Mit hoz a jövő?
Mit hoz a jövő?
Az EU-val való tárgyalások során a környezetvédelemmel összefüggő hazai és közösségi érdekek csak úgy hozhatók összhangba, ha a környezetvédelemnek valóban elsőbbsége lesz a politikában, a gazdasági életben és a társadalmi tudatosság szintjén is. Igen nagyfokú anyagi és szervezési erőfeszítésekre van szükség az ország környezeti állapotának olyan rendezéséhez, ami megfelel az európai normáknak. Ezeknek a teljesítése nem jelenti semmilyen nemzeti érdek feladását, hiszen a tiszta és egészséges levegőre, vízre és élelemre, valamit a természeti ritkaságok megőrzésére akkor is igényünk volna, ha nem lennénk az EU tagja. A kérdés az, mennyi idő alatt teljesíthető mindez anélkül, hogy a lakosság, a vállalatok és az állami költségvetés összeroppanjon a terhek alatt?
A válasz körülbelül ez: ha a teljes jogú tagság elnyerésére a 2002–2005 közötti években van esélyünk, a jogharmonizáció területén elérhető a kívánt eredmény, ám a megvalósítást illetően nem tudjuk minden téren teljesíteni az EU igényeit még a hat évre tervezett nemzeti környezetvédelmi program hiánytalan érvényre jutása esetén sem. Tehát halasztást és anyagi támogatást kell kérnünk a tőkeigényes infrastrukturális fejlesztésekhez (például a szennyvíztisztításhoz vagy a tömegközlekedéshez). Szükség lesz egy újabb hatéves nemzeti környezetvédelmi programra is. Körülbelül 2010 az az időpont, amikor a környezet- és a természetvédelem minden fő területén utolérjük vagy megközelítjük az EU-t. Ehhez nagy elhatározottságra, megbízható kormányzati környezetpolitikára, vállalati és lakossági áldozatvállalásra, valamint az EU anyagi támogatására van szükség. Meggyőződésünk, hogy a kitűzött cél elérhető. A mai nemzedékek felelőssége és kötelessége, hogy felvállalja a nehéz feladatot utódaink érdekében.
Láng István
akadémikus
akadémikus
Forrás: Természet Búvár, 1998. 2. szám
