A Duna védelme és fenntartható használata
A Duna védelme és fenntartható használata
Egyezmény az együttműködésről a Duna védelmére és fenntartható használatára
elfogadás: 1994. június 29.
helyszín: Szófia (Bulgária)
szervezet: ENSZ környezeti program
letéteményes: Románia
Magyarország:
aláírás: 1994. június 29.
Célok
A Duna vízgyűjtőjének megújuló édesvízi erőforrásain – a világon egyedülálló módon – 13 állam osztozik. Ezek területén a népsűrűség közepes vagy magas, többségükben az ipari, mezőgazdasági lakossági vízhasználat mértéke – a technológiák elmaradottsága, az elégtelen belső szabályozás és más okok miatt – az ésszerűnél magasabb. Mindezek következtében a vizek sebezhetősége egyre érezhetőbb aggodalmat vált ki a szakemberekből, döntéshozókból. Az egyezmény célul tűzi ki a Duna és vízgyűjtője vízi környezeti, vízminőségi és hidrológiai potenciáljának megóvását, a vízi erőforrások használatának hosszú idejű fenntartását a lakosság, a gazdaság, a vízi és vízparti élővilág érdekében.
Kötelezettségek
– A felek fejlesztik a megfelelő jogi, igazgatási és műszaki eszközöket a hatékony vízvédelem és a fenntartható vízhasználat biztosításához; intézkedéseket tesznek a határokon átterjedő hatások csökkentésére, a vízi erőforrások megóvására. Megelőzik az ivóvízellátás bázisául szolgáló felszín alatti vizek elszennyeződését, és minimálisra csökkentik a balesetszerű szennyezések kockázatát.
– A felek nyilvántartásba veszik a szennyezőforrásokat; határértékeket állapítanak meg a szennyezőanyag-kibocsátásokra, meghatározzák a vízminőségi célállapotot. Közös programokat dolgoznak ki és hajtanak végre a vízviszonyok rendszeres megfigyelésére (a lefolyásra, a vízminőségre, a hordalékra és a vízi ökorendszerekre kiterjedően); megegyeznek a megfigyelési helyek, a vízminőségi jellemzők és a rendszeresen értékelendő paraméterek felől, továbbá összehangolt módon elkészítik a nemzeti vízmérlegeket és a Duna-medence vízmérlegét.
– Koordinált vagy közös értesítő-, figyelmeztető- és riasztórendszerek hoznak létre, a kétoldalúan kialakított, működő rendszerek kiegészítéseként pedig megszervezik a kölcsönös tájékoztatást az árvíz- és jégveszélyről, továbbá a rendkívüli vízszennyezésekről.
– Rendszeres információcserét biztosítanak a vízi és vízparti környezet általános állapotáról.
– Az egyenlőség és a viszonosság alapján módosítják meglévő két- vagy többoldalú vízügyi egyezményeiket, hogy kiküszöböljék azok esetleges ellentmondásait a sokoldalú nemzetközi jogi rezsimmel.
– Konzultálnak egymással a várhatóan határon túli hatásokat okozó tervezett tevékenységekről; az ilyen projektumokra vonatkozó döntéseikkel megvárják a konzultációk eredményét, kivéve ha azok egy év alatt nem vezetnek eredményre.
