AFGANISZTÁN
AFGANISZTÁN
1. Haza Pártja 1990. jún. előtt: Afganisztáni Népi Demokratikus Párt. Főtitkára, egyben az ország államfője dr. Mohammad Nadzsibullah.
A pártot eredetileg 1965-ben alapította az afgán kommunisták Khalk (Tömegek) nevű csoportja, amely egyesült a Parcsam (Zászló) csoporttal. A párt hatalomra kerülése – 1987. ápr. – után előbb a Khalk szárny kerekedett felül, majd 1979. dec.-ben a Parcsam csoport, élén Babrak Karmallal, a szovjet katonai beavatkozás segítségével. Karmalt 1986-ban váltotta a pártvezetői poszton Nadzsibullah (1987 óta államfő), akinek vezetésével a párt igyekezett megszabadulni a kommunista vagy akár szocialista jelzőtől, az iszlám iránti hűséget, a magánvállalkozás szabadságát, a többpártrendszert deklarálta. Egyben felszólította a kormányellenes felkelőket, hogy alakítsanak koalíciós, nemzeti megbékélési kormányt.
2. A kormányban tárcákat vállaló párt, az Afganisztáni Dolgozók Forradalmi Szervezete 1987 óta létezik, miként az Afganisztáni Dolgozók Szervezete, az Afgán Nép Iszlám Pártja, az Afgán Parasztok Igazság Pártja. 1988-ban legalizálták az Isten Híveinek Uniója iszlám pártot, az Afgán Nép Szolidaritási Mozgalmát (fedajinok), az Afgán Ifjúmunkások szervezetét és 1989-ben a Pastun Khwa Meli Awami Pártot.
3. Iszlám Szövetség: a kabuli rendszerrel szembenálló, 1980 óta fegyveres harcot folytató gerillacsoportok skálája az iszlám fundamentalistáktól a nemzeti egység mellett elkötelezett mérsékeltebbekig terjed. 1985 óta létezik a 7 vezető mudzsahedin csoport szövetsége, amely 1989-ben emigrációs kormányt hozott létre a pakisztáni Peshawarban.
A szövetség tagjai: Afgán Iszlám Társaság – tadzsikokat és üzbégeket tömörít, vezetője Burhanuddin Rabbani, főleg Afganisztán északi részén, a Panzsir-völgyben működik, Pakisztánban és Iránban tart fenn képviseletet;
Iszlám Párt – a legnagyobb és legradikálisabb fundamentalista csoport, vezetője Gulbuddin Hekmatiar, pakisztáni, iráni és líbiai támogatással;
Iszlám Párt – Khalis –: az előző csoportból vált ki, mérsékeltebb, nevét vezetőjéről, Junis Khalisról kapta;
Iszlám Egység – fundamentalista, vezetője Abdul Rasul Sayaf, az emigrációs kormány miniszterelnöke;
Iszlám Forradalmi Mozgalom – a legnagyobb mérsékelt csoport, vezetője Nabi Mohammadi, a 2 másik mérsékelt tömörüléssel együtt jelentős USA-támogatásban részesül;
Nemzeti Felszabadítási Front – célja az ország önrendelkezése, szabad választás, vezetője Sibghatullah Modzsadiddi, az emigrációs kormány feje;
Nemzeti Iszlám Felszabadítási Front – vezetője Sajed Gailahi.
Külön szövetséget – Afganisztáni Iszlám Koalíciós Tanács – hozott létre 1987-ben 8 iráni támogatást élvező csoport. A „teheráni nyolcak” főleg az afgán síitákra támaszkodnak.
