XXIV. Toroczkó-Szent-György.
XXIV. Toroczkó-Szent-György.
T.-Sz.-György fekvése, környéke; Szilas és Havas patak völgyülete, a vizek vizválasztó nélküli kétfelé folyása. Szentgyörgyi nép, a falu néveredete, régi kolostor és kápolnák. Remete, régi bányász-falu, gyógyviz. Sz.-György történelme. Feldúlatása a Rákóczi-mozgalomkor és 1849-ben. A residentia és kath. templom. Thoroczkay István kurucz tábornok. Kováts Mózes és Szakáts Miklós kurucz hősök sirjai. Az unitárius templom, feliratai, temetője.
Toroczkón felül negyedóranyira a völgy kiszélesül, mert a Székelykő roppant sziklafala ott merészen lemetszve, egyszerre végződik, s a háta mögül kitörtető Geszteg patakának völgytorkolata csatlakozik a fővölgyhöz, mig szemben vele versenytársa a Tilalmas is, követve az átellenben levő havas példáját, Ordoskőnek nevezett gyönyörű bütüben végződik, két patak, a Havas és Szilas patak völgyeinek engedve tért a hegyek közé való behatolásra, s alkalmat arra, hogy a fővölgyhöz ez oldalról is térszélesitőleg járuljanak. Nevezett két pataknak a fővölgygyel egybeolvadó torkolatjában fekszik Toroczkó-Sz.-György.
Alig van hazánkban meglepőebben gyönyörű pont, mint az egészen odaérkezésig a völgytorkolat előhegye által fedezett, s ennek meghaladtával egyszerre váratlanul feltáruló Szent-György. Már maga a rendszeresen épült falu is számos udvarházával, templomaival festői képet mutat; de mi azt megragadóan széppé teszi, az tájkörnyezete, melyet néhány vonással jellegeznem kell.
A falu T idomban épült, egyik hosszabb útczája egyenes vonalban huzódik északról délnek, mig a másik nyugat-irányban messze felnyúlik a Havas-patak mellett azon nyugat-körirányú hegykebelbe, melynek környezetén és hátterében a legszebb idomú havasok vannak csoportositva. A Havas-patak völgye fölött mint kövült felhőtömeg emelkedik a roppant Ordoskő, hullámzatos fehér sziklaoldalával, s csodás idomzatban kicsipkézett sziklagerinczével; előtte – félre helyezve, hogy mit se fedjen el – az óriási gúlát utánzó Podmankő emelkedik fel egyedül, önállólag, s oly szabályszerüleg idomitva, mintha emberkéz, elfogadott épitészeti terv szerint rakta volna. Azonban a völgy túlfelén letörtető Szilas patak sem akar hátvidékével homályba veszni, sőt hogy a tájberendezés egyarányos (symmetricus) legyen, ott van a háttérben az Ordoskő alakját utánzó Szilaskő és Ragadozó nevű roppant havascsúcs, melynek sziklagerincze épp oly merészen van kimetszve, mint az Ordoskőé, s ott van alább a Podmankő ellenpárjaként, az önállólag feltornyosuló, szintén gúlaidomú Púposkő.
A két patak völgye közt a Skhott nevű hosszukás bércz emelkedik, melyből keletre egy a két patak közé ékelt merész sziklagerincz nyúlik le. A falu felső végéhez közeleső végpontjánál e sziklagerincz minden oldalról függélyesen leszelt sziklacsúcscsá tömörül; ennek ember által megközelithetlennek tetsző tetejét koronázzák a tor.-szent-györgyi várnak még most is igen tekintélyes és nagyszerű romjai, melyek midőn mult idők nagyszerüen merész épitkezéséről tanuskodnak, egyszersmind tájképünknek legfestőibb központját alkotják. Gondoljunk még oda egy északra eső hegycsúcson gyönyörűen fekvő ódon kolostort, fehérlő uj templomával, s akkor némi képzetünk lehet a toroczkó-szent-györgyi hegykebel szépségéről, s jogosultnak fogjuk találni azon lelkesült elragadtatást, melyet kétségtelenül mindenki érezni fog annak váratlanul meglepő feltünténél. De festői nagyszerüsége, s oly nagy érdekkel magához vonzó büszke vára mellett, mutat e vidék oly tájalakulást, oly csodálatos természeti tüneményt is, melynek hasonlóját – tudtommal – sehol feltalálni nem lehet, s mely a természet szeszélyes játékának egyedüli unikuma e föld kerekségén.
Két patak van itten, az emlitett Havas és Szilas patak, melyek ugyanazon hegylánczolatból eredve, párhuzamosan futnak nyugatról keletnek. Völgyeiket fenn roppant havasok, lennebb azon szikla-gerincz különiti el, melynek végfokát Szentgyörgy vára koronázza. Itt a vizválasztó hegység teljesen elenyészik, a két patak az egyen színvonalú völgy két felén fut a falu (Szent-György) közepéig; itt a Havas patak északra kanyarodik, s Toroczkói patak néven futja végig a gyönyörű toroczkói völgyet, működtetve annak hámorait, kohóit, mig Bórévnál az Aranyosba szakad. Ellenben testvér-folyója a Szilas patak szintén Szent-György közt megváltoztatja eredeti keleti irányát, délnek fordul, s a Geszteg, s más patakokat felvéve egy nagyszerüségben páratlan sziklarepedésen, (melyről alább) átrohanva, egyenesen a Marosba ömlik (Enyednél). E szerint két folyamvidékhez tartozó patak van itten, melyeknek semmi vizválasztója nincsen, elannyira, hogy Szent-György között minden mesterséges gátlás vagy csatorna nélkül a Havas patak vizét a Szilas patakéba, vagy a Szilasét a Havas patakéba át lehet venni és át is veszik akárhányszor. Ez által előáll azon rendkivüli körülmény, hogy az Aranyos völgyéből Bórévtól elindulva minden legkisebb hegy nélkül el lehet jutni a Maroshoz*; elő áll azon rendkivüli eset, hogy ugyanazon völgyön egyszerre fel és le is lehet menni, mert a Székelykő háta mögül kirohanó Geszteg pataka északról délnek tartva foly a völgy keleti oldalán a Maros felé; mig ugyanazon völgy nyugati oldalán az előbbitől csekély közzel foly a Havas pataka délről északnak az Aranyos felé, s ekként ugyanazon völgy, ugyanazon pontjáról elinduló, s egymással párhuzamosan haladó egyén egyike, ki a Geszteg mellett halad, lefelé (folyam mentiben), – a másik, ki a Havas patak mellett halad felfelé (folyammal szemben) megyen; vagy pedig, ha két egyén hátát egybevetve ellentétes irányban elindul, minden észrevehető vizválasztó átlépése nélkül mindkettő lefelé azaz folyam mentében halad. Ily két egy-völgynek létezését legalább én se nem láttam, se róla nem olvastam, s mert igen-igen nevezetesnek hiszem, e völgy-egybefolyás tanulmányozását szakértő természetvizsgálóink becses figyelmébe ajánlom, annál is inkább, mert az földtani észleletekre is gazdag talajt nyujt. Partsch állitja, hogy ott régibb időkben űzött ezüst- és aranybányászat nyomai mellett talált malachitot, rézfeketét (Kupferschwärze) és rézkéneget (Kupferkies), részint mészkő, részint quarczban; továbbá ólomfémlét (Bleiglanz) vas- és rézérczet a mészkő és jegeczespala érintkezésénél*.
El lehetne tehát itt egy vasútat is minden átmetszet vagy alagút nélkül vezetni.
Lásd Hauer Geol. Siebenb. 512. lap.
Vidékünkről, mely történelmileg, szépészetileg, földtanilag, de főleg természetrajzilag oly annyira nevezetes, némi előtájékozottsággal már birunk, s igy hozzáfoghatunk Tor.-Szent-György vizsgálásához.
Csak egy tekintetet kell Szent-György népére vetnünk, s azonnal meggyőződhetünk, hogy az a toroczkóiakkal egy eredetű: arczjelleg, termet, szokások, jellem és népviselet azonossága, mind e mellett bizonyit, s igy igen valószinű azon néphagyomány, mely szerint Szent-Györgyöt Toroczkónak egy gyarmata népesité. Azonban ezen gyarmatositásnak nagyon régen – valószinüleg még a mongoldúlást megelőzőleg, vagy azután csakhamar – kellett történni, mert a pápai dézmák regestruma 1332- és 1333-ik évi rovataiban Szent-György már tekintélyes egyházközségként szerepel*, ilyenné fejlődését pedig legalább is egy évszázadi lételnek kellett megelőznie.
Az 599. lapon ekként találjuk bejegyezve: „Martinus sac. de S. Georgio solv. 41 denar.“ Ugyanigy a 634. lapon. Itt a helység előneve ugyan nincsen bejegyezve, de mivel az a tordai esperességben az aranyosszéki falukkal együttesen fordul elő, alig lehetne más, mint Toroczkó-Szent-György.
Nevét kétségtelenül temploma védszentjétől nyerte; van olyszerű hagyomány is, miszerint Toroczkói Ilyés a székelyek segitsége által a mongolok ostromától megmenekülvén, azon kor vallásos szokása szerint e szerencsés menekülés emlékére Szent-Györgyön kolostort alapitott, s környékén számtalan imolát emelt; minek következtében Toroczkó-Szent-György hires búcsújáró helylyé alakult át, hová a mongolok felett kivívott győzelem emlékére szervezett búcsúkra nemcsak e völgy, hanem a szomszéd aranyosszéki székelyek is nagy számmal sereglettek át. Kolostor* és emlékkápolnák eltüntek, a búcsúk rég feledékenységbe mentek, de azért még napjainkban is feltaláljuk egykori lételüknek, a helyelnevezésekben és némi homályos nyomokban, emlékét. Igy Szent-György és Toroczkó között van egy kis mellékvölgyecske, mely a fennebb emlitett Podmankő aljához nyúlik fel. A völgyet és onnan lejövő patakot ma is Remetének nevezik. Itt kezdetben remete lakott, később falu alakult, mely Remete nevet nyert; lakói bányászok voltak, s most is fel lehet több helyen találni azon nagy halomban mutatkozó taraczkot, mi itt folyt nagyobb mérvű vasmívelésről kezeskedik. Toroczkó alakultával azonban az itt lakott bányásznép is oda huzódott, s a völgy kápolnája mellett annak hű remetéje maradt egyedül vissza; ennek elhaltával leomlott a kápolna is, de azért még napjainkban is felkeresik a magányos völgyet, mert ott ásványos forrás buzog fel, melyet köszvény és szemfájás ellen használnak. Alább a fővölgy közepe táján egy dombozatot alkotó romhalom van, melyet Kiskápolnának neveznek, ettől keletre a Székelykő alján Nagykápolnának neveznek egy helyet, s hogy a népnél századokon át változatlanul fenmaradó helynév, itt sem csal, azt tanusitják az innen közelebbi időben kiásott falmaradványok*, melyekből egy itten állott tekintélyes szentélyre következtethetünk.
A régi kolostornak ma már semmi nyoma, mert Szentgyörgy mostani kolostora ujabban keletkezett, bár nem lehetetlen, hogy az a réginek helyén épült.
Ifj. Thoroczkay Sándor itten felásatta a helyet s egy 5 öl 3 láb hosszu, 5 öl és 2 láb széles négyszög idomú épületnek talált bonthatlanul szilárd alapfalaira.
Szent-György ős fészke a Thoroczkay családnak. Ezen család eredete és leszármaztatására nincsenek biztos adataink; Mikola * azt mondja, hogy a család Németországból származott be. A toroczkói hagyományok azt követelik, s a családdal folytatott perekben is azt állitották, Kállay* szintén ugy vélekedik, hogy a Thoroczkay család eldődei az Eisenwürzelből kihozott bányásztelepnek voltak főnökei, vagy magisterei. Itt azonban ugy látszik, hogy a Thoroczkay ősök nevével előforduló magister czím hibás értelmezése tévvéleményt idézett elő, mert a magister régi időben nem jelentett, mint ez esetben vélik, magistratot, hanem oly czím volt, melyet a legtekintélyesebb embereknek adtak*. Egy 1321. okmányban* az Ákus nemből eredő Thoroczkay Ilyés erd. vajda nevével találkozunk, miből a családi traditiók azt hozzák le, hogy a Thoroczkay család székely eredetű lett volna, s hogy az az Ilyés (Chelleus), kit a mongolok Thuruszkó várába szoritottak, székelyek ispánja lett volna, s mint ilyennek jöttek segitségére a székelyek. Mind ezek oly feltevések, melyeket az annyiszor elpusztitott családi levéltár hiányos volta miatt bajos felderiteni; de annyit tény, hogy a Thoroczkayak legelőbb felötlő ősei igen tekintélyes állásu emberek voltak, s igy, ha a bányásztelep vezetői voltak is, csakhamar elváltak az egyszerű polgári állapotban levő városi néptől, s az ország zászlósurai közé soroztattak. Igy 1249-ben és 1253-ban István a székelykői Turuszkó vára épitése és védelmezéseért tekintélyes birtokokkal jutalmaztatik*. Az ennek nyomában megjelenő Ilyés (Chelleus hibáson Elleus helyett), kit a székelyek a mongolok ellen védnek, a mentő székelyeknek átengedi Thuruskó várát a (székelykőit) minden tartozandóságaival. Ily nagyszerű ajándékot csak hatalmas nagy ur adhatott, nem pedig egy kis bányász-városkának polgármestere. Különben, hogy a család már ekkor egyike volt a hatalmasabbaknak, mutatja a neveik mellett ott található comes czím, valamint az is, hogy nemsokára (1321-ben) Thoroczkay Ilyés mint erd. vajda jelenik meg; az erre minősitettnek pedig mulhatatlanul gazdag zászlós urnak kellett lenni*.
Hist. gen. Tran. p. 33.
Nemz. Társ. 1831. évf. I. 164.
Ugy itélem, hogy a magister vagy mester czím olyan irás- és törvénytudóformát jelentett, mint a későbbi „deák“ czím.
Lásd ez okmányt Szeredai Not. Cap. Alb. 29.
Lásd fennebb a Székelykő leirásánál 188–189. l.
A Thoroczkay-családból azután is több tekintélyes ember került ki: mint Mihály kolozsi esperes, Ilyés, ki Mátyás király ellen lázadott fel. Székely Mózessel Brassónál László fejedelmi tanácsos és Mátyás esnek el. András, ki Basta elől Karánsebesre menekül, Zsigmond és Mihály fejedelmi tanácsosok és unitáriusok; továbbá István 1693–1707-ben aranyosszéki főkapitány s Rákóczi egyik tehetségesebb vezére; János 1707-ben kinevezett főkapitánya Aranyosszéknek, másik János (István fia) fogarasi kapitány, kincstárnok és korlátnok, ez báróságot nyert 1744-ben. Zsigmond a Rákóczi Józseffel való levelezés miatt elzáratott, de kiszabadultával grófságot nyert; ennek fia Pál aranyosszéki főkirálybiró (1812) és Torda vármegyei főispán (1816.), fia Miklós szintén Tordavármegye főispánja. Igy a családban van gróf, báró és nemes, van kath., ref. és unitárius. Czímerük egy volt Toroczkó város czímerével (keresztbe tett ekevas), mi közös eredetre mutatna, ott van a nap és hold, mi székely jelvény. Most a grófi czímer meg van bővitve, levén három osztályú paizs, felül nap és holddal, alól buzakalászoktól tetőzött két keresztbe fektetett ekevas, végén két galambbal.
A Thoroczkay családnak birtokában egy nagy uradalom volt, melyhez e vidék sok faluja tartozott*, s mely területre I. Lajos királytól 1373-ban pallos-jogot nyert*. Ezen uradalom központja Toroczkó-Szent-György volt, melynek hatalmas várában mint sasfészekben trónoltak a hatalmas Thoroczkay ősök. Nem lehet tudni, hogy a család Szent-Györgyhöz adományczímen jutott-e, vagy az ott lakó szabad bányásznépet erőszakkal hajtotta-e jobbágyságra, vagy hogy Toroczkónak e gyarmata a család által birt területre önként telepedett-e? tény az, hogy Sz.-György lakói legalább is három századdal előbb lettek leigázva, mint Toroczkó lakói; bár abból, hogy a Karakai családnak egy pere 1641-ben a toroczkói tanácstól a szent-györgyi tanácshoz felebbeztetik*, arra következtethetünk, hogy Szent-György is régen több volt, mint egyszerű falu.
Ezen faluk voltak: Szent-György, Gyertyános, Bedellő, Felső- és Alsó-Solczva, Poshága, Ujfalu, Vidaly és Bórév.
Ezen okmány kelt Visegrádon 1373. sept. 29-én, mely szerint Ilyés mester és Lászlónak, Thoroczkeni Ilyés fiainak, emennek fia István és mostoha testvérük, Ákus fiai, György unokáinak András- és Miklósnak összes birtokaikra pallos-jogot enged fiuról fiura, utódról utódra, ugy hogy tolvajokat, házak és fedelek rombolóit, más gonosztevőket és rosz embereket bárhol levő birtokaikon és azok határain lefoghassanak, elitélhessenek, felakasztathassák, lefejeztethessék, szétvághassák, csonkithassák, vagy bármi más módon büntethessék. Ezt ugyan Lajos király ez év nov. 2-án Miklós mester kérésére ismét megerősiti. Töredékesen közli Fejér Cod. dipl. IX. 4, 49. Egész terjedelmében a toroczkói perokm. Trans. 303–308. lapjain.
Lásd részletesebben fennebb Toroczkónál 210. lapon és a toroczkói perokmányok Trans. 281–283. l.
A toroczkó-szent-györgyi uradalmat egészen 1467-ig békésen birta a Thoroczkay család, ekkor Thoroczkay Ilyés szintén részese levén a Mátyás király elleni összeesküvésnek, minden javait elvesztette; mikor a szent-györgyi uradalmat Csupor Miklós erdélyi vajda nyerte el. Csupornak 1474-ben bekövetkezett kihaltával buthlini Kis János, Gábor és molchi Klopsitz Horváth János nyerik el; nemsokára pedig a dengelegi Pongráczok kezén van*. Biztosan nem tudjuk, hogy a notázott s Lengyelhonba menekült Thoroczkay Ilyés, mikor nyerte vissza elkobzott jószágait, ez valószinüleg 1494 körül történhetett, midőn a szent-györgyi várat és az uradalomhoz tartozó javak visszaadását kérelmező Thoroczkay Ilyés előnyére, Ulászló a szebeni országgyülésről vizsgálatot rendelt*.
Lásd Kemény Józs. App. dipl. Tr. VI. 287., részletesebben fennebb Toroczkó leirásánál a 201. l.
Lásd ezt részletesebben fennebb Gyéres és Toroczkó leirásánál 138. és 201. l.
Dózsa kuruczai 1514-ben feldúlták a tor.-szent-györgyi várat, mikor alkalmasint a falu is sokat szenvedhetett. Ezen esemény, ha Szent-Györgyre nyomasztó volt, Toroczkóra éppen vészthozóvá lett, mert ez esemény ötletéből nyerte 1516-ban Thoroczkay Ferencz a gyermek Lajos királytól azon uj adománylevelet, mely nemcsak a szent-györgyi uradalmat biztositá a családnak, hanem Toroczkó városát is bevonta a szolgaság jármába*.
Ezen uj adománylevelet és következményeit lásd fennebb Toroczkó leiránál a 201–202. lapon.
1605-ben a zsarnokságnak egyik kalandora jött Szent-Györgyre, hogy méltó büntetését el vegye; ugyanis, midőn az eltiprott magyar haza felemelésére nagy Bocskai István fegyverre kelt, Erdélyben is kezdettek mozogni az idegen iga súlya alatt nyögő hazafiak. Rudolf zsákmányterhelt kormányzói közül Krauseneck Pál rablott kincseivel tovább állott, más két társa Szebenbe huzódott, honnan Hofkircher Jánost – egyik kalandor várparancsnokukat – küldötték a szorongatott Szamosujvár megsegélésére. Ez jan. elején Fehérvárról fegyverre szólitá a hazát, eredménye néhány százra menő szász volt, ezekkel Tordára vonult, honnan Aranyosszéknek parancsolta a fegyveres felkelést; de midőn parancsa eredménytelenül hangzott el, féktelenkedve és dúlva vonult fel az Aranyos mellett, s Rákosra beütve, a szomszéd falukat pusztitani kezdette. A székelyeknek rendre utasitására gyülekező sergei elől megszökve Toroczkó-Szent-Györgyön Thoroczkay Istvánné udvarába ült be. De nyomában voltak a székelyek, kik a szintén fegyvert ragadott toroczkói és szent-györgyi néppel az udvart megrohanták, heves ostrom után bevették, s Hofkircher uramat tiszteivel, s szedett-vedett rabló népével megkötözve Enyedre kisérték. Mivel pedig a város átvenni nem akarta, visszainditották Toroczkó felé, oda azonban nem értek, mert a Kőszorosában a feldúlt faluknak elkeseredett népe felkonczolta*. Ez esemény volt kezdete azon nagyszerű nemzeti mozgalomnak, mely Bocskai útját Erdély trónjára előkészité, ez volt a kis gömb, mely a népboszu lavinájává nőve ki magát, Rudolfnak Erdélyt oly régóta gyötrő és fosztó hadseregét elseperte. – 1656. máj. 23-án Rákóczi György Toroczkó-Sz.-Györgyön van*.
Lásd Bethlen Farkas VI. 221, és Kővári Erd. Tört. IV. 167.
Lásd aranyosszéki Okmánytár I. 123. lap, és fennebb az Örvénykő leirásánál 196. l.
A Rákóczi-mozgalom ideje alatt Toroczkó és Szent-György népe egész lelkesedéssel csatlakozott a nemzeti ügyhez, annyival inkább, mert földesurok érzelmei és összhangzásban voltak a népével; Thoroczkay István lobogtatván elől azon zászlót, melyre „szabadság és haza” volt jelszóként feltűzve. Meg is kellett ezen erényeikért lakolniok, mert bár mennyire elrejtett távoli völgyben laktak is, a vad Tiege mégis felkereste. 1704-ben Enyed feldúlása után rárontott Toroczkó-Szent-Györgyre a várat ostrom alá vette, s hosszabb ideig tartott lődöztetés után a benn volt őrizet elszánt védharcza daczára bevette és feldúlta. Ezen harczban esett el Kovács Mózes hadnagy, ennek öcscse Szakács Miklós és számtalan más harczos. Thoroczkay István maga is megkisértette a vár ostrom alóli felmentését, de csekély erővel levén, a nagyszámu ellenség elől kénytelen volt Istvánházára visszahuzódni; Tiege pedig nemcsak a daczoló váron állott boszút, hanem elhamvasztotta az egész falut a reformátusok és unitáriusok templomával együtt. Midőn romboló dühe itt már mitsem talált, vandal tettét azzal koronázta meg, hogy a szomszéd Toroczkó városának bocsátá vad harczosait, kik az elrendelt kizsákmánylás után az egész várost elégették*.
Lásd Bethlen Miklós önéletl. II. k. és Cserey Mih. Hist. s főleg a nagyenyedi ref. egyházközség levéltárában levő pium collatum inventariuma szerint, melyben fel van emlitve, hogy Thoroczkay Istvánné, Kapi Borbála egy harangot ajándékozott a sz.-györgyi vár kápolnája számára, mely ott használtatott mindaddig, mig Tiege a várat bevéve, le nem rombolta; ugyanez okmányban elő vannak röviden adva ezen harcznak a fennebbiekben előadott esélyei is. Tiege rombolását megelőzőleg valamely féktelen kurucz csapat is megfordult ott, kiknek a várat feladták, mikor Sinka Mih., Mezey Fer. és Kovács Tamás, mint mondák, Guthi számára sok fegyvert, skofiumos czafrangot (igy), aranyos nyerget, mentéket s élelmi szereket vittek el, a mint ez kitűnik egy 1705. jul. 27-én Toroczkón Borbély Mih. házánál végrehajtott esketésből. Lásd Aranyosszék levélt. az „Árpád“ czímű jegyzőkönyvgyűjteményben meglevő eredeti esketést.
A dúlónak véres nyomdokain jöttek a szegény kifosztott enyediek, védelmet és menhelyet keresni a hason sorsuaknál; véráztatta romok közül jöttek a mindentől megfosztott hasonló helyzetű néphez; de azért ugy Szent Györgyön, mint Toroczkón testvéries fogadtatásban részesültek, s mi kevese az itteni népnek megmaradt, azt örömest osztá meg szerencsétlen vendégeivel.
A Hora-Kloska-féle lázadás ismét romokat hagyott a korábbi veszteségeit alig kiépült Sz.-Györgyön 1784. nov. 11-én ütött Sz.-Györgyre az oláhok egy vad csapatja, vezettetve egy Járay nevezetű elvetemült embertől, kit Thoroczkay Zsigmond neveltetett, s tett szent-györgyi ref. cántorrá, de kit e hivatalából iszákossága és rosz erkölcsei miatt lelkésze elmozdittatott. Ezen, a helyi viszonyokkal ismerős szörny vezette saját véreire és jóltevőire a fékvesztett vad tömeget; legelőbb az udvarokat rabolták ki, minden ezüstneműt, értékes holmit elvittek, mi iromány és könyv volt, elégették, hogy azok tüzével lángba boritsák a kifosztott lakházakat és gazdasági épületeket, honnan a lovakat és szarvasmarhákat mind elhajtották. Az udvarok után a templomok következtek, a szerzetesek residentiája lángok martalékjává lett, bár magok a szerzetesek lovakra kapva elmenekültek; a templomi ékszerek s a kolostor pénztára, bár biztos rejtekhelyre volt letéve, Járay útmutatása nyomán felfedeztetve elraboltatott. Legnagyobb dühvel azonban saját temploma és lelkésze ellen lépett fel; a kitünő míveltségű, s igen jeles könyvtárral rendelkező ref. lelkész Farczádinak minden könyveit, kéziratait halomra rakva elégették, magát a lelkészt felkonczolták, lakját és a templomot is feldúlták. Az egyház rejtett clenodiumaira, pénzére Járay itt is rávezette a rablókat. De ki Isten és ember ellen támadt, ki saját hit- és nemzetfeleinek romlásán működött, csakhamar megkapta érdemlett büntetését; mert a Kálnoki huszárok a Toroczkón garázdálkodó oláhok szétszórása és halomra apritása után váratlanul rácsaptak Szent-Györgyre is, s Járayt éppen akkor csipték nyakon, midőn a ref. templomban a szószék feletti koronát rombolta. – A vad futásnak eredő oláhok közül itt is sok veszett el, még több jutott fogságra. Ezek és a rablásban részt vett néhány szent-györgyi urbéressel együtt Járay is Enyedre vitetett, hol méltó büntetésüket megkapták*.
A véderő e gyors megérkezte a szentgyörgyi unitárius templomot megmenté a feldúlatástól. Adatokat lásd Uzoni Fosztó Hist. unit. Tran. IV. 829. és a tor.-sz.-györgyi szerzetesek házi történetében.
1849-ben az oláhok még véresebb nyomokat hagytak Szent-Györgyön. 1848. nov. 11-én hajnalban egy Moga József vezetése alatt levő 10,000 főt számláló oláh tábor vette körül a falut. Menekülésről szó sem lehetett, a sz.-györgyi nép rémülten huzódott a templomokba, honnan küldöttség ment a vezérhez, tudatva, hogy az urak közül senki sincs jelen, ők magok mind szegény jobbágyok, s készek, mi tőlük kitelik, kivánat szerint kiszolgáltatni. A feltételek – mi 16 vágó-marha és a fegyverek kiszolgáltatása volt – teljesittettek, s ezen tábor az udvarok kirablása, azok marháinak elhajtása után minden további kártétel nélkül távozott.
Kegyes, máshelyt gyakorolt eljárásukkal szemben, szelidnek mondható bánásmód és kezdet volt ez, melynek végzete annál iszonyatosabbá lett. 1849-ben a nyugati havasokat cernirozó magyar hadsereg centruma Toroczkó völgyén nyomult fel* ezen hadművelet folyama alatt kifejlett csaták alatt Gyertyános egy honvéd csapat leölési kisérlete miatt felégettetett. Ezt – midőn a muszkák beütésével a magyar sergek innen elhuzódtak – Szent-Györgyön boszulták meg az oláhok. 1849. jul. 30-án a bisztrai oláh pap fia Fodor László által vezetett roppant oláh tábor közelgett Szent-Györgyhöz, lángtenger jelölte útjokat, mit a mezőn levő szénaboglyák felgyujtása idézett elő. A távolabb lakók illumináltak, mig a szomszéd falusiak a mezőn levő gabonát az ország útjára hordva csépelték és takaritották haza, hogy igy a kifosztandóknak az utolsó falat kenyeret is kivegyék kezeikből. A nép ekkor is békekövetséget küldött a vezérhez, de a kiküldött 7 ember azonnal lekonczoltatott. Ezt látva a nép, a havasokra menekült, vagy 20-at a késedelmezők közül legyilkoltak a falut megrohant oláhok, kik az udvarokból és a falu házaiból mindent, mi értékes volt, szekerekre rakva gondosan eltakaritottak, a falu mindennemű csordáját elhajtották, s azután a falu négyszögletét meggyujtva, ugy elégették, hogy csak 2 félreeső ház maradt épen. Elégett ekkor minden templom, elvolvadt minden harang, nem maradt a visszatérő, mindentől fosztott, földalatti gunyhókban étlen nyomorgó népnek még ima helye is, hol szerencsétlenségében Istenéhez folyamodhatott volna. Ez nem harcz, hanem a tulajdon ellen rendezett rabló hadjárat volt; ez nem a boszu felhevülésében végrehajtott meggondolhatlan tény, hanem egész hideg vérrel és vad cynismussal kivitt rablás volt, ezt nem önvédelem szükségessége, hanem hideg kegyetlenség idézte elő, annál nagyobb felelősséggel és gyalázattal, amennyiben itt nem népet nyomorgatott földesurakat boszultak meg, hanem velök azonos sorsú szegény volt jobbágyokat fosztottak ki és tettek földönfutókká.
A centrum parancsnoka b. Eglofstein Béla őrnagy volt. Az e tájt levő csapatok voltak Lapádtól Nyirmezőig az LV. zászlóalj Szathmári százados vezénylete alatt és tordai Velits Károly vadász százada. A bedellői havason Kovácsi János vadász, Biró Samu egerbegyi és Zsakó István toroczkói nemzetőrszázadai és két szathmári század. A bedellői havastól Lunkáig Egei János és b. Jósika Pál által vezetett két aranyosszéki nemzetőrszázad.
E rombolás jelei még most sem tüntek el teljesen; a falusiak előbb csinos házai helyett többhelyt csak alkalmi szalmás házak épültek, s sok helyt merednek fel a rombadült egykor fényes kastélyok és udvarházak magas kürtői, mint ezen rémnapok fájdalmas felkiáltó jelei; másutt az elszegényedett tulajdonos a romoknak csak egyik szögletét vette fedél alá, s ott szomoruan tölti napjait egykori jóllétének e bús romjai felett.
Előttünk áll Szent-György multja, de hogy az kiegészitett legyen, szükséges vallástörténelmének is rövid átnézetét adnunk.
Szent-Györgyön Toroczkóval egykorulag, tehát a reformatio után csakhamar elterjedt és kizárólagos uralomra jutott az unitárius hitvallás*, annyival inkább, mert a földesurak is – mint János Zsigmond korában Erdély csaknem minden családja – azon hitvallást követték. A mult században azonban a család hitegysége meg lett zavarva, s az a sajátságos viszony állott elő, hogy a család három rangú, nevezetesen: grófi, bárói és nemesi rangfokozaton levő tagjai, három hitfelekezet között oszoltak meg, s mivel mindenik saját hitének jobbágyai közt proselitákat igyekezett csinálni, a falu népének hitegysége is ez által meg lett zavarva. A grófi czímet nyert Thoroczkay Ferencz, mint buzgó református, fényes templomot épitett, azt alapitványokkal látta el; de mivel dédunokája katholizált, a református hivek is lassanként elolvadtak, s ma megvan a templom, van pap is, de hivek hiányoznak.
1583-ban az unitáriusok már generalis visitatiót tartanak Toroczkó-Szent-Györgyön. Lásd fennebb Toroczkónál 215. lapon.
A katholikusok védnöke Thoroczkay György és neje Pekri Krisztina volt, ezek már nagy áldozatkészséggel kezdettek a hittéritéshez, s hogy azt sikeresen folytathassák, szerzeteseket hoztak előbb udvarukba, azután pedig elhatározták, hogy azok számára kolostort épitenek. – A falutól északra eső dombon volt a család régi sirboltja, azzal egybeköttetésben 1727-ben fel is épittették a templomot és a szent Ferencz rendű szerzetesek kényelmes residentiáját. – A szerzetesek minden időben szerették a csodás és mysticus dolgokat, ez okon a szentgyörgyi templom és residentia keletkezését is a csodaszerűség nymbusába foglaltan igyekeznek felmutatni, a mennyiben a residentia házitörténetében leirt ily – komolyan tárgyalt – regével hozzák kapcsolatba. Az e residentiát alapitó Thoroczkay Gy. több idő óta veszélyes betegen feküdt Somkereken, betegsége mind terhesebbé vált, elannyira, hogy halálát közelegni érezvén, egy dézsi ferenczest hivatott magához; ennek tanácsából tette azon fogadást, hogy felgyógyulása esetében e csík-somlyai csodatevő szűz Mária szobrához fog járulni. Alig hogy e szent fogadalmat tette, már azonnal jobban érezte magát, s nem sokára teljesen felgyógyulva jelent meg Csik-Somlyó pünkösti búcsúján. Itt még inkább eltelt a hit malasztjával, elannyira, hogy Szent-Györgyre való visszaérkeztével azonnal hozzá kezdett a szent szűz sugallta ötletből egy templom és residentia épitéséhez. Eddig megy a szerzetesi élénk fantasia által költött hitrege, hanem valóság volt az, hogy a residentiát alapitó Thoroczkay György még e mellett 5000 frt alapitványt is tett a szerzetesek s pár ezer forintot szegény tanulók számára. Ezen iskolai alapot Thoroczkay János 8000 frtra emelte, b. Thoroczkay István pedig a szent-györgyi dézma quartaját is Csabánszky József jézsuita segélyével erőszakosan* elvette az unitáriusoktól s a residentiához adta, daczára az unitáriusok 2 1/2 százados jogélvezetének, s daczára annak, hogy az unitárius hivek 964-en voltak*, midőn a neokatholizáltak akkori száma alig ment 20 lélekre.
Akkori tor.-sz.-györgyi lelkész Uzoni Fosztó István, a legnagyobb erélylyel lépett fel e jogtiprás ellen, de ugy az ő védelme, mint az unitárius egyházközség által meginditott per – melyben a százados használat által érvényesült jog kétségtelen okmányokkal támogattatott – nem tudták megoltalmazni; az igazság és jog lábbal tiportatott, a quárta a barátoknak itéltetett oda, azt szedték 1848-ig s váltságát is ők vették el.
Az unitáriusok azóta 780-ra olvadtak le, mit részint az 1849-ki gyilkosságoknak, részint áttéréseknek lehet feltudni.
Elszomorodtam az igazság ily lábbal tiprásán, de a vigasz némi érzete hatott át, midőn az elvétel egyik főérvéül a nevelésügyet láttam felhozva; ez, és Thoroczkay János iskolára tett 8000 frt alapitványa nyomán egy jól berendezett tanintézetet hittem a residentiában találni. Fájdalmasan csalódtam, mert ott egyetlen szerzetesnél más nincs. A tágas residentia termeiből már rég elköltöztek a muzsák, valamint elköltöztek az alapitványok is, mert hogy azok a szegénység alázatos mezébe bujt szerzetesek a kezökön megforduló pénzeket hová tüntetik el, azt mi szűk látkörű világi emberek felfogni nem tudjuk*.
Az ily kisebbszerű s a terjedő felvilágosodással hova-tovább korlátoltabb jövedelmű kolostoroknál még értem, ha feleszik és iszszák, de Királyhágón túl vannak oly kolostorok, melyeknek százezerekre megy évi jövedelmük, s ha betekint az ember, alig talál 4–5 alázatos, rongyos férfiut, kikről semmiként fel nem lehet tenni, hogy azon roppant jövedelmet elkölteni tudnák, hacsak pánkó helyett bankót nem falatoznak. Hanem ennél még kevésbé értem azt, hogy egy polgárosodott államban az ily heréket továbbra is fenn tudják tartani.
A residentia a régi, de az 1849-ben feldúlt eredeti templom helyére 1867-ben uj templom épült*. A csinos uj épületben azonban a réginek is fentartatott némi emléke egy – a sirbolt bejáratául szolgáló folyosó falába helyezett – feliratok kőben, melyen ez olvasható:
Leginkább id. és ifj. Thoroczkay Sándor áldozatkészségéből.
„In honorem sanctissime Trinitatis B. V. M. et S. Georgy M. propriis expensis fieri curavit Spectabilis Dnus Georgius Thoroczkai de eadem et conjunx ejusdem Cristina Pekri Anno 1727.”
De van ennél a templommal egybekötött sirboltban egy sokkal becsesebb oly emlék is, melyhez minden hazafi tisztelettel és ihletett kebellel közelithet. Siremléke ez a szabadság egyik kiválóbb harczosának, a nemzeti jogvédelem egyik dicső hősének, Thoroczkay Istvánnak, Rákóczi Ferencz e vitéz tábornokának.
Az emléktáblának – mely itnyugvását bizonyitja – felirata ez:
„Anno Domini 1707.
Ezt a sirt csináltatta emlékezetre magának feleségk (feleségének) és maradékik (maradékinak) T. Nz. Ts. Thoroczkó Szentgyörgyi üdösbik Thoroczkai István a felséges erdélyi fejedelem II. Rákolczi Ferencz kglmes Urk egyik tanátsa. Törves (törvényes) Táblajk (táblájának) praesidense, Nemes Küküllő vármegyének főispánja.”
Ezt a sirt csináltatta emlékezetre magának feleségk (feleségének) és maradékik (maradékinak) T. Nz. Ts. Thoroczkó Szentgyörgyi üdösbik Thoroczkai István a felséges erdélyi fejedelem II. Rákolczi Ferencz kglmes Urk egyik tanátsa. Törves (törvényes) Táblajk (táblájának) praesidense, Nemes Küküllő vármegyének főispánja.”
Alább:
„Első halott legkisebbik Thoroczkai Sámuel holt meg életének 24. esztendejében 1707. 2. marty.”
Ez alatt van a Thoroczkay-család czímere, mellette egyfelől:
„Anno 1712 die 11. aprilis holt meg maga 63 esztendős korában.”
Másfelől:
„Anno 1714 die 28 aprilis holt meg a fia Thoroczkai István 32 esztendő korában.”
A Rákóczi-forradalomnak még más hősei is nyugosznak e tájt, mert a reformátusok és idegenek residentiához közel eső temetőjében* esetlegesen bukkantam rá egy a többinél díszesebb siremlékre, melyen e felirat olvasható: „Itt fekszik két igaz atyafiaknak meghidegült tetemek. Kováts Mozes főhadnagy, eötse Szakáts Miklós, mindketten kegymes Urunk Rákolczi Ferencz ő Naga mellett, hazánk oltalmazására kardot kötvén, diczéretesen egy néhány ellenségh halálával oz… vitézül elestenek… 31 eszt…
Az unitáriusoknak Szentgyörgyön nincsen temetője, mert itt az van szokásban, hogy minden család halottját kertjében temeti el.
Oldalán: „Kováts Mozes eözvegyének Bózsla Anna költségén készült.”
A szomorodott özvegy, midőn e sirkövet kedves övéi sirjára helyezé, nem gondolta, hogy azzal egy történelmi hézagot tölt ki; igen, mert e töredezett feliratból nem csak azt tanuljuk, hogy Toroczkó és Szent-György egy tábornok mellett más kiváló harczosokat is adott a hazának, hanem azt is, hogy Tiege Szent-Györgyöt és Toroczkót feldúlt hadsergével a kuruczok szembeszálltak és harczot vívtak, mely alkalommal a siriratban megnevezett két hős – s velök bizonynyal mások is – elvérzettek. Azért e domb, melyre az emberek kegyelete szentélyt épitett, szent kell hogy legyen a honfi előtt is, mert földjével a haza szent jogait védett hősök porai vegyülnek. Ez okból a gyönyörű fekvésű residentia és temploma képét melléklem; e kép hátterét a festői idomzatú Ordoskő alkotja, melynek egyik sziklagerincze egy élzetben (profil) fekvő emberi arcz alakját utánozza, honnan Emberfő neve.
De hogy részrehajlással ne vádoltathassunk, melléklem Toroczkó-Szent-Györgynek egy másik, délről felvett képét is, melynek hátterét az egész hosszában elnyuló Székelykő alkotja, mig az előtérben látszó falu házsorai közül az unitáriusok csinos temploma emelkedik ki. (Lásd a 234. lapon.) E templomot, ugy látszik, a Thoroczkay-család valamelyik kegyes eldőde épitette. Erre mutat a templom homlokzatán levő Thoroczkay-czímer, mely felett 1643 évszám látszik; alatta latin versek voltak, de a melyek most olvashatlanok. E templomot Tiege felgyujtotta és romba döntötte, a mint az egyház szószékén levő e felirat mondja: „Post tristem ac memorabilem combustionem per Germanos factam Anno MDCCIII. denuo erigitur sumptu prividi Johannis Varga 1704, existente pastore Johanne Almási rectore Daniele Karátsonfalvi.”
E felirat ismét történeti becscsel bir, mert abból világosan látjuk, hogy Toroczkó-Sz.-Györgyöt a németek 1703-ban pusztitották el, s igy vagy hibás az évszám (1704), melyre Cserei és Bethlen Miklós Toroczkó-Szent-Györgynek Tiege általi felégetését teszik, vagy pedig kétszer: 1703- és 1704-ben is részesültek a szegény szentgyörgyiek a labanczok látogatásában. 1849-ben ismét lángok martalékja lett az egyház, de a hivek kegyelete és áldozatkészsége azt ujból helyreállitotta. E templomban kétszer tartottak zsinatot az unitáriusok, nevezetesen 1775. jun. 21-én és 1815-ben*. Temetőjében Kénosi Tözsér János és Koncz Boldizsár vannak eltemetve, egy derék egyházi iró és erélyes püspök, kiknek, mert életük áldásos volt, emlékük is szent kell hogy legyen.
Uzoni Fosztó Hist. Unit. Tr. IV. 879 és V. 424.
