy létezzék, s ekként okadatolva van azon lelkesedés, melyet e szép, e nagyszerü vidéknek látása bennem ébresztett.
