A földvári fellegvár.
A földvári fellegvár.
A leirtam egyházköri fővár keleti csúcsán túl a hegyfoknak egy természetes nyergesedése van, azon túl egy önálló kerek domb magasul fel, mely minden oldalról függőleges meredeken van lemetszve; ezen a természettől vár talapjául idomitott dombtetőt koronázza a mellékelt képünkben is látható várrom. Ugy látszik, hogy ez egy elkülönitett előerődje vagy citadellája volt a fővárnak, mely azzal egy a hegynyakon elvonuló, s most is alapfalairól felismerhető fedett folyosó által volt egybeköttetésben; mely folyosó a fővár keleti kapujától a váracs déli oldalán lévő védtornyos kapuhoz vezetett.
Ezen váracs tojásdad alakú, itt-ott csekély megtöréssel, hosszával dél-kelet és észak-nyugatnak fordulva. Alakját a domb fennlapjának ily idoma határozta meg. Két (kelet és nyugati) végén a várfal szinvonalából kiszökellő (10 lépés oldalhoszszal biró) négyszög védtorony A B emelkedik*; erős tömör négyemeletes tornyok, melyeknek börtönül vagy hadkészlet-tárul használt alsó osztálya boltozva van.
Lásd alaprajzát a következő lapon.
E két védtornyon kivül volt egy kisebb kiszökellő, most részben összeomladozott torony az északi oldalon D, mely látszólag belül nyitva volt, és ezzel szemben a déli oldalon a mindeniknél testesebb kaputorony E, melyet egy szintén védtoronynyal Z erősitett előudvar F előz meg. A könnyebben megmászható déli oldalon a várfalak kettősek voltak, sőt a fedett folyosónak külső falával hármasak; ezek között vezetett fel az út a kapuhoz, s az ellenségnek ezen szoros s felülről uralgott folyosón át a kapuhoz jutni nem könnyű feladat volt. A külső falaknak most csak alapja látszik; de a belső várfal a vár egész kerületén még most is vagy 5 öl magasságban fennáll, annak teteje nem rovátkos, hanem cseréppel van fedve. E falak tetőormán kiszökellő zuzművek (assommoir) vannak, s minden két ily zuzmű között egy egyszerű lőrés, mely a XV-ik század várépitészeténél divatozott modor lévén, ismét arra mutatna, hogy e citadellát sem a lovagok épitették, hanem az később emeltetett, föltehetőleg akkor, midőn Földvár 1427-ben Zsigmond királytól vásárjogot nyervén, várossá emeltetett. Belül a lőrések magasságában vivófolyosók (mordgang) vonultak el, az azokat tartott gerendáknak helyei most is látszanak a falakban, melyek mindenütt épek, kivéve az északi oldal egy kis darabját és a kaputoronynak felső részét. Az északi fal belső részén egy helyt 1657 évszám olvasható, mi e várnak későbbi kiigazitását jelölheti csak.
A 106 lépés hosszú s legnagyobb szélességénél 30 lépés széles várudvar közepe táján feküdt a várkápolna H; homlokzata és szentélyének egy része még áll, s összeomlott altemplomának (kriptája) bejárata is látszik.
A kápolnától nyugatra a vár kővel kirakott kutjának K van mély ürege, és erre figyelmeztetni a látogatót azért tartom szükségesnek, mert az csak részben levén bedeszkázva és földelve, a magas dudva és csalán közt nem ötlik fel, s a kutató könnyen bele eshetnék, mitől magam is csak esetlegesen menekültem meg. A várfalakat itt-ott oldaltámok támogatják. A bástyák alapjánál a XV-ik század erőditvényi elve szerint alól kihajló alapfalrakat jön elő.
A leirtam állapotban van Földvár váracsa, elhagyatva, nem gondozva küzd az az idő romboló hatalmával, s Földvár lakói méltán megrovást érdemelnek, hogy a multnak ezen tisztes emlékét, az atyáiknak annyiszor biztos menhelyet nyujtott, s a vidék szépitésére, érdekesitésére oly nagy mérvben befolyó romot oly vétkes közönynyel összeomlani hagyják; most még kevés költséggel ki lehetne a régi mintájára épiteni a váracsnak leomlott részét s annak fennmaradását még sok századra biztositani; igy elhagyatva az gyorsan siet enyészete felé, mert midőn az idő vas foga tért nyerve megkezdhet egy ős romot, azt gyorsan halomra dönti. A barczasági szászok büszkék, és méltán büszkék a német lovagokra, kik ha nem is eldődeik közvetlenül, de előfutóik voltak, kik a szászok idetelepülésének útait egyengették, s első gyarmataiknak e szép, természetáldotta földre való települését eszközölték; emlékük bizonynyal annyi kegyeletet és tiszteletet érdemelne, hogy hátramaradt kevés műemlékeiket, ittlétüknek ezen tisztes kőbetüit megvédjék a végenyészettől. De nemhogy védnék, hanem önkezükkel rombolják, mert e vár már me sincsen a fennjeleztem állapotban, mert 1870-ben egy katonai laktanyát kelletvén épiteni, a földvári kupaktanács elhatározta, hogy azt a citadella lebontandó falaiból épitsék, és ezen vandal határozatukat derék lelkészük ellenzése daczára végre is hajtották. Igy a csak pár évvel ezelőtt még teljes épségben állott kaputornyot és a vár déli falának egy részét lerombolták. És ne jajduljon-e fel a régi műemlékek iránt kegyelettel viseltető szemlélő, midőn egy magát műveltnek tartó nép ily vandalismusát látja; s kiméletet érdemel-e az ily barbar eljárás? Attól kelletvén tartanunk, hogy a megkezdett rombolás e gyönyörű romot maholnap eltünteti, szükségesnek látom annak alaprajzát mellékelni azért, hogy legalább e lapokon maradjon meg emléke.
