Kritikus területek
Kritikus területek
A számítások szerint Magyarországon jelenleg a környezetvédelmi fejlesztések 85 százaléka jut a három meghatározó és egyben legköltségigényesebb területre: a vízgazdálkodásra, a levegőtisztaság-védelemre és a hulladékkezelésre. Reményeink szerint e három terület dominanciája a következő tizenöt-húsz évben is fennmarad.
A levegő minőségének védelmét illetően a villamosenergia-termelés, az ipar, a közlekedés és a kommunális fűtés okozta légszennyezésre kell a legnagyobb figyelmet fordítani.
A nagy távolságra terjedő légszennyezés csökkentését a kén-dioxidra, a nitrogén-oxidra és a szén-dioxidra vonatkozóan nemzetközi egyezmények írják elő. Az eddigi kötelezettségeket Magyarország teljesítette. A következő tizenöt év várhatóan szigorúbb követelményeinek érvényesítése elsősorban az energiaipar és a közlekedési eszközök modernizálásától függ.
Az energiaipart nagyrészt magánosították. A korszerűsítés a tulajdonos érdeke és feladata. Várható azonban, hogy ennek következményei a fogyasztót fogják terhelni. Az energiaipar környezetvédelmi fejlesztésének költsége 2010-ig a becslések szerint eléri az egymilliárd ECU-t (1 ECU jelenleg kereken 225 forint).
A közúti közlekedési eszközök (gépjárművek, tehergépjárművek) és az úthálózat korszerűsítése 2,5 milliárd ECU körüli kiadást jelent. Ennek java része a felhasználókat érinti. A Magyarországon átmenő forgalom súlyos levegőtisztasági problémákat okozhat. A megnyugtató megoldás az lenne, ha a forgalom zömét a vasút vállalná át, ám a MÁV nem rendelkezik a fejlesztéshez szükséges erőforrásokkal.
Az EU közvetlenül is érdekelt abban, hogy a csatlakozni kívánó országokban csökkenjen a légszennyező anyagok kibocsátása, mert ezek a levegővel Nyugat-Európába is eljutnak. Ezért valószínű, hogy az új levegőtisztaság-védelmi berendezésekre és a meglevők korszerűsítésére pénzügyi támogatást adnak.
A vízgazdálkodás a környezetvédelem legköltségesebb területe. Idetartozik az egészséges ivóvízellátás. A hatósági vizsgálatok szerint a vízművek vízmintáinak csaknem 10 százaléka bakteriológiai és kémiai mutatók alapján kifogásolható.
A szennyvízelvezetést és -tisztítást illetően az EU-nak határozott irányelvei vannak. Eszerint a 15 ezer lakosnál nagyobb településeken 2000 végéig, míg a 2–15 ezer lakosú településeken 2005 végéig meg kell oldani a szennyvízelvezetést és legalább a másodfokú szennyvíztisztítást. A hazai szennyvízelvezetés és -tisztítás költségei a becslések szerint 3,0-5,7 milliárd ECU-t tesznek ki, vagyis óriási beruházást igényelnek. A költségek nagy hányadát a lakosságnak kell állnia. A központilag finanszírozott közmunkák azonban enyhíthetik a gondokat. Az EU részéről is remélhető pénzügyi támogatás a regionális programok keretében. Bizonyára terjedni fognak olyan helyi alternatív megoldások (mint például a „szürke víz” hasznosítása), amelyek csökkenthetik a beruházási és a működtetési költségeket. Miként arra is számítani lehet, hogy a kis mennyiségű, jól ellenőrizhető minőségű kommunális hulladékokat (szennyvizet, szennyvíziszapot stb.) a termelés során hasznosítani fogják. A nagyobb települések közelében levő kistelepülések bizonyára az előbbiek szennyvízrendszeréhez csatlakoznak, míg a távolabbra esőknél vagy egyedi, vagy településszintű kezelési és hasznosítási megoldások kerülnek előtérbe.
A hulladékgazdálkodás környezetvédelmünk talán legelmaradottabb területe. Idetartozik a lakossági (kommunális hulladékgyűjtő és -elhelyező rendszer, a szelektív gyűjtés rendszere, az ipari és a lakossági „hulladéktermelés” csökkentése, az ipari hulladék elhelyezése, az újrahasznosítás megszervezése, valamint a veszélyes hulladékok kezelése, ártalmatlanítása. A Magyarországon keletkező hulladékok mennyisége abszolút tömegét (évente 104 millió tonna) és fajlagos értékeit tekintve egyaránt tetemes. A teendők közül elsősorban a hulladékok újradefiniálását és az európai hulladékkatalógus átvételét kell megemlíteni. Ily módon statisztikailag jobban összehasonlítható adatokhoz jutnánk. Az új magyar hulladékgazdálkodási kerettörvényt hamarosan benyújtják az Országgyűléshez. A javasolt szabályozás megfelel az EU előírásainak.
A korszerű hulladékgazdálkodás megteremtéséhez szükséges beruházások a becslések szerint 1,8-2,3 milliárd ECU-be kerülnek. A költségek nagy része a vállalatokat terheli, de számottevők lesznek a lakosság kiadásai is a települési hulladékok miatt. AZ EU-tól ezen a téren is remélhető pénzügyi támogatás.
