1. Felszíni vizeink
1. Felszíni vizeink
Földrajzi helyzetéből, medencejellegéből következően az ország világviszonylatban is páratlan vízkészletekkel rendelkezik. Magyarország világelső az egy lakosra jutó átfolyó víz (évi 120 milliárd köbméter) mennyiségében annak ellenére, hogy az elmúlt 40 évben csökkenő tendenciát mutat nagy folyóink vízhozama. A Duna vízrendszere például 1960 óta folyamatos, összességében közel 10 százalékkal, a Tisza ennél is nagyobb, mintegy 15 százalékkal apad. Mivel a hazai folyók kivétel nélkül a határokon túl erednek, vizük minősége nagyban függ a szomszéd országokban tett beavatkozásoktól, míg a vízhozamokat elsősorban a vízgyűjtő területek meteorológiai viszonyai határozzák meg. Sokéves tapasztalat alapján elmondható, hogy a Tiszán általában a késő téli, kora tavaszi időszakban (február, március), míg a Dunán április–június között folyik le a legtöbb víz, ezekben a hónapokban fordulnak elő az átlag tízévenkénti nagyobb áradások. A hidrográfiai jellegzetességek közé tartozik, hogy a felszíni vizek közel tucatnyi nagyobb folyón (Duna, Tisza, Dráva, Rába, Maros, Körösök, Ipoly, Sajó, Hernád, Bodrog, Szamos, Kraszna stb.) és több kisebb vízfolyáson érkeznek, míg a távozók a három legbővizűbb folyón (Duna, Tisza, Dráva) hagyják el az országot.
