Magyar idegenforgalom
Magyar idegenforgalom
Az Idegenforgalmi Világszervezet (World Tourism Organisation – WTO) előrejelzése szerint a világ idegenforgalmának fejlődése töretlen, az eddigi trend folytatódása esetén az ezredfordulóra a világgazdaságon belül az olajipar illetve a hadiipar mögött a jelenlegi harmadik helyen álló idegenforgalom – a „béke iparága” – a világ első számú iparágává válhat. (A nemzetközi turizmusban részt vevők száma 1996-ban 592 millió fő volt, 4,5 százalékkal magasabb az előző évinél, az idegenforgalmi bevételek ugyanebben az időszakban 423 milliárd USD-t tettek ki, amely 7,6 százalékos növekedést jelent.)
A magyar idegenforgalom a világ idegenforgalmából a forgalmi adatok alapján körülbelül 3,5 százalékkal, az idegenforgalmi bevételek alapján körülbelül 0,5 százalékkal részesedik. A forgalmi adatok alapján a világrangsorban körülbelül a 8. helyet, a bevételi adatok alapján a körülbelül 40. helyet foglalja el a magyar beutazóturizmus. A látogatók, a turisták és a vendégéjszakák száma, valamint az idegenforgalmi bevételek, a kereskedelmi szállásférőhelyek kapacitáskihasználtsága közötti összefüggés elemzéséből megállapítható, hogy:
– a kereskedelmi szállásférőhelyeken belül a szállodai férőhelyek aránya a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején gyakorlatilag stagnált, 1994-től azonban növekedés tapasztalható;
– az összes vendégéjszakán (kb. 140 millió) belül a kereskedelmi szálláshelyek körülbelül 7 százalékkal, a szállodák 4,5 százalékkal részesedtek 1994-ben (a turisták körülbelül 90 százalékáról nem tudni, hogy hol éjszakázik);
– a fizető-vendéglátáson belül az utazási irodákon keresztül bonyolított úgynevezett „szervezett” fizető-vendéglátás részaránya csökken a nem szervezett fizető-vendéglátással szemben. Ezt még az úgynevezett „fekete szobakiadás” keretében bonyolódó forgalom tovább rontja (a szervezett fizető-vendéglátás összkapacitása csak körülbelül 31 000 férőhely az 500 ezer magánszobai kapacitásból);
– az idegenforgalomban az átlagos tartózkodási idő jelenleg 3,3 fő/nap, a kereskedelmi szálláshelyeken az 1 főre jutó átlagköltés pedig 4 500 Ft/fő/nap, ugyanez szállodákban 10 000-11 000 Ft/fő/nap. Az egy turistára jutó összes átlagos költés 1996-ban 109 USD volt;
– továbbra is az osztrák és a német turizmus részaránya a meghatározó a hazai idegenforgalomban, és az üzleti turizmus is ebben a relációban a legnagyobb. Ezeken túlmenően Horvátországból, Jugoszláviából, Romániából és Ukrajnából érkeztek a legtöbben. A kereskedelmi szálláshelyek külföldi vendégei közül az amerikaiak, a japánok, a lengyelek, a szlovákok által itt töltött vendégéjszakák száma számottevően emelkedett 1996-ban. A belföldi turizmus és ezen belül a szociálturizmus, illetve az ifjúsági turizmus tovább csökkent;
– a szabadidő-turizmusban a kereslet továbbra is Balaton- és Budapest-centrikus. Az üzleti turizmus vonatkozásában Budapest piaci pozíciója erős, de ebben a kategóriában már keresletnövekedés tapasztalható a kelet-magyarországi nagyvárosokban. A hazai turizmust a szezonalitás jellemzi, a gyógy- és termálturizmust kivéve. (A gyógy-, illetve termálszállodák kihasználtsága éves átlagban meghaladta a 70 százalékot!);
– 1996. évben körülbelül 40 millió külföldi látogató volt, amelyből 20,7 millió fő legalább egy éjszakát itt töltő turistaként érkezett. Az MNB által hivatalosan regisztrált konvertibilis idegenforgalmi bevétel körülbelül 2,24 milliárd USD. (Ez 30 százalékos növekedést jelent 1995. évhez viszonyítva.) A bevételek és kiadások egyenlege várhatóan körülbelül 1,3 milliárd USD. A kereskedelmi szálláshelyeket körülbelül 5,2 millió vendég vette igénybe, amelyből 2,9 millió külföldi vendég körülbelül 10,5 millió vendégéjszakát töltött el, ebből szállodákban körülbelül 6,8 millió vendégéjszaka realizálódott;
– meg kell említeni, hogy az idegenforgalom tényleges devizabevételei szakértői becslések alapján az MNB által regisztráltnak körülbelül 2-2,5-szeresét is elérheti. A hivatalos banki megfigyelési rendszer nem felel meg a tényleges bevételek regisztrálásának. Ezzel összefüggésben 1996-ban a turisták összes tényleges pénzköltését 4,5-5,0 milliárd USD-re becsüljük. A turisták költése olyan szolgáltatások körében is jelentkezik, (légi, vasúti, közúti, vízi, nemzetközi és belföldi személyszállítás, kaszinó, vadászati szolgáltatások, vízumdíjak stb.), amelyek a forintban jelentkező banki bevételekkel együtt akár további 1 milliárd USD-vel is növelhetik a turizmus tényleges teljesítményét;
– a magyarországi kereskedelmi szálláshelyek körülbelül 800 ezer férőhelyes összkapacitásán belül a szállodák kapacitása 1996. július 31-ei KSH-adat alapján 87 538 férőhely volt. Jelenleg megoldatlan a szervezett és nem szervezett fizető-vendéglátás, valamint a falusi turizmus kapacitásainak hivatalos nyilvántartása. A „fekete” szobakiadás nagyságáról és bevételéről még hozzávetőleges becslés sincs. 1997-től bevezetésre kerül a fizető-vendéglátás tételes átalányadóztatása, és kidolgozás alatt van a KSH – EU-konform – új statisztikai rendszere;
– a kereskedelmi vendéglátásban jelenleg
57 000 üzlet és 40 000 egyéni vállalkozásban működtetett vendéglátóhely van. Forgalmuk 1996-ban körülbelül 200 milliárd forint volt, amelyből az éttermek forgalma körülbelül 90 milliárd forintot tett ki.
57 000 üzlet és 40 000 egyéni vállalkozásban működtetett vendéglátóhely van. Forgalmuk 1996-ban körülbelül 200 milliárd forint volt, amelyből az éttermek forgalma körülbelül 90 milliárd forintot tett ki.
Az alábbi térségek kiemelt fejlesztése, illetve ezen területek fejlesztésének ösztönzése várható központi forrásból:
– Kiemelt üdülőkörzetek: Balaton, Velencei-tó, Dunakanyar, Mátra–Bükk, Sopron–Kőszeghegyalja, Tisza-tó (Tisza-, Közép-Tisza-vidék).
Kiemelt „idegenforgalmi körzet”: Budapest és környéke (az országban az egyetlen térség, amely úgynevezett „abszolút idegenforgalmi vonzerő”-vel rendelkezik).
A kiemelt üdülőkörzetté nyilvánítási folyamata elkezdődött Mecsek–Villány térségének.
Az országos, illetve kiemelt gyógyhelyek: Balatonfüred, Balf, Bükfürdő, Debrecen-Nagyerdő, Eger, Kékestető-Gyöngyös, Gyula, Hajdúszoboszló, Hévíz, Harkány, Mezőkövesd-Zsóri fürdő, Miskolc-Tapolca, Lillafüred, Parád, Sárvár, Zalakaros.
Üdülőkörzetek: Ráckevei-, Soroksári-Duna-ág (R/S/D), alsó Duna-szakasz, Bakony, Belső-Somogy, Cserhát és környéke, Dél-Zala, Felső-Tisza-szakasz, Göcsej, Kapos-völgy, Rába–Marcal mente, Szigetköz, Szolnoki Tisza szakasz, Vértes–Gerecse, Zemplén, Aggtelek és környéke. A megyei területfejlesztési tanácsok javaslatai alapján ez a kör bővíthető.
Üdülési-idegenforgalmi adottságokkal rendelkező térségek, illetve települések: Hortobágy– Debrecen–Hajdúszoboszló térsége, Kecskemét– Bugac térsége, Ópusztaszer és térsége, Őrség, Tokaj, Somló-hegy; műemléki városok, jelentős műemlékekkel rendelkező települések (Győr–
Pannonhalma, Sopron, Kőszeg, Szombathely–
Ják, Veszprém, Pápa, Zirc, Székesfehérvár, Esztergom, Visegrád–Szentendre–Vác, Eger, Miskolc, Sárospatak, Nyírbátor, Debrecen, Pécs, Kaposvár, Kecskemét, Szeged; Gyula stb.); műemléki jelentőségű területek (MJT), műemléki környezet (MK), nemzeti parkok (NP) (Hortobágyi, Fertő tavi, Kiskunsági, Bükki, Aggteleki, Duna–Dráva, Körös–Maros Vidéki Nemzeti Park), Természetvédelmi Területek (TVT), tájvédelmi körzetek (TK), Duna, Tisza, Dráva, Rába, Bodrog, Körösök, Berettyó stb. mente, világörökség listáján szereplő területek (Hollókő, budai Vár, Aggtelek, pannonhalmi bencés főapátság), várak, várromok (Sümeg, Szigliget, Visegrád, Siklós, Szigetvár, Diósgyőr, Füzér, Kisvárda, Ozora, komáromi erődrendszer stb.); vadász és gyógyturizmus (Dombóvár–
Tamási–Gyulaj, Bogács–Szilvásvárad–Bükkszék).
Pannonhalma, Sopron, Kőszeg, Szombathely–
Ják, Veszprém, Pápa, Zirc, Székesfehérvár, Esztergom, Visegrád–Szentendre–Vác, Eger, Miskolc, Sárospatak, Nyírbátor, Debrecen, Pécs, Kaposvár, Kecskemét, Szeged; Gyula stb.); műemléki jelentőségű területek (MJT), műemléki környezet (MK), nemzeti parkok (NP) (Hortobágyi, Fertő tavi, Kiskunsági, Bükki, Aggteleki, Duna–Dráva, Körös–Maros Vidéki Nemzeti Park), Természetvédelmi Területek (TVT), tájvédelmi körzetek (TK), Duna, Tisza, Dráva, Rába, Bodrog, Körösök, Berettyó stb. mente, világörökség listáján szereplő területek (Hollókő, budai Vár, Aggtelek, pannonhalmi bencés főapátság), várak, várromok (Sümeg, Szigliget, Visegrád, Siklós, Szigetvár, Diósgyőr, Füzér, Kisvárda, Ozora, komáromi erődrendszer stb.); vadász és gyógyturizmus (Dombóvár–
Tamási–Gyulaj, Bogács–Szilvásvárad–Bükkszék).
Magyarországra érkező külföldiek országok szerint (ezer)
Az idegenforgalom főbb adatai turisztikai szerepkör és kiemelt üdülőkörzetek szerint, 1966
