A szászok.
A szászok.
Az előbbi czikkben elmondottak nemcsak a szász nemzeti vagyon hűtelen kezelését, hanem az erkölcsi sülyedés és corruptio jeleit is hiven ismertetik. Nézetem szerint sehol inkább helyén nem lesz a szász nép jellemzését adni, mint itt; hiszen nem lesz az egyéb, mint folytatása az előbbi czikknek; azonban csalódnék, a ki a hivatalnok kaszt erkölcsi értéke szerint itélné meg a barczasági s általában az erdélyi szász népet. Tagadhatlan, hogy e népnek vannak igen szép tulajdonai és érdemei is; megvan benne a műveltségi hajlam, a tanulásvágy, minek érvényesitését egy kissé nehézkes felfogása*, lassu vérmérséklete, lelkesedésre nem képes hideg jelleme akadályozza; de akadályozza más részről a papság és intelligentia oktalan féltékenykedése is, mely a beata simplicitásban hiszi befolyása és hatalma biztositékát feltalálni. Ki kell emelnem a szász nép szorgalmát, munkakedvét, a mely bár lassu, de folytonos, következetes munkásság által teremti elő az általános jóllétet, s ezt még inkább fokozná az, hogy e nép nem lenne annyira conservativ természetű, a mely a földmívelésben – mi a falusi népnek csaknem kizárólagos foglalkozása – nem engedi meg sem a kor igényei szerinti ujitások, sem a czélszerübb munkaeszközök alkalmazását és honositását; ekéik, szekereik s más munkaeszközeik ma is olyanok, mint a minők lehettek a német lovagok alatt bevándorolt őseik korában.
Egy angol tudós hosszabb észlelet után kiszámitotta, hogy az emberi értelmiség az agy nagyságától, illetőleg a koponya agyür tágasságától függ; ezen tudós tanulmányozta, kiczirkalmazta különböző népek koponyáinak agyürképességét, s ugy találta, hogy az erdélyi szászok koponyája e tekintetben nagyon fejletlen, s az agyterjedelem kisebb a székely és a magyarénál; nem akarok én ez elméletre nagy súlyt fektetni, bár el kell ismernem, hogy a szász nem bir a keleti fajok s igy a magyar élénk esze és gyors felfogásával.
Ki kell emelnem az itteni szász népnek takarékosságát, a mely egészen a fukarságig és az önmegtagadásig megy. A szász földész, még ha vagyonra tett szert is, nagyon egyszerüen él, élelmére igen keveset ad, fényüző czikkekre mit sem fordit, minden mulatságtól megvonja mgát, ugy hogy élete rideg és örömtelen, s mind ez teszi azon nemes ösztönből, hogy gyermekeire minél többet hagyhasson, hogy azok jóllétét, jövőjét biztositsa. E miatt a sok gyermektől is ovakodik, mi a birtok elaprósodását idézné elő*. Ez azonban előidéz egy komolyabb bajt, a szász nép aggályosan kevés szaporaságát, mi ha igy marad, idővel ez egész népfaj megkevesedését, sőt kiveszését is eredményezhetné.
A két gyermek systema általánositva van a szászoknál; némelyek gyanusitják, hogy ha ez másként nem lehet, egy a bábaasszonyok által gyakorolt vétkes visszaélés, mondhatnám bűn által is előidéztetik.
Továbbá a barczai szászok szebb tulajdonai közé tartozik a vallásosság s ezzel karöltve járó erkölcsösség, a tulajdon nagy tisztelete, a bűnök kerülése, türelmesség, czivódás, veszekedés, verekedéstől való óvakodás, mi hideg és szenvedélytelen jellemének szerencsés kifolyása. Ki kell emelnem rend, csinosság és tisztaság szeretetét, a mi városaiban, faluiban és lakjaiban is egyiránt felismerhető; ki kell emelnem józanságát, mert bár a szeszes italokat, különösen az ujabb időben itt is fogyasztják, de az a szásznál ritkán megy azon végletekig, mely a részegségben s az emberi méltóságból való kivetkőzésben nyilvánúl. Ki kell végre emelnem bennök a törvénytiszteletet és engedelmességet; ez utóbbi főleg oly nagy mértékben megvan, hogy egészen az önelhagyásig és gépies vezethetőség határáig megy, s ez már nem egyszer homályositá el e nép szebb tulajdonait, s használtatta fel oly tényekre, a melyek árnyat vetettek nem egyszer jellemére. Az itt felhozottak állanak ugy a falusi földész, mint a városi iparosra, az ugynevezett középosztályra nézve; de mint mindenütt az életben, a fény mellett az árny itt sem maradhat el, mert a szászoknak felhozott szép tulajdonai mellett vannak rosz sajátságai is; ezek: a zárkozottság, önzés, mely minden vendégszeretetet, embertársai, felebarátai, sőt vérrokonai iránti szivességet és részvétet kizár; a szásznak szive és háza oly zárkozott, hogy ahoz férni nem lehet; megvan e mellett a hűtlenség és hálátlanság, meg részben az egyénnél is, de meg roppant mértékben a nemzetnél; hisz a szász nemzet egész történelme nem más, mint a hálátlanság és hűtlenség egy szakadatlan lánczolata. – E nemzettöredék e hazához és a magyarhoz, ki az önhazájukból nyomor, tengerár, inség és zsarnokság által elűzött jövevényeket* nagylelküleg befogadta, országának legtermékenyebb részébe telepité, ki békében nagy kiváltságokkal ruházta fel, s ki szive vérével védte ellenség ellen, mindig hálátlan volt; midőn e hazát vész, elnyomatás fenyegette, midőn a magyar alkotmányáért, a haza biztonságáért, a polgárosodásért küzdött: a szász mindig cserben hagyta, s mihelyt az ellentől kevesebb veszélyt, vagy bár csak mulékony előnyt remélhete is, mindig a mellé állott, lett légyen az német, török, tatár, oláh, rácz, labancz vagy muszka. Másik rosz tulajdona az önzés, türelmetlenség és zsarnoki hajlam, melyet gyakorolt nemcsak a társnemzetekkel, hanem még inkább a Királyföldön levő többi nemzetiségbeliekkel szemben, azokat minden politikai, egyházi, polgári és társadalmi jogtól megfosztott páriákká tette, minden javadalmakból, hasznokból, hivatalokból, ipar- és czéh-társulatokból kizárta, sőt még a birtok jogosultságtól is sok részben megfosztotta; a hol pedig együtt lakásra voltak kényszeritve, azokkal össze nem elegyedett, s legfölebb a város és faluvégeken tűrte meg tisztátalan czigányokként.
Mert jóllétben levő nép sohase szokott sehol kivándorolni, a kit birtok, vagyon köt ős hazájához, azt elhagyni soha és sehol se szokta; hanem kivándorol főleg tömegesen a vagyontalan szegény nép, a melyet otthonához semmi se köt, a mely otthon megélni nem tud.
Mind ez tagadhatlan történeti tény; megengedem, hogy ebben a tulajdonképi köznépnek nem volt vétke, hanem az eredett a népet teljesen körmei közé szoritott, azt tetszése szerint mozgató intelligentia és főleg a bureaucratiától; ez pedig egy sajátságos szokatlan kiadása az emberi osztálynak, az énjének és saját érdekeinek rendel alá mindent, az soha sem ismerte a hazaszeretetet, a nemes önmegtagadást, s ha kell önfeláldozás magasztos érzetét, nem a nép érdekeiért, a szabadságért való lelkesedést; az minden időben és mindenkinek szolgált, a ki jól vagy jobban fizette; az csatlakozott bármely absolut kormányhoz egész önodaadással, ha abból hasznot remélhetett; az a mongolokat vezető Aristáldtól, a muszkákat behivó és vezetőkig mindig az ellenséggel czimborált, ha zsákmányban osztozhatott; az democrata mások kiváltságaival szemben, de saját kiváltságait szeretné örökre fentartani; az szabadelvüséget szenveleg kifelé, de benn saját népével szemben a legtürelmetlenebb, leggőgösebb aristocrata, a patricius zsarnokságnak oly championjai, minőket még Velencze dogei és nobilei sem tüntettek elő; szóval e faj a politikai erkölcstelenség valódi ideális példányképét állitja előnkbe, annál veszélyesebbet, mert önző czéljait a nemzetiségi törekvés leplével fedi el, s nemzeti czélokért látszik küzdeni, midőn csak önhasznát – mit nagy befolyás biztosithat – félti.
Ez osztály vezette annyi századon át a szász népet; ez osztály volt minden, a nemzet semmi; ez gondolkodott és cselekedett nevében; vagyon, hivatal, erő, hatalom, minden az ő kezében volt öszpontositva; megnyerte, érdektársává tette a papságot is, s igy a nép-mozgató erők és tényezők minden szálai kezei közt levén öszpontositva, engedelmes gépként vezette a népet, s azért a mi vád, a mi szemrehányás, a mi felelősség érheti a szász népet: az mind intelligentiájára háramlik vissza, mert a Királyföldön a városok patriciusi uralma állott fenn, a városok kezében volt hivatal, papság, közigazgatás, törvénykezés, törvényhozásba való befolyás, ipar, kereskedelem. A közigazgatást, törvénykezést a városok tanácsai testületileg a vidékekre is kihatólag gyakorolták, s igy a faluk földmíves népe, ha elvben birt is politikai jogokat, gyakorlatilag nem érvényesithette; mert a városok absorbeálták, magukhoz ragadták s absorbeálják most is; de mivel a városokat a bureaucratia vezeti mindenható hatalommal, tehát sem a városi kisebb osztály, sem a vidéki nép nagy tömege nem érvényesitheti törekvéseit; sőt a központokból kiható corruptio megmételyezi a szász iparos osztály és népnek nemes irányú jellemét is.
Az ujabb időben a bureaucratia e veszélyes áramlata ellen ellenzékképpen megalakult az u. n. ifju szász párt; de ez csak egy fellobbanó fénysugár volt, mely csak perczre világitá meg a nép alárendeltségének és szolgaságának sötét éjjelét, mert ezen reménydús párt, mely szabadelvű eszméket, üdvös reformokat hangoztatott, mely a régi slendrián vasbékóinak széttörésére, s a szász nemzet regenerátiója és fölszabaditására lett volna hivatva: nem fogta fel hivatásának nagyságát, vagy ha igen, nem birt elég erélylyel a nemes küzdelemhez, s mielőtt komoly csatát próbált volna, lefegyverezni engedte magát; sokan közülök hivatalt nyerve, érdekegységbe jöttek a bureaucratiával s elnémultak; a többiek absorbeáltattak vagy szétmentek, s most ujból bekövetkezett a tespedés, nincs ki fölszabaditsa a szász népet a bureaucratia rozsdás bilincseiből, melylyel e nép jó tulajdonait s nemesebb ösztöneit lekötve tartják, s ezt őszintén kell fájlalnunk, mert ezen abnormis helyzet megalázó magára a népre, s aggodalmas a közhazára nézve is.
