ALBÁNIA
ALBÁNIA
1. Szocialista Párt. Elődje a Munkapárt, amelynek korlátlan hatalma 1945-től 1990-ig érvényesült. Az 1941-ben alapított párt a II. világháború idején az olasz és német megszállók elleni felszabadító harc vezető ereje volt. Az 1945. dec.-ben tartott többpárti választáson többséget szerzett a parlamentben, majd az ellenzéket felszámolva egypárti diktatúrát vezetett be. 1982-től – Enver Hodzsa halála után – Ramiz Alia lett a párt főtitkára, s az ország államfője. Az 1990. júl.-ban kezdődött rendszerellenes megmozdulások a hatalmi monopólium feladására, belső reformokra kényszerítették az Albán Munkapártot. 1990. dec.-ben a Népi Gyűlés legalizálta az ellenzéki pártokat. Az 1991. márc. 31-i többpárti választáson – elsősorban a vidéki szavazatokat megszerezve – a 251 tagú nemzetgyűlésben a képviselői helyek kétharmadát nyerte el a Munkapárt. 1991. jún.-i kongresszusán a párt vezetéséből a legtöbb régi politikust kizárták. Az új kormányfő, Yilli Bufi többpárti kormányt alakított, az ellenzék bevonásával. 1991. dec.-ben a Demokrata Párt kilépett a kormányból. (Az 1992. márc.-ra tervezett, többpárti választásig Vilson Ahmedi alakított szakértői kormányt.)
2. Demokrata Párt: a legfontosabb ellenzéki erő, 1990. dec.-ben alakult, elsősorban nagyvárosokban, az értelmiségiek, diákok és munkások körében van befolyása. Társelnökei Sali Berisha és Gramoz Pashko. Az utóbbi 1991 nyara óta a koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese. A párt az 1991. márc.-i választáson a képviselői mandátumok egyharmadát szerezte meg. Programja a teljes rendszerváltást tűzi ki célul. 1991 végén kilépett a kormányból.
3. A koalíciós kormány tagja egy-egy miniszterrel a Republikánus Párt, ill. a Szociáldemokrata Párt, amelyek azonban nem jutottak be a parlamentbe. A 300 ezres görög kisebbség érdekeit képviselő OMONIA (görög nemzetiségi mozgalom) 3 mandátumot szerzett, míg a Veteránmozgalom egyet. Működik a „Nagy-Albánia” jelszavát hangoztató Nemzeti Egységpárt.
